|
2016-08-04 20:59:14, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
1. fejezet
1Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból, Efraim hegyvidékéről, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf fiának, Tóhunak volt a fia.2Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának születtek gyermekei, Annának viszont nem volt gyermeke.3Ez az ember évről évre felment a városából Silóba, hogy leboruljon a seregek Jehovája előtt, és áldozatot mutasson be neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás Jehova papjaként.4Egyszer aztán, amikor eljött a napja, Elkána áldozatot mutatott be, és részeket adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és leányának.5Annának pedig egy részt adott. Mindamellett ő Annát szerette, de Jehova bezárta annak méhét.6Vetélytársnője pedig sokat bosszantotta Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova bezárta a méhét.7Ezt tette minden évben, valahányszor fölment Jehova házába. Így bosszantotta őt, ő meg csak sírt, és nem is evett.8Férje, Elkána ezt mondta neki:,,Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért fáj a szíved? Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?"9Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt—Éli pap pedig Jehova templomának ajtófélfájánál a székén üldögélt—,10és lelkében elkeseredve imádkozni kezdett Jehovához, és nagyon sírt.11Fogadalmat tett, és ezt mondta: ,,Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét."12Történt pedig, hogy amíg ő hosszasan imádkozott Jehova előtt, Éli figyelte a száját.13Anna a szívében beszélt, csak ajkai remegtek, és nem hallatszott a hangja. Éli azonban részegnek gondolta.14Így szólt hozzá Éli:,,Meddig leszel még részeg? Távolítsd el magadtól a bort."15Anna erre így válaszolt:,,Nem, uram! Meggyötört szellemű asszony vagyok én. Bort és mámorító italt nem ittam, csak lelkemet öntöm ki Jehova előtt.16Ne tekintsd semmirekellő asszonynak rabszolgaleányodat, mert bizony gondom és bajom sokasága miatt szóltam mindeddig."17Éli erre így felelt:,,Menj el békében, és adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!"18Akkor ő ezt mondta:,,Bárcsak kegyet találna szemedben szolgálóleányod!" És elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca.19Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek, hazamentek Rámába. Elkána pedig együtt hált feleségével, Annával, és Jehova megemlékezett az asszonyról.20És történt az esztendő fordultával, hogy Anna teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, mert ezt mondta:,,Jehovától kértem őt."21Idővel ez a férfi, Elkána, fölment egész háznépével, hogy bemutassa Jehovának az évenkénti áldozatot és fogadalmi felajánlását.22Anna azonban nem ment föl, mert ezt mondta férjének:,,Mihelyt elválasztottam a fiút, elviszem:jelenjen meg Jehova színe előtt, és lakjon ott időtlen időkig."23A férje, Elkána erre így szólt hozzá:,,Tedd, ami jónak látszik szemedben. Maradj itthon, míg el nem választod. Csak teljesítse be Jehova a szavát!"Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.24Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa lisztet meg egy nagy korsó bort is. Bement Jehova házába, Silóban, és a fiú ott volt vele.25Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez.26Anna ekkor így szólt:,,Bocsáss meg, uram! Lelked életére mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzék.27Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet, amit kértem tőle.28Én pedig kölcsönadom őt Jehovának. Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek."És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.
