Mielőtt felnőttek lesznek - Szénási Miklós,Molnár Ferenc, - klarika47 Blogja

Továbbiak »

Belépés

			klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét.			Kiss Tiborné 1947.10.29 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Mielőtt felnőttek lesznek

2018-12-24 06:49:11, hétfő

	Mi történik a gyerekekkel, mielőtt felnőttek lesznek? Szénási Miklós \| szenasi.miklos@dehir.hu Debrecen - A kisgyerek még elégedett a világgal, a serdülőkor azonban durva változásokat hoz. Rosszabbak a mai kamaszok, mint a régiek? Jegyzet. Van ez a fotó a kislánnyal meg a kutyával. Csodálatos. tényleg szívderítő jelenetet örökített meg fényképész kollégánk. A debreceni Nagyerdőben találkozott a gyerek meg a lelkesen mosolygó négylábú, és a kislány azt mondta, szeretne egy kutyás képet. A kutya gazdája rábólintott, a kutya pedig szintén boldogan asszisztált a fotózáshoz. A kép nagyon jól sikerült, valami magával ragadó harmónia, valami végtelen vidámság, időtlen idill árad belőle. Az a fajta béke, nyugalom, boldogság, ami a gyerekeket ebben az életkorban alapból kell, hogy jellemezze. (Legalábbis normál üzemmódban, természetes körülmények között.) A gyerekek ilyenkor még küldetésük elején tartanak. Szeretik a világot és őket is szereti a világ. Szívesen rajzolnak és énekelnek, nincs ellenükre a szaladgálás vagy hintázás sem. Ha oviba járnak, még lelkesen alszanak délutánonként. Ha kisiskolások, jószerével minden tantárgy kedvükre való: szeretik a számtant, az írást, olvasást, a környezetet is. De annak is örülnek, ha meglátogatják a nagymamát vagy találkozhatnak a szomszéd gyerekkel a játszótéren. Vannak kedvenc könyveik is, mert olvasni minden gyerek szeret! Általában azt a ruhát veszik fel, amit anya kikészít, és ha apa azt mondja, van-e kedvük elkísérni őt a boltba, szívesen vele tartanak. Ez az idilli állapot természetesen nem tart örökké. Mindig minden változik, a gyerekek is. Mire a lelkes, tanulmányi versenyekre és közösségi munkára is rávehető fiúk-lányok felsőbe mennek, és hetedikesek-nyolcadikosak lesznek, mintha kicserélték volna őket. Elsőre könnyen a kamaszkor számlára írhatjuk a változásokat, hiszen a serdülés sok mindent magával hoz, több méternyi polcot tele lehet rakni az erről szóló könyvekkel. De manapság ennél talán valamivel többről van szó. Az, hogy a mai gyerekek is ,,megbolondulnak" egy kicsit, ahogy Karinthy vagy Molnár Ferenc, a Tanár úr kérem, vagy a Pál utcai fiúk srácai is, ez normális is az egyik szinten. De néha a változás mintha túlzottan is végletes lenne - s talán nem is természetes mértékben zuhanna ránk, mindannyiunkra: szülőkre, gyerekekre, felnőttekre. Túl gyorsan távolodnak hajdani önmaguktól? Túl gyorsan szakadnak el az anyától meg az apától, túl gyorsan felejtik el a szülők normáit? Túl hamar beintenek az iskolának, és túl gyorsan szeretnének önálló, felnőtt életet élni? Mindez akár logikus is lehetne. De míg az egyik oldalon ott a serdülőkor szabadsága és szabadossága, a másik oldalról mintha eltűnnének a kerítések. Részben mi magunk döntjük ki az oszlopokat, és tekerjük fel a hálót, ami mégis egyfajta rend keretei között tartaná az életüket. Azt mondjuk ugyanis, a gyerek is ember, a gyereknek is vannak jogai - csakhogy a kötelességek egyre kisebb hangsúlyt kapnak. Holott míg két-három évtizede nyugodtan el lehetett hülyéskedni a középiskolai éveket, manapság aki az elején lemarad, az behozhatatlan hátrányba fog kerülni. Alsós pedagógusok mesélik, szívszorító számukra, amikor látják, ahogy a hajdani jó tanulók hogyan kerülnek felsőben lejtőre. Nem tanulnak, rossz társaságba keverednek, és gyakran a legminimálisabb szülői támogatást sem kapják meg, a szülők ugyanis nem érnek rá velük foglalkozni. Például azért, mert iszonyatosan sokat dolgoznak. Hétfőtől vasárnapig, reggeltől estig. Esetleg az egyikük külföldön melózik. Vagy válnak. Alkoholisták. (Esetleg a legrosszabb esetben eleve nem is érdekelte őket a gyerek különösebben sohasem.) Ráadásul egy-egy osztályon belül is óriási különbségek vannak a gyerekek között is. Az egyiket 20 milliós kocsiból teszik ki a suli előtt, a másiknak buszbérlete sincsen, mert anyu is, apu is munkanélküli. A gyerek pedig nem biztos, hogy érti, mitől van ez így. A tanár csak jó tanára lehet a diáknak, de apja-anyja helyébe nem léphet. Pláne, mert őt is várják otthon, és megesik, hogy a saját gyereke szülői értekezletére azért nem tud elmenni soha, mert ugyanabban az időben ő meg más gyerekek szüleinek tart értekezletet... Másrészt az is érdekes, amit kamaszoktól hallottunk, akik úgy látják: túl sok mindent kell tanulniuk az iskolában, és túl sok olyasmit, aminek semmi köze nincs az élethez. S még csak azt sem érezhetik, hogy ettől majd műveltebbek lesznek. Ezek egy része helyett (és nem pluszban!) szívesebben vennének olyan foglalkozásokat, melyek a szociális érzéküket fejlesztenék. Aminek az is a lényege lehetne, hogy nem csupán az egyéni, hanem a közösségi teljesítmény - az én mellett a mi - is előtérbe kerülhetne. Tudjuk, az idősebbek mindig is hajlamosak voltak kicsit úgy előadni a dolgokat, hogy régen minden szép és jó volt, most meg minden iszonyatos és borzalmas, de ennél a kérdés összetettebb. A mai gyerekeknek ugyanis ott van a virtuális valóság is. Nem csak az iskolában és otthon kell helytállniuk, de meg kell felelniük az online világnak is. Jelen vannak a közösségi oldalakon, mobiltelefonjuk segítségével gyakorlatilag állandóan elérhetők, végtelen beszélgetéseket folytatnak olyan ismerősökkel, akikkel egymástól akár másfél méterre is ülhetnek, de olyanokkal is, akikkel talán soha nem is találkoztak a valóságban. Az internet, a facebook, a google, a millió tévécsatorna jóvoltából kitágult számukra a világ, hosszabb lett a nappal és rövidebb az éjszaka, sokkal több minden lekötheti (és elvonhatja) a figyelmüket. Annyi egyéniségük lehet, amennyit csak akarnak. Annyi ismerősük, amit mi elképzelni sem tudunk. Életük azonban csak egy van. Amit könnyű elrontani. Tudunk ezen segíteni? Vagy ilyesmi már a mi időnkbe sem fér bele?

0 komment , kategória: Iskola

Címkék: mobiltelefonjuk, legminimálisabb, beszélgetéseket, foglalkozásokat, megbolondulnak, találkozhatnak, mindannyiunkra, nyolcadikosak, értekezletére, természetesen, meglátogatják, gyakorlatilag, délutánonként, behozhatatlan, fejlesztenék, segítségével, különösebben, értekezletet, változásokat, helytállniuk, kötelességek, összetettebb, kisiskolások, szabadossága, tévécsatorna, középiskolai, alkoholisták, iszonyatosan, munkanélküli, teljesítmény, ismerősökkel, gyerekeknek, asszisztált, buszbérlete, foglalkozni, versenyekre, serdülőkor azonban, debreceni Nagyerdőben, lelkesen mosolygó, kutyás képet, kutya gazdája, kutya pedig, gyerekeket ebben, életkorban alapból, gyerekek ilyenkor, szaladgálás vagy, nagymamát vagy, szomszéd gyerekkel, ruhát veszik, idilli állapot, kamaszkor számlára, erről szóló, Szénási Miklós, Molnár Ferenc,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]