|
2021-08-22 15:36:54, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Nagyon hideg vót azon az éccakán. Feri összehúzta magán a vékony zubbonyt, alatta nem viselt csak egy ócska inget. Rettenetesen fázott.
Útközben lelt egy tanyát, s ott próbálta meghúzni magát valahogy reggelig. Akart vóna aludni még kicsit. Tudta ,hogy még mindig nem odahaza van,mert nem értette az emberek beszédit.A kezei egészen elgémberedtek a hideg szélbe. Látta,hogy vannak tehenek is,igen csalta a gondolat,hogy belopódzék hozzájok melegedni s egy kis finom tejet inni,de nem mert.
Ahol tehén van,ott kutya is van, s ha azok észreveszik, akkor sose ér haza ,csendőrt híjnak rá, oszt visszaviszik. Ha mán idáig eljutott, ezt a kicsit valahogy kibírja. Kilencedik napja gyalogolt. Odafele szekérrel vitték őket, az is megtartott majd egy hétig. Biztos nem jó fele indult meg.
Nem baj,Isten majd hazavezeti.
Vajon várja-e még őtet a hites felesége? S ha várja is Rózsika , ugyan elfogadja-e még férjinek ennyi idő után? Három esztendő nagy idő.
S a kis Ferkó mekkora lehet mán? A bajsza még csak nem pelyhedzik,de lassan legény lesz belüle. Megismeri-e majd ütet? Meg a kis Ilonka,a szép barna haja mindig lobogott utána, s úgy tudta neki mondani mikor hazaért a fődekrül
"drága édesapám,gyöjjön üjjön le,pihenjék, hozok vizet a lábának"
Feri minden este végig gondolta ezeket a dógokat,s hiába nem tudott biztosat felőlük,mindig kérte a jó Istent,hogy irányítsa a lábát haza hozzájok, s amíg hazaér vigyázzon reájok.
A csípős szél átjárta a gúnyáját, az éhség mardosta a gyomrát,harmad napja nem tanált semmi ehetőt útközbe. Még egy kis fagyos kökényt se. Nem vót itt semmi se.
Fele vót hajdani tenmagának. A csizmája talpán tenyérnyi lyuk vót, a lába megkékülve mán a hidegtül.
Minden este elmondta az imádságot, amit még édesanyja tanított neki:
"Őrangyalom szívből kérlek,
Minden rossztól őrizzél meg,
Életemben légy vezérem,
Halálomkor állj mellettem.
Amen."
A többi imádságot mind elfeledte. Csak ezt az egyet hajtotta mindig magába, amikor igen keserves munkát kellett végeznie abban a táborban.
Amikor nem érezte a kezit,mert csurgot belüle a vér a lapát nyelitül,amikor olyan éhesen feküdtek le,hogy vót aki összeverekedett egy leesett darab kenyér végiér.
Csak ezt az esti imádságot mondotta mindig magába. S mikor tehette hozzátette a saját gondolatait is,de nem akart nagyravágyónak látszani a mindenható szemibe,hát mindig csak ugyanaztat kérte.
Hogy vigyázzék a családjára, s őtet vezesse haza hozzájok.
Egészen megmelegedett a szíve ezektül a gondolatoktúl.
Mintha valami mozgás lett vón az udvaron. Azt remélte a disznóól hátához csak nem megy a gazda hajnalig, ott legalább a szél nem érte.
Setétség vót,nem sokat látott,de a teheneket hallotta, s a pár óra alatt amíg aludt, azt álmodta ,hogy friss tejet iszik a bádogjábúl odahaza, a konyhaasztalnál ülve.
Rózsikája vacsorát készít, Ilonka lábvizet hoz néki, Ferkó fia meg elmeséli mi vót máma otthon,még apja a fődön vót, s ő mit dógozott odahaza .
Rózsika a piros zsíros kupa ajjárúl kaparta ki az utolsó fél kanál zsírt, rántott levest csinált vacsorára. Ilonka mingyán hazagyön a libástúl, Ferkó meg napszámba van, bár egyiknek se tudnak fizetni,de legalább enni kapnak.