2. fejezet
1Anna pedig imádkozott, és ezt mondta:,,Ujjong a szívem Jehovában, Jehova fölmagasztalta az én szarvamat. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, Mert örvendezek a tőled jövő megmentésnek.2Senki sincs olyan szent, mint Jehova; bizony senki sincs rajtad kívül; Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.3Ne beszéljetek annyit oly gőgösen, Ne hagyja el féktelen beszéd szátokat, Mert Jehova az ismeret Istene, Ő helyesen ítéli meg a tetteket.4A vitéz íjászokat rettenet tölti el, A botladozók életerőt öveznek fel.5A jóllakottak kenyérért szegődnek el, Az éhezők többé nem éheznek. Még a meddő is hetet hoz világra, S akinek sok fia volt, elsorvad.6Jehova öl és éltet, A seolba visz, és felhoz onnan.7Jehova szegénnyé tesz és gazdagságot ad, Megaláz, de fel is magasztal.8Felsegíti a porból az alacsony sorút, Felemeli a szegényt a hamugödörből, Hogy az előkelőkkel üljenek együtt;a dicsőség trónját adja nekik örökségül. Mert Jehováé a föld minden pillére, Ő helyezi rájuk a termékeny földet.9Lojálisainak lábát megoltalmazza, A gonoszok pedig sötétségben némulnak el, Mert nem erővel győz az ember.10Jehova megrettenti a vele perlekedőket; Mennydörögni fog ellenük az egekben. Maga Jehova ítéli meg a föld végső határait, Hogy megerősítse királyát, Hogy fölmagasztalja felkentje szarvát."11Ezután Elkána hazament Rámába, és a fiú Jehova szolgája lett Éli pap előtt.12Éli fiai pedig semmirekellő emberek voltak; nem ismerték el Jehovát.13És a papoknak ilyen joguk volt a néppel szemben: ha valaki áldozatot mutatott be, a pap szolgája a háromágú villával a kezében odament, amikor főtt a hús,14és belenyúlt vele a főzőedénybe vagy a kétfülű fazékba vagy az üstbe vagy az egyfülű fazékba. Bármi akadt is a villára, a pap elvette magának. Így bántak minden izraelitával, aki csak elment Silóba.15Sőt, mielőtt elfüstölögtethették volna a kövérjét, a pap szolgája odament, és ezt mondta az áldozatot bemutató embernek:,,Sütni való húst adj a papnak; ne főttet, hanem nyers húst kapjon tőled!"16Ha az az ember azt mondta neki:,,Előbb hadd füstölögtessék el a kövérjét, azután vedd el magadnak, amit csak kíván a lelked",akkor így szólt:,,Nem!Most add ide, mert ha nem, hát elveszem erővel!"17A szolgák bűne pedig igen nagy lett Jehova előtt, mert az emberek megvetették a Jehovának szánt felajánlást.18És a gyermek Sámuel ott szolgált Jehova előtt, lenvászon efóddal felövezve.19Anyja mindig készített neki egy kicsiny palástot, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment bemutatni az évenkénti áldozatot.20Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, és ezt mondta:,,Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől utódot a kölcsönadott helyett, amely kölcsönadatott Jehovának."Ezután hazamentek.21És Jehova Annára fordította a figyelmét, ő pedig terhes lett, és még három fiút meg két leányt szült. És a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehovánál.22Éli pedig már nagyon idős volt;és meghallotta, mi mindent művelnek a fiai egész Izraellel, és hogy együtt hálnak azokkal a nőkkel, akik a találkozás sátrának bejáratánál szolgálnak.23Így beszélt hozzájuk:,,Miért tesztek ilyeneket? Bizony rosszat hallok rólatok az egész néptől.24Ne, fiaim! Mert nem jó hír az, amit hallok, amit Jehova népe terjeszt.25Ha ember ellen vétkezik az ember, akkor Isten a döntőbírája, de ha Jehova ellen vétkezik az ember, akkor ki fog imádkozni érte?"Ők azonban nem hallgattak apjuk szavára, mert Jehova ekkor már úgy látta jónak, hogy megölje őket.26Közben a gyermek Sámuel növekedett és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében.27Egyszer aztán eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova:Nem nyilatkoztattam-e ki magamat ősatyád házának, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak mint rabszolgák?28Ki is választottam őt magamnak Izrael összes törzséből, hogy papként szolgáljon, és fölmenjen oltáromra, hogy áldozati füstöt füstölögtessen, efódot viseljen előttem, hogy ősatyád házának adhassam Izrael fiainak minden tűzfelajánlását.29Miért tiporjátok lábbal a nekem bemutatott áldozatot és felajánlást, amelyet elrendeltem hajlékom számára? Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem, azzal hogy magatokat hizlaljátok a legjobb résszel minden felajánlásból, amelyet népem, Izrael mutat be?30Ezért ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése:Megmondtam:a házad és ősatyád háza előttem fog járni időtlen időkig.Most azonban ez Jehova kijelentése:Elképzelhetetlennek tartom ezt, mert akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem, de akik megvetnek, azok jelentéktelenné válnak.31Íme, jönnek napok, amikor levágom karodat, és ősatyád házának karját is, úgyhogy nem lesz vénember a házadban.32Ellenfelet látsz majd hajlékomban mindazon jó közepette, amiben része lesz Izraelnek, és soha nem lesz vénember a házadban.33Mindazonáltal lesz olyan a tieid között, akit nem irtok ki oltárom mellől, hogy elepedjen a szemed és elsorvadjon a lelked. De házadból a legtöbben emberek kardjától fognak meghalni.34Ez a jel számodra, ami két fiadon, Hofnin és Fineáson fog bekövetkezni: egy napon hal meg mindkettő.35Én pedig hűséges papot támasztok magamnak. Aszerint fog cselekedni, ami szívemben és lelkemben van. Maradandó házat építek neki, és ő felkentem előtt fog járni mindenkor.36Akkor aki csak megmarad a házadból, eljön és meghajol előtte, hogy fizetéshez és egy kerek cipóhoz jusson, és ezt mondja:Kérlek, végy fel valamelyik papi tisztségre, hogy ehessek egy falat kenyeret!
3. fejezet
1A gyermek Sámuel ez idő alatt Jehovának szolgált Éli előtt. Azokban a napokban ritkán jött szózat Jehovától. Nem volt látomás, amely széles körben elterjedt volna.2Történt pedig egy napon, hogy Éli épp a helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, és nem látott.3Isten lámpáját még nem oltották ki, és Sámuel Jehova templomában feküdt, ott, ahol Isten ládája volt.4Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt mondta:,,Itt vagyok."5El is futott Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert szólítottál."De ő ezt mondta:,,Nem szólítottalak. Feküdj vissza."Elment hát, és lefeküdt.6Jehova pedig ismét szólította:,,Sámuel!"Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert bizony szólítottál."De ő ezt mondta:,,Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza."7(Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem jelentetett ki neki Jehova szava.)8Jehova ezért harmadszor is szólította:,,Sámuel!"Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert biztosan szólítottál."Éli ekkor megértette, hogy Jehova szólította a fiút.9Ezért így szólt Éli Sámuelhez:,,Menj, feküdj le, és ha szólítana téged, akkor ezt mondd:Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.10Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is:,,Sámuel, Sámuel!"Sámuel erre ezt mondta:,,Szólj, mert figyel a te szolgád."11Jehova ezután így szólt Sámuelhez:,,Íme, olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, megcsendül bele mindkét füle.12Azon a napon végrehajtom Élin mindazt, amit a házáról mondtam, elejétől végéig.13Te pedig mondd meg neki, hogy időtlen időkre megítélem a házát a vétek miatt, amelyről tudott, hiszen a fiai az Istent átkozzák, de ő nem dorgálta meg őket.14Ezért megesküdtem Éli házának, hogy a büntetés alól, amely Éli házának a vétkéért jár, nem ment fel sem áldozat, sem felajánlás, időtlen időkig."15Sámuel pedig feküdt egész reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. És Sámuel nem mert beszélni Élinek a jelenésről.16Éli azonban szólította Sámuelt, és ezt mondta:,,Sámuel, fiam!"Ő erre így szólt:,,Itt vagyok."17Éli így folytatta:,,Milyen szózatot intézett hozzád? Kérlek, ne titkold el előlem. Úgy bánjon veled Isten, sőt még rosszabbul, ha eltitkolsz előlem egy szót is mindazon szavakból, amelyeket hozzád intézett!"18Sámuel tehát az utolsó szóig mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt:,,Jehova az. Tegye meg, ami jónak látszik szemében."19Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt. Semmit sem engedett a földre hullani szavaiból.20Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen.21És Jehova újra megjelent Silóban, mert Jehova kinyilatkoztatta magát Sámuelnek Silóban Jehova szava által.
