|
2013-11-01 12:15:37, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Link Angel of Hope
Fábián L. Mihály
A márványerdőben
Léptem visszhangzik a márványerdőben,
hozzád sietek: Jó Anyám.
Hogy megsúgjam minden titkom,
hogy nincs erőm, hitem, sem hazám,
hogy lelkem hontalan,
s senki sem ért igazán,
s hogy van, ki szívből szeretne,
csak a sors nem engedi talán.
Cipőm koppanása töri meg a csendet,
feléd tartok: Jó Anyám.
Hogy meggyónhassam minden vétkemet,
hogy semmivé váljon sok gyermeteg hibám,
hogy felszabadítsam lelkemet,
mindaz alól, mi égetni kíván,
hogy élhessek újra szabadon,
s ne gyötörjön rút magány.
Félek, hogy a rengetegben eltévedek,
merre vagy? Szólíts meg Jó Anyám!
Egy velem, s mindenki ellenem,
hadd pihenjek meg ajkad szaván.
Merre menjek? Mit tegyek?
Bennem múlt s jelen hadban áll.
Miképp lehetek újra boldog?
Felelj, kérlek! Felelj hát Jó Anyám!
Csősz József
Emlékművek
Kereszttelen, csillagtalan,
nem tört márvány, nem óarany,
csak évszám, név, már három is,
sem művirág, sem kikirics,
de élők tűzte zöld levél
lapul rá, s olykor gyertyafény,
és éjjel őrző telihold...
Nem válaszol. Pihen a holt.
Már emlékemben élnek ők,
bár lépteimmel lépkedők.
Múlt-zsákjuk hajlott hátamon
félszegen - frissen vonszolom.
Amott több parancs-áldozat
csontjait őrzi hűlt agyag,
s ki jól ismer cirill betűt,
lelkében az se hagy ma űrt:
talán szárkúpban bujdosott
előlük? Vagy ingyen magot,
s nem fémgolyót kapott azért
tőlük, s nem ütleget, se vért-
fakasztó, nyílt, üszkös sebet
s átültethetetlen hitet...
De más lágerről álmodik,
és nem felejti azt a kínt,
robotot, priccset, éhezést,
csillagba bújt, hamis reményt,
hogy otthon majd vad csizmatalp
soha nem bolygat rőt avart...
Távol bokrok, fák árnyain
nyugszik a múlt, alszik a kín,
s kereszt előtt ha könny pereg,
megbolydítja a szívemet,
hisz testem szélben sem vacog,
s habár nem várnak angyalok,
nem fűt feltámadás - remény,
kezek ősök emlékművén
pihen, mint langyos őszi fény.
Hajdrik József
Halottak napjára
hidegen lobogó gyertyámnak fénye
taszítja mélybe hiányotok létét
árván hallgattok a cinkos sötéttel,
titeket átvitt-e a túlra a révész?
vagy rajtatok szárad időnek vége
itt a földben, hol koppanó levelek
zuhannak a térre, s a szél csak zenél,
nem tán ez a kereszt beígért csendje?
őrt áll a hanton a sok néma virág,
porcelánfejű borzas krizantémok,
szirmos harangocskák, rózsa pirosa
fonja gyökeréből szép új világunk.
Krisztus feszülésben ott él a remény,
itt a metsző szél az élet ura!
ti csillagként ragyogtok Isten egén,
és minden megy tovább, milyen fura?
Harcos Katalin
Gyertyát gyújtok..
Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.
Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók,majd újat fon körénk...
Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.
Egy -egy gyertyát gyújtok mindenkiért
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még
nézd, kedvenc hófehér virágait.
Titkon szívemre csendes béke száll
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadna el végleg a halál,
hisz bennem él, míg ráemlékezem.
Ady Endre
Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepekre |
|
|
|
Címkék: átültethetetlen, mindannyiunknak, márványerdőben, felszabadítsam, meggyónhassam, harangocskák, porcelánfejű, sírhantolunk, vigasztaljuk, visszhangzik, megbolydítja, bársonypuhán, lángujjaival, kereszttelen, csillagtalan, sírkertekben, gyertyafény, rengetegben, ráemlékezem, gyertyámnak, krizantémok, feszülésben, csillagként, mindenkiért, tündökölnek, emlékművén, gyászolunk, virágillat, emlékművek, emlékhálót, sírhantján, gyökeréből, gyászmenet, lépteimmel, színpompás, emlékemben, rengetegben eltévedek, cinkos sötéttel, szél csak, kereszt beígért, metsző szél, égre festve, emlékezés szent, -egy gyertyát, tettető álcát, sírra néznünk, Fábián, Csősz József, Hajdrik József, Harcos Katalin,
|
|
Offline
