|
2016-08-07 21:19:53, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
1 fejezet
1Ahasvérusnak a napjaiban történt annak az Ahasvérusnak, aki Indiától fogva Etiópiáig százhuszonhét tartomány felett uralkodott királyként,2hogy akkoriban Ahasvérus király a Susán várában lévő királyi trónján ülve,3uralkodásának harmadik évében lakomát rendezett minden fejedelmének és szolgájának, Perzsia és Média hadseregének, az előkelőknek és a tartományok fejedelmeinek, akik előtte voltak,4bemutatva fenséges királyságának gazdagságát, nagyságának dicsőségét és szépségét sok napon át, száznyolcvan napon át.5E napok leteltével a király hét napig tartó lakomát rendezett a Susán várában lévő egész népnek, a legnagyobbtól a legkisebbig, a királyi palota kertjének udvarában.6Volt ott lenvászon, finom gyapot és kék szövet, mindez finom szövetkötelekkel megkötve, bíborpirosra festett gyapjú ezüstgyűrűkön és márványoszlopokon, valamint aranyból és ezüstből készített heverők a porfír, márvány, gyöngy és fekete márvány kövezeten.7Aranyedényekben adták körbe a bort, azokból ittak. Az edények különfélék voltak, a királyi borból pedig bőségesen volt, a király jómódja szerint.8A törvényben megszabott ivás idején nem kényszerítette egyik a másikat, mert a király így rendelkezett háznépének minden nagy embere felől, hogy mindegyiknek a kedvére tegyenek.9Vásti királyné is lakomát rendezett a nőknek a királyi házban, amely Ahasvérus királyé volt.10A hetedik napon, mikor a király szíve víg volt a bortól, azt mondta Mehumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zétárnak és Karkásnak—a hét udvari tisztviselőnek, akik Ahasvérus király előtt szolgáltak —,11hogy hozzák a király elé Vásti királynét királynői fejdíszben, hogy megmutassa báját a népeknek és a fejedelmeknek;ugyanis szép külsejű volt.12Vásti királyné azonban nem volt hajlandó jönni a király szavára, amelyet az udvari tisztviselők vittek meg neki. A király erre igen felháborodott, haragja fellángolt benne. 13 És szólt a király a bölcsekhez, akik ismerik az időket(mert így került a király ügye azok elé, akik a törvényben és a peres ügyekben jártasak;14a hozzá legközelebb lévők pedig Karsena, Setár, Admata, Társis, Méres, Marséna és Memukán, Perzsia és Média hét fejedelme voltak, akik bejáratosak voltak a királyhoz, és akik a legfőbb helyeket foglalták el a királyságban):15,,A törvény értelmében mit kell tenni Vásti királynéval, amiért nem teljesítette Ahasvérus királynak az udvari tisztviselők által szólt beszédét?"16Memukán erre ezt mondta a király és a fejedelmek előtt:,,Vásti királyné nemcsak a király ellen vétett, hanem valamennyi fejedelem és valamennyi nép ellen Ahasvérus király minden tartományában.17Hisz a királyné esete eljut minden feleséghez, s megvetéssel néznek majd urukra, amikor ezt mondják:Ahasvérus király megparancsolta, hogy vigyék elébe Vásti királynét, de ő nem ment be.18És ezen a napon Perzsia és Média fejedelemnői, akik hallottak a királyné esetéről, beszélni fognak arról a király minden fejedelmének, és nagy lesz a megvetés és a felháborodás.19Ha jónak tetszik a királynak, menjen ki tőle királyi szó, és írják azt Perzsia és Média törvényei közé—nehogy semmissé váljék—,hogy Vásti királyné ne jöhessen Ahasvérus király elé;adja a király Vásti királynői méltóságát az egyik társnőjének, olyan leánynak, aki jobb őnála.20A király rendeletét pedig, amelyet készít, hallják az egész birodalmában(hisz hatalmas az),és minden feleség adjon tiszteletet urának, a legnagyobbtól a legkisebbig."21Jónak látszott ez a király és a fejedelmek szemében, és a király Memukán szava szerint járt el.22Írott okmányokat küldött hát a király minden tartományába, minden tartománynak a maga írása szerint, és minden népnek a maga nyelvén, hogy ezután is minden férj fejedelem legyen a saját házában, és népének nyelvén beszéljen.
