|
2016-08-04 21:39:43, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
1. fejezet
1És történt Saul halála után, miután Dávid visszatért az amálekiták megveréséből, hogy Dávid két napig Ciklágban maradt.2A harmadik napon pedig íme, egy férfi jött a táborból, Saultól, megszaggatott ruhában és porral hintett fővel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult.3Dávid erre így szólt hozzá:,,Honnan jössz?, mire ő ezt felelte neki:,,Izrael táborából menekültem el."4Dávid ezután megkérdezte tőle:,,Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem."Erre az ezt mondta:,,Megfutamodott a nép a csatából. Sokan el is estek a népből, és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt."5Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: ,,Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?"6Erre ezt mondta az ifjú, aki hírt hozott neki:,,Véletlenül ott voltam a Gilboa hegyén, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és íme, a szekérhajtók meg a lovasok már utolérték.7Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én azt mondtam:Itt vagyok!8Aztán így szólt hozzám:Ki vagy?Erre ezt válaszoltam neki:Amálekita vagyok.9Akkor ezt mondta:Kérlek, állj csak fölém, és ölj meg, mert görcs fogott el, hisz teljesen bennem van még a lélek.10Odaálltam hát föléje, és bizony megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután elesett. Aztán levettem a fejéről a diadémot meg a karjáról a karkötőt, hogy elhozzam ide az én uramhoz."11Akkor megragadta Dávid a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy tettek a vele levő férfiak is mind.12Jajveszékelni kezdtek, sírtak és böjtöltek estig Saul miatt, és a fia, Jonatán miatt, Jehova népe és Izrael háza miatt, amiért elestek a kard által.13Dávid ekkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki:,,Honnan való vagy?",mire ő ezt mondta:,,Egy jövevény amálekita fia vagyok."14Dávid erre így szólt hozzá:,,Hogyhogy nem féltél kinyújtani a kezed, hogy elpusztítsd Jehova felkentjét?"15Azzal odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta:,,Gyere ide, és terítsd le!"Az agyon is ütötte, úgyhogy meghalt.16Dávid akkor így szólt hozzá:,,Véred legyen a te fejeden, mert saját szád tett bizonyságot ellened, amikor ezt mondta:Én bizony megöltem Jehova felkentjét."17És Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,18és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is,,Az íj"ra. Íme, Jásár könyvében meg van írva:19,,Megölték ékességedet magaslataidon, ó, Izrael! Mint estek el a hősök!20Ne mondjátok el Gátban, Ne adjátok hírül Askelon utcáin, Ne örvendezzenek a filiszteusok leányai, Ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai!21Gilboa hegyei! Ne hulljon reátok harmat, se eső! Szent adományok földjei se legyenek ott! Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát, Saul pajzsát, és egyetlen olajjal felkent sem volt már.22Megöltek vérétől, hősöknek kövérjétől Jonatán íja nem hátrált meg, És Saul kardja sem tért vissza dolgavégezetlenül.23Saul és Jonatán, a szeretni valók és a kedvesek életükben, Holtukban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, Erősebbek az oroszlánoknál.24Izrael leányai! Sirassátok Sault, Aki díszes skarlátba öltöztetett benneteket, Aki arannyal ékesítette ruhátokat.25Mint estek el a hősök a csatában! Jonatánt megölték magaslataidon!26Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán! Oly kedves voltál nekem! Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.27Mint estek el a hősök, És vesztek oda a harci eszközök!"
