|
2015-12-11 15:35:43, péntek
|
| |
| |
Forrás: monikatagaste.blogspot
Erdőszéli rendelőben Ápoló szolgálatos.
Egyre több a gondja, mert sok ember is bejáratos.
Idejönnek felfedezni csönd helyeknek rejtekét,
Itt felejtik csúf világuk dolgait, de szerteszét.
Nem mindegyik, igaz ugyan, van ki látva, csöndben jön,
S csak szivében, fényképein viszi el mit látni jön.
De van olyan, aki bizony rettentő haszontalan.
Lármázik és szemeteit széjjelszórja gondtalan.
Tápoló a föld manója, avart, gombát rendező,
Boldog, hogyha benne túrva faágakat rendez ő.
Ha valami túl sok lenne, túl silány vagy hasztalan,
Eltűnteti nagy hasában, telik vele boldogan.
A gombákat öntözgeti. Patakvízre inni jár,
Feje búbján csápjaival spriccelget és inni ád.
Mikor látja, hogy a gomba, páfrány, moha szárazabb,
Megkérdezi: Egy kis vizet? S aki szomjas, inni kap.
Amikor az esőfelhő elkerüli az eget,
Olyankor indul körútra, pótolni a cseppeket.
Hajnali és esti harmat kedves társa, jóbarát.
Tápoló még aluszkálhat míg a harmat enyhet ád.
Mikor mindent megöntözött, vizes hasa kiürült,
Elöl kezdi útját újra. Vár a komposzt! S földerül.
Ezért van a nagy erdőben olyan szép rend untalan.
Minden a maga helyén van, semmi sincs haszontalan.
Gomba, avar, moha, páfrány kiszolgálja Tápolót.
Készítik neki a földből a finom ennivalót.
Erdő fái lehullatják levelüket, águkat,
Tápoló meg rendezgeti, ami nem kell, hamm bekap.
Vígan tölti telt pocakkal, szolgálattal napjait.
Mikor megtelt, nézegeti tündérmanók szárnyait.
Tetszik neki, színes szépség, jóbarát tündér, manó.
Patakpartján találkoznak erdőlények, ott lakók.
Őzikék és csöpp madárkák, vaddisznók járnak oda,
sünike és mókuspajtás, borz, nyúl és rókakoma.
Sokan vannak, mindegyiket föl nem is sorolhatom.
Mindenki vigyáz a rendre, tudják mi a forgalom.
Csak az ember zavarja meg erdő rendje sorait,
Abból is az, aki szanaszéjjel hagyja dolgait.
Fájós lábú kis őzikét látott inni Tápoló,
Bicegő kicsi madárkát, loncsos szőrű borz apót.
Sajnálgatta, nézegette, símogatta spriccelve,
bármilyen torzonborz is ő, hatalmas nagy a szíve.
Az állatkák megköszönték, s elmesélték sorukat
Tápoló meg szájat tátva nézte ki miket mutat.
Rozsdás fűrész bántotta az őzike kis lábait.
Kis madárka rőt fonálba keveredve biceg itt.
Borz apó új lakást keres, elveszett ma mindene.
Elöntötte oduját az ember szörnyű szennyvize.
Tápoló csak hallgat búsan. De azért még van remény.
Tündérmanók gondozásba veszik a bajt könnyedén.
Úgy biz úgy ám - mondja egyik, - de csak az értheti ezt,
Rózsaszínű ködmanókkal ki együtt dolgozni kezd.
Ismeri a ködmanókat Tápoló is, ó be rég.
Velük együtt ott van még a nyughatatlan törpenép.
Éppen be is futott kettő Csintalan és Aprólék,
egymás után bukdácsolva hírt hozott az aprónép.
De nem figyel senki rájuk olyan nagyon picike
mind a kettő. Ezért így szól Csintalan hát: Izibe,
ugorj fölém, kezemre állj Aprólék, de pontosan!
Ne késlekedj, nyisd ki a szád kiáltsd a hírt hangosan!
Egyensúlyoz Aprólék, és integetve kiabál.
Észreveszi mind-mind sorra, patak partja csendben áll.
Figyeljetek erdőlakók, megérkezett már az ősz,
Éppen ezért ma megkezdte munkáját a hegyi csősz.
Durrogással ijesztgeti éjjel nappal azokat,
akik szőlejébe járnak lopkodni a magokat.
Erdőtündér azt üzente, nem kell félni, semmi baj.
A csősz nem jár az erdőbe a durrogás meg csak zaj.
Megnyugszik az erdő népe, mert ismerik a vadászt.
Messzi földről jár az erdőn lelőni ki nem vigyáz.
De az még mostan odébb van, nem kell félni semmitől.
Törpenép és Erdőtündér megbízható hírt közölt.
Megy is mostmár a dolgára mindenki az alkonyon.
Állatkák, manók, tündérek, erdőlények harmaton
lépegetve megfürödve, megkezdik az éjszakát,
elfoglalja az erdőben mindegyik saját zugát.