2. fejezet
1Mindezek után, amikor Ahasvérus király haragja lecsillapodott, megemlékezett Vástiról és arról, amit tett, s hogy mit határoztak ellene.2A király szolgái pedig, akik a szolgálatában álltak, ezt mondták:,,Keressenek leányokat, szép külsejű szüzeket a király számára,3és jelöljön ki a király megbízottakat birodalmának minden tartományában, hogy azok gyűjtsenek össze minden szép külsejű szűz leányt Susán várába, az asszonyok házába, amelyre Hégai, a király eunuchja, az asszonyok őrzője felügyel;és a leányok kapjanak szépítő masszírozást.4És az a leány, amelyik tetszésre talál a király szemében, az legyen királyné Vásti helyett."Mindez tetszésre talált a király szemében, és ekképp járt el.5Volt pedig egy zsidó férfi Susán várában, név szerint Márdokeus, Jáir fia, aki Simeinek, a benjáminita Kís fiának a fia.6Jeruzsálemből vitték őt száműzetésbe az elhurcolt néppel, amelyet Jekóniással, Júda királyával együtt vittek száműzetésbe, akit Nabukodonozor, Babilon királya vitt száműzetésbe.7Ő lett a gondviselője Hadassának, vagyis Eszternek, apja testvére lányának, mert nem volt annak sem apja, sem anyja. A leány pedig szép alakú és szép külsejű volt;apja és anyja halálakor Márdokeus a saját lányává fogadta őt.8És történt, hogy amikor kihirdették a király szavát és törvényét, s amikor sok leányt gyűjtöttek Susán várába Hégai felügyelete alá, akkor Esztert is a király házába vitték Hégainak, az asszonyok őrzőjének felügyelete alá.9Kedves volt a leány az ő szemében, úgyhogy szerető-kedvességre talált előtte. Sietett, hogy szépítő masszírozást adjon, és megadja a neki járó eledelt, valamint hogy hét kiválasztott leányt adjon még mellé a király házából, és áthelyezte őt meg a mellé adott leányokat az asszonyok házának legjobb részébe.10Eszter azonban nem beszélt a népéről és rokonairól, mivel Márdokeus megparancsolta neki, hogy ne beszéljen róluk.11Márdokeus pedig nap mint nap az asszonyok házának udvara előtt járt-kelt, hogy megtudja, jól van-e Eszter, s hogy mi történik vele.12Mikor pedig eljött az ideje, hogy minden egyes leány bemenjen Ahasvérus királyhoz, miután a nőkre vonatkozó rendelkezés szerint bántak vele tizenkét hónapig—mert ekként teltek le a szépítő masszírozás napjai:hat hónapig mirhaolajjal, hat hónapig balzsamolajjal, és a nők szépítő masszírozásával—,13akkor, mindezek után mehetett be a leány a királyhoz. Mindent megadtak neki, amit csak kért, hogy vigye magával az asszonyok házából a király házába.14Este ment be oda, és reggel tért vissza az asszonyok második házába, amelyre Saásgaz, a király eunuchja, az ágyasok őrzője felügyelt. Nem ment be többé a királyhoz, hacsak a király kedvét nem lelte benne, és név szerint nem hívatta.15Amikor pedig Eszterre került a sor, Abihailnak, Márdokeus nagybátyjának a lányára(akit Márdokeus a saját lányává fogadott),hogy bemenjen a királyhoz, ő nem kért semmit azon kívül, amit Hégai, a király eunuchja, az asszonyok házának őrzője mondott ne(mindeközben Eszter kedvességre talált mindazoknak a szemében, akik látták őt).16Esztert ekkor Ahasvérus királyhoz vitték, a királyi házba, a tizedik, vagyis tébet hónapban, a király uralkodásának hetedik évében.17A király pedig az összes többi leánynál jobban megszerette Esztert, és nagyobb tetszésre és szerető-kedvességre talált előtte, mint az összes többi szűz.Fejére tette hát a királyi fejdíszt, és őt tette királynévá Vásti helyett.18Azután nagy lakomát rendezett a király minden fejedelme és szolgája számára, Eszter lakomáját. Közkegyelmet adott a tartományokban, és ajándékokat osztogatott a király jómódja szerint.19Mikor a szüzeket másodszor is egybegyűjtötték, Márdokeus a király kapujában ült.20Eszter nem beszélt rokonairól és népéről, ahogyan Márdokeus parancsolta neki;megtette Eszter mindazt, amit Márdokeus mondott, éppen úgy, mint amikor még ő viselte gondját.21Azokban a napokban, mikor Márdokeus a király kapujában ült, Bigtán és Teres, a király két udvari tisztviselője, akik ajtónállók voltak, megharagudtak, és keresték, hogyan emelhetnének kezet Ahasvérus királyra.22Az ügy pedig Márdokeus tudomására jutott, és azonnal elmondta Eszter királynénak.Eszter pedig beszélt a királlyal Márdokeus nevében.23Megvizsgálták az ügyet, s végül igaznak találták.Így hát mindkettőt oszlopra akasztották. Majd leírták azt a napok eseményeinek könyvébe a király előtt.