Senkinek sincs semmije,mindent elvittek a katonák. A két gyerek is, ő maga is hajnaltúl napestig dógoztak,mégse jutottak sehova. Épp csak annyi vót ,hogy nem kopott fel az állok.
Fickó kutya vakkantott,de tudta ,hogy mán a gyerekek gyönnek,kiszedte a levest hülni,jó karaj kenyeret vágott hozzá, az még vót hál Istennek. Legalább avval lakjanak jól,ha más nem nagyon van.
Kipirosodott arccal léptek be mind a ketten.
- Adjon Isten édesanyám - köszönt Ilonka.
-Adjon Isten - szólt Ferkó is.
- Isten hozott benneteket drága gyerekeim. Oszt sok munkátok vót -e máma?
A két gyerek huncutul ,mosolyogva összenézett. Ilonka benyúlt a tarisznyába s elkezdi kipakolni a konyha asztalra ami benne vót.Egy darab szalonnát, fél tucat tojást, négy fej hagymát, s vagy tíz szem nagyobb kompért.
Rózsika a mellkasához szorított kézzel félig leült a hokedlire. S levegő után kapkodott.
- Drága gyerekem, mondd meg édesanyádnak menten, honnet van ez a rengeteg minden?
- Nyugodjon meg édesanyám! - mondta sietve Ilonka, s nagyon megijedt,hogy elsiette az ajándékozást, s édesanyja rosszul lesz a végin,mer azt hiszi valami bajt csinált.
- Édesanyám! A libás máma eladott húsz libát!Húszat! Pénzér ! - s miközben ezt mondotta, úgy csillogott a szeme ,mint az esthajnal csillaga,mikor egyedül lakik az égen. Közbe édesanyja kezit simogatta,nyugtatni próbálta.
-Édesanyám ! Aszonta a libás Jóska, így tud éngem kifizetni,nem akarja ,hogy csak a napi betevőjér dógozzak. Pénzt nem tud adni , megy vásárra vele. Újra vásár lesz édesanyám.
Rózsika magához ölelte a gyerekeket, s hullottak a könnyei örömibe.
Lassan estére járt az idő, melegített egy keves vizet a kályhán ,hogy mosakodhassék a két gyermek .
S míg a víz melegedett, pár szál cickafarkot szedett a kiskertbül,mán csak annak vót ebbe a hidegbe virága.
- Ferkó! Ilonka! Elsétálok a feszülethez.
- Menjünk magával édesanyám? -kérdezte Ferkó. Mahónap serdülni fog a bajusza, szép szál legény lett belüle. S tisztára úgy néz ki ,mint Feri ennyi idősön. Vékony , szíjas legény, a haja olyan barna,mint a frissen sült kalács haja, s olyan a szeme, mint a fagyott kökény.
Az asszony csak nézi a fiát, s gyönyörködik benne, közbe a vérző szívét próbálja titkolni.
- Maradjatok fiam, láttam reggel mikor mentetek, megálltatok ott.
- Minden reggel megájjunk édesanyám, imádkozzunk Ilonkával,hogy adjon édesapánknak erőt hazagyönni, nekünk meg erőt megvárni.
Rózsika szeme megtelt könnyel, s mert nem akarta ,hogy a fia elkeseredve lássa ,ki is fordult az ajtón sebesen, s csak visszaintett az ajtóbúl Ferkónak.
- Jó van fiam,mosdjatok , s feküdjetek,hónap dolog van . Tűzre tégy még két darabot, nemsoká meggyövök.
- Jó van édesanyám.Isten áldja.
Ám Ferkó tudta,hogy az édesanyja jó sokáig kint lesz, s imádkozni fog.
Rózsika odaért a feszülethez, elrendezte Krisztus urunk lábánál a szép eleven sárga cickafarkot.Mikor evvel megvót, nem érdekelte se hideg,se eső ,se hó, se sár. Minden este jött. Három -négy naponta hozta a friss virágot a vázába. Télen mikor nem vót más, magyal ágat szedett, fenyőt, csipkebogyót.Mikor mit lelt.
