|
2014-11-03 10:44:46, hétfő
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor
ÖRÖKKÉ
Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
a fák végén a lomb vagy a diólevél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.
Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.
A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.
Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
Címkék: gyurkovics, egyhelyben, almakertek, hasogatják, aranyként, fekszenek, angyalok, ujjaival, kígyózik, széléhez, levegőbe, sziklája, diólevél, rettentő, szívemet, tündököl, halakat, tízezer, gyermek, homloka, bőrösen, igazság, tárgyak, szegezz, aszfalt, mértani, billenő, amelybe, ragyog, lendül, énekel, szelek, mérleg, hegyen, levegő, lebegő, lomb vagy, aszfalt néma, lebegő ködök, levegőbe fúrva, levegő örök, billenő hegyen, tárgyak homloka, Gyurkovics Tibor,
|
|
Offline