3. fejezet
1Mindezek után Ahasvérus király felmagasztalta Hámánt, az agágita Hammedáta fiát, felemelte őt, s minden vele lévő fejedelem fölé helyezte trónját.2A király minden szolgája, aki a király kapujában volt, mélyen meghajolt és leborult Hámán előtt, mert a király így parancsolt felőle. Márdokeus viszont nem hajolt meg és nem borult le.3A király szolgái, akik a király kapujában voltak, így szóltak Márdokeushoz:,,Miért szeged meg a király parancsát?"4És így beszéltek hozzá nap mint nap, de ő nem hallgatott rájuk.Akkor szóltak Hámánnak, hogy nézzen utána, megáll-e Márdokeus ügye;ugyanis elmondta nekik, hogy zsidó.5Hámán pedig látta, hogy Márdokeus nem hajol meg s nem borul le előtte, és Hámánt elöntötte a düh.6De méltóságon alulinak találta, hogy egyedül Márdokeusra emeljen kezet, mert beszéltek neki Márdokeus népéről; Hámán ezért keresni kezdte, hogyan semmisítsen meg minden zsidót, akik Ahasvérus egész birodalmában voltak, Márdokeus népét.7Az első, vagyis niszán hónapban, Ahasvérus király tizenkettedik évében púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt minden napra és minden hónapra, a tizenkettedik, vagyis adár hónapig.8És így szólt Hámán Ahasvérus királyhoz: ,,Van egy nép elszórva és elkülönülve a népek között birodalmad minden tartományában;törvényeik különböznek minden más nép törvényeitől, és a király törvényeit nem tartják meg; nem helyes, hogy a király békében hagyja őket.9Ha jónak tetszik a királynak, legyen írás róla, hogy el kell pusztítani őket;tízezer ezüsttalentumot fizetek azok kezébe, akik elvégzik a feladatot, a király kincstárába juttatva."10Erre a király lehúzta pecsétgyűrűjét kezéről, és odaadta Hámánnak, az agágita Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.11És így szólt a király Hámánhoz:,,Neked adom az ezüstöt és a népet is, tégy velük aszerint, ami jó a te szemedben."12Behívatták hát a király titkárait az első hónap tizenharmadik napján, és írás készült mindarról, amit Hámán parancsolt a király satrapáinak és a kormányzóknak, akik a tartományok felett álltak, és a népek fejedelmeinek minden egyes tartományban, azoknak írása szerint, és minden népnek a maga nyelvén;Ahasvérus király nevében írták, és a király pecsétgyűrűjével pecsételték le.13Futárok vitték szét a leveleket a király minden tartományába, hogy meg kell semmisíteni, meg kell ölni és el kell pusztítani minden zsidót, ifjat és vént, kicsinyeket és nőket, egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár tizenharmadik napján;javaik pedig legyenek zsákmányul.14Az írás egy másolatát, amelyet törvényül adtak minden tartományban, kihirdették minden népnek, hogy készen álljanak erre a napra.15A futárok útnak indultak, siettek a király szava miatt;a törvényt Susán várában hozták.A király meg Hámán leültek inni, ám Susán városában zűrzavar uralkodott.