S mikor ez szépen megvót, letérgyelt s kérte az Istent. Mindig ugyanarra, mindig máshogyan. Vezesse haza az urát élve, s őket tartsa meg életbe, ameddig hazaér.
Minden este. Minden időjárásban. Mindig.
Feri nagyon fázni kezdett, érezte a hajnal jeges hidegit. Hiába húzta össze a zubbonyt nem segített az mán semmit. Tudta indulnia kell,különben megfagy.
Lassan mozdította tagjait, s azok recsegtek is becsülettel.Előrül hallotta ,hogy kutya ugat,na -gondolta -szaporázni kell, még a végén itt lelnek.
S ahogy vót éhesen , átfagyva elindult valamerre. S azt remélte,hogy most rátalál a hazavezető útra, vagy valakire ,akinek érti mán a beszédit.
Egész nap ment anékül,hogy bárkivel is találkozott vóna. Még egy kóbor jószág se járt arra. Kezdett besetétedni, s mivel nem talált semmit ahol meghúzhatta vóna magát az éjjel, gondolta elimádkozik hangosan, s azutt tovább megyen.
Ott kint a senki fődjén letérgyelt, s elmondta az imádságát. Igen nehezire esett felkélni,de mikor állt fel, mintha valami világosság látszódott vóna a messzeségbe.
Elindult hát arra, s abban bízott hogy talál valami ennivalót, mert kezdte magát igen erőtlennek érezni.
Mikor egész közel került a világossághoz látta,hogy egy juhász ember ül a tűznél, s egy bojtár. Két komondor feküdt mellettök kicsit odébb,nem lett vóna jó kapkodni.
Feri minden erejét összeszedte,s odaszólt.
- Jó estét bátyámuram!- s várta vajon érti- é amit válaszolnak, vagy rákűdik a kutyákat, de a szíve olyan hevesen vert,hogy szinte kihallszott a mellyibül a dübögésse.
A juhász ember reá nézett, de nem mozdult. A két komondor csak arra várt,hogy mi a döntés. Egy szempillantásnyi mozdulatára a két kutya visszafeküdt.
-Osztán te ki vagy, oszt mit akarsz itt?-kérdi a juhász ember szűkön.
- Én kérem alásan ,Balástyai Ferenc vónék, s fogságbúl szöktem, útbaigazítást kérnék.
Az öreg pödörített egyet bajuszán, s egy ideig csak nézte a jövevényt.
-No , ülj akkor ide , s melegedj a tűznél . Miska fiam,hozz egy darab kenyeret meg szalonnát he, meg az ócska szűrömet.- szólt oda a fiatal bojtár legénykények a juhász.
Miska került-fordult, s Feri mán evett, melegedett. Éppen öt harapást bírt enni mindenbül, s olyan jól lakottnak érezte magát,mint aki vasárnap délbe nem bír magával,oszt a kiadós ebéd után még megeszik egy darab kalácsot is. Szinte kifulladt a nagy lakomába.
A juhász ember szította a pipájába a parazsat, s nem szólt semmit, csak nézte elégedetten Ferit ,ahogy jól lakott egy kutya kölyöknek való étekkel.
-No te Balástyai Feri, most csak aludj nyugodtan, mert Csahos meg Vezér őrködnek az écaka. Erre olyan nem gyön, akiktűl űk félnének.
-Köszönöm bátyámuram, remélem egyszer megszógálhatom a jóságát.
Erre az öreg mán nem mondott semmit se.
Ferit nem kellett altatni. Hajnalba meg kellett lökni az öregnek,hogy magához térjen.
-No fiam erigy .Ha a nyárfasor fele mégy estére a hatházi tanyáho érsz. S ha jól sejtem,onnet mán tudni fogod az utat.
Feri lekanyarította a szűrt a vállárúl,menten hiányzott is a jó melegség amit adott addig.
