|
2016-04-02 22:46:14, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
(Ruth 1:1-22) Azokban a napokban, amikor bírák szolgáltattak igazságot, éhínség támadt az országban. Egy férfi ekkor elindult a júdai Betlehemből, hogy Moáb mezőségén lakjon jövevényként a feleségével és két fiával.2A férfit Eliméleknek hívták, a feleségét Naominak, a két fiát pedig Mahlonnak és Kiljonnak. Efrataiak voltak, a júdai Betlehemből valók. Moáb mezőségére jöttek, és ott is maradtak.3Idővel Naomi férje, Elimélek meghalt, és Naomi magára maradt két fiával.4Később ezek a férfiak feleséget vettek maguknak, moábita nőket. Az egyiket Orpának, a másikat pedig Ruthnak hívták. Mintegy tíz évig éltek ott.5Azután mindketten, Mahlon is, és Kiljon is meghaltak, így hát az asszony ott maradt egyedül, a két gyermeke és a férje nélkül.6Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy visszatérjen Moáb mezőségéről, mert hallotta ott Moáb mezején, hogy Jehova a népére fordította figyelmét, és kenyeret adott nekik.7Elindult hát arról a helyről, ahol addig élt, és mindkét menye vele tartott, és mentek az úton, hogy visszatérjenek Júda földjére.8Végül Naomi ezt mondta két menyének:,,Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához.Jehova mutasson szerető-kedvességet irántatok, mint ahogy ti is szerető-kedvességet mutattatok a férfiak iránt, akik immár halottak, és irántam is.9Ajándékozzon meg Jehova benneteket, és leljen nyugvóhelyre mindegyikőtök a férje házában."Azután megcsókolta őket, ők pedig hangosan zokogtak.10Így szóltak hozzá: ,,Nem, hanem veled együtt visszatérünk a te népedhez."11De Naomi ezt mondta:,,Térjetek vissza, lányaim. Ugyan miért jönnétek velem?Hát vannak-e még fiak énbennem, és lehetnének-e azok a ti férjeitek?12Térjetek vissza lányaim, menjetek, túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy egy férj felesége legyek. Még ha azt mondanám is, hogy reménykedek abban, hogy egy férj felesége leszek még ma este, és fiúkat szülök,13megvárnátok-e őket, míg felnőnek?Egyedül maradnátok-e miattuk, és nem mennétek férjhez?Ne, lányaim!Hisz nagy a keserűségem miattatok, hogy Jehova kinyújtotta a kezét ellenem."14És hangosan tovább zokogtak. Majd Orpa megcsókolta anyósát. Ruth viszont ragaszkodott hozzá.15Naomi ezért így szólt:,,Nézd, megözvegyült sógornőd visszatér népéhez és isteneihez. Menj vissza te is megözvegyült sógornőddel!"16De Ruth így válaszolt:,,Ne unszolj, hogy hagyjalak el, hogy forduljak vissza, és ne menjek veled. Mert ahová te mész, én veled megyek, ahol te megszállsz, én is ott szállok meg;néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem.17Ahol meghalsz, ott halok meg én is, ott temessenek el engem is. Úgy bánjon velem Jehova, sőt még rosszabbul, ha nem csak a halál választ el engem tőled."18Amikor látta, hogy Ruth mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy vele mehessen, nem szólt többet.19Mindketten folytatták útjukat, míg Betlehembe nem értek. És amint Betlehembe értek, az egész város felbolydult miattuk, a nők pedig ezt mondogatták:,,Csak nem Naomi ez?"20De ő így szólt az asszonyokhoz:,,Ne hívjatok engem Naominak. Nevezzetek inkább Marának, mert a Mindenható igen megkeserítette az életemet.21Csordultig telve mentem el, de Jehova üres kézzel bocsátott vissza. Miért hívnátok hát Naominak, mikor Jehova alázott meg engem, és a Mindenható sújtott szerencsétlenséggel?"22Így tért tehát vissza Naomi a menyével, a moábita Ruthtal;együtt tértek vissza Moáb mezőségéről. Akkor értek Betlehembe, amikor az árpaaratás kezdődött.