2. fejezet
1És történt ezután, hogy Dávid megkérdezte Jehovát, így szólva:,,Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?"Jehova erre ezt mondta neki:,,Menj föl."Dávid így folytatta:,,Hová menjek föl?"Ő erre így szólt:,,Hebronba."2Így hát Dávid fölment oda, és két felesége is:a jezréeli Ahinoám és Abigail, a kármeli Nábál felesége.3Azokat az embereket, akik vele voltak, szintén fölvitte Dávid, mindegyiket a maga háznépével. A Hebron területén fekvő városokban telepedtek le.4Akkor odamentek Júda férfiai, és felkenték ott Dávidot Júda házának királyává. És hírül vitték Dávidnak:,,A jábes-gileádi emberek temették el Sault."5Dávid ezért követeket küldött a jábes-gileádi emberekhez ezzel az üzenettel:,,Áldjon meg titeket Jehova, amiért ezt a szerető-kedvességet cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt.6Most pedig tanúsítson irántatok Jehova szerető-kedvességet és hűséget! Sőt, én is ilyen jót teszek veletek, amiért ezt cselekedtétek.7Most tehát erősödjön meg a kezetek, és legyetek vitézek, mert Saul, az uratok meghalt, és Júda háza engem kent fel, hogy király legyek fölöttük."8Ábner, Nér fia, Saul hadseregének vezére azonban maga mellé vette Is-Bósetet, Saul fiát, majd átvitte őt Mahanaimba,9és Gileádnak, az asúriaknak, Jezréelnek, Efraimnak, Benjáminnak és egész Izraelnek királyává tette őt.10Is-Bóset, Saul fia negyvenéves korában lett Izrael királya, és két évig uralkodott királyként. Dávidot csak Júda háza követte.11Hét évet és hat hónapot tettek ki azok a napok, amelyeken Dávid Júda háza felett volt király Hebronban.12Idővel Ábner, Nér fia és Is-Bósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeonba.13Joáb, Céruja fia meg Dávid szolgái is kivonultak, és aztán összetalálkoztak azokkal Gibeon tavánál;és ott ültek:ezek a tó egyik oldalán, amazok a tó másik oldalán.14Végül Ábner így szólt Joábhoz:,,Nosza, keljenek föl a legények, és rendezzenek előttünk viadalt!"Joáb erre ezt mondta:,,Keljenek!"15Föl is keltek, és átmentek szám szerint tizenketten Benjámin és Is-Bóset, Saul fia részéről, és tizenketten Dávid szolgái közül.16Megragadták egymást a fejüknél fogva, egymás oldalába döfve kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Gibeonnak ez a helye a Helkát-Haccurim nevet kapta.17Azon a napon rendkívül keménnyé vált a harc, míg végül Ábner és Izrael férfiai vereséget szenvedtek Dávid szolgáitól.18Ott volt Céruja három fia is: Joáb, Abisai és Asáhel. Asáhel fürge lábú volt, mint a gazella a mezőn.19Mármost Asáhel űzőbe vette Ábnert, és se jobbra, se balra nem akart eltérni Ábner mögül.20Ábner végül hátratekintett, és ezt mondta:,,Te vagy az, Asáhel?",mire ő így szólt:,,Én."21Akkor Ábner ezt mondta neki:,,Térj le jobb kezed felé vagy bal kezed felé, és fogd meg magadnak valamelyik legényt. Vedd el magadnak, amit leszedsz róla."De Asáhel nem akart másmerre térni mögüle.22Ábner ezért megint odaszólt Asáhelnek:,,Térj másfelé mögülem! Miért terítselek le a földre? Hogyan tudnám akkor felemelni arcomat fivéred, Joáb előtt?"23De az sehogy sem akart letérni. Ábner akkor hasba ütötte a lándzsa tompa végével, úgyhogy a hátán jött ki a lándzsa. Ott esett össze, és helyben meghalt. Akik ott jártak azon a helyen, ahol Asáhel elesett és meghalt, mind megálltak.24Joáb és Abisai pedig űzőbe vette Ábnert. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Amma dombjához, amely Giah előtt van, a Gibeon pusztájába vivő útnál.25Benjámin fiai akkor egybegyűltek Ábner mögé, egy csoportba verődtek, és kiálltak egy domb tetejére.26Ábner odakiáltott Joábnak:,,Hát örökké fog emészteni a kard? Nem tudod, hogy keserűség lesz a vége? Meddig nem szólsz még a népnek, hogy forduljon vissza testvérei üldözéséből?"27Joáb erre így szólt:,,Él az igaz Isten, hogy ha nem szóltál volna, akkor csak reggelre hagyott volna fel a nép azzal, hogy ki-ki a testvérét üldözze."28Joáb tehát megfújta a kürtöt, és az egész nép megállt, nem űzte tovább Izraelt. Nem is bocsátkoztak újra harcba.29Ábner meg az emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arabán keresztül, átkeltek a Jordánon, és átvonultak az egész vízmosáson, végül eljutottak Mahanaimba.30Joáb visszafordult Ábner üldözéséből, majd egybegyűjtötte az egész népet. Dávid szolgái közül tizenkilenc ember hiányzott, és Asáhel.31Ugyanakkor Dávid szolgái is vágtak le Benjáminhoz és Ábner embereihez tartozókat: háromszázhatvan ember halt meg.32Asáhelt akkor elvitték, eltemették őt apja betlehemi sírhelyén. Azután Joáb meg az emberei egész éjszaka meneteltek, és Hebronban virradt rájuk.