4. fejezet
1Márdokeus pedig mindenről tudomást szerzett, ami történt;és megszaggatta ruháit Márdokeus, zsákruhába öltözött, meg hamut szórt magára, kiment a város közepére, és hangos, keserű kiáltásban tört ki.2Végül odament a király kapuja elé, ugyanis zsákruhában senki nem mehetett a király kapujába.3Minden egyes tartományban, ahová eljutott a király szava és törvénye, nagy volt a gyász a zsidók között, böjtöltek, sírtak és jajveszékeltek. Zsákruha és hamu lett leterítve sokak alá fekhelyül.4Az Eszter mellé adott leányok és eunuchok bementek Eszterhez, és elmondták neki mindezt.A királyné pedig mélyen megrendült. Majd ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Márdokeust, és vegyék le róla a zsákruhát, ő azonban nem fogadta el azt.5Ekkor Eszter hívatta Hatákot, a király egyik eunuchját, akit a király Eszter szolgálatával bízott meg, és parancsot adott neki, s Márdokeushoz küldte, hogy tudja meg, mit jelent mindez, és miért történik.6Haták tehát kiment Márdokeushoz a város közterére, amely a király kapuja előtt volt.7Márdokeus ekkor elmondta neki mindazt, ami vele történt, a pénz összegét is, amelyről Hámán azt mondta, hogy a királyi kincstárba fizeti a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket.8Adott neki egy másolatot az írásos törvényből, amelyet Susánban adtak ki a megsemmisítésükre, hogy mutassa meg Eszternek, valamint mondja el és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, esedezzen a kegyéért, és könyörögjön őelőtte a népéért.9Haták pedig bement, és elmondta Eszternek Márdokeus szavait.10Eszter ekkor ezt mondta Hatáknak, és megparancsolta neki, hogy tudassa Márdokeussal:11,,A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy ha bármely férfi vagy nő hívatlanul megy be a király belső udvarába, arra egy törvénye van:meg kell azt ölni;csak ha a király kinyújtja felé az aranyjogart, akkor marad életben.Engem pedig már harminc napja nem hívattak, hogy bemenjek a királyhoz."12És elmondták Márdokeusnak Eszter szavait.13Márdokeus ekkor ezt mondta válaszul Eszternek:,,Ne gondold azt lelkedben, hogy a király háznépe inkább megmenekül, mint bármely más zsidó.14Mert ha te most hallgatsz, az enyhülés és a szabadulás máshonnan támad majd a zsidók számára;te azonban és apád háza elpusztultok.És ki tudja, talán épp ilyen idő miatt jutottál királyi méltóságra?"15Eszter pedig ezt mondta válaszul Márdokeusnak:16,,Menj, gyűjtsd egybe a Susánban lévő zsidókat, és böjtöljetek értem, ne egyetek és ne igyatok három napig, három éjjelen és három nappalon át. Én is hasonlóképp böjtölök majd a velem lévő leányokkal, és azután megyek be a királyhoz a törvény ellenére;ha pedig el kell vesznem, hát elveszek."17Márdokeus ekkor elment, és mindent úgy tett, ahogy Eszter parancsolta neki.
5. fejezet
1armadnapon történt, hogy Eszter királynői ruhába öltözött, és megállt a király házának belső udvarában, a király házával szemben;a király pedig királyi trónján ült a királyi házban, a ház bejáratával szemben.2És történt, hogy amint a király meglátta Eszter királynét ott állni az udvarban, Eszter kegyet talált szemében, s a király kinyújtotta felé a kezében lévő aranyjogart.Eszter erre odalépett, és megérintette a jogar végét.3A király ekkor így szólt hozzá:,,Miért jöttél, ó, Eszter királyné, és mi a kívánságod?Ha a királyság fele is—legyen a tiéd!"4Eszter így felelt:,,Ha jónak tetszik a királynak, jöjjön el ma a király Hámánnal együtt a lakomára, amelyet készítettem neki."5A király erre így szólt:,,Hamar, hozzátok Hámánt, hogy teljesítse Eszter szavát!"Elment hát a király meg Hámán a lakomára, amelyet Eszter készített.6Idővel a király így szólt Eszterhez a borozó lakomán:,,Mi a kérésed?Megkapod!Mi a kívánságod?Ha a királyság fele is — meglesz!" 