2. fejezet
Naomi férjének volt egy rokona, egy jómódú ember,Elimélek családjából való, név szerint Boáz.2A moábita Ruth idővel így szólt Naomihoz:,,Hadd menjek ki, kérlek, a mezőre, hogy tallózzak a gabonakalászok között valaki után, akinek a szemében kegyet találok."Erre Naomi így felelt:,,Menj, lányom!"3Elment hát, kiment, és tallózni kezdett a mezőn az aratók után. Történetesen éppen az Elimélek családjából való Boáz földjére került.4Boáz pedig éppen kijött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz:,,Jehova legyen veletek!"Ők pedig így feleltek:,,Áldjon meg Jehova!"5Majd Boáz megkérdezte a legénytől, aki az aratókra felügyelt: ,,Kihez tartozik ez a fiatal nő?"6Az aratókra felügyelő legény pedig így felelt:,,Ez a fiatal nő egy moábita, Naomival tért vissza Moáb mezejéről,7és megkért:Hadd tallózzak, kérlek;a levágott kévék között gyűjtögetek, az aratók mögött.Így hát munkához látott, és már azóta, reggel óta talpon van, csak most ült le egy kicsit a házban."8Boáz később így szólt Ruthhoz:,,Hallod-e, leányom?Ne menj tallózni más mezőre, és ne menj el erről a helyről, hanem menj a szolgálóleányaim nyomában.9Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj velük. Nem parancsoltam-e meg a legényeknek, hogy ne nyúljanak hozzád?Ha pedig szomjas vagy, menj te is az edényekhez, és igyál abból, amit a legények merítenek."10Ekkor ő arcra borult, földig meghajolt, és így szólt hozzá:,,Hogyan lehetséges, hogy kegyet találtam a szemedben, és figyelsz rám, noha idegen vagyok?"11Boáz erre így felelt:,,Mindenről beszámoltak nekem, amit az anyósodért tettél, miután meghalt a férjed, és hogy elhagytad atyádat és anyádat, és rokonaid földjét, és eljöttél egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem ismertél.12Jutalmazzon meg téged Jehova azért, ahogyan cselekszel! Legyen teljes jutalmad Jehovától, Izrael Istenétől, kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél!"13Ruth pedig így felelt:,,Hadd találjak kegyet szemedben, uram, hiszen megvigasztaltál, és bátorítóan beszéltél szolgálólányoddal, holott még annyi sem vagyok, mint a szolgálólányaid közül egy."14Amikor eljött az evés ideje,Boáz így szólt hozzá:,,Jöjj ide, egyél egy kis kenyeret, és mártsd bele kenyérdarabodat az ecetbe."Leült hát Ruth az aratók mellé, és Boáz pörkölt gabonát adott neki, ő pedig evett jóllakásig, sőt még hagyott is valamennyit.15Azután felkelt, hogy tallózzon. Boáz erre megparancsolta a legényeinek:,,Hagyjátok tallózni a kévék között is, és ne zaklassátok.16Sőt, húzogassatok ki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedegesse össze azokat, és meg ne szidjátok."17Ruth pedig tovább tallózott a mezőn egészen estig, azután kicsépelte, amit összeszedegetett. Úgy egy éfa árpa lett belőle.18Felvette, bement a városba, az anyósa pedig meglátta, amit szedegetett. Majd Ruth elővette az ételt, amit meghagyott, miután már jóllakott, és odaadta neki.19Az anyósa így szólt hozzá:,,Hol tallóztál ma?Merre dolgoztál?Legyen áldott, aki odafigyelt rád!"Az pedig elmesélte az anyósának, kivel dolgozott; ezt mondta:,,A férfit, akivel ma dolgoztam, Boáznak hívják."20Naomi erre így felelt a menyének:,,Áldja meg őt Jehova, aki nem hagyta el szerető-kedvességét az élők és a holtak iránt!"Majd Naomi ezt mondta még neki:,,Ez a férfi rokonunk! Ő az egyik kiváltónk!"21A moábita Ruth erre így szólt:,,Ezt is mondta nekem:Maradj közel az én legényeimhez, míg teljesen be nem fejezik nekem az aratást."22Naomi pedig így felelt a menyének, Ruthnak:,,Jobb az, lányom, ha az ő szolgálóleányaival tartasz, mert más mezőkön még zaklatnának."23Ruth tehát ezután is Boáz szolgálóleányainak a közelében maradt, és ott tallózott, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És továbbra is az anyósával lakott.