3. fejezet
1És hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre erősödött, Saul háza pedig mindinkább hanyatlott.2Időközben fiai születtek Dávidnak Hebronban. Elsőszülöttje Amnon lett a jezréeli Ahinoámtól.3Második fia Kileáb volt Abigailtól, a kármeli Nábál feleségétől, a harmadik pedig Absolon. Ez annak a Maákának volt a fia, aki Talmainak, Gesúr királyának volt a leánya.4A negyedik Adónia, Haggit fia, az ötödik Sefátia, Abitál fia.5A hatodik Itreám volt Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.6Történt pedig, hogy míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Ábner egyre inkább megszilárdította a helyzetét Saul házában.7Volt Saulnak egy ágyasa, név szerint Ricpa, Aja leánya. Is-Bóset később így szólt Ábnerhez:,,Miért háltál az apám ágyasával?"8Ábner nagy haragra lobbant Is-Bóset szavai miatt, és így szólt:,,Hát júdabeli ebfej vagyok én? Ma is szerető-kedvességgel bánok apádnak, Saulnak a házával, a testvéreivel és közeli barátaival. Nem hagytam, hogy Dávid kezébe kerülj, te meg számon kérsz ma tőlem egy asszonnyal kapcsolatos vétket!9Úgy bánjon Isten Ábnerrel, sőt még rosszabbul, ha nem úgy cselekszem Dáviddal, mint ahogy megesküdött neki Jehova,10hogy elvétessék a királyság Saul házától, és megerősödjön Dávid trónja Izrael és Júda fölött, Dántól Beér-Sebáig."11Az pedig egyetlen szót sem tudott már felelni Ábnernek, mert félt tőle.12Ábner tehát nyomban követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel:,,Kié az ország?",továbbá:,,Kösd meg velem szövetségedet, és íme, veled lesz a kezem, hogy a te oldaladra állítsam egész Izraelt."13Erre ő ezt mondta:,,Jól van!Én szövetséget kötök veled. Csak egyet kérek tőled, éspedig ezt:Nem láthatod arcomat, csak ha előbb elhozod Mikált, Saul leányát, amikor eljössz, hogy lásd az én arcomat."14Dávid akkor követeket küldött Is-Bósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel:,,Add ki nekem a feleségemet, Mikált, akit száz filiszteus előbőrén jegyeztem el magamnak."15Is-Bóset el is küldött érte, és elvette őt a férjétől, Paltieltől, Lais fiától.16A férje azonban vele ment, sírva követte egészen Bahurimig. Ábner akkor ezt mondta neki:,,Eredj!Menj vissza!"Erre az visszament.17Időközben Ábner ezt üzente Izrael véneinek:,,Tegnap is, és azelőtt is Dávidot akartátok királyotoknak.18Most tehát cselekedjetek, mert maga Jehova mondta Dávidnak:Szolgámnak, Dávidnak a keze által mentem meg népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellensége kezéből."19Ábner ezután Benjámin füle hallatára is beszélt, majd Hebronba ment Ábner, hogy elmondja Dávid füle hallatára mindazt, ami jónak látszott Izrael szemében és Benjámin egész házának szemében.20Amikor Ábner megérkezett húsz emberrel Dávidhoz Hebronba, Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő embereknek.21Ábner akkor így szólt Dávidhoz:,,Hadd kerekedjek föl, hogy elmenjek, és uram királyom elé gyűjtsem egész