|
2016-08-28 19:56:09, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
11. fejezet
1Történt pedig az esztendő fordultakor, abban az időben, amikor hadba vonulnak a királyok, hogy Dávid elküldte Joábot a szolgáival, és egész Izraelt, hogy pusztítsák el Ammon fiait, és ostromolják meg Rabbát. Maga Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.2Egyszer estefelé Dávid fölkelt az ágyából, és a királyi ház lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy fürdőző asszonyt. Az asszony igen szép volt.3Elküldött hát Dávid, és tudakozódott az asszony felől. Valaki ezt mondta:,,Nemde Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Uriás felesége?"4Dávid ezután követeket küldött, hogy elhozassa, és az el is ment hozzá, ő pedig vele hált. Az asszony éppen akkor szentelődött meg tisztátalanságából. Később aztán visszatért a házába.5És teherbe esett az asszony. Üzenetet küldött hát Dávidnak ilyen szavakkal:,,Terhes vagyok."6Dávid erre így üzent Joábnak:,,Küldd el hozzám a hettita Uriást."Joáb akkor elküldte Uriást Dávidhoz.7Amikor Uriás megérkezett hozzá, Dávid megkérdezte, hogy jól van-e Joáb, jól van-e a nép, és jól megy-e a harc.8Végül így szólt Dávid Uriáshoz:,,Menj le a házadba, és mosd meg lábadat."Így hát Uriás eltávozott a király házából, és a király kedveskedő ajándékot küldött utána.9Uriás azonban urának összes többi szolgájával együtt a királyi ház bejáratánál feküdt le, és nem ment le házába.10Jelentették is Dávidnak:,,Uriás nem ment le a házába."Dávid akkor így szólt Uriáshoz:,,Útról jöttél, nem?Miért nem mentél le a házadba?"11Uriás erre ezt mondta Dávidnak:,,A láda és Izrael meg Júda lombsátrakban laknak;uram, Joáb, és uramnak szolgái a mezőn táboroznak - én pedig menjek be a házamba, egyek-igyak, és a feleségemmel háljak? Élsz te és él a te lelked, hogy nem teszem ezt!"12Dávid erre így szólt Uriáshoz:,,Maradj itt ma is. Holnap majd elbocsátlak."Uriás tehát Jeruzsálemben maradt aznap és másnap.13Dávid még meg is hívta, hogy előtte egyen-igyon, és lerészegítette. Ő azonban este kiment, és lefeküdt az ágyára urának szolgáival együtt, és nem ment le a házába.14Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, és elküldte azt Uriás keze által.15Ezt írta a levélben: ,,Állítsátok Uriást oda, ahol a leghevesebb a roham, és menjetek el mögüle, hogy lesújtsanak rá, és meghaljon."16Amikor tehát Joáb őrizte a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy vitéz férfiak vannak.17Amikor a város emberei kijöttek, és harcba szálltak Joábbal, akkor némelyek a nép közül, Dávid szolgái közül elestek, és a hettita Uriás is meghalt.18Akkor Joáb elküldött, hogy értesítse Dávidot a háború minden eseményéről.19Megparancsolta még a követnek:,,Ha beszámoltál a királynak a háború minden eseményéről,20és a király feldühödik, és azt mondja neked:Minek kellett olyan közel mennetek a városhoz harcolni?Nem tudtátok, hogy lőni fognak a fal tetejéről?21Ki ütötte agyon Abiméleket, Jerubbéset fiát? Nemde egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a fal tetejéről, és úgy halt meg Tébecben? Minek kellett olyan közel mennetek a falhoz?, akkor te így szólj:Szolgád, a hettita Uriás is meghalt."22A követ tehát elment, megérkezett, és elmondta Dávidnak mindazt, amiért elküldte őt Joáb.23A követ még ezt mondta Dávidnak:,,Azok az emberek felülkerekedtek rajtunk, úgyhogy kijöttek ellenünk a mezőre. De mi egészen a kapubejáratig szorítottuk őket.24Az íjászok lövöldöztek a te szolgáidra a fal tetejéről, úgyhogy néhányan meghaltak a király szolgái közül;és szolgád, a hettita Uriás is meghalt."25Dávid erre így szólt a követhez:,,Ezt mondd Joábnak:Ne látsszon ez rossznak szemedben, mert hol ezt, hol azt emészti meg a kard. Fokozott erővel vívd a csatádat a város ellen, és rombold le.Bátorítsad őt."26Uriás felesége pedig meghallotta, hogy a férje, Uriás meghalt, és siratni kezdte urát.27Amikor aztán a gyász ideje letelt, Dávid rögtön érte küldött, és a házába vitette; ő pedig a felesége lett. Idővel fiút szült neki, de amit Dávid tett, az rossz volt Jehova szemében.