-No csak vidd azt a szűrt fiam, s hadd ott a hatházi tanyán Komonyai Marinál, s ott én megtalálom.
Feri elkezdett hunyorogni, s most ébredt reá,hogy az écakai szállásadója nem vót más ,mint harmadik tanyaszomszédjának komája. Juhász ember létire ritkán jött be a faluba, kint vót a nyájjal szinte mindég.
-Lajos bátyám maga az?
- Én vagyok hát. Jó ,hogy mán vén vagyok, oszt nem kellett mennem abba a háborúba.Mer aki kitanálta ,hogy verekedni kell a fődér, azt kellett vóna legelőször valami tülle okosabbak fejbe vágni becsületesen egy fokossal,mondom néked. - s itt köpött az öreg egy embereset.
-Eriggy fiam hazafele. Első leszel aki visszagyött.
S ezzel odalépett Ferihez, vállára tette a kezit, a szemibe nézett, az öreg szemei megteltek könnyel.
Feri pedig szinte futva indult haza,tudta setétedésre odaér.
A nap lement már a nyugati határon. Szokatlan csend terült széjjel az egész tájon. Rózsika éppen a feszülettűl kezdett térdelésbűl felállni. A lemenő nap verese egész elhomályosította a látását.
Már éppen fordult vóna a tanyaház feli,mikor meglátott egy alakot .
Szeme elibe ernyőzte tenyerit ,hogy jobban lásson.
S bár látta , amit látott, de hinni nem merte.
S mert azt gondolta végképp elment az esze,visszafordult a feszülethez, újra letérdelt s mondotta magába:
- Inkább imádkozom még egy kicsit, s akkor tán visszagyön a józan eszem.
Nem tudja meddig imádkozott még,de arra gondolt ,ha mán az ima se segít,igen nagy a baj. Szó szerint az ura hangját hallotta
a háta megett .
Olyan tisztán,mint ahogy az erdei patak fut.
-Rózsikám. Drága feleségem . Te vagy az?
S ő úgy,ahogy vót térgyen állva ,egészen lassan odafordult a hangnak irányába. Nem vette észre,hogy az ura felire fogyott, hogy ősz szálak tarkítják kalács fényű haját,hogy rongyos. Nem látta ő, csak azt a gyönyörű legényt,aki megkérte az ő kezit egyszer, s akkor azt mondta neki.
- Téged éntűllem többet senki el nem szakíthat, ha azt mondod hozzám gyössz.
Hozzáment. S most az ura tényleg visszatért hozzá három esztendő után.
Rózsika ráborult a lábára, s csókolta a lyukas csizmát, s könnyeivel mosta tisztára.
(Szerző:Rácz Mónika)
(Fotó:Rácz Mónika)
Minden jog fenntartva, a részek és az egész terjedelemre, valamint a fotóra. Kizárólag változatlan formában osztható, képet is beleértve.
Minden visszaélés jogi következményeket von maga után.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
Címkék: elhomályosította, következményeket, szempillantásnyi, összeverekedett, konyhaasztalnál, lekanyarította, nagyravágyónak, megszógálhatom, elgémberedtek, útbaigazítást, megmelegedett, világossághoz, visszafordult, mosakodhassék, gondolatoktúl, kipirosodott, ajándékozást, legénykények, csipkebogyót, szállásadója, édesapánknak, terjedelemre, visszaviszik, visszaintett, visszafeküdt, édesanyádnak, gyönyörködik, rettenetesen, becsületesen, időjárásban, messzeségbe, válaszolnak, gondolatait, feszülethez, elégedetten, mozdulatára, vékony zubbonyt, ócska inget, emberek beszédit, kezei egészen, hideg szélbe, kicsit valahogy, hites felesége, szép barna, lábát haza, csípős szél, éhség mardosta, csizmája talpán, lába megkékülve, többi imádságot, egyet hajtotta, lapát nyelitül, Adjon Isten, Balástyai Ferenc, Balástyai Feri, Komonyai Marinál, Rácz Mónika,
|
|
Offline