7 Eszter feleletként így szólt: ,,A kérésem és a kívánságom ez: 8 ha kegyet találtam a király szemében, és ha jónak tetszik a királynak, hogy megadja kérésemet, és teljesítse kívánságomat, akkor jöjjön el a király és Hámán a lakomára, amelyet holnap tartok nekik, és holnap majd a király szava szerint cselekszem."9Hámán pedig örömmel és víg szívvel ment ki aznap;de amint meglátta Márdokeust a király kapujában, s hogy az nem kelt fel, és nem reszketett tőle, Hámánt azonnal elöntötte a düh Márdokeus miatt.10De erőt vett magán Hámán, és a házába ment.Majd elküldött barátaiért meg a feleségéért, Zéresért, és előhozatta őket;11és Hámán elbeszélte nekik gazdagságának dicsőségét, hogy milyen sok fia van, és mi mindennel tette naggyá a király, s hogyan emelte fel őt a király a fejedelmei meg szolgái fölé.12És Hámán így folytatta:,,Mi több, Eszter királyné nem is hívott mást a királlyal a lakomára, melyet készített, csak engem. Holnapra is hivatalos vagyok hozzá a királlyal együtt.13De mindebből semmi sincs kedvemre, míg a zsidó Márdokeust ott látom a király kapujában ülni."14Ekkor Zéres, a felesége, s minden barátja így szólt hozzá:,,Állítsanak egy ötven könyök magas oszlopot.Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Márdokeust.Azután vígan menj a királlyal a lakomára."Jónak tűnt ez Hámán előtt, és elkészíttette az oszlopot.
6. fejezet
1Azon az éjjelen a királyt kerülte az álom.Szólt hát, hogy hozzák elő az idők eseményeiről készült feljegyzések könyvét, és felolvastak azokból a király előtt.2Végül rátaláltak annak leírására, amit Márdokeus jelentett Bigtánáról és Teresről, a király két udvari tisztviselőjéről, az ajtónállókról, akik kezet akartak emelni Ahasvérus királyra.3Ekkor így szólt a király:,,Milyen megtiszteltetést és méltóságot kapott ezért Márdokeus?"A király szolgái, akik a szolgálatában álltak, így feleltek:,,Semmi sem történt vele."4Később a király így szólt:,,Ki van az udvarban?"Ugyanis Hámán jött a király házának külső udvarába, hogy megmondja a királynak:akassza Márdokeust az oszlopra, amelyet készített számára.5A király szolgái így feleltek:,,Hámán van itt, az udvarban áll."A király így szólt:,,Jöjjön be."6Amikor Hámán bejött, a király ezt mondta neki:,,Mit kell tenni azzal az emberrel, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli?"Hámán ekkor ezt mondta szívében:,,Kinek a megtisztelésében lelné nagyobb kedvét a király, mintsem az enyémben?"7Hámán ezért így felelt a királynak:,,Annak az embernek, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli,8hozzanak olyan királyi öltözetet, amelybe a király öltözik, és lovat, amelyen a király lovagol, és amelynek fejére a királyi fejdíszt teszik.9Bízzák az öltözetet és a lovat a király egyik előkelő fejedelmének a kezére. Öltöztessék fel azt az embert, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli, lovagoltassák őt végig a város közterén, s ezt kiáltsák előtte:Így tesznek azzal az emberrel, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli!"10A király erre így szólt Hámánhoz:,,Gyorsan, vedd az öltözetet és a lovat, ahogyan mondtad, és cselekedj eszerint a zsidó Márdokeussal, aki a király kapujában ül. Semmi ne maradjon el abból, amit mondtál!"11Vette Hámán az öltözetet és a lovat, felöltöztette Márdokeust, végiglovagoltatta a város közterén, és ezt kiáltotta előtte:,,Így tesznek azzal az emberrel, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli!"12Márdokeus ezután visszatért a király kapujába. Hámán viszont hazasietett keseregve s fejét betakarva.13És elmondta Hámán Zéresnek, a feleségének és minden barátjának mindazt, ami vele történt.Ekkor így szóltak hozzá a bölcsei és a felesége, Zéres:,,Mivelhogy Márdokeus, aki előtt hanyatlani kezdtél, a zsidók magvából való, nem fogsz diadalmaskodni felette, hanem bizony elbuksz előtte."14Mialatt ők még beszéltek vele, megérkeztek a király udvari tisztviselői, és siettek, hogy Hámánt a lakomára vigyék, amelyet Eszter készített.
