Berlin kapitulált - Wilhelm Keitel,Alfréd Jodl,Vörös Hadsereg,Alfred Jodl,Hans Friedeburg,Wilhelm Oxenius,Francois Sevez,Walter Bedell Smith,Carl Spaatz,Ivan Csermurev,Ivan Szuszlaparov,Arthur Tedder,Egyesült Államok,Szövetséges Expedíciós Erők Legfelsőbb Parancsnokának,Szovjet Főparancsnokságnak,Szovjet Főparancsnokság,Sztálin Zsukovot,Szovjet Fegyveres Erők Legfelsőbb Főparancsnokságának,Berlinbe Arthur Tedder,Lipusz Zsolt, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Berlin kapitulált

2014-05-09 20:02:55, péntek

	Berlin kapitulált Európa minden országában május 8-án az úgynevezett ?Győzelem napján?ünneplik a második világháború befejeződésének emléknapját. Mint ahogyan sok egyéb más is, ez a dátum sem teljesen hiteles, de ebben a témakörben már megszokhattuk, hogy nem találunk mindent a helyén, ha találjuk egyáltalán. A valóságban az egykori III. Birodalom maradványainak nevében 1945. május 7-én hajnali 2 óra 41 perckor írták alá a Németország feltétel nélküli megadásáról szóló deklarációt. A győztes hatalmak ezt csupán ?formális ratifikációnak? tekintették, ezért a procedúrát május 9-én hajnali félegykor megismételtették a legyőzött német vezérkarral, így hivatalosan 2 napnyi fegyverszünet után, ettől a pillanattól tekinthető lezártnak a háború európai szakasza. Ám azt a tényt is meg kell említenünk, hogy Európa szerte zajlottak még kisebb horderejű harcok az elkövetkezendő hónapokban. ?Soha nem adom meg magam!? - nyilatkozta Hitler a háború előestéjén. Hat év elteltével a szovjet csapatok Berlin kapujában álltak. Eljött az idő, hogy a Führer állja a szavát. 1945 februárjában a Visztula menti védelmi vonal összeomlása után a németek Berlin alatt három védelmi vonal felállításával még egyszer utoljára megpróbálták feltartóztatni a szovjet gőzhengert. Az elsőt az Odera és a Neisse folyók bal partján három vonalban bunkerekkel megerősített lövészárkok, drótakadályok és aknamezők alkották 5-10 km-es mélységben. A 10-20 kilométerrel távolabb kiépített második vonal hasonló, de csak 1-5 km széles volt. A harmadik viszont teljesen különbözött az előzőktől: már nem a lövészárkok és bunkerek folyamatos vonala, hanem egy sor külön álló, szokatlanul megerősített védelmi állás volt. Az erődítmények mögött volt a cél, a III. Birodalom szíve, Berlin! Hitler az erődítmények benépesítéséhez az Odera vonalától visszavont minden harcra alkalmas egységet, beleértve több tucat hiányos állományú hadosztályt is felhasznált. Szemben három szovjet front sorakozott: Zsukov marsall 1. Belorusz frontja, Rokosszovszkij marsall 2. Belorusz frontja, valamint Konyev marsall 1. Ukrán frontja. Ez a haderő összesen két és fél millió katonából állt, s 41600 ágyú és löveg, 6250 harckocsi és 800 repülőgép állt rendelkezésükre. Az emberek és eszközök tekintetében ez mintegy 5-szörös túlerőt biztosított a szovjet félnek. 1945. április 16-án erős tüzérségi tűzzel kezdődött meg a mindent eldöntő végső roham. A német hadsereg maradéka szívósan védekezett, de egykori harcértékük, már csak árnyéka volt egykori önmagának. Április 19-re mindhárom német védelmi vonal összeomlott és Zsukov katonái is készen álltak arra, hogy behatoljanak Berlinbe. Hitler 1945. április 20-án töltötte be 56-ik életévét. Ekkora már egy megfáradt, öregember volt. A kancellária területén lévő bunkeréből ekkor jött ki utoljára, hogy kitüntetéseket adjon át a Hitlerjugend tagjainak. Zsukov ugyanezen a napon parancsolta meg tüzérségének, hogy kezdje el lőni Berlin utcáit, majd az előrenyomuló szovjet csapatok is behatoltak a városba. Wilhelm Keitel tábornagy és Alfréd Jodl tábornok elhagyták a bunkert és a Wehrmacht új főhadiszállására, a Berlintől északnyugatra mintegy 60 kilométerre fekvő Neuruppinbe távoztak. Dönitz tengernagy, a Kriegsmarine parancsnoka főhadiszállását a dán határ közelében lévő Flensburgban rendezte be. Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe parancsnoka pedig Obersalzbergbe költözött. A Vörös Hadsereg megkezdte az utolsó, negyedik védelmi gyűrű, Berlin leküzdését- Az állami épületek, a hatalmas épülettömbök, a földalatti állomásai, a pincék, a csatornahálózat mind veszélyes ellenállási pontot jelentettek. Az utcákon barikádok, tankcsapdák. Csaknem négyszáz bunkerben voltak nehézágyúk és géppuskák. Néhány bunker hatszintes volt, és 2,5 méter vastag betonfalak óvták. Ezek ellenálltak a lövedékek többségének. Az egész erődváros kilenc külső és kilenc belső szektorra volt osztva, amelyeket közlekedési hálózat kötött össze. A várost ekkor már csak mintegy 300 000 ember védte, akik közül sokan csak egy rövid katonai átképzésben vettek részt, s nem túl jól kezelték a fegyvereket, viszont mindenre el voltak szánva. Többségüket nem a fanatizmus hajtotta, hanem otthonuk védelme. Megrémítette őket a Vörös Hadsereg. A szovjet katonák rettenetes bosszút álltak a német lakosságon. A harcok hevessége és kegyetlensége leírhatatlan, ahogy a szovjet csapatok utcáról utcára zsugorították a németek által még ellenőrzött területek nagyságát. A támadók súlyos veszteségeket szenvedtek a közelharcokban, az összeomló épületek sokszor a védőkkel közös sírba temették őket.Hamarosan már a belváros negyedeiben is harcok dúltak, kikerült a vörös zászló a Reichstag épületére is. Május 2-án hajnalban Weidling tábornok, a berlini helyőrség parancsnoka megadta magát és aláírta a kapitulációról szóló parancsot, amelyet szovjet rádióadók továbbítottak a katonáinak: ?Április 30-án elhagyott bennünket a Führer, akinek hűséget esküdtünk. Továbbra is meg vagytok győződve arról, hogy a Führer parancsára tovább kell harcolnotok Berlinért annak ellenére, hogy nincsenek nehézfegyvereitek és lőszereitek, és hogy az események alakulása ezt az ütközetet céltalanná teszi. A harc minden órája csak meghosszabbítja Berlin lakosságának és a sebesültjeink szenvedéseit. A szovjet legfelsőbb vezetéssel egyeztetve megparancsolom, hogy azonnal szüntessétek be a harcot?.Weidling felhívására az utolsó ellenállási pontokon is letették a fegyvert. Csak néhány alakulat, mint a ?Müncheberg" hadosztály küzdött tovább azt remélve, hogy sikerül áttörnie a gyűrűt és eljuthat az amerikaiakhoz. 1945. május 7-én hajnalban egy reimsi iskolaépületben, amely már hónapok óta az amerikai hadsereg főparancsnokának, Eisenhower tábornoknak a főhadiszállása volt, ünnepélyes pillanatra készültek. A nagy faasztalnál az egyik oldalon három magas rangú német tiszt foglalt helyet. Alfred Jodl vezérezredes, Hitler vezető katonai tanácsadója, Hans Friedeburg admirális, a tengeri erők főparancsnoka és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy. Szemben velük magas rangú amerikai angol francia és szovjet vezérkari tisztek ültek. Morgan angol altábornagy, Francois Sevez francia tábornok, Walter Bedell Smith, Eisenhower vezérkari főnöke, Carl Spaatz, az amerikai légierő parancsnoka, Ivan Csermurev és Ivan Szuszlaparov szovjet tábornokok. Eisenhower és helyettese, az angol légimarsall, Sir Arthur Tedder szándékosan, a német küldöttség megalázása céljából távol maradt a kapituláció aláírásától. Hajnali 2 óra 41 perckor Jodl kissé tétován, nehéz szívvel, de aláírta a Németország feltétel nélküli megadásáról szóló deklarációt, négy példányban, egyet-egyet a négy szövetséges hatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország számára. A szöveg első paragrafusa a következőképp hangzott: ?Mi, alulírottak, a német főparancsnokság felhatalmazásából cselekedve, ezennel feltétel nélkül megadjuk magunkat, a jelenleg német ellenőrzés alatt álló valamennyi szárazföldi, tengeri és légi erőnket a Szövetséges Expedíciós Erők Legfelsőbb Parancsnokának és egyidejűleg a Szovjet Főparancsnokságnak.? A fegyverszünet az egyezmény értelmében aznap este 11 órakor lépett életbe, de Jodl kötelezettséget vállalt arra, hogy a kapitulációs okmányt ?formális ratifikációnak? tekintve még egyszer alá kell írniuk a szövetséges hatalmak által később megjelölt időpontban és helyen. A kapitulációs okmány más formában és más körülmények között történő újbóli aláírása a Szovjet Főparancsnokság és Sztálin kívánsága volt. A másodszori aláírás színhelye a szimbolikus jelentőségű Berlin lett. Sztálin Zsukovot bízta meg a Szovjet Fegyveres Erők Legfelsőbb Főparancsnokságának képviseletével, és Visinszkijt nevezte ki mellé politikai helyettesnek. 