|
2018-11-19 17:19:06, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Aranyosi Ervin:
Odafentről vigyáz...
Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.
Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.
Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az édesanyámat benne megtalálom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
Címkék: felköltözött, megvigasztal, gyermekkorom, elmondhassam, csillagokra, édesanyámat, megtalálom, rágondolok, odafentről, bánatosan, elmondjam, mennyekbe, felidézek, mesemondó, meglelném, gyönyörű, hegyekbe, közelebb, dombokra, aranyosi, mellette, hiányzik, elszállt, mennyire, szívéhez, könnyben, nélküle, bárcsak, szomorú, emléket, gyermek, szorgos, lehetne, szótlan, gyakran, ölelném, édesanyámat benne, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
