|
2016-06-29 23:38:06, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
A karmesternek a ,,Néma galamb a távol levők között" szerint. Dávidtól. Miktám.
Amikor a filiszteusok elfogták őt Gátban.
56 . fejezet Légy kegyes hozzám, ó, Isten, mert belém mar a halandó ember. Egész nap harcolva, szorongat engem 2Rosszakaróim egész nap belém akarnak marni, Bizony sokan harcolnak ellenem kevélyen.3Amely napon csak elfog a félelem, én tebenned bízom. 4Istennel egységben dicsérem az ő szavát. Istenben bízom, nem félek. Hús-vér ember mit árthat nekem?5Egész nap bántanak, Minden gondolatuk ellenem van, rosszat akarnak.6Támadnak, rejtőzködnek, Lépteimet figyelik ők Lelkem után ólálkodva.7Vesd el őket álnokságukért! Döntsd le haragodban a népeket, ó, Isten!8Bujdosásomat te följegyezted. Gyűjtsd össze bőrtömlődbe könnyeimet. Nemde könyvedben vannak azok?9Akkor majd visszafordulnak ellenségeim, amely napon kiáltok; Jól tudom azt, hogy velem van Isten.10Istennel egységben dicsérem az ő szavát, Jehovával egységben dicsérem az ő szavát.11Istenben bízom, nem félek. Földi ember mit árthat nekem?12Tartozom neked, ó, Isten, neked tett fogadalmaimmal. Hálaáldozatokat viszek eléd.13Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól — Nemde megmentetted lábamat az elbotlástól? —,Hogy Isten színe előtt járhassak az élők világosságában.
A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Dávidtól. Miktám. Amikor Saul elől a barlangba futott.
57. fejezet 
Légy kegyes hozzám, ó, Isten, légy kegyes hozzám, Hisz nálad keresett menedéket a lelkem, Szárnyaid árnyékában találok menedékre, míg el nem vonulnak a bajok.2Istenhez, a Legfelségesebbhez kiáltok, az igaz Istenhez, aki véget vet azoknak énértem.3Segítséget küld az égből, és megment engem. Összezavarja azt, aki belém akar marni. Szela. Isten elküldi szerető-kedvességét és hűségét.4Lelkem oroszlánok között van; Pusztítók közt kell feküdnöm, igen, az emberek fiai közt, Akiknek fogai lándzsák meg nyilak, És nyelvük éles kard.5Ó, légy felmagasztalva az egek fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész föld fölé!6Hálót vetettek lépteimnek, Lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, De ők estek bele. Szela.7Szívem rendíthetetlen, ó, Isten, Szívem rendíthetetlen. Dalolni fogok, és éneket zengek.8Ébredj, ó, dicsőségem! Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa! Hadd ébresszem a hajnalt!9Magasztallak téged a népek között, ó, Jehova! Éneket zengek neked a nemzetek között.10Mert nagy a te szerető-kedvességed, az egekig ér; Az égboltig a te hűséged.11 Légy felmagasztalva az egek fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész föld fölé!
A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Dávidtól. Miktám.
58. fejezet
Vajon beszélhettek-e az igazságosságról, ha némán hallgattok? Ítélhettek-e egyenességben, ó, emberek fiai? 2 Hiszen igazságtalanságot műveltek a földön teljes szívetekből, És kezetek erőszakosságának készítetek utat! 3 A gonoszok elvetemültek az anyaméhtől fogva, Már anyjuk méhétől fogva tévelyegnek, Hazugságot szólnak. 4 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, Süketek, mint a kobra, mely a fülét bedugja, 5 És nem figyel az igézők hangjára, Akkor sem, ha egy bölcs bűvöl igézésével. 6 Ó, Isten, verd ki a fogaikat szájukból! Törd össze a fiatal sörényes oroszlánok állkapcsát, ó, Jehova! 7 Enyésszenek el, mintha szétfolyó vizekké válnának! Feszítse ki íját, hogy kilője nyilait, midőn erejüket vesztik. 8 Úgy halad, mint a csiga, mely szétmállik. Miként az asszony elvetélt magzatja, ők sem látják meg a napot. 9 Még mielőtt megéreznék fazekaitok a tüskebokor tüzét, Elragadja ő a zöldellőt is, a lángolót is, mint a szélvihar. 10 Örül majd az igazságos, mert látja a bosszút; A gonosznak vérében füröszti lépteit. 11 Az emberek majd így szólnak: ,,Bizony van gyümölcs az igazságos számára! Bizony van Isten, aki ítél a földön!"
A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Dávidtól. Miktám. Amikor Saul elküldött, és figyelték a házat, hogy megöljék őt.
