|
2018-11-14 12:25:16, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Váci Mihály:Két szívdobbanás
Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni,
ki emeli fel ránk fejét
bátran, velünk nevetve és mi
kinek szorítsuk meg kezét;
kinek hajlik hozzánk a válla,
ha feszíteni kell az izmokat,
míg - mint gyermeki indulat, -
átjár melegen a munka láza;
ki harcol a mi fegyverünkkel,
ki az , ki szerszámot emel,
ki jön, ha hívják nyílt tenyérrel,
s ki közeleg dugott ökleivel;
az emberiség kit ölel magához,
védelmezőn kit karol át,
s ki az, kit eltaszítva átkoz,
mint menekülő gyilkosát.
Összegyűjt ez a karolás itt
s elválaszt : -tudjuk már e bolygón
kit kell szeretni forrón,
s kit kell gyűlölni mindhalálig.
Szívünk nem bénítja sok kusza érzés,
benne szánalom s gyáva düh nem él :
bizonytalan és vívódó verését
megnyugtatta két tiszta szenvedély :
a szeretet árasztja szét,
s összemarkolva gyűlölet dobálja,
így lüktet már szívünk e két
legemberibb érzelem ritmusára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
Címkék: összemarkolva, fegyverünkkel, szívdobbanás, megnyugtatta, legemberibb, mindhalálig, bizonytalan, összegyűjt, eltaszítva, védelmezőn, szenvedély, szerszámot, elválaszt, emberiség, szorítsuk, tenyérrel, feszíteni, gyilkosát, szemünkbe, ritmusára, gyűlölet, gyűlölni, szeretet, árasztja, ökleivel, gyermeki, szánalom, szeretni, menekülő, dobálja, szívünk, melegen, nevetve, érzelem, indulat, bolygón, munka láza, szeretet árasztja, Váci Mihály,
|
|
Offline
