Huszár Károly: Zsidóméreg - Huszár Károly,TALMUD NÉPIES ISMERTETÉSE,Fölfeszített Megváltónknak,Huber Lipót,Rohling Ágost,Egán Edéért,Taanit IV,Babá Meciá,Abodá Zará,Isten Jeruzsálem,Jézus Krisztusról,Krisztus Urunk,Boldogságos Szűzről,Jalk Rub,Baba Mécia,Erubin,Majene Jesch,Babba Kamma,Jalk Schim,Zsidómérget Széll Kálmán,Széll Kálmán,Mardochai Hajehudi,Weinstein Miksa,Solymosi Esztert,Fuchs Mór, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Huszár Károly: Zsidóméreg

2014-07-30 05:47:37, szerda

	Huszár Károly: ZSIDÓMÉREG A TALMUD NÉPIES ISMERTETÉSE Lásson, a kinek szeme van! Jelige: «A keresztények védelme nem zsidóhecc!» Van-e szemed, édes magyarom? Élsz-e még, vagy csak alszol?... Nem látod-e szerencsétlen véreid szomorú pusztulását? Nem siratja-e lelked keresztény testvéreid tömeges vesztét? Nem érzed-e tagjaidban a járványos népbetegséget, a szegények nyavalyáját, a nyomort, az ínséget? Nem hallod-e a tompa kalapácsütéseket, melyekkel koporsódat készítik?... Ha Te nem is vagy még a nyomorodás útján, lehetetlen, hogy ne érezzed a nemzet sajgó sebeinek kínos fájdalmát! Ha nem sárból való a szíved, ha nem békavér kereng ereidben, — lehetetlen, hogy keserű könnyeket ne facsarjon a szemedbe a részvét fájó érzete. Mert ha emberi lélek lakozik kebledben, neked is érezned kell a milliók közös baját, népünk siralmas pusztulását. Lehet, ma még szótlanul és tétlenül nézed testvéreid vergődését az élet küzdelmeiben, hisz te még nem vagy a veszedelem torkában, a pusztulás örvényében!... A többiek bajához pedig semmi közöd! Nem oda Buda! Ma nekem, holnap neked. A szerencse senki fiának sincs az ingéhez varrva. Ki biztosit arról, hogy az a bölcsőben szendergő, gyámoltalan kisded, avagy gonddal nevelt gyermeked is olyan boldog leszen, mint Te? Melyik füled mögé van az fölírva, jó ember? Az azonban könnyen megeshetik, hogy mire az élet alkonyára érsz, mire őszbe borul fejed, már Te is robotoló rabszolgája leszesz azon élősködőknek, kik jármot raknak a hiszékeny nép nyakára, kik anyagilag, testileg és lelkileg tönkresilányították nemzetünket. Halálos ágyad körül talán már nem ivadékaid fognak siratni, hanem lelketlen uzsorásaid tolonganak majd dobra került portádon, hogy az utolsó penészes szalmazsákot is kihúzzák összeaszott tetemed alól. De mit beszélek rólad? Nem egy emberről van itt szó! Nemcsak a te sorsodról! Nemcsak a te gyermekeid és unokáid jövőjéről. Milliók boldogsága, jóléte és megélhetése forog kockán. Egy nemzet, a magyar nép kér éltet, vagy halált. A szántóvető paraszt nyomorogva jajgat, — verejtékezve, sírva szántja a rögöt. Az iparos éhezik erőt emésztő munkája mellett, vagy nem talál becsületes dolgot munkás két kezének. A falvak és a városok szegény munkásnépének valóságos ebsorsa van. Kétségbeesésük az erkölcstelenség, a bűn, a világbolondító szocializmus karjaiba kergeti a nép fiait. S míg a népnek már a csontja is ropog a közmegterheltetés prése alatt, mikor már az egész nemzet szemlátomást süllyed a végromlás posványába, akkor idegen pénzcsiszárok meghíznak zsírunkon, vagyonosodnak olyan rohamosan, a milyen rohamosan tisztességes úton nem is lehetséges. Míg a kisemberek állami dobszó mellett sírva vonulnak ki családi tűzhelyeikről, apáik otthonából, — addig holmi piócák vigyorogva számlálgatják csalárd utón összeharácsolt millióikat. A nép romba dőlt kunyhói körül vígan kerengenék az idegen földről beözönlött kazárok, mint a sivatagban az elhullott állatok dögteste fölött az éhes keselyük. Ez a borzalmas leírás nem torzképe, nem sötétített rajza az életnek! Ez nem tintafröccs! Ez nem agyrém!... Se nem falra festett ördög! Ez maga az élet! Ez maga az eleven valóság. A ki tamáskodik, tegye a szívére a kezét! A ki kételkedik, nyissa ki szemét! A ki nyitott szemmel sem lát, hívja haza az eszét. S a ki még így sem hiszi szavamat, az idézze meg tanuknak azon százezreket (!!!), kik a pusztulás elől évenkint idegenbe, Amerikába vándorolnak, mint a süllyedő hajóról a menekülő patkányok. Százezer kivándorló évenkint!... Sajó s Mohács mellett nem veszett el ennyi! Ha ez így megy tovább, előbb-utóbb elvérzünk!... Ezt elhallgatni, e fölött szemet hunyni Isten és a haza ellen való vétek. Kinek érző lelke van, nem nézheti e veszedelmet ölbe rakott kézzel. Minden becsületes emberből, akaratlanul is, előtör a segítségért kiáltó szó: «Meg kell menteni, a mit még meg lehet! Ütött már a tizenkettedik óra is.» Mi váltig fújjuk a riadót. A nép egy része azonban még mindig alszik, vagy legalább is a fülén fekszik. Nem hallja, vagy nem akarja hallani ébresztő