2016-08-08 22:22:12, hétfő
|
|
|
Link
11. fejezet
1-10-ig terjedő versek
1Bocsásd kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod.2Adj részt hét vagy nyolc embernek, mert nem tudod, milyen csapás következik a földre.3Ha a felhők megtelnek vízzel, szakadó esőt ürítenek a földre; és ha eldől a fa délre vagy északra, ahová dől a fa, ott marad.4Aki a szelet figyeli, nem vet, és aki a felhőket nézi, nem arat.5Ahogyan nem tudod, milyen a szellem útja a csontokban a terhes nő méhén belül, ugyanúgy nem ismered az igaz Isten munkáját, aki véghezvisz mindent.6Reggel vesd el a magot, és ne pihentesd kezed estig, mert nem tudod, hol lesz az sikeres, itt, vagy ott, vagy mindkettő egyformán jó lesz-e.7Édes a világosság, és jó a szemnek a napot látni;8azért ha egy ember sok esztendőt él is, örvendezzen mindazokban.És emlékezzen meg a sötétség napjairól, még ha sok is lehet belőle;hiábavalóság minden nap, amely már eljött.9Örvendj, te ifjú, ifjúságodnak, és vidámítson meg a te szíved ifjúságod napjaiban, járj csak szívednek útjain, és azokban, amiket szemeid látnak. De tudd meg, hogy mindezekért ítéletre von téged az igaz Isten.10Vesd el hát a bosszankodást szívedből, és tartsd távol a veszedelmet testedtől; mert a fiatalkor és az élet hajnala hiábavalóság.
12. fejezet
1-14-ig terjedő versek
1Emlékezz meg nagy Teremtődről ifjúságod napjaiban, mielőtt eljönnek a vészterhes napok, és elérkeznek az évek, melyekről azt mondod:,,Nem lelem bennük örömömet."2Mielőtt a nap, a világosság, a hold és a csillagok el nem sötétednek, és a felhők vissza nem térnek, s azután szakadó eső nem jön.3Azon a napon, amikor a ház őrzői remegnek, az életerős férfiak meghajolnak, az őrlő asszonyok már nem dolgoznak, mert megfogyatkoztak, és sötétséget találnak az ablakon kinéző leányok;4bezárulnak az utcára nyíló ajtók, amikor a malom zúgása elhalkul, és amikor felkel az ember a madárszóra, s elhalkulnak az éneklő leánykák mind.5Még a magasságtól is félnek, és rettenet van az úton.A mandulafa kivirágzik, a szöcske vonszolja magát, és kifakad a kapribogyó, mert az ember maradandó házába tér, és körös-körül járkálnak a siratók az utcában;6mielőtt elszakad az ezüstkötél, az aranytál összetörik, a korsó a forrásnál eltörik, és a víztároló kút kereke széttörik.7Akkor a por visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.8,,A legnagyobb hiábavalóság!mondta az egybegyűjtő.Minden hiábavalóság!"9És azon túl, hogy az egybegyűjtő bölcs lett, a népet is folyton ismeretre tanította, s gondolkodott, alaposan kutatott, hogy összerendezhessen sok példabeszédet.10Az egybegyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni, és az igazság pontos szavait leírni.11A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, s mint a bevert szögek, olyanok azok, akik belemerülnek a mondások gyűjteményébe;ezek egy pásztortól valók.12Mindezeken kívül, fiam, fogadd meg a figyelmeztetést:a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fárasztó a testnek.13A végkövetkeztetés mindezeket hallva ez:Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége.14Mert az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz. |
|
|
0 komment
, kategória: Prédikátor/ Ószövetség |
|
Címkék: végkövetkeztetés, megfogyatkoztak, figyelmeztetést, parancsolatait, gyűjteményébe, gyönyörűséges, bosszankodást, példabeszédet, hiábavalóság, ifjúságodnak, belemerülnek, gondolkodott, mindezekért, egybegyűjtő, mindenfajta, örvendezzen, mindazokban, elhalkulnak, meghajolnak, magasságtól, kötelessége, teremtődről, veszedelmet, sötétednek, sötétséget, igyekezett, világosság, csontokban, legnagyobb, emlékezzen, következik, megtalálod, véghezvisz, mindezeket, kenyeredet, ezüstkötél, felhők megtelnek, szelet figyeli, felhőket nézi, szellem útja, igaz Isten, napot látni, sötétség napjairól, bosszankodást szívedből, veszedelmet testedtől, élet hajnala, vészterhes napok, felhők vissza, életerős férfiak, őrlő asszonyok, ablakon kinéző, utcára nyíló,
|
|