|
2018-11-14 12:06:40, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Ölbey Irén: MAGYAR BESZÉD
Az alkony kéken szürkülő.
A csöndes, méla kis özön
vén magyarral találkozom.
Halkan köszön.
Pipás. Komoly. Beszélni kezd.
A lusta ,,adj Isten" után
egyéb szavak ringnak tova
halkan, puhán.
Lassú szavak ringnak tova.
Csak hallgatom. Be szép, be szép.
Van-e még hozzád fogható,
magyar beszéd.
Velős, tömör, turáni szó,
tebenned gőg és dac lobog.
S dalolnak benned kopogó
nyílzáporok.
Mélyedben zümmög szelíden
a puszták nagy békéje és
ott fáj, zokog, tombol vadul
sok sorsverés.
Te vagy a jókedv s fájdalom.
Te vagy a lágyság és erő.
Tán nem is, tán zene vagy,
bús, lüktető.
Az esetben szók ringnak tova.
Csak hallgatom. Be szép, be szép.
A nyelvek koronája vagy:
magyar beszéd. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGYAR VÉR |
|
|
|
Címkék: nyílzáporok, találkozom, hallgatom, mélyedben, sorsverés, magyarral, koronája, fájdalom, tebenned, szürkülő, dalolnak, beszélni, szelíden, ringnak, esetben, lágyság, puszták, lüktető, nyelvek, fogható, csöndes, halkan, magyar, hozzád, köszön, tombol, zümmög, beszéd, turáni, kopogó, benned, alkony, békéje, szavak, komoly, jókedv, alkony kéken, lusta „, puszták nagy, esetben szók, nyelvek koronája, Ölbey Irén, MAGYAR BESZÉD,
|
|
Offline