7. fejezet
1Majd a király meg Hámán elment, hogy Eszter királynéval lakomázzon.2Így szólt a király Eszterhez a borozó lakoma második napján:,,Mi a kérésed, ó, Eszter királyné?Megkapod!Mi a kívánságod?Ha a királyság fele is— meglesz!"3Eszter királyné feleletként ezt mondta:,,Ha kegyet találtam szemedben, ó, király, és ha jónak tetszik a királynak, add nekem az én lelkemet a kérésemre, és népemet a kívánságomra.4Mert eladtak bennünket, engem és a népemet, hogy megsemmisítsenek, megöljenek és elpusztítsanak.Ha csak rabszolgákul és szolgálókul adtak volna el bennünket, akkor hallgatnék.De az ilyen nyomorúság nem helyénvaló, hisz a királynak okoz kárt."5Ahasvérus király ekkor így szólt, igen, ezt mondta Eszter királynénak:,,Ki az?Hol az az ember, aki ilyet merészel tenni?"6Eszter erre így felelt:,,Az az ember, az ellenfél és ellenség, ez a gonosz Hámán!"Hámán ekkor megrettent a királytól és a királynétól.7A király dühében otthagyta a borozó lakomát, és a palota kertjébe ment;Hámán pedig felállt, hogy lelkéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy a király rosszat határozott felőle.8És a király visszatért a palota kertjéből a borozó lakoma házába, Hámánt pedig épp arra a fekhelyre borulva találta, amelyen Eszter volt. A király ezért így szólt:,,Hát még a királynén is erőszakot követnek el, mialatt én a házban vagyok?"A szó elhangzott a király szájából, és betakarták Hámán arcát.9Hárbona, a király egyik udvari tisztviselője ezt mondta:,,Ott van az oszlop is, amelyet Hámán készített Márdokeus számára, aki pedig jót szólt a király felől;ott áll az Hámán házában, ötven könyök magas."Erre így szólt a király:,,Akasszátok fel rá!"10És felakasztották Hámánt arra az oszlopra, amelyet Márdokeusnak készített;és a király haragja lecsillapodott.
8. fejezet
1Azon a napon Ahasvérus király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének házát;Márdokeus pedig bejött a király elé, mert Eszter elmondta, milyen rokonságban áll vele.2A király ekkor lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet Hámántól vett el, és Márdokeusnak adta;Eszter pedig kinevezte Márdokeust Hámán háza fölé.3Azután Eszter ismét szólt a király előtt, a lábai elé borult, sírt, és a kegyéért esedezett, hogy vessen gátat az agágita Hámán gonoszságának, és hiúsítsa meg cselszövését, amelyet a zsidók ellen szőtt.4A király akkor kinyújtotta az aranyjogart Eszter felé.Eszter erre fölkelt, és megállt a király előtt,5majd ezt mondta:,,Ha jónak tetszik a királynak, ha kegyet találtam előtte, és ha a dolog helyénvaló a király előtt, én pedig kedves vagyok a szemében, akkor írassék le, hogy visszavonják az írott okmányokat—Hámánnak, az agágita Hammedáta fiának a cselszövését—,amelyeket azért írt, hogy elpusztítsa a király összes tartományában lévő zsidókat.6Hisz hogyan viselhetném el, ha a népemet érő veszedelmet kellene látnom, és hogyan viselhetném el, ha rokonaim pusztulását kellene néznem?"7Ahasvérus király ezért ezt mondta Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak:,,Íme, Hámán házát Eszternek adtam, Hámánt pedig oszlopra akasztották, amiért kinyújtotta kezét a zsidók ellen.8Ti pedig a király nevében írjátok le a zsidók érdekében azt, ami jó a ti szemetekben, és pecsételjétek le a király pecsétgyűrűjével;mert nem lehet visszavonni azt az iratot, amelyet a király nevében írtak, és amelyet a király pecsétgyűrűjével pecsételtek le."9Akkor hívatták a király titkárait a harmadik, vagyis sziván hónapban, annak huszonharmadik napján, és leírták mindazt, amit Márdokeus parancsolt a zsidóknak és a satrapáknak, kormányzóknak és fejedelmeknek a tartományokban(amelyek Indiától fogva Etiópiáig terjedtek:százhuszonhét tartomány),minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a saját nyelvén, a zsidóknak is a maguk írásával és a saját nyelvükön.10Ahasvérus király nevében írt, a király pecsétgyűrűjével pecsételte le, és az írott okmányokat lovas futárok keze által küldte szét, akik a királyi ménes postalovain, sebes kancák fiain nyargaltak.11Leírta, hogy