Izraelt, hogy szövetséget kössenek veled, te pedig király leszel minden felett, amit kíván a lelked."Dávid erre elbocsátotta Ábnert, és az útnak indult békében.22És íme, Dávid szolgái meg Joáb épp egy portyáról jöttek, és rengeteg zsákmányt hoztak magukkal. Ábner már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő ment is békében.23Joáb és a vele levő egész sereg tehát megérkezett. Ekkor jelentették Joábnak:,,Ábner, Nér fia eljött a királyhoz. Az elbocsátotta őt, ő meg úton van békében."24Joáb erre bement a királyhoz, és így szólt:,,Mit tettél?Íme, itt járt nálad Ábner. Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmehetett?25Jól ismered Ábnert, Nér fiát. Csak azért jött, hogy rászedjen téged, hogy megtudja ki-és bemenésedet, és megtudjon mindent, amit teszel."26Azzal Joáb kiment Dávid színe elől, követeket küldött Ábner után, és azok visszafordították őt Szira víztárolójától. Dávid pedig nem tudott erről.27Amikor Ábner visszatért Hebronba, Joáb félrevonta őt a kapu belsejébe, hogy nyugodtan beszélhessen vele. Ott azonban fivérének, Asáhelnek a véréért hasba döfte őt, és így meghalt.28Amikor aztán Dávid ezt meghallotta, rögtön így szólt:,,Jehova szemében ártatlan vagyok én és a királyságom időtlen időkig az Ábner, Nér fia miatti vérbűn dolgában.29Szálljon ez vissza Joáb fejére és apja egész házára, és ne vesszen ki Joáb házából a folyásos, se a leprás, se a pörgő orsót tartó ember, se a kard által eleső, se a kenyérben szűkölködő!"30Joáb és fivére, Abisai pedig azért végeztek Ábnerrel, mert Gibeonban megölte a fivérüket, Asáhelt a csatában.31Dávid ekkor így szólt Joábhoz és a vele levő egész néphez:,,Szaggassátok meg ruháitokat, kössetek fel zsákruhát, és jajveszékeljetek Ábner előtt."Maga Dávid király is ott ment a ravatal mögött.32És eltemették Ábnert Hebronban; a király pedig felemelte a hangját, és zokogott Ábner sírhelyénél, és az egész nép zokogásban tört ki.33A király akkor ilyen énekkel siratta meg Ábnert:,,Hát amint meghal az ostoba, úgy kellett Ábnernek is meghalnia?34Kezeid megkötözve nem voltak, Lábaidat rézbilincsbe nem verték. Úgy estél el, ahogy az igazságtalanság fiai előtt esnek el."Akkor megint siratta őt az egész nép.35Később eljött az egész nép, hogy még aznap kenyeret adjon Dávidnak vigasztalásul, de Dávid megesküdött:,,Úgy bánjon velem az Isten, sőt még rosszabbul, ha napnyugta előtt kenyeret ízlelek, vagy akármi mást!"36És az egész nép megértette, és jónak tűnt ez szemében. Jónak tűnt az egész nép szemében, miként a király minden cselekedete.37Azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy nem a királytól eredt Ábnernek, Nér fiának megöletése.38A király ezt is mondta a szolgáinak:,,Hát nem tudjátok, hogy egy fejedelem, egy nagy ember esett el a mai napon Izraelben?39Én pedig ma gyönge vagyok felkent király létemre, és ezek az emberek, Céruja fiai túl erősek nekem. Fizessen meg Jehova a gonosztevőnek gonoszsága szerint!"