1945. május 8-án megérkezett Berlinbe Arthur Tedder, az angol légierő marsallja, Carl Spaatz, az USA hadászati légierejének főparancsnoka, J. de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka, hogy a három nyugati szövetséges nevében aláírják a német kapitulációt a karlshorsti német katonai műszaki tiszti iskola éttermében sorra kerülő fegyverletétel alkalmával. A német hadsereget a három haderőnem vezetője, illetve helyettese képviselte. Keitel tábornagy a szárazföldi, Friedeburg tengernagy a tengerészeti, Stumpff repülő vezérezredes a légi erők nevében aláírta a fegyverletételi okmányt. 1945. május 9-én hajnali fél egykor megtörtént az aláírás. Londonban és Washingtonban már néhány órával korábban bejelentették a német kapitulációt, ami egyébként 8-án éjfélkor már életbe lépett. A moszkvai rádió május 9-én reggel közölte a hírt a Szovjetunió népével. Lezárult tehát Európában az emberiség történetének legtöbb áldozattal járó fegyveres konfliktusa. (Japán két atomcsapás után, ez év szeptember 2-án írta alá a fegyverletételi egyezményt). 1945. április 16. és május 8. között a Vörös Hadsereg vesztesége a berlini hadszíntéren 304 887 elesett, sebesült és eltűnt katona. A német veszteség felmérhetetlen. A második világháború (1939-1945) valójában az első világégés (1914-1918) folytatása volt, joggal nevezhető tehát nagy európai polgárháborúnak az 1914-1945 közötti diplomáciai-hadi eseménytörténeti periódus az egyetemes történelemben. Az azonban teljességgel érthetetlen, hogy a hősies küzdelemben vereséget szenvedett tengelyhatalmak mai örököseinek miért kell ma egykori ellenségeikkel közösen ünnepelni a ?Győzelem napját?, amikor ez a ?győzelem? Németország, Olaszország, Japán és hazánk számára is totális vereséget, megaláztatást és történelmi megpróbáltatásokat hozott csupán. Az pedig végképp értelmezhetetlen, amikor a győztes államok, az ?antifasiszta koalíció? országai hivatalos történetírásának álláspontját átvéve, a néhai tengelyhatalmak mai, akadémiai történészei úgy interpretálják az 1939-1945 között történteket, hogy itt a jók (értsd: a szövetséges angolszász-orosz koalíció) és a sátáni rossz (a tengelyhatalmak) erői álltak egymással szemben. Egyrészt a történelemben még soha nem volt és nem is lesz olyan nagyhatalmi konfliktus, amely erkölcsi kategóriák alapján megítélhető lenne, vagyis bármely háború esetében mindenkor a benne részt vevő nagyhatalmak gazdasági-hatalmi érdekei érvényesültek, nem pedig morális szempontok. Ezért a második világháborúban, amennyiben felszabadításról és a gonosz elleni keresztes hadjáratról beszélünk, e tényeket semmiképpen nem köthetjük a győztes koalíció tagállamaihoz. Németországot ugyanis az első világháborúban győztes és a versailles-i rendszert megalkotó egykori antant országok belekényszerítették a második világháborúba. Németország 1933 elején ugyanolyan reménytelen, perspektíva nélküli pénzügyi-gazdasági-szociális helyzetben volt, mint ma Magyarország. ( Az írás a masodikvh.hu és Lipusz Zsolt korábbi írásából is merít.) http://www.deres.tv/content/berlin-kapitulalt

0 komment , kategória: Általános

Címkék: történetírásának, értelmezhetetlen, eseménytörténeti, főparancsnokának, megismételtették, felszabadításról, főhadiszállására, főparancsnokság, benépesítéséhez, tengelyhatalmak, meghosszabbítja, rendelkezésükre, iskolaépületben, polgárháborúnak, fegyverletételi, csatornahálózat, befejeződésének, kötelezettséget, főhadiszállását, maradványainak, ratifikációnak, ellenségeikkel, megparancsolom, kapitulációról, elkövetkezendő, fegyverletétel, világháborúban, rokosszovszkij, képviseletével, közelharcokban, kitüntetéseket, felmérhetetlen, feltartóztatni, felállításával, parancsnokának, interpretálják, második világháború, győztes hatalmak, procedúrát május, legyőzött német, pillanattól tekinthető, háború európai, elkövetkezendő hónapokban, háború előestéjén, szovjet csapatok, németek Berlin, szovjet gőzhengert, 10-20 kilométerrel, harmadik viszont, erődítmények mögött, erődítmények benépesítéséhez, haderő összesen, Wilhelm Keitel, Alfréd Jodl, Vörös Hadsereg, Alfred Jodl, Hans Friedeburg, Wilhelm Oxenius, Francois Sevez, Walter Bedell Smith, Carl Spaatz, Ivan Csermurev, Ivan Szuszlaparov, Arthur Tedder, Egyesült Államok, Szövetséges Expedíciós Erők Legfelsőbb Parancsnokának, Szovjet Főparancsnokságnak, Szovjet Főparancsnokság, Sztálin Zsukovot, Szovjet Fegyveres Erők Legfelsőbb Főparancsnokságának, Berlinbe Arthur Tedder, Lipusz Zsolt,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]