|
2018-11-20 16:47:21, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján
Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.
Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.
DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.
A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
s jutna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ, ezt mért nem érti meg.
Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?
Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?
Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?
Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?
Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!
Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!
A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.
Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!
Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.
Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!
Aranyosi Ervin 2018-10-10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
Címkék: gyújtogassunk, szolgavilág, szeretetnek, rabszolgáit, táplálkozik, mindenkinek, elnyomásnak, szolgaságot, édenkertté, tenyereden, elfogadtad, teremtenek, megkínálva, magyarázat, kincseiben, szomjúsága, lelkesedve, összefogva, gazdagsága, cselekedni, felemelni, borongani, szolgának, egymásért, megkapott, gyermeked, szolgálja, erőlködés, egymással, megitatna, univerzum, pusztulás, szomjazik, végtelent, kapzsiság, teremtett, világ baján, világ ellen, emberi alázat, másik lelkét, nagy világra, szebb jövőre, jobb holnapra, vágyott végtelent, jóból mindig, világ birtokuk, gazdagsága mind, élőt kellene, ember mögött, szeme könnyben, jószándék kevés, kapzsiság csúf, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