4. fejezet
1Amikor Saul fia meghallotta, hogy Ábner meghalt Hebronban, elernyedtek a kezei, és az izraeliták is mind megrémültek.2Mármost volt Saul fiának két embere, akik rablócsapatok vezérei voltak. Az egyiket Baánahnak, a másikat Rékábnak hívták. A Benjámin fiai közül való beéróti Rimmon fiai voltak;Beérót ugyanis szintén Benjámin részének számított.3És a beérótiak elfutottak Gittaimba, és ott maradtak mint jövevények mind a mai napig.4Jonatánnak, Saul fiának pedig volt egy sánta fia. Ez ötéves volt akkor, amikor Jezréelből megjött a hír Saulról és Jonatánról. A dajkája fölvette őt, és menekült, de amikor hanyatt-homlok futott, hogy megmeneküljön, a kisfiú leesett, és megsántult. Mefibóset volt a neve.5A beéróti Rimmon fiai, Rékáb és Baánah pedig elindultak, és elmentek Is-Bóset házához a nap forró szakában, amikor déli pihenőjét tartotta.6És íme, bementek a ház belsejébe, mintha búzáért mennének, aztán hasba ütötték őt. Senki nem vette észre Rékábot és a fivérét, Baánahot.7Amikor bementek a házba, ő épp az ágyán feküdt a belső hálószobájában. Ekkor lesújtottak rá úgy, hogy megölték, majd levágták a fejét, elvitték, és egész éjszaka meneteltek az Arabához vezető úton.8Is-Bóset fejét végül elvitték Dávidhoz Hebronba, és így szóltak a királyhoz:,,Íme, Is-Bósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki lelkedre vadászott. De Jehova e mai napon bosszút áll Saulon és leszármazottain uramért, a királyért."9Dávid azonban így válaszolt Rékábnak és fivérének, Baánahnak, a beéróti Rimmon fiainak:,,Él Jehova, aki megváltotta lelkemet minden nyomorúságból,10hogy amikor hírt hozott nekem valaki, ezt mondva:Íme, Saul halott, és a maga szemében olyanná lett, mint aki jó hírt hoz, én megragadtam és megöltem őt Ciklágban, amikor követnek kijáró jutalmat kellett volna adnom neki.11Mennyivel inkább így van ez, amikor gonosz emberek egy igazságos embert a saját házában, a fekvőhelyén ölnek meg! Most tehát ne kérjem számon a vérét a kezetekből, és ne irtsalak ki titeket a földről?"12Azzal Dávid parancsot adott a legényeknek, és azok megölték őket, levágták kezüket, lábukat, és felakasztották őket a hebroni tónál.Is-Bóset fejét pedig fogták, és eltemették Hebronban, Ábner sírhelyére.
5. fejezet
1Idővel Izrael törzsei mind elmentek Dávidhoz Hebronba, és ezt mondták:,,Íme, mi csontod és húsod vagyunk.2Tegnap is, és azelőtt is, amikor még Saul volt a király felettünk, te voltál az, aki ki- és bevezette Izraelt.Jehova így szólt hozzád:Te fogod terelgetni népemet, Izraelt, és te leszel Izrael vezetője."3Izrael vénei tehát mindnyájan elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban Jehova előtt. Ezután fölkenték Dávidot Izrael királyává.4Dávid harmincéves volt, amikor király lett. Negyven évig uralkodott királyként.5Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott királyként Júda felett, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott királyként egész Izrael és Júda felett.6A király és az emberei tehát elmentek Jeruzsálembe a jebusziták ellen, annak a földnek a lakói ellen, és azok így szóltak Dávidhoz:,,Nem fogsz te ide bejutni, hanem a vakok meg a sánták elűznek", mert úgy gondolták:,,Nem fog ide bejutni Dávid."7Ennek ellenére Dávid elfoglalta Sion erődjét, azaz Dávid városát.8Dávid ezért így szólt azon a napon:,,Aki csak vágja a jebuszitákat, érje el a csatornán át a sántákat és a vakokat, akiket