59. fejezet
Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Istenem! Védj meg azoktól, kik fölkelnek ellenem!2Szabadíts meg az álnokul cselekvőktől, Ments meg a vérbűnös emberektől!3Mert íme, lelkem után leselkednek, Az erősek rám támadnak, Noha nem lázadoztam, nem is vétkeztem, ó, Jehova!4Nincsen vétkem, mégis futkosnak, készülődnek. Serkenj fel kiáltó szavamra, és lásd meg!5Te, ó, Jehova, seregek Istene, te vagy Izrael Istene. Ébredj hát, fordítsd figyelmedet az összes nemzetre! Ne légy kegyes senkihez, aki álnok áruló. Szela.6Este mindig visszatérnek, Ugatnak, mint a kutyák, és körüljárják a várost. 7 Íme, szavak buzognak szájukból; Kardok vannak ajkukon, Mert ki hallja?8De te, ó, Jehova, nevetsz rajtuk, Kigúnyolod az összes nemzetet.9Ó, én Erőm, rád figyelek, Mert Isten az én fellegváram.10Isten, aki szerető-kedvességgel bánik velem, elémbe jön, Isten megadja, hogy letekinthessek rosszakaróimra.11Ne öld meg őket, nehogy elfeledje népem! Tedd őket bujdosókká eleven erőddel, Döntsd le őket, ó, pajzsunk, Jehova,12Szájuk bűnéért és ajkuk szaváért. Fogassanak meg büszkeségükben, Igen, az átok és a csalárdság miatt, melyet hangoztatnak.13Végezz velük dühödt haragodban, Végezz velük, hogy ne legyenek többé! Tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobban a föld minden határáig! Szela.14Térjenek vissza este, Ugassanak, mint a kutyák, járják körül a várost! 15Kóboroljanak ennivalót keresgélve, Ne lakjanak jól, ne legyen hol meghálniuk!16Én pedig énekelek a te erődről, Reggelente ujjongva beszélek a te szerető-kedvességedről. Mert te vagy az én fellegváram És menedékhelyem nyomorúságom napján.17Ó, én Erőm, neked zengek éneket, Mert Isten az én fellegváram, Isten, aki szerető-kedvességgel bánik velem.
A karmesternek az ,,Emlékeztetés lilioma" szerint. Miktám. Dávidtól, tanításra. Amikor harcba szállt Arám-Naharaimmal és Arám-Cóbával, Joáb pedig visszatért, és megverte Edomot a Só-völgyben, tizenkétezer embert.
60. fejezet
Ó, Isten, elvetettél bennünket, rést ütöttél soraink közt, Haragra gyúltál. Bárcsak helyreállítanál minket! 2Megrendítetted a földet, széthasítottad. Gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.3Viszontagságot láttattál népeddel, A támolygás borával itattál minket.4Jelt állítottál a téged félőknek, Hogy ide-oda futva elmeneküljenek az íj elől. Szela.5Ó, ments meg jobboddal, és felelj nekünk, Hogy megszabaduljanak szeretteid.6Isten szólt az ő szentségében:,,Ujjongani fogok, Sikemet kiosztom, És Szukkót völgyét kimérem.7Enyém Gileád, és enyém Manassé, Efraim a főemberem erődje, Júda pedig vezéri pálcám.8Moáb a mosdótálam, Edomra vetem sarumat, Filisztea fölött diadalmasan kiáltok."9Ki visz el engem az ostromlott városba? Ki fog elvezetni Edomig?10Nemde te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket, És aki nem vonulsz ki seregeinkkel Istenként?11Segíts ki minket a nyomorúságból, Hisz a földi embertől jövő megmentés mit sem ér.12Isten által nyerünk életerőt, Ő tiporja szét ellenségeinket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zsoltárok könyve/Ószövetség |
|
|
|
Címkék: megszabaduljanak, erőszakosságának, megszabadítottad, igazságosságról, helyreállítanál, hálaáldozatokat, visszafordulnak, széthasítottad, rendíthetetlen, ellenségeimtől, elmeneküljenek, felmagasztalva, viszontagságot, kedvességedről, világosságában, fogadalmaimmal, büszkeségükben, megrendítetted, ellenségeinket, letekinthessek, rosszakaróimra, nyomorúságból, egyenességben, álnokságukért, menedékhelyem, kedvességgel, karmesternek, magasztallak, beszélhettek, seregeinkkel, elvetemültek, rejtőzködnek, tizenkétezer, emlékeztetés, följegyezted, bujdosásomat, távol levők, filiszteusok elfogták, halandó ember, haláltól —, élők világosságában, barlangba futott, igaz Istenhez, emberek fiai, egek fölé, egész föld, népek között, nemzetek között, földön teljes, gonoszok elvetemültek, anyaméhtől fogva, fülét bedugja, Hogy Isten, Amikor Saul, Izrael Istene, Mert Isten,
|
|
Offline