Amire a nap sugara felszívja a harmatot,
aki csak az erdőn lakik nem lopja ám a napot.
Aprólék és Csintalan erdőszél zugban kopogtat,
Ápolónak, gyógytündérnek mondják el a bajokat.
Tegnap a pataknál jártunk. Készülődhetsz hamarost.
Őzi lábát fűrész vágta, a madár meg madzagos.
Gyógytündérünk előveszi gyógyvarázsos batyuját
Kötszert készít, ollót kést visz, megvan minden, tű, fonál.
Kiírja az ajtajára: Várakozz, ha nem sürgős.
Megtalálhatsz őzikénél, madárkánál. Nem fertőz.
Aprólék és Csintalan is elkíséri Ápolót.
Bukdácsolnak huncutkodva, egyik piszkál, másik szól.
Ápoló így rájuk pillant: Mi ez a nagy galiba?
Nemhogy elgáncsoltok engem s még nagyobb lesz a hiba!
Összeszedi erre magát Csintalan és Aprólék.
Jók leszünk mi gyógytündérke, nem vagyunk rossz aprónép.
Mosolyogva víg kedvűen, de sietve haladnak,
Úgy hiszem az állatkáknál jó nagy sikert arattak.
Megszabadult madár kóctól, beteglábú őzike
Gyógyvarázsos kötözéstől rendbe is jön télire.
Tápolóval találkoznak útjukban hazafelé.
Éppen a talajt rendezi, pocaktöltő martalék.
Picinke gombákat talált a vastag avar alatt.
Azokat kiszabadítván had nőjenek nagyra csak.
Jó étvágyat Tápolócska! - kiáltott rá Aprólék.
Jaj! Hamnyamnyam. Hinnye- hunnya! Ne ijesztgess aprónép!
Szép jó napot Ápolócska, Aprólék és Csintalan!
Örülök, hogy találkoztunk, éppen eszem untalan.
Mert amilyen nagy Tápoló, olyan félénk a szentem.
Belemerül az evésbe nem hall nem lát keverten.
Harap is egy óriásit szokottan az avarba,
De valami szörnyű történt! Felkiáltott zavarva!
Ajjajjajjaj, ujjujjujuj, mi ez a szörnyű hideg?
Fogaimba belehasít rettenetes érzület.
El is indult rögvest nyomban gyógytündérke nyomába.
Rendelőnél kéri szépen, nézzen be a fogába.
A kis tündér értő szemmel fogvájóval csipesszel
rendet rak, hogy Tápoló ne küszködjön a hideggel.
Olyan fénylő dolgot talált, ő maga sem látta még
mi lehet a bajos kis tárgy. Ó, egy kis fogaskerék!
Kiáltott fel amikor a csipesz végét kihúzta.
Tápoló meg fellélegzett, azt gondolta megúszta.
De bizony az ínye csupa seb maradt a nyomokban,
ahol a fogaskerék a szájához ért sorokban.
Gyógytündérke gyógyöblítőt kevert hamar sorjában.
Odaadta Tápolónak: Öblögessed napjában!
Tátott szájjal hallgatagon nézte a bajt Aprólék,
Csintalan is ámult csupán. Most mi legyen aprónép?!
Ám Ápolónk máris tapsolt: Ide - ide kis törpék!
Elmentek Erdő tündérhez, íme a fogaskerék.
Elviszitek, elmondjátok Tápoló beharapta.
Erdőtündér tudni fogja minek lehet darabja.
Indul hamar a két törpe, kapkodják a lábukat,
tarisznyában elrejtették bajt okozó tárgyukat.
Tápoló hát hazaballag, száját csak öblögeti.
Holnapután meggyógyulhat, Ápoló ígérgeti.
Szomorú, mert attól fél, hogy bátran többé nem ehet.
Szégyeljétek magatokat szemetelő emberek! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: gyógytündérünk, gyógytündérnek, gyógytündérke, széjjelszórja, kiszabadítván, megtalálhatsz, gyógyvarázsos, monikatagaste, készülődhetsz, meggyógyulhat, szolgálattal, bukdácsolnak, szanaszéjjel, találkoztunk, szégyeljétek, gyógyöblítőt, megköszönték, megszabadult, elgáncsoltok, tarisznyában, nyughatatlan, fellélegzett, patakpartján, hamnyamnyam, egyensúlyoz, felkiáltott, bukdácsolva, figyeljetek, spriccelget, találkoznak, állatkáknál, megnyugszik, huncutkodva, ajjajjajjaj, durrogással, megérkezett, föld manója, gombákat öntözgeti, esőfelhő elkerüli, harmat enyhet, nagy erdőben, maga helyén, finom ennivalót, ember zavarja, állatkák megköszönték, ember szörnyű, bajt könnyedén, ködmanókat Tápoló, nyughatatlan törpenép, szád kiáltsd, hírt hangosan, hegyi csősz, Danczi Mónika, Egyensúlyoz Aprólék, Odaadta Tápolónak, Elmentek Erdő,
|
|
Offline