gyűlöl Dávid lelke!"Ezért is mondják:,,Vak és sánta nem jut be a házba."9Dávid pedig letelepedett az erődben, és Dávid városa lett annak neve. Dávid akkor építkezni kezdett körös-körül, a Dombtól fogva és befelé.10Így aztán Dávid egyre nagyobbá lett, és Jehova, a seregek Istene vele volt.11Hírám, Tírusz királya pedig követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfát is, meg famunkásokat és falépítő kőműveseket, és hozzáfogtak, hogy házat építsenek Dávidnak.12Dávid felismerte, hogy Jehova megszilárdította őt mint Izrael királyát, és felmagasztalta királyságát népéért, Izraelért.13Időközben Dávid még vett magának ágyasokat és feleségeket Jeruzsálemből, miután odament Hebronból; és születtek még Dávidnak fiai és leányai.14Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki:Sammua, Sobáb, Nátán, Salamon,15Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,16Elisáma, Eljáda és Elifélet.17És a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává. Akkor fölvonultak mind a filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid hírét vette ennek, lement a nehezen megközelíthető helyre.18A filiszteusok pedig megérkeztek, és ellepték Refaim völgyét.19Dávid akkor megkérdezte Jehovát:,,Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket?"Jehova erre így szólt Dávidhoz:,,Vonulj föl, mert bizony kezedbe adom a filiszteusokat."20Dávid tehát elment Baál-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta:,,Jehova áttört előttem ellenségeimen, mint ahogy rést ütnek a vizek."Ezért nevezte el azt a helyet Baál-Perácimnak.21Ott is hagyták a bálványaikat, és Dávid meg az emberei elvitték azokat.22Később újra fölvonultak a filiszteusok, és ellepték Refaim völgyét.23Dávid akkor megkérdezte Jehovát, de ő ezt mondta:,,Ne vonulj föl. Kerülj a hátuk mögé, és a bákabokrok előtt támadj rájuk.24És ha majd menetelés zaját hallod a bákabokrok teteje felől, akkor cselekedj határozottan, mert akkor kivonul előtted Jehova, hogy megverje a filiszteusok táborát."25Dávid úgy is tett, ahogy megparancsolta neki Jehova, aztán vágta a filiszteusokat Gébától egészen Gézerig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 Sámuel/Ósz. |
|
|
|
Címkék: jajveszékeljetek, összetalálkoztak, megszilárdította, leszármazottain, igazságtalanság, háromszázhatvan, felmagasztalta, felakasztották, víztárolójától, egybegyűjtötte, hátratekintett, megközelíthető, hálószobájában, filiszteusokat, megparancsolta, rablócsapatok, csodálatosabb, gonosztevőnek, megmeneküljön, ellenségednek, nyomorúságból, ellenségeimen, magaslataidon, cselekedtétek, szövetségedet, elsőszülöttje, visszafordult, királyotoknak, cselekedjetek, oroszlánoknál, megfutamodott, vigasztalásul, jeruzsálemben, megszaggatott, jeruzsálemből, jajveszékelni, amálekiták megveréséből, férfi jött, földre vetette, lándzsájára támaszkodott, vele levő, kard által, jövevény amálekita, egyik legényt, következő gyászdallal, filiszteusok leányai, körülmetéletlenek leányai, hősök pajzsát, szeretni valók, kedvesek életükben, asszonyok szerelménél, harci eszközök, Odaérve Dávidhoz, Sirassátok Sault, Fölmenjek-e Júda, Dávidot Júda, Dávid Júda, Mahanaimból Gibeonba, Azután Joáb, Dávidnak Hebronban, Elsőszülöttje Amnon, Isten Ábnerrel, Dántól Beér-Sebáig, Dávidhoz Hebronba, Dávidnál Hebronban, Maga Dávid, Ábnert Hebronban, Hebronban Jehova, Dávidot Izrael, Amikor Dávid,
|
|
Offline