3.fejezet
Naomi, az anyósa ekkor így szólt hozzá:,,Lányom, nem kellene nyugvóhelyet keresnem neked, hogy jól menjen a sorod?2Hát nem rokonunk-e Boáz, akinek a szolgálóleányaival együtt dolgoztál? Nézd csak! Ma este árpát rostál a szérűn.3Te pedig fürödj meg, dörzsöld be magad olajjal, vedd fel a ruhádat, és menj le a szérűre. De ne mutatkozz a férfi előtt, míg be nem fejezte az evést és az ivást.4És amikor lefekszik, figyeld meg a helyet, ahová feküdt;aztán menj, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj le. Aztán majd ő megmondja, mit tegyél."5Ő pedig így felelt neki:,,Mindazt, amit mondasz, megteszem."6Lement tehát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy az anyósa utasította.7Időközben Boáz evett, ivott, és szíve vidám volt. Aztán elment, hogy lefeküdjön a gabonahalom szélénél. Ruth pedig odalopódzott, felemelte lábánál a takarót, és lefeküdt.8Úgy éjfél körül a férfi felriadt. Előrehajolt hát, és látta, hogy egy nő fekszik a lábánál.9Így szólt:,,Ki vagy te?"Erre az így felelt:,,Ruth vagyok, a te rabszolgád. Terítsd rabszolgádra ruhádat, hiszen kiváltónk vagy."10Az pedig így szólt:,,Áldjon meg téged Jehova, lányom! Ez utóbb még jobban kimutattad szerető-kedvességedet, mint először, hiszen nem mentél a fiatal férfiak után, sem szegény, sem gazdag után.11Ne félj hát, lányom. Mindent, amit mondasz, megteszek érted, hiszen jól tudja mindenki népem kapujában, hogy nagyszerű asszony vagy.12Igaz ugyan, hogy én kiváltó vagyok, de van másik kiváltó is, aki közelebbi rokon, mint én.13Maradj itt ma éjjel, és ha reggel az a rokon kivált téged, ám legyen, váltson ki. De ha nincs kedvére, hogy kiváltson, akkor én magam váltalak ki; oly biztos ez, mint hogy él Jehova! Feküdj hát itt reggelig."14Így Ruth a lábánál feküdt reggelig, majd korán felkelt, mielőtt még az emberek felismerhetnék egymást. Boáz pedig ezt mondta:,,Meg ne tudják, hogy egy asszony kijött a szérűre!"15Majd hozzátette:,,Hozd a köntöst, ami rajtad van, és tartsd ide."Odatartotta hát, Boáz pedig kimért hat mérce árpát, reá tette, azután bement a városba.16Ruth pedig elment az anyósához, és az ezt kérdezte:,,Ki vagy, lányom?"Majd Ruth elmesélt mindent, amit a férfi tett vele.17Ezt is mondta:,,Ezt a hat mérce árpát adta nekem, mondván:Ne menj üres kézzel az anyósodhoz."18Naomi pedig így felelt:,,Légy nyugodt, lányom, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Mert ez a férfi nem nyugszik addig, míg véghez nem viszi a dolgot még ma."
4.fejezet
Boáz pedig elment a kapuhoz, és leült. A kiváltó pedig, akiről Boáz beszélt, éppen arra járt. Akkor Boáz így szólt ehhez a meg nem nevezett férfihoz:,,Gyere ide és ülj le!"A férfi odament hát, és leült.2Boáz ezután maga mellé vett tíz férfit a város vénei közül, és ezt mondta:,,Üljetek le ide!"Azok pedig leültek.3Akkor ezt mondta a kiváltónak:,,Naominak, aki visszatért Moáb mezejéről, el kell adnia azt a földet, amely testvérünké, Eliméleké volt.4Gondoltam, tudatnom kell veled, és ezt mondom:Vedd meg a lakosok és népem vénei előtt. Ha kiváltod, váltsd ki. De ha nem váltod ki, mondd meg, hadd tudjam, mivel rajtad kívül nincs más, aki kiválthatná, és utánad én következem."Akkor az ezt mondta:,,Én fogom kiváltani."5Boáz erre így szólt:,,Azon a napon, amikor megveszed a földet Naomi kezéből, meg kell venned a moábita Ruthtól is, a meghalt férfi feleségétől, hogy így fenntartsd a meghalt férfi nevét az ő örökségén."6A kiváltó erre így válaszolt,,Nem válthatom meg azt magamnak, mert félek, hogy így kárt tennék saját örökségemben. Váltsd ki te magadnak az én kiváltási jogommal; én nem válthatom ki."7Korábban az volt a szokás Izraelben a kiváltási joggal és a cserével kapcsolatban, hogy így erősítettek meg minden dolgot: a férfi lehúzta a saruját, és odaadta a felebarátjának, és ez jelentette a hitelesítést Izraelben.8Így hát amikor a kiváltó ezt mondta Boáznak:,,Vedd meg te magadnak", lehúzta a saruját.9Boáz ekkor ezt mondta a véneknek és az egész népnek:,,Tanúk vagytok ma arra, hogy én megveszem Naomi kezéből mindazt, ami Eliméleké, Kiljoné és Mahloné volt.10És a moábita Ruthot, Mahlon feleségét is megveszem magamnak feleségül, hogy a meghalt férfi nevét fenntartsam az ő örökségén, és hogy a meghalt férfi neve ne vesszen ki testvérei közül, és lakóhelyének kapujából. Ti vagytok erre a tanúk, a mai napon."11Erre a kapuban lévő egész nép, és a vének is ezt mondták:,,Tanúk vagyunk! Tegye Jehova a feleséget, aki házadba jön, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik építették Izrael házát.Te pedig szerezz érdemet magadnak Efratában, és szerezz nevet Betlehemben!12És legyen házad olyan, mint Pérec háza - akit Támár szült Júdának - az utód révén, kit Jehova ad majd neked e fiatalasszonytól!"13Boáz tehát elvette Ruthot, és az a felesége lett, és Boáz vele hált. Jehova pedig megadta Ruthnak, hogy foganjon, és az fiút szült.14És az asszonyok ezt mondták Naominak:,,Áldott legyen Jehova, aki nem hagyott téged kiváltó nélkül; hogy hirdessék nevét Izraelben!15Ő felüdíti lelkedet, és gondoskodik majd rólad öregkorodban, mert a menyed, aki szeret téged, aki hét fiúnál is jobb neked, ő szülte őt."16Naomi fogta a gyermeket, ölébe vette, és a dajkája lett.17A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, mondván:,,Fia született Naominak"- és Obednek nevezték őt. Ő lett az apja Isainak, Dávid apjának.18Pérec nemzetségei pedig a következők:Pérec nemzette Hecront,19Hecron nemzette Rámot. Rám nemzette Amminádábot,20és Amminádáb nemzette Nahsont;Nahson nemzette Sálmont,21Sálmon nemzette Boázt, Boáz pedig nemzette Obedet.22És Obed nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rúth könyve /Ósz. |
|
|
|
Címkék: összeszedegetett, szolgálóleányaim, fiatalasszonytól, kenyérdarabodat, megvigasztaltál, szolgálólányaid, gabonakalászok, megparancsolta, felebarátjának, visszatérjenek, megkeserítette, felismerhetnék, szolgáltattak, mindegyikőtök, kedvességedet, lakóhelyének, parancsoltam, asszonyokhoz, húzogassatok, történetesen, öregkorodban, legényeimhez, nyugvóhelyre, megözvegyült, odalopódzott, visszatérjen, örökségemben, ajándékozzon, kapcsolatban, visszatérünk, hitelesítést, nyugvóhelyet, ragaszkodott, jövevényként, rabszolgádra, testvérünké, férfi ekkor, júdai Betlehemből, feleségét Naominak, férfiak feleséget, egyiket Orpának, másikat pedig, férje nélkül, népére fordította, anyja házához, férfiak iránt, férje házában, férj felesége, keserűségem miattatok, kezét ellenem, halál választ, egész város, Majd Orpa, Erre Naomi, Izrael Istenétől, Majd Ruth, Majd Naomi, Akkor Boáz, Tegye Jehova,
|
|
Offline
