|
2018-10-22 16:18:12, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Lányi Sarolta: Az első mosoly
Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -
megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám
hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,
- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - LÁNYI SAROLTA |
|
|
|
Címkék: elhozhattam, megrándúlva, messzejárt, nappalának, ragyogjon, nesztelen, meglátnak, csodákkal, tudatlan, magammal, reggelre, megtérek, sóhajban, mosolyát, kövezett, egyetlen, kincsem, szebbik, valóság, erdőnyi, mosolyt, fogadja, szemeim, utolsót, nyelvem, regélni, melyről, sarolta, ujfent, idegen, belőle, vénült, melléd, létből, tollam, gyönge, első mosoly, csodákkal kövezett, messzejárt utast, szebbik létből, utolsót arról, Lányi Sarolta,
|
|
Offline
