|
2016-08-21 20:40:39, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy
legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri,
hogy a szíve
ne is tessék,
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell
végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakát?! - Ó, nem, inkább
eltűri, hogy
meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember sem-
mit,
semmit - azt se, hogy szeressék,
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit sze-
ressen még,
szeressen még.
Legyen, aki megengedje: - rágondolva tölt-
hessen el
egy-egy estét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Váci Mihály |
|
|
|
Címkék: karácsonyestét, kapaszkodik, megszelídül, megengedje, rágondolva, csapásokat, betegséget, szeressék, magánytól, szeressen, karolják, valakire, legalább, éjszakát, menekül, felérni, ezüstös, egyedül, valakit, megérni, vessék, ressen, mihály, hessen, inkább, tessék, semmit, eltűri, múlást, vágyik, ésszel, legyen, annyi, végül, ember, azért, ember semmit, szíve tessék, ember sem-, Váci Mihály,
|
|
Offline