szavunkat. Ha a nép lomha-gyáván, védekezés nélkül nézi pusztulását, — akkor jó éjszakát a magyarnak! Akkor unokáink nem áldó imádság mellett fogják elmondani sírhalmaink fölött neveinket! Nem imádkozni fognak kesergő gyermekeink korhadó keresztünknél, hanem még az emlékezetünket is megátkozzák, a miért ellenállás nélkül adtuk föl jogainkat, hazánkat, hitünket, testünket, lelkünket, édes mindenünket! Unokái szörnyű átkát ki vonja fejére? Ki az, a ki tétlenül tudja végignézni véreinek kifosztását? Magyarnak meri az magát nevezni, a ki a magyar népet, a nemzetnek gerincét magára hagyja idegen élősködőkkel való élet-halál harcában? Öngyilkos akar lenni a magyar nemzet? Nem!... Ez gondolatnak is borzasztó!... Saját sírját csak nem ássa e nemzet?... * Ébredj föl te álmos magyar nép! Kelj föl a föld porából, te dicső ősök hervadó utóda! A tunyaságtól elpetyhüdött tagjaid ma még talán megmenthetnek. Holnap talán már kihűlnek karjaid, megüvegesednek szemeid!... Holnapután pedig talán már a föld sebe is beheged a koporsód fölött. Hanyatló hazám pusztuló nemzete, te sírod szélén tántorgó veszendő nép, nyisd föl álmos pilláidat!... Tekints szét magad körül! A TALMUD. 1. A zsidóság átka. Fölfeszített Megváltónknak kiontott vére gyilkosai lelkéhez tapadt. Örök átok szállt mindazokra, kik halálra üldözték az Isten fiát. Kain sorsára jutott az egész zsidóság. Földönfutóvá, hontalanná lett Izrael népe. Szörnyű bűnök kínos furdalással marcangolja lelkiismeretüket. Nyughatatlan vérük megállapodás nélkül űzi, kergeti, hajszolja őket időtlen időkig... 2. Az örök bolygó zsidó. A próféták jóslatai beteljesedtek. Jeruzsálem porba omlott. Kő kövön nem maradt. Az örök Igazság sújtó keze szétszórta a zsidókat, mint a termését tisztító földmívelő a mihaszna gazt. A nép, mely a Messiást megtagadta, nem az Isten népe többé, hanem a világ megvetettje, a nemzetek sötét árnyéka, az emberiség kóválygó réme. Azóta mint valami elátkozott lélek bujdosik és bujkál a zsidóság a népek között. Oltár nélkül, haza nélkül, király nélkül és áldozat nélkül bolyonganak a világon. Ez az ő átkuk. 3. A talmud keletkezése. Mikor szétfoszlott a zsidóság a világ minden tája felé, vérfagyasztó rémület fogta el Ábrahám népét. Véneik és a farizeusok azt vélték, hogy a zsidóság lelke most már átformálódik, átalakul, átváltozik. Azt hitték, hogy alkalmazkodni fog a zsidóság azon nemzetek törvényeihez, melyek közé be lesz ékelve. Féltek a nép vénei, hogy becsületes keresztény környezetben megtagadja zsidó múltját, megtisztítja jellemét, lemossa lelkéről fajának kiállhatatlan természetét. Ettől való rettegésükben elhatározták a zsidó tudósok, az, úgynevezett herodiánusok, hogy a szétömlő zsidó nemzet lelkét, hitét, tudományát, szokásait, erkölcseit, törvényeit, élelmességét, adomáit, csalafintaságait és huncutságait megörökítik egy nagy könyvben. Ennek az írott műnek az volt a célja, hogy a szétugrasztott zsidóságban és késő unokáiban is megőrizze, megtartsa és szükség esetén fölébressze a zsidó lelket, a zsidó érzést, a zsidó öntudatot, a zsidó hitvallást és zsidó erkölcsöket. Szóval e könyv az a kapocs, mely a zsidóságot összefűzi, összetartja, mint az abroncs a hordó dongáit. Ez óriási terjedelmű titkos zsidó könyvet közönségesen talmudnak szokás nevezni. 4. Miről szól a talmud? A talmud tartalma kiterjed minden életviszonyra. Az állami és hitéletre. A társadalmi érintkezésre. A családi és üzleti dolgokra. A törvénykezésre. Szóval a polgári és magánélet minden helyzetére. 5. A talmud becse a zsidóknál. A zsidóknak legdrágább kincse, féltett szemefénye, valóságos szentírása e könyv. Ők «az élő Isten szavának» tekintik a talmudot s legfőbb törvénykönyvüknek tartják. Előbbre helyezik minden világi törvénynél, többre becsülik még a tízparancsolatnál is. Jobban csak azt a könyvet szeretik talán, melybe dupla krétával szokták följegyezni adósaik neveit és tartozásait. 6. A talmud hatása a zsidóságra. A talmud szabályozza, irányítja a zsidóság egész életét. A rabbik nyíltan hirdetik, hogy a ki e «szent könyvből» csúfot mer űzni, vagy a ki zsidó létére nem e szerint él «a pokol forró sarában fog bűnhődni». Azonban minden keresztény, a ki a tórát tanulmányozza, halálra méltó. (Lásd: Szanhedrin 59.) Az a hit él a zsidók között, hogy a ki közülök a talmudot tanulmányozza, az már biztosan üdvözül. A talmud ez által valóságos katekizmusa lett a zsidóságnak. Ezt olvassák őrjöngő gyönyörűséggel a zsinagógákban. Ezt tanítják fürtös és kaftános bochereik az iskolákban. Egymással való beszélgetés alkalmával erről handrikálnak. Immár 18 század óta mohón, szent szomjúsággal szívják magukba a zsidók a talmudmérget s így e könyv táplálta, éltette és nevelte föl az egymás után következő összes zsidó nemzedékeket. Férges tanai húsúkba, vérükbe, csontjukba és velejükbe mentek át a zsidóknak. Gonosz eszméi, hajmeresztő botrányos tanai és elvei átitatták a zsidók sivár lelkét, mint a zuhogó zápor eső a kiszáradt talajt. A talmud szelleme eleven alakot öltött a zsidóság lelkében. Mondhatni bátran, minden zsidó egy-egy eleven talmud. 7. A zsidóság fegyvertára. Talmud-elvekkel van kibélelve minden zsidó szuflája. A talmud tanaival van bebútorozva minden huncutkás zsidó koponya. A talmud segítségével éleszti a tháti a kis zsidó fiú elméjét. Ebből tanul gseftelni minden serdülő zsidó suhanc. Ebből a forrásból meríti a zsidóság világnyúzó élelmességét, hit-mocskoló arcátlanságát, népgyötrő lelketlenségét. Ezzel van fölfegyverkezve minden zsidó. A talmud a világhatalomért küzdő zsidóság valóságos szellemi fegyvertára. 8. A talmud titokzatossága. E romlottsággal bélelt könyv nagyon is érthető okokból részint héber, részint arám nyelven van írva. Hatszáz évnél tovább készült és ezernél több farizeus dolgozott rajta. Fogalmazása olyan huncut homályos, olyan titokzatos és kétértelmű, hogy nagyon bajos rajta eligazodni. Innen származik alkalmasint az az öreg példabeszéd: «Hetven arca van, mint a talmudnak». De hogy is írhattak volna nyíltan és őszintén azok a farizeusok, a kiket Maga az isteni Mester is — «viperafajzatoknak, sziszegő kígyóknak és a sátán fiainak» nevezett. Gondolhatni, mi mindent írtak össze azok a megátalkodott Messiás-gyilkosok és penészes lelkű utódaik. 9. Elő hát a talmuddal! Abban a nagy világharcban, melyet a zsidóság folytat a keresztények ellen, a talmud az ő leghatalmasabb segítségük. Illő, célszerű, sőt szükséges, hogy mi keresztények is megismerjük ezt a fegyvert, melynek segélyével máris a föld sarába tepertek bennünket a zsidók. Hadd lássuk hát azt a híres könyvet! Adjátok csak ide! Hadd olvassuk mi is! 10. Miért rejtegetik a zsidók a talmudot? Féltékenyen őrzik a rabbik a talmudot. Lopva dugják el előlünk, mint az orgazda az idegen jószágot, mint az orgyilkos az élesre fent tőrt. Ti híres «magyar (?) zsidók», kik pöffeszkedve veritek melleteket s úgy kérkedtek magyarságtokkal, elő hát azzal a híres talmuddal!... Nem mutatja senki!... Pedig ha jóravaló, becsületes a tartalma, nincs miért rejtegetniük. Hanem a férgek, a baglyok nem szeretik a napfényt. 11. Miért nincs talmud-fordítás? Sajnos, ez ideig nincs magyar talmud. Nem merik, vagy nem akarják lefordítani édes anyanyelvűnkre. Pedig annyi a talmud-tudós tintahős és tollvitéz, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Ha gonosz nem volna a talmud minden porcikája, a kutya se ugatná meg őket. Ha tele nem volna hajmeresztő ocsmányságokkal, vérszöktető trágárságokkal, lelketlen gonoszságokkal, akkor biztosan lefordították volna már régen még cigány nyelvre is. De nem merték szennyes lapjait a világ szeme elé tárni. 12. Hogyan küzdöttek a pápák a talmud ellen? A pápák és fejedelmek már a középkorban minden erejükkel azon voltak, hogy a talmudot megsemmisítsék, mert nyilván tapasztalták már akkor is káros, pusztító hatását. Jusztinián császár volt az első, a ki megtiltotta a zsidóknak e könyv olvasását. V. Kelemen pápa idejében (1305—1314) különösen Franciaországban és Olaszországban zúdult föl a közfelháborodás a talmud ellen. IV. Gergely pápa rendeletéből elkobozták Franciaország, Anglia, Portugália és Spanyolország egy részében az összes talmudokat s egy ízben 24 szekérnyit égettek el máglyán. A következő pápák is hasonlóképpen jártak el a talmuddal, mely ma is a tiltott könyvek közt szerepel. 13. A lengyel zsidók ravaszsága. A sok zaklatás miatt, illetve ennek hatása alatt 1631-ben egy lengyel zsidókból álló gyülekezet elhatározta, hogy «a názáreti Jézusra vonatkozó (becsmérlő!) helyeket egyelőre kihagyják a talmudból, de a helyét üresen hagyják és egy körrel töltik ki, hogy a rabbik és tanítók tudják, hogyan kell oktatni az ifjúságot. Hát nem alávalóság ez? 14. A leálcázott talmud. A rabbik terve azonban füstbe ment. Hiába őrizték a talmud titkait olyan féltékenyen. Hasztalan leplezgették nyomorult tanait olyan csodálatos egyetértéssel. A haladó műveltség napfénye a talmud évezredes sötétségébe is behatolt. A kutató tudomány világítása mellett immár a közönséges elme is bepillanthat a farizeusok titokzatos műhelyébe. Ma már minden gondolkozó ember betekinthet a zsidó néplélek mirigyes redőibe. A külföld keresztény tudósai vetekedve iparkodtak megismertetni népeikkel a talmud közveszélyes tanait. Megtanulták a talmud zavaros nyelvét s átültették, lefordították a legveszedelmesebb talmud-részleteket nemzeti nyelvükre. Hazánkban újabban általános föltünést keltett dr. Huber Lipót kalocsai teológiai tanár könyve, mely a magyar hittudományi irodalom egyik legeredetibb és legbecsesebb műve. Kár, hogy a neves tudós, csak biblikus szempontból ismerteti a talmudot. Ki tudományos alapon akar a talmuddal foglalkozni, annak melegen ajánljuk e művet! 15. Rohling könyve. Csudálatos, hogy a zsidó pénz, a zsidó befolyás, a zsidó hatalom és zsidó fortély csaknem minden talmud-fordítást elnyomott. Az ezirányú munkák csaknem valamennyien eltűntek és bizony akárhány esetben a könyvvel együtt maga a szerző is. Hogy hova lettek, illetve miért kellett olyan hamar meghalniok, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Végre azonban dr. Rohling Ágost prágai egyetemi tanár műve: (Der Talmudjude = A talmudzsidó) kíméletlenül föltárta az egész világ előtt a talmud szennyes lapjait. Rohling könyve is emberi munka. Vannak egyes hibái. Túlzásaival nem értünk egyet, de a mi lényeges benne, és amit mi is bizonyítani tudunk, azt magunkévá tesszük. 16. A zsidók dühe. A bátor leleplezés híre úgy futott végig a világon, mint a szikrázó villám süvöltése. A megdöbbent népek zúgó moraja volt utána a mennydörgés szava. A zsidók azt sem tudták hamarjában, mit tegyenek. Köpködtek, tüsszögtek, jajgattak, szitkozódtak, káromkodtak, átkozódtak annyit, hogy se szeri, se száma. A földkerekség minden zsidaja imádkozott Rohling haláláért, úgy mint nálunk szegény boldogult Egán Edéért. Mikor azonban csalódva látták a zsidók, hogy Jehova nem hajlandó meghallgatni bosszúért lihegő imáikat, ráfogták Rohlingra, hogy őrült. Röpiratokban, a sajtóban, a törvény előtt és úton-útfélen a legképtelenebb vádakkal illették. 17. Drága kincsek gazda nélkül. A «Talmudzsidó» tudós szerzője, Rohling, ekkor ezer tallér jutalmat ígért mindenkinek, a ki könyvét meg tudja cáfolni. Noha a zsidók ugyancsak szeretik a pénzt, ezideig senki fia sem merte belevágni a fejszéjét ebbe a kemény táskába. Úgy látszik, savanyúnak látják a szőlőt. Sőt mi több, De Lamárque apát franciára is lefordította Rohling könyvét és szintén tízezer frankot ígért annak, ki megcáfolja állításait. Jóllehet igen könnyen hozzá juthattak volna a zsidó írástudók ehhez a kövér falathoz, nem akadt eddigelé ember, a ki síkra mert volna érte szállni. 18. A talmud szemetes ládája. Az egész könyvből a hitetlenség és istenkáromlás dögvészes lehelete árad felénk. Az itt-ott található tisztességesebb helyeket vastagon lepi el az ostoba elfogultság pora, a megátalkodott esztelenség szennye. Bár vannak a talmudnak egészséges részei, józan értelmű helyei is, bátran elmondhatni róla, hogy erkölcsi méreg lüktet az ereiben, hogy veszedelmes tanoknak a gyűjteménye s hogy a világirodalomnak ez az egyik legkárosabb és leggonoszabb terméke. 19. A talmud istenkáromlása. Igen, a talmud nem egy helyen nyíltan megtagadja az Istenség létezését, sőt nem egy helyen a Messiás eljövetelét is kétségbe vonja (Jer. Taanit IV. 68. d). Más lapokon pedig olyan zöldeket beszél, olyan vadakat mond, olyan badar és ízetlen dolgokat ír Istenről, hogy az emberben akaratlanul is tótágast áll minden nemesebb érzelem. Így azt Írja a talmud, hogy Isten az égben a rabbikkal együtt tanulmányozza a talmudot (lásd: Babá Meciá 85 és 86 alatt) és hogy azután a nap három utolsó órájában Isten valami állat-óriással enyeleg (Abodá Zará 3 b). Majd egy másik helyen az áll, hogy az Isten Jeruzsálem pusztulása fölött való keserűségében egy rejtekhelyen sír s naponkint két óriási könnycseppet hullat a tengerbe, a minek a zaja a világ egyik végétől a másikig hallható. Majd sóhajtozik, hadonászik, tombol, minek következtében szelek és földrengések támadnak. Majd ismét eszik, iszik, nevet és táncol stb. (Berakót 59 a). Sőt még esküszegéssel is vádolja a talmud az Istent. (Szanh. 110.) 20. Jézus és Mária a talmudban. Jézus Krisztusról a lehető legbecstelenebb módon nyilatkozik a talmud. Jézus neve oly szóvá van torzítva, melynek ez az értelme: «Legyen kiirtva neve és emléke». Több helyen fattyúgyereknek, varázslónak, bolondnak és döglött kutyának nevezi Jézust és azt állítja, hogy Krisztus Urunk a pokol fenekén egy szemétdombon van eltemetve! Hogy a Boldogságos Szűzről mily pimasz arcátlansággal nyilatkozik, azt le sem lehet írni. Az őrjöngő istenkáromlásnak ekkora förtelmeit csak egy pokoli gyűlölettel megtelt elme írhatta le és csak egy Istentől elátkozott nemzet tűrheti meg legfőbb törvénykönyvében. Nem írunk ide részleteket, mert nem vagyunk képesek. Visszariaszt a tisztelet olvasóink iránt. De ott vannak mindezek a káromlások a talmudban — szemérmetlen, undorító, hajmeresztő módon. Meg tudjuk mutatni bárkinek. 