4. fejezet
1Sámuel beszéde pedig továbbra is eljutott egész Izraelhez. Izrael aztán hadba vonult a filiszteusok ellen. Eben-Ézer mellett ütöttek tábort, míg a filiszteusok Afékban táboroztak le.2És csatarendbe álltak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izraellel. A csata rosszul alakult, úgyhogy Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és azok levágtak mintegy négyezer embert a zárt csatasorban, a mezőn.3Amikor a nép a táborba ért, Izrael vénei így szóltak:,,Miért vert meg ma minket Jehova a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból Jehova szövetségének ládáját, hogy itt legyen közöttünk, és megmentsen bennünket ellenségeink kezéből."4A nép tehát elküldött Silóba, és elhozták onnan a seregek Jehovájának szövetségládáját, aki a kerubokon ül. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az igaz Isten szövetségének ládájával.5Történt pedig, hogy mihelyt a táborba ért Jehova szövetségének ládája, minden izraelita harsány rivalgásban tört ki, hogy a föld is beleremegett.6A filiszteusok is meghallották a rivalgás hangját, és elkezdték mondogatni:,,Mit jelentsen e harsány rivalgás hangja a héberek táborában?"Végül megtudták, hogy Jehova ládája érkezett meg a táborba.7Félelem szállt a filiszteusokra, mert így szóltak:,,Isten eljött a táborba!"Azért ezt mondták:,,Jaj nekünk! Soha nem történt még ilyesmi!8Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket e fenséges Isten kezéből? Ez az az Isten, aki megverte Egyiptomot mindenféle öldökléssel a pusztában.9Legyetek bátrak és legyetek férfiak, ti filiszteusok, hogy ne kelljen a hébereknek szolgálnotok, ahogy ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, és harcoljatok!"10Harcoltak is a filiszteusok, Izrael pedig vereséget szenvedett, és ki-ki elmenekült a maga sátrába. Igen nagy öldöklés volt, úgyhogy harmincezer gyalogos esett el Izrael soraiból.11Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás.12Egy benjámini férfi pedig elfutott a harctérről, és még aznap odaért Silóba megszaggatott ruhában és porral hintett fővel.13Amikor odaért, Éli az útfélen ült a székén, és figyelt, mert szívét remegés fogta el az igaz Isten ládája miatt. A férfi pedig bement a városba, hogy hírt vigyen, és az egész város kiáltozni kezdett.14Éli meghallotta a kiáltozás hangját, és így szólt: ,,Mit jelentsen e zsivajgás hangja?" A férfi pedig sietett odamenni, és hírt vinni Élinek.15(Éli ekkor kilencvennyolc éves volt, és szemei már merevek voltak, úgyhogy nem látott.)16A férfi akkor így szólt Élihez:,,Én vagyok az, aki a harctérről jön, a harctérről menekültem ma el."Éli erre ezt mondta:,,Mi történt, fiam?"17A hírvivő így válaszolt:,,Izrael megfutamodott a filiszteusok elől, és nagy vereség érte a népet. A te két fiad is meghalt—Hofni és Fineás —,sőt az igaz Isten ládáját is zsákmányul ejtették."18Amikor az igaz Isten ládáját említette, Éli abban a pillanatban hátraesett a székről a kapu mellé, és nyakát szegte. Meg is halt, mert öreg volt már ez az ember, és nehéz. Negyven évig ítélte Izraelt.19A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, közeledett már a szülése, és hírét vette, hogy zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, és hogy apósa is, férje is meghalt. Ekkor összegörnyedt, és megindult a szülése, mert váratlanul törtek rá a fájások.20Amikor haldoklott, a mellette álló asszonyok így szóltak: ,,Ne félj, mert fiút szültél." De ő nem válaszolt, és nem törődött vele a szíve.21A fiúnak pedig az Ikábód nevet adta, és ezt mondta: ,,Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől"; ezzel az igaz Isten ládájának zsákmányul ejtésére és apósára, illetve férjére utalt.22Ezt mondta tehát:,,Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől, mert zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját."
5. fejezet
1A filiszteusok pedig fogták az igaz Isten ládáját, és Eben-Ézerből Asdódba vitték.2Megfogták a filiszteusok az igaz Isten ládáját, bevitték Dágon házába, és odaállították Dágon mellé.3Mindjárt másnap az asdódiak fölkeltek kora reggel, és íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Felvették hát Dágont, és visszaállították a helyére.4Amikor a rá következő napon fölkeltek kora reggel, íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Dágon feje és mindkét kézfeje levágva hevert a küszöbön, csak a hal alakú rész maradt meg belőle.5Ezért van az, hogy Dágon papjai és mindazok, akik bemennek Dágon házába, a mai napig nem lépnek Dágon küszöbére Asdódban.6Jehova keze pedig ránehezedett az asdódiakra. Vakrémületet keltett, és megverte őket aranyérbántalommal, Asdódot és vidékét.7Az asdódi emberek látták, hogy így áll a dolog, és ezt mondták: ,,Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert ő kemény kézzel bánik velünk és istenünkkel, Dágonnal."8Így hát üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték magukhoz a filiszteusok valamennyi szövetséges fejedelmét, és így szóltak:,,Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?"Végül ezt mondták:,,Menjen át Gátba Izrael Istenének ládája."Át is vitték oda Izrael Istenének ládáját.9Miután átvitték oda, Jehova keze ránehezedett a városra: igen nagy zűrzavart okozott, és megverte a város embereit, kicsinytől fogva nagyig, és aranyér támadt rajtuk.10Ezért elküldték az igaz Isten ládáját Ekronba. De alig érkezett meg az igaz Isten ládája Ekronba, az ekroniak máris így kiáltottak:,,Idehozták hozzám Izrael Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet!"11Így aztán üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi szövetséges fejedelmét, és ezt mondták: ,,Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hadd térjen vissza a helyére, nehogy megöljön engem és népemet."Mert bizony halálos zűrzavar támadt az egész városban;az igaz Isten keze nagyon ránehezedett.12Akik nem haltak meg, azokat aranyér sújtotta;és a város segélykiáltása felszállt az egek felé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 1 Sámuel /Ósz. |
|
|
|
Címkék: kinyilatkoztatta, rabszolgaleányod, szövetségládáját, visszaállították, jelentéktelenné, szolgálóleányod, nyilatkoztattam, tűzfelajánlását, egybegyűjtötték, filiszteusoktól, elválasztottam, fölmagasztalja, segélykiáltása, kilencvennyolc, füstölögtessék, filiszteusokra, fölmagasztalta, füstölögtessen, kölcsönadatott, vetélytársnője, ajtófélfájánál, megemlékezett, megszaggatott, felajánlásból, szólítottalak, megfutamodott, szövetségének, megütközzenek, nyomorúságára, összegörnyedt, odaállították, mindazonáltal, megoltalmazza, elválasztotta, hegyvidékéről, filiszteusok, efraimi ember, egyiket Annának, másikat Peninnának, ember évről, városából Silóba, seregek Jehovája, részt adott, székén üldögélt—, szívében beszélt, maga útján, esztendő fordultával, évenkénti áldozatot, asszony tehát, hároméves bikát, nagy korsó, fiút Élihez, Fineás Jehova, Izrael Istene, Bement Jehova, Mert Jehova, Mert Jehováé, Maga Jehova, Jehova Annára, Izrael Istenének, Sámuel Jehova, Erre Sámuel, Dántól Beér-Sebáig, Sámuelnek Silóban Jehova, Silóból Jehova, Eben-Ézerből Asdódba, Gátba Izrael Istenének,
|
|
Offline
