|
2017-03-17 20:46:36, péntek
|
| |
| |
1. állomás: Pilátusnál
Nád a kezében, fején a tövis,
Ha rátekintesz, látod magad is:
Az utat nézi, mely előtte áll,
Aminek végén várja a halál.
Szenvedő, könnyes, fáradt a szeme,
De szeret és lesz elég ereje.
2. állomás: Indulás
Indul az út, de van-e vándor,
Aki egyedül nekivág?
Mindet kíséri társ, avagy barát,
És elkíséri száz veszélyen át.
Neked társad a kereszt fája,
Komor és súlyos útitárs,
Benne tolong bűneink árja,
De a jóságod hatja át.
3. állomás: A földön
Rögös az út, hosszú az út.
Lábunk alól sokszor kifut.
Merre az ég? Merre a föld?
Hirtelen minden összetört.
Állj fel, és helyreáll a kép,
S lábad újra az útra lép.
4. állomás: Mária
Sok magány vár, sok rémület,
De vannak még testvér-szívek.
Vannak szemek - befogadók,
Vannak karok - betakarók.
Van, ki remél és ad reményt,
Van, ki hordja s adja a fényt.
5. állomás: Simon
Hazafalé ment, várta a család,
Ő mégis vitte helyetted a fát.
Hogy jó az út, csak onnan tudhatom,
Hogy kínos teher súlya vállamon,
S Te előttem mégy búsan, véresen,
És minden kínom ott van szíveden.
6. állomás: Veronika leple
Jövőt és múltat köd fed el,
Kíváncsi szem előtt lepel.
Ha e lepelről az ő arca,
szenvedő arca néz le rád,
Jó úton jársz, jó cél vezérel,
S lelked végül hazatalál.
7. állomás: A földön (2.)
Rögös az út. Hosszú az út.
Mindig újra elfáradunk.
Megint esés. Megint a por.
Biztos pont megint nincs sehol.
Merről jöttem? Merre megyek?
Szeress! Segíts! Elsüllyedek.
8. állomás: Siratók
Az úton néha szembejön a részvét:
Síró-rívó, sötét, bús sereg.
Jó, hogy sajnálnak, de ettől a terhet
Ugyanúgy még mindig te viszed.
Az út nehéz, a kehely még tele,
Ne sírj, csak menj, és nézz szembe vele!
9. állomás: A földön (3.)
Rögös az út. Hosszú az út.
Nem érdekel már, merre fut.
Jó idelenn. Nincsen tovább.
Megízlelem az út porát.
És te megint jössz, felemelsz,
Megint a jó útra terelsz.
10. állomás: Pőre gyertyaláng
Ha gyertyát gyújtanak, tartóra teszik,
És mindenkinek világít a házban.
Minden ízed tisztán látható,
Ahogy állsz a dombon ruhátlan.
Tartóra rakott pőre gyertyaláng.
Mutasd meg nekünk valódi hazánk!
11. állomás: Szögek
Fekszel az földön, vége az útnak,
Kezed, lábad szög veri át.
Vége az útnak, fekszel a földön,
Nyugtot a tested itt talált.
Ennek az útnak nincsen még vége,
Célja az ég, oda vezet,
Arra mutat majd átszegezett lábad,
Véres szíved, megtört szemed.
12. állomás: A halál
A szív megáll, az útnak vége.
Hiába volt a szenvedés.
Az útnak vége, függsz a kereszten.
Hiába volt ez az egész.
Ennek az útnak nincs még vége,
Célja az ég, oda vezet.
Ott készít nekünk helyet, az égben
Két átszegezett, drága kezed.
13. állomás: Búcsú
A test az ölben, amelyben termett,
Az arc megint az archoz ér.
Minden úton ott van a búcsú,
A könny s a néma kétkedés:
Hogy ,,igaz-e?", hogy ,,lehet ez?",
,,mért éppen most? Miért velünk?"
Adj nekünk néma méltóságot,
Ha a halállal küszködünk!
14. állomás: A sír
A sír megnyílt. Az útnak vége.
Minden élet ide vezet.
Az útnak vége, nem marad
Csak a hit, s az emlékezet.
De az útnak itt sincs még vége.
Célja az ég, oda vezet.
Átível életen, halálon,
Síron is túl A SZERETET.
Útravaló:
Hova visz? Merről jön az út?
Tőled jön és hozzád vezet.
Hogyha oda akarok érni,
Mindig segít védő kezed.
Nem hagysz el, hogyha benned bízom,
Velem vagy, ha tagadlak is,
S keresztre szegezett gyertyalángod,
Hogyha engedem, hazavisz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus a keresztúton |
|
|
|
Címkék: gyertyalángod, gyertyaláng, rátekintesz, mindenkinek, átszegezett, elsüllyedek, megízlelem, elfáradunk, méltóságot, küszködünk, pilátusnál, szenvedés, sajnálnak, szegezett, helyetted, veszélyen, kereszten, befogadók, emlékezet, felemelsz, betakarók, helyreáll, hazatalál, keresztre, szembejön, gyújtanak, összetört, ruhátlan, megnyílt, halállal, kíváncsi, hazavisz, vállamon, elkíséri, hirtelen, amelyben, utat nézi, kereszt fája, jóságod hatja, úton néha, dombon ruhátlan, útnak nincsen, szív megáll, útnak vége, útnak nincs, néma kétkedés, halállal küszködünk, Czompó Melinda,
|
|
Offline