a király megengedte minden városban a zsidóknak, hogy egybegyűljenek, és kiálljanak lelkükért, hogy megsemmisítsék, megöljék és elpusztítsák annak a népnek és tartománynak egész seregét, amely ellenséges velük szemben, kicsinyeket s asszonyokat, és zsákmányt ragadjanak tőlük12Ahasvérus király minden tartományában egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár tizenharmadik napján.13Egy másolatot kellett adni az írásból törvényül minden tartományban, és ki kellett hirdetni minden népnek, hogy a zsidók készen álljanak erre a napra, és bosszút álljanak ellenségeiken.14A királyi ménes postalovain nyargaló futárok sietve, nagy gyorsasággal mentek ki a király szavára;a törvényt Susán várában hozták.15Márdokeus királyi öltözetben ment ki a király elől, kék ruhában és lenvászonban, nagy aranykoronával, finom szövésű köntösben, bíborpirosra festett gyapjúban.Susán városa pedig harsány kiáltásban tört ki és örvendezett.16Fény, öröm, ujjongás és tisztesség virradt a zsidókra.17Minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és törvénye eljutott, öröm és ujjongás volt a zsidók körében, lakomát tartottak, és boldog nap volt ez nekik;és a föld népei közül sokan zsidónak mondták magukat, mert a zsidóktól való félelem szállt rájuk.
9. fejezet
1A tizenkettedik, vagyis adár hónapban, annak tizenharmadik napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét, azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy felülkerekedjenek rajtuk, akkor épp az ellenkezője történt, mert a zsidók kerekedtek felül azokon, akik gyűlölték őket.2Egybegyűltek a zsidók városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy kezet emeljenek azokra, akik ártani akarnak nekik;egyetlen ember sem állt meg előttük, mert a tőlük való félelem szállt minden népre.3És a tartományok minden fejedelme, a satrapák, a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert Márdokeustól való félelem szállt rájuk.4Mert Márdokeus nagy volt a király házában, s hírneve bejárta az összes tartományt, hisz Márdokeus egyre nagyobb ember lett.5És a zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, megölték és elpusztították őket, és tetszésük szerint bántak gyűlölőikkel.6Susán várában a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz férfit,7valamint Parsandátát, Dalfont és Aspatát,8Porátát, Adáliát és Aridátát,9Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát,10Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének tíz fiát is megölték;a zsákmányra azonban nem tették kezüket.11Azon a napon tudomására jutott a királynak a Susán várában megöltek száma.12És a király így szólt Eszter királynéhoz:,,Susán várában a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz férfit, valamint Hámán tíz fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában?Mi az, amit kérsz?Legyen a tiéd!És mit kívánsz még?Legyen az meg neked!"13Eszter erre így felelt:,,Ha jónak tetszik a királynak, akkor engedjék meg a Susánban levő zsidóknak holnap is, hogy a mai nap törvénye szerint cselekedjenek;Hámán tíz fiát pedig akasszák oszlopra."14A király pedig szólt, hogy úgy tegyenek.Törvényt hoztak Susánban, és felakasztották Hámán tíz fiát.15A Susánban lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap tizennegyedik napján is, és háromszáz férfit öltek meg Susánban;a zsákmányra azonban nem tették kezüket.16A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett. Kiálltak a lelkükért, bosszút álltak ellenségeiken, és megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret;a zsákmányra azonban nem tették kezüket.17Ez adár hónap tizenharmadik napján történt;tizennegyedikén pedig megpihentek, és a lakomázás meg örvendezés napjává tették azt.18A Susánban lévő zsidók tizenharmadikán és tizennegyedikén is egybegyűltek, tizenötödikén pedig megpihentek, és a lakomázás meg örvendezés napjává tették azt.19Ezért a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap tizennegyedikét tették az örvendezés és lakomázás napjává, boldog nappá, amelyen részt