21. A talmud véleménye a nem-zsidókról. A keresztényeket és az összes nem-zsidó népeket a legaljasabb csúfnevekkel illeti a talmud. Különben egymás között is gojimoknak[] neveznek bennünket. Nagyban kötik ugyan az ebet a karóhoz, hogy a goj szó nem jelent semmi rosszat, de csudálatosan mégis fölhúzzák az orrukat, ha az ember rájuk alkalmazza ezt az ékes titulust. 22. A talmud pökhendisége. Bezzeg az izraeliták, azok kedvesebbek az Isten előtt, mint az ég angyalai (Chullin 91 b), mert a zsidó Isten lényegéből való, a noachidákat (nem-zsidókat) ellenben a gonosz lélek nemzette. (Jalk Rub. 10.) Tehát egyedül a zsidók emberek, a többi népségek baromfélék. (Jebamót 61. és Baba Mécia 114.) A rabbikat nagy tiszteletben tartják a zsidók, mert egy zsidó rabbit tisztelni annyi, mintha magát az Istenséget tisztelné az ember. (Jer. Erubin V. 1.) Mert ők Izrael oszlopai, a nép fejedelmei és királyai. (Ketubót és Gittin.) Valósággal büdös a talmud a kevélységtől. A fönnhéjázó hencegés netovábbja a talmudnak az a helye, mely így szól: A ki egy zsidót arcul üt, oly súlyos bűnt követ el, mintha magát az isteni Fölséget ütötte volna arcul. (Szanhedrin 58.) 23. Miért nem dolgoznak a zsidók? A talmud azt tanácsolja a zsidónak, hogy ne arca verejtékével, becsületes kétkézi munkával keresse mindennapi kenyerét, mert «a földmívelésnél nincs háládatlanabb foglalkozás». «Ha ugyanis valaki 100 ezüst pénzzel seftel, pecsenyével és borral élhet. Ha azonban 100 ezüstpénzzel gazdálkodik valaki, annak sóra és káposztára sem jut elég jövedelem.» (Jevan 63.) Ezért nem szántanak és kapálnak a zsidók. 24. A talmud jövendölései. Mivel a talmud szerint az egész világ a zsidók kedvéért van teremtve, föltétlenül bíznak jövendő nagyságukban, a «Cion»-nak nevezett telivér zsidó állam fölállításában. Egy berlini zsidó szövetség épp most gyűjti az adatokat a világ összes zsidairól. Erre vonatkozólag ezeket írja a talmud: A Messiás majd visszaállítja a zsidó királyságot és szolgálni fog neki minden nép, hódolni minden királyság. (R. Schabb. 120.) Ama boldog időben minden zsidónak 2800 szolgája lesz. (Jalk. Schim 54. — Bechai 168.) Hanem előbb óriási harc fog kitörni, melyben a népek kétharmada kivész. (Majene Jesch 74—76. Abarb maschm. 49.) És akkor minden nemzeteknek kincse és vagyona a zsidók kezébe gyűl. (Szanhedrin 110. Bechai 11.) A föld akkor a zsidóknak kész kalácsot és gyapotruhákat fog teremni s olyan búzaszemeket, melyek akkorák lesznek, mint a legnagyobb ökör veséi. Minden nép fölveszi majd a zsidóvallást, de a keresztények ezen kegyelemnek nem lesznek részesei, hanem ki fognak irtatni az utolsóig, mert az ördögtől származnak. (Jebam 24. Abodá 3. Bechai 85.) 25. A gójt szeretni tilos. Az a zsidó, a ki a kereszténynek visszaadja a talált jószágot, az bűnt követ el, mert megerősíti az «istentelenek» hatalmát, mert az ilyen zsidó olybá vétetik, mintha a gójt szeretné, a ki pedig a gójt szereti, az gyűlöli az Istent, annak Isten sem fog megbocsátani. (Szanhedrin 76.) Az is megtalálható a talmudban: «Ne sanyargasd a napszámost testvéreid közül, a többiek azonban ki vannak véve», továbbá e lelketlenség is: «Tilos egy tudatlannal irgalmasságot gyakorolni». (Szanh. 92.) 26. A talmud furfangossága. A talmud nem ismer jogegyenlőséget a zsidó és a keresztény között, mert azt mondja, ha a kettő perel egymással, minden zsidónak azon kell lenni, hogy a zsidó javára dőljön el a pör, ha másként nem lehet — még furfanggal is. Vigyázni kell azonban, — nehogy a dolog nyilvánosságra jusson és a zsidó vallás ez által rossz hírbe keveredjék. (Babba Kamma 113.) 27. Kié a világ a talmud szerint? A talmud szerint a zsidóké minden, mert ezt írja: «Az Isten fölkelt, megmérte a földet és átadta az izraelitáknak a gojimo-t». Másutt pedig: Az Isten hatalmat adott a zsidóknak minden népek java és vére fölött. (Seph. Jk. 3. f. 25. Jalk Schim 83.) E szerint tehát az egész föld a zsidók tulajdona. A keresztények birtoka jogtalan, bitorlott vagyon, gazdátlan jószág. Apádtól örökölt, vagy verejtékes munkával szerzett házacskád és földed nem a tied a talmud szerint, hanem azé a zsidóé, a ki először teszi rá a kezét. Szép elv! Nemde? 28. Az uzsorát megengedi a talmud. Maimonides rabbi, «a zsinagóga sasa» írja, hogy a gójnak csak úgy szabad kölcsönözni, ha uzsora-kamatot fizet a kölcsönért, izraelitával szemben azonban ilyesmit tenni nem szabad. A szegény keresztények kiszipolyozása tehát megengedett dolog. Hisz azt mondja a talmud: A keresztény «élete kezedben van, oh zsidó, mennyivel inkább hát a pénze!» (Jevam 24.) 29. A megkeresztelkedett zsidók elpusztítása. Az eretneket, árulókat és hitehagyott zsidókat veszedelembe kell dönteni és ha bajban vannak, nem szabad őket kimenteni, sőt még a közelében lévő mentőeszközöket is el kell távolítani. (Abodá Zará 26.) Szükség esetén azonban megengedi a talmud, hogy a szorongatott zsidó színből, képmutatásból, avagy üzleti számításból elhagyja hitét. Azonban azokat a megtért zsidókat, kik meggyőződésből szívvel-lélekkel ragaszkodnak a kereszténységhez, azokat halálra ítéli a talmud, «melyekkel szemben mindenáron azon kell lenni, hogy elpusztuljanak». 30. A zsidó vérvád. Bár a halált nagyon olcsón osztogatja a talmud, nyíltan szembeszállunk azon véleménnyel, mely azt tartja, hogy a zsidó (rituális!!!) vérgyilkosságokat a talmud rendeli el. Ez csak ráfogás, mert olyan kitétel, mely ezt nyíltan, világosan kimondaná — nincs a talmudban. A vérvétel legföljebb rajongó zsidók babonáskodása lehet. A tiszaeszlároskodás tehát nem vallási szertartás, hanem megrögzött zsidók vérszomjas babonája. 31. A talmud alkalmazása az életben. A talmud dohos szellemével, zsidóméreggel akarják megfertőztetni a farizeusok tanítványai a keresztények lelkét. A nemzetek sorvadása, a népek nyomora, a közerkölcsök. feslettsége, javarészt a talmud gyümölcse. A talmud-méreg hozta erjedésbe az egész világot. Az okosabb, illetve élelmesebb zsidók nyíltan megtagadják a talmuddal való közösséget — a világ színe előtt. Hiába muzsikáltatják azonban magukat, hiába esznek szalonnát és disznólábat, a talmud már második természetükké vált. Fönnen hirdetik ugyan, hogy ők nem is látták a talmudot!... No ez kopasz mentség, mert tapasztalásból ki-ki láthatja, hogy a legtöbben közülök mégis a talmud útbaigazításai szerint bánnak el velünk, keresztényekkel. 32. A talmud képes kiadása. Sokan talán azt hiszik, hogy az itt fölhozott szemelvények túlzások, azaz bizonyára lesznek számosán, kik el sem hiszik, hogy ekkora gonoszság lakozzék a talmudban. Nos hát nyugodtan mondhatom, hogy nem az ujjamból szoptam az írottakat. Sajnálom, de a szemetes gödörből nem tudtam jóízű italt meríteni. Különben nem kell ott bizonyság, hol maga szól a dolog. A kételkedők tekintsenek a pusztuló falvakra, kisiparra és kisgazdákra és azután tamáskodjanak. Nézzenek csak széjjel maguk körül s látni fogják, mint hemzseg körülöttük a sok eleven talmud. Maga a pusztuló Magyarország képes kiadása a talmudnak. 33. Zsidóvélemény a talmudról. Szabolcsi (Weinstein) Miksa, az «Egyenlőség» című zsidó felekezeti újság szerkesztője, ki mellesleg legyen mondva, lapjában annyira dicséri a talmudot, hogy majd lejön a könyökéről a bőr, maga is beismerte a többi között Debrecenben tartott fölolvasásában a talmud fekélyeit és bűneit. «Vannak és akadnak a talmudban — úgymond — olyan helyek is, melyek nem vágnak össze a szeretet isteni törvényeivel. Ez azonban — szerinte — csak a talmud liberális volta mellett bizonyít.» Ez valóban pompás elszólás! Igaza van a zsidónak. Mert ennek az agyafúrt, lyukas zsidó nyilatkozatnak az a becsületes magyar értelme, hogy a talmud valóban égő gyűlöletet szít a zsidókban, minden ellen, a mi keresztény. «Köszönjük zsidó, hogy erre megtanítottál!» 34. A talmud vadvirágai. Azt mi sem tagadjuk — ez a zsidó virtus nem szokásunk — vannak a talmudban okos dolgok is. Az egymást öklelő képtelenségek, a csára-hajszra való okoskodások között szétszórtan, elvétve tisztességes, becses dolgok is akadnak. Szemenszedett, velős jó mondások. Talpraesett példabeszédek. Magvas gondolatok. Tanulságos mesék. De mit ér mindez, ha meg van mérgezve erkölcstelenségekkel. Mi haszna az ékes gyöngysoroknak, ha fajtalansággal fertőzött gonoszságok közé vannak elszórva. A megmérgezett étel, akármilyen ízletesen van is elkészítve, mégis csak halálos méreg. Köszönjük az olyan szívességet, mikor a büdös húst jó lével adják föl! 35. Az antiszemitizmus magva. Látnivaló tehát, hogy a keresztények és zsidók között létező feszült viszonynak a talmud a gyökéroka. A talmud szelleme élesíti közöttünk az ellentétet, nem a keresztény sajtó. Az antiszemitizmus oka nem a keresztények türelmetlensége, hanem a talmud és a talmud alapján kifosztott kisemberek, a népek millióinak keserűsége és nyomora, a zsidóság járma alatt nyögő nép természetes ösztöne. A míg talmud lesz a világon és a talmud szelleme szerint élő zsidó, addig ne számítsanak Izrael fiai nyugalomra, békére és elnézésre, — mert addig mindig lesz — antiszemitizmus. A ,,Zsidóméreg“ és a zsidók! A Zsidóméreg-nek meg volt a maga hatása. A keresztény társadalom minden rétegéből számos megrendelést kaptam. Ezer és ezer példányban forog a röpirat a közönség kezén. Érdekes talán megjegyeznem, hogy a megrendelők sorában maga a zsidóság is tekintélyes számmal van képviselve. Röpiratom óriási izgatottságot keltett Izrael fiaiban. A mint értesültem, eleinte sajtópört akartak ellenem indítani. Ezzel a hiábavaló, haszontalan szándékukkal azonban csakhamar fölhagytak, mert maguk is tudták, hogy lényegében igaz mindaz, a mit a Zsidóméreg tartalmaz és így hiába pörölnének. Ekkor néhány libatollas tintahős, néhány kormánykegyen élő zsidó újságíró bemutatta a Zsidómérget Széll Kálmán miniszterelnöknek, hogy mint belügyminiszter koboztassa el a veszedelmes (!!!) füzeteket. Örömmel jelenthetjük, hogy a főminiszter ez alkalommal nem hallgatta meg leghűségesebb és legszorgalmasabb magasztalóinak alázatos kérelmét. Széll Kálmán furfangja sem talált a Zsidóméregben olyan helyet, melyért a törvényszék sorompói elé állíthatott volna. A kudarc szörnyen fájt a zsidóknak. Keserű lélekkel futottak az Egyenlőség című zsidó felekezeti újság szerkesztőségébe és megrendeltek ellenem egy műkirohanást. Mardochai Hajehudi, a leghíresebb talmud-csősz rontott nekem egy hosszabb cikkben. Egy «szelíd cáfolatban» próbálkozott kitörni röpiratom méregfogait. Csontos érvek helyett általánosságban odavetett «zaftos» megjegyzésekkel, hetyke kiszólásokkal igyekszik kifacsarni a Zsidóméregből az igazságot. Aprólékos tollhibákat, lényegtelen kicsinységeket cáfol savanyú gúnnyal hasábszámra, a dolog érdemén azonban hamisan átsiklik, érezvén maga is, hogy nem jóban sántikál. Szőrszálhasogató fontoskodással, kérkedő nagyképűsködéssel magyarázgatja, miként kell a talmudból idézni, hogyan perlekedtek egymással Rohling és Bloch, milyen liberálisok és «tolleránsok» voltak a talmudszerzők, milyen ártatlanok a falusi zsidók s így tovább... Ezekből aztán levonja nagy bölcsen a következtetést, hogy az én összes talmud-idézeteim hamisítások. Mivel azonban Szabolcsi úr is érzi, hogy ez nem való, azzal védi a talmud vádlott helyeit, hogy ezen fekélyes tanok elfogult íróit, és az összes zsidók liberalizmusát dicsőíti. Jó uram, ez nagyon sovány okoskodás. Józan embernek ilyen semmitmondó, lyukas bizonyságokkal nem lehet bekötni a szemét. Hiába tagadja Mardochai Hajehudi, (Szabolcsi, Weinstein Miksa úr!) az igazság azért csak igazság marad. Különben pedig figyelmeztetjük egy kijelentésére, melyet több tanú előtt mondott, nem is olyan régen: «Nagyon sok hely van a talmudban, melyet nem írok alá». Ezt Mardochai Hajehudi mondotta! A talmud változott azóta, vagy pedig Mardochai Hajehudi? Csekélységem fiatal kora sose izgassa, jó uram! Hiszen mikor Solymosi Esztert meggyilkolták Tisza-Eszláron, akkor még ön is csak suhanc volt. Nem a mi igénytelenségünkről van itt szó, Weinstein úr! Sose személyeskedjünk! Markoljunk inkább a dolog velejébe! Hadd legyen világosság! Ha már Önnek olyan nagy cáfoló kedve van, ám legyen! A kezére járok, hogy legyen mit cáfolnia. Kérdem tehát Öntől, Mardochai Hajehudi úr és Magyarország összes rabbinusaitól, igaz-e az, hogy a talmud Jézusról és Máriáról a legocsmányabb, legarcpirítóbb módon nyilatkozik? Igaz-e az, hogy a talmud tiltja a «goj» szeretetét? Igaz-e az, hogy a talmud hatalmat ad a zsidóknak minden népek java és vére fölött? Igaz-e az, hogy a talmudnak több helye a nem-zsidókat csak emberi alakban járó állatoknak, barmoknak tekinti? Igaz-e az, hogy a talmud arra biztatja a zsidókat, hogy minden zsidó perét a nem-zsidó (péld. keresztény!) ellenében a zsidó fél javára döntsék el — még ha kell, furfanggal is? Igaz-e az, hogy a talmudban tömérdek erkölcstelenség és trágárság van? Igaz-e az, hogy a talmud az uzsorát nem-zsidóval szemben megengedi? — Van-e bátorságuk a talmud minden soráért helyt állani? Ezekre a kérdésekre tessék felelni talmud-tudós urak! De egyenes, nyílt és őszinte feleletet kérünk! Most tessék beszélni és írni Weinstein et Comp. urak! Várva várjuk a feleleteket! Ezeket a kérdéseket már egy évvel ezelőtt tettem fel. Már egy esztendeje várom a rabbinus urak válaszát. Várom, várom, de mindhiába! Még az «Egyenlőség» szerkesztője, a hírős talmud-böngésző Mardochai Hajehudi is csak azt felelte, hogy «nem reflektálunk!» Most is ugyanazokat kérdem a zsidó tudósoktól, a mit egy esztendővel ezelőtt. Előre is tudom, hogy választ most sem kapok. A zsidóságnak ez a csudálatos némasága bűnösségüknek a tudatából ered. A zsidó rabbinusok hallgatása koronatanúja az én röpiratom igazságosságának. * * A beregi zsidóknak is a mellükre szállott a Zsidóméreg. Bereg vármegyének a hivatalos közlönye, a «Bereg» egyszerűen jelezte röpiratom megjelenését. Olyan fölháborodást szült ez a néhány ártatlan sor Izrael fiai között az egész Kazárföldön, hogy régen nem látott a világ olyat. A beregi zsidók megbízásából valami dr. Fuchs Mór nevű beregszászi zsidó többek között a következő nyilatkozatokat tette közzé a «Bereg»-ben: «Az ösmertetett röpiratban terjesztett, látatlanban is alávaló hazugságnak kijelenthető vádaskodások cáfolatába bocsátkozni merőben fölösleges, mert a tárgyilagosan gondolkodó, a rosszindulatú hályogtól el nem homályosított szemekkel látó közönséget szükségtelen meggyőzni; a vaksággal megvert, a gyűlölködés izzó szenvedélyétől lángoló, saját bűneinek mentésére másokban bűnbakot kereső sötét középkori maradiság embereit ellenben lehetetlen észre téríteni; de lehetetlen szó nélkül hagynom azon formát, mellyel a sértő közlemény ama szennyiratot a közönségnek ajánlja, kezdve a szerző személyes kitűnőségének bemutatásától végig irályának és tartalmának néhány vonásban való kiemeléséig». A közleményen vörös fonalként végighúzódó azon törekvés, hogy a felekezeti gyűlölködés üszkét dobja a társadalomba, ellenkezik az egységes magyar állam kiépítését jelszóként hangoztató vezérelvvel, aláássa a polgárok közbékéjét, földúlja a lakosság jó egyetértését, a viszály és visszavonás ékét helyezi a magyar társadalom élő testébe. Egyúttal egész raj zsidó előfizető küldötte vissza a Bereget (a vármegye hivatalos lapját!!!) kiadójának. Fuchs ohrnak a nevetséges rugdalózásaira nincs mit felelnünk. A ki «látatlanban» bírál meg valamit, az vagy könnyelmű, vagy rosszakaratú. Fuchs ohrnak módjában van a Zsidómérget megszereznie, tessék elolvasni és azután hepciáskodni. Ha igazságtalanságokat tartalmaz a Zsidóméreg, tessék rábizonyítani! Ha pedig való, a mi benne van, akkor jobb lesz hallgatnia. * * * Több helyről értesültem, hogy néhány alsóbb rangú hivatalnokot üldözőbe vettek följebbvalóik a Zsidóméreg terjesztése miatt. Szíves olvasóimat tisztelettel kérem, kegyeskedjenek az esetleg előforduló hasonló eseteket szintén tudomásomra hozni, hogy a kellő lépéseket megtehessem. Különben pedig az elfogulatlan közvélemény és a keresztény közönség részrehajlatlan ítéletére bízom röpiratomat. Sokaknak talán nem tetszik őszinte beszédem? Sajnálom! Nem azért írok ilyen keményen, mert kedvemben vagyok, hanem mert szükség van reá. Köszönöm szíves olvasóimnak a nem remélt élénk érdeklődést és az eléggé meg nem hálálható kegyes támogatást a röpirat terjesztése körül. Ne is tegye a Zsidómérget senki a fiókba, vagy a mestergerendára, hanem adja tovább kézről-kézre! Hadd olvassa mindenki! Isten velünk! Budapest, 1903. nov. 1. Huszár Károly, hírlapíró. http://betiltva.com/2014-2017/huszar-karoly-zsidomereg/

0 komment , kategória: Általános

Címkék: lelkiismeretüket, törvénykönyvében, szerkesztőségébe, legszorgalmasabb, szőrszálhasogató, csalafintaságait, kereszténységhez, istenkáromlásnak, igazságosságának, kalapácsütéseket, franciaországban, világirodalomnak, személyeskedjünk, keresztényekkel, világhatalomért, nyilatkozatokat, mentőeszközöket, fölfegyverkezve, tisztességesebb, erkölcstelenség, figyelmeztetjük, ocsmányságokkal, magyarságtokkal, jogegyenlőséget, megjegyzésekkel, türelmetlensége, antiszemitizmus, részrehajlatlan, mestergerendára, közfelháborodás, legbecstelenebb, fattyúgyereknek, belügyminiszter, általánosságban, elpusztuljanak, gyönyörűséggel, kinek szeme, keresztények védelme, járványos népbetegséget, szegények nyavalyáját, tompa kalapácsütéseket, nyomorodás útján, nemzet sajgó, részvét fájó, milliók közös, élet küzdelmeiben, veszedelem torkában, pusztulás örvényében, többiek bajához, szerencse senki, ingéhez varrva, azonban könnyen, Huszár Károly, TALMUD NÉPIES ISMERTETÉSE, Fölfeszített Megváltónknak, Huber Lipót, Rohling Ágost, Egán Edéért, Taanit IV, Babá Meciá, Abodá Zará, Isten Jeruzsálem, Jézus Krisztusról, Krisztus Urunk, Boldogságos Szűzről, Jalk Rub, Baba Mécia, Erubin, Majene Jesch, Babba Kamma, Jalk Schim, Zsidómérget Széll Kálmán, Széll Kálmán, Mardochai Hajehudi, Weinstein Miksa, Solymosi Esztert, Fuchs Mór,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]