|
2019-01-08 23:26:07, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
H. Kohut Katalin -
Csodahó
Apró pehely, kicsiny csillag,
fényszekérben ég-kocsisnak
tiszta, fehér veteménye,
a hidegnek fejleménye.
Prüszkölnek a jégparipák,
füstölnek a békepipák,
szentül tőle a nagyvilág,
kinyílik a sok jégvirág.
Lépeget a kormos macska,
a lábait beledugja,
óvatosan lépked benne,
megkóstolja, fagyot enne.
Fatulipán, faládikó,
emlékezik a házikó
arra, régen hogy szerették,
elkerülték balszerencsék.
Fenyő zöldje nagyon nyakas,
kukorékol rá a kakas,
mert menyasszonyt játszik éppen,
hó arája vendégnéppel.
Gyülekeznek az állatok,
nem lehetnek hazátlanok,
eleséget keresgélnek,
egymással már jól megférnek.
Szánkó siklik domboldalon,
a sok gyerek vígan dalol,
belehull a szép szemekbe,
egész városokat fed be.
Minden csupa-csupa fehér,
takarója az űrbe ér,
pilinkézik, ez csudijó,
esik a csillám csodahó.
2018. január 16.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
Címkék: fényszekérben, balszerencsék, vendégnéppel, menyasszonyt, gyülekeznek, domboldalon, keresgélnek, prüszkölnek, megkóstolja, hazátlanok, elkerülték, fejleménye, jégparipák, pilinkézik, békepipák, veteménye, kocsisnak, nagyvilág, beledugja, füstölnek, egymással, megférnek, emlékezik, fatulipán, kukorékol, városokat, szerették, lehetnek, faládikó, óvatosan, eleséget, kinyílik, hidegnek, takarója, belehull, szemekbe, hidegnek fejleménye, kormos macska, lábait beledugja, szép szemekbe, csillám csodahó, Kohut Katalin,
|
|
Offline