küldtek egymásnak.20Márdokeus pedig leírta mindezeket, és írott okmányokat küldött a zsidóknak mind, akik Ahasvérus király összes tartományában voltak, a közeliekben és a távoliakban,21hogy kötelezze őket az adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napjának rendszeres megtartására minden évben,22azon napok szerint, amelyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, és a hónap szerint, amelyben bánatuk örvendezésre fordult, gyászuk pedig boldog napra, hogy megtartsák azokat a lakomázás és örvendezés napjaiként, amelyeken részt küldenek egymásnak, a szegényeknek meg ajándékokat.23És a zsidók elfogadták, amit már cselekedni is kezdtek, s amit Márdokeus írt nekik.24Mert Hámán, az agágita Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket, és púrt, vagyis sorsot vettetett, hogy háborgassa és elpusztítsa őket.25Ám amikor Eszter bement a király elé, a király ezt mondta az írott okmány által:,,Szálljon vissza az ő fejére gonosz cselszövése, amit a zsidók ellen szőtt";és őt magát meg fiait oszlopra akasztották.26Emiatt nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr szóról.Így hát e levél minden szava, meg a látottak és a velük történtek hatására27a zsidók kötelezték magukat és utódaikat, s elfogadták magukra és utódaikra nézve, valamint mindazokra nézve, akik hozzájuk csatlakoznak, a kötelezettséget—nehogy az semmissé váljon—,hogy rendszeresen megtartják e két napot a meghatározott időben, minden évben, azzal összhangban, ami leíratott azokról.28Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat nemzedékről nemzedékre, minden családban, minden tartományban és minden városban.A púrimnak ezek a napjai nem szűnhetnek meg a zsidók között, és a rájuk való megemlékezés nem érhet véget leszármazottaik között.29Eszter királyné, Abihail lánya, és a zsidó Márdokeus igen nyomatékosan írtak, hogy megerősítsék ezt a második levelet a púrimról.30Majd Márdokeus írott okmányokat küldött minden zsidónak, akik Ahasvérus király birodalmának százhuszonhét tartományában voltak, a béke és az igazság szavait,31hogy megerősítse a púrimnak ezeket a napjait a meghatározott idejükben, úgy, ahogyan arra a zsidó Márdokeus és Eszter királyné kötelezte őket, s ahogyan arra saját lelküket és utódaikat kötelezték a böjtölés és a segélykiáltás dolgában.32Mindezeket a púrimra vonatkozó dolgokat Eszter szava erősítette meg, és leírták azt egy könyvbe.
10. fejezet
1És Ahasvérus király kényszermunkára fogta az országot és a tenger szigeteit.2Erejének minden tette, hatalmassága, s a pontos leírás Márdokeus nagyságáról, amellyel a király felmagasztalta, nincsen-e leírva a Média és Perzsia királyainak idejében történt események könyvében?3Mert a zsidó Márdokeus a második volt Ahasvérus király után, nagy volt a zsidók között, és kedves volt testvéreinek sokasága előtt;népének jólétéért dolgozott, és békét hirdetett az utódaiknak mind. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Eszter könyve /Ószövetség |
|
|
|
Címkék: megtisztelésében, pecsétgyűrűjével, tisztviselőjéről, megsemmisítsenek, összegyülekezett, megtiszteltetést, egybegyülekeztek, szövetkötelekkel, egybegyűjtötték, leszármazottaik, aranyedényekben, kényszermunkára, tizennegyedikén, tizennegyedikét, masszírozásával, tizenharmadikán, kötelezettséget, ezüsttalentumot, diadalmaskodni, balzsamolajjal, megparancsolta, elpusztítsanak, huszonharmadik, elpusztítottak, elpusztították, felakasztották, tisztviselőnek, tartományaiban, kényszerítette, aranykoronával, pecsétgyűrűjét, ellenségeiktől, lecsillapodott, tartományokban, megsemmisítsék, egybegyűljenek, napjaiban történt, tartományok fejedelmeinek, királyi palota, edények különfélék, királyi borból, király jómódja, kedvére tegyenek, királyi házban, király szíve, király szavára, udvari tisztviselők, király erre, király ügye, peres ügyekben, legfőbb helyeket, törvény értelmében, Hámán Ahasvérus, Eszternek Márdokeus, Márdokeusnak Eszter, Ugyanis Hámán, Hámán Zéresnek, Mivelhogy Márdokeus, Márdokeust Hámán,
|
|
Offline