12. fejezet
1Jehova akkor elküldte Nátánt Dávidhoz. Az be is ment hozzá, és ezt mondta neki:,,Volt két ember egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,3a szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy nőstény báránykája, amelyet pénzen vett. Életben tartotta, és az a fiaival együtt nevekedett föl nála. Falatjából evett, poharából ivott, keblén feküdt, és olyan volt neki, mintha a leánya lett volna.4Telt-múlt az idő, és látogató érkezett a gazdaghoz, de ő sajnált elvenni a maga juhaiból és marháiból, hogy elkészítse a hozzá érkezett utasnak. Elvette hát a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek."5Dávid erre éktelen haragra gerjedt az ellen az ember ellen, és így szólt Nátánhoz:,,Él Jehova, hogy halált érdemel, aki ilyet tesz!6Négyszeresen térítse vissza a bárányt, amiért ezt tette, és nem volt könyörületes."7Nátán akkor így szólt Dávidhoz:,,Te vagy az az ember! Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Én kentelek föl Izrael királyává, és én szabadítottalak meg Saul kezéből.8Kész voltam neked adni urad házát, kebledre urad feleségeit, és neked adni Izrael és Júda házát. Ha pedig ez nem lett volna elég, kész voltam még hozzáadni neked ezt meg ezt.9Miért vetetted meg Jehova szavát, azt cselekedve, ami rossz a szemében? A hettita Uriást karddal vágattad le, a feleségét magadnak vetted feleségül, őt pedig megöletted Ammon fiainak kardjával.10Most tehát nem távozik el a kard a házadtól időtlen időkig, amiért megvetettél engem, hisz feleségül vetted magadnak a hettita Uriás feleségét.11Ezt mondja Jehova:Íme, saját házadból támasztok bajt ellened;szemed előtt veszem el feleségeidet, és odaadom őket embertársadnak, és ő feleségeiddel hál e Napnak szeme láttára.12Te titokban cselekedtél, de én egész Izrael előtt, és a Nap színe előtt teszem ezt."13Dávid ekkor így szólt Nátánhoz:,,Vétkeztem Jehova ellen."Nátán erre ezt mondta Dávidnak:,,Jehova is elengedi bűnödet. Nem halsz meg.14De mivel ebben a dologban bizony tiszteletlenül bántál Jehovával, a fiúnak, aki most született neked, meg kell halnia."15Nátán ezután elment a házába. És Jehova lesújtott a gyermekre, akit Uriás felesége szült Dávidnak, így az megbetegedett.16Dávid pedig keresni kezdte az igaz Istent a fiúért, és szigorú böjtre fogta magát Dávid. Bement, ott töltötte az éjszakát, és lefeküdt a földre.17Házának vénei odaálltak föléje, hogy felemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem evett velük kenyeret.18Történt pedig a hetedik napon, hogy a gyermek végül meghalt. Dávidnak nem merték megmondani a szolgái, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondták:,,Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk hozzá, de nem hallgatott a szavunkra; hát hogy mondhatjuk neki:Meghalt a gyermek.Akkor biztosan valami rosszat tesz."19Amikor Dávid meglátta, hogy a szolgái sugdolóznak egymás között, megértette Dávid, hogy a gyermek meghalt. Így szólt hát Dávid a szolgáihoz:,,Meghalt a gyermek?"Erre ezt mondták:,,Meg."20Dávid akkor felkelt a földről, megmosakodott, bedörzsölte magát olajjal, más köntöst vett magára, majd elment Jehova házába, és leborult. Ezután a maga házába ment, és kérésére azonnal kenyeret tettek eléje, és evett.21A szolgái ezért így szóltak hozzá:,,Mit jelent, amit tettél? Amikor még élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, amikor pedig meghalt a gyermek, mindjárt fölkeltél és kenyeret ettél."22Erre ő így szólt:,,Amikor még élt a gyermek, bizony böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam magamban:Ki tudja, Jehova talán kegyes lesz hozzám, és életben marad a gyermek.23Most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Talán vissza tudom őt hozni? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza hozzám."24Dávid ezután vigasztalni kezdte a feleségét, Betsabét. Bement hozzá, és vele hált. Az asszony idővel fiút szült, és az a Salamon nevet kapta. Jehova szerette a gyermeket.25Üzenetet küldött Nátán prófétával, és a Jedidja nevet adta neki, Jehováért.26Joáb pedig folytatta a harcot Ammon fiainak Rabbája ellen, és elfoglalta a királyság városát.27Követeket küldött hát Joáb Dávidhoz ezekkel a szavakkal:,,Harcoltam Rabba ellen, és elfoglaltam a vízi várost.28Most tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, üss tábort a várossal szemben, és foglald el, hogy ne én foglaljam el a várost, és ne az én nevemmel kapcsolják össze."29Dávid tehát egybegyűjtötte az egész népet, elment Rabbába, harcolt ellene, és elfoglalta.30Levette Malkám fejéről a koronát, amelynek súlya egy talentum arany volt, és drágakövek voltak rajta. Ez Dávid fejére került. Óriási zsákmányt hozott el a városból.31Elhozta a benne levő népet is, hogy kőfűrésszel, éles vasszerszámokkal meg vasfejszével dolgoztassa őket, és a téglakészítésnél fogta őket szolgálatra. Így tett Ammon fiainak minden városával. Végül Dávid és az egész nép visszatért Jeruzsálembe.
13. fejezet
1Ezek után pedig a következő történt: Absolonnak, Dávid fiának volt egy szép nővére, akit Támárnak hívtak, és Amnon, Dávid fia beleszeretett.2Amnon annyira gyötrődött nővére, Támár miatt, hogy belebetegedett. A leány ugyanis szűz volt, és nehéznek tűnt Amnon szemében, hogy bármit is tehessen vele.3Mármost Amnonnak volt egy Jonadáb nevű társa, aki Dávid fivérének, Simeahnak volt a fia, és aki nagyon bölcs ember volt.4Ez így szólt hozzá:,,Mi az oka annak, királynak fia, hogy reggelről reggelre ilyen levert vagy?Nem mondod el nekem?"Amnon erre így szólt hozzá:,,Szerelmes vagyok Támárba, Absolon testvérem nővérébe."5Jonadáb akkor ezt mondta neki:,,Feküdj az ágyadba, és tettesd magad betegnek. Apád biztosan meglátogat téged, és te majd így szólj hozzá:Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a nővérem, Támár, hadd adjon nekem betegnek való kenyeret, és szemem előtt készítse el a vigasztalás kenyerét, hogy láthassam azt, és a kezéből egyek."6Amnon tehát lefeküdt, és betegnek tettette magát, és a király el is jött meglátogatni. Akkor így szólt Amnon a királyhoz:,,Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a nővérem, Támár, hadd süssön két szív alakú süteményt a szemem előtt, hogy betegnek való kenyeret ehessek a kezéből."7Dávid erre üzenetet küldött Támárnak a házba:,,Kérlek, menj el Amnon fivéred házába, és készítsd el neki a vigasztalás kenyerét."8Támár tehát elment a fivére, Amnon házába, amikor az feküdt. Aztán fogta, meggyúrta a tésztát, elkészítette a süteményeket a szeme előtt, és megsütötte a szív alakú süteményeket.9Végül vette a mély serpenyőt, és kiborította előtte. Amnon azonban nem akart enni, hanem így szólt:,,Küldjetek ki mindenkit tőlem!"Erre mindenki kiment tőle.10Amnon most ezt mondta Támárnak:,,Hozd be a vigasztalás kenyerét a belső szobába, hogy a te kezedből ehessem a betegnek valót."Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket fivéréhez, Amnonhoz a belső szobába.11Amikor közelebb lépett hozzá, hogy a fivére ehessen, Amnon rögtön megragadta őt, és ezt mondta neki:,,Gyere, hálj velem, nővérem!"12De az így szólt hozzá:,,Ne, testvérem! Ne alázz meg engem, mert nem szokás ilyet tenni Izraelben. Ne kövesd el ezt a gyalázatos ostobaságot!13És én? Hová vigyem gyalázