|
2018-12-03 20:36:49, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Szuhanics Albert:
Advent első vasárnapja
Ez a hónap mindent vesztő,
mi kellemes, s nekünk tetsző,
a fák lombját földre dobja,
deres ködök vén bolondja.
Eltékozol minden szépet,
amit ápolt a természet,
az ősz csodás színvilágát,
sárgát, rőtet, rozsdabarnát.
Opálosan szürke az ég,
pedig kék volt, gyönyörű kék,
nem is érti vén november,
mért van ennyi a fázós ember?
Elherdálná a reményt is,
de mi bízunk benne mégis,
aki eleitől fogva
üdvösségünk földre hozza!
Egy kisdedre vár a világ,
aki majdan minket kivált
a sötétség zálogából,
távol van még, nagyon távol.
De az idő bármily kemény,
velünk él egy halvány remény,
s az adventi gyertya lángja
fellobban az Úr napjára.
Az elsőnek gyönge fénye,
magot vet a sötétségbe,
jövendölt egy fényes fácska,
prófétája négy gyertyácska.
Megszületik majd egy kisded,
számunkra ő a legszentebb,
a leghosszabb, téli éjen,
az Úr áldott idejében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZUHANICS ALBERT |
|
|
|
Címkék: rozsdabarnát, gyertyácska, leghosszabb, megszületik, színvilágát, üdvösségünk, legszentebb, sötétségbe, elherdálná, vasárnapja, fellobban, prófétája, eltékozol, zálogából, szuhanics, természet, jövendölt, számunkra, idejében, november, kellemes, sötétség, opálosan, kisdedre, gyönyörű, bolondja, mindent, eleitől, adventi, napjára, elsőnek, halvány, gyertya, bármily, reményt, lombját, hónap mindent, fázós ember, sötétség zálogából, halvány remény, adventi gyertya, elsőnek gyönge, fényes fácska, Szuhanics Albert,
|
|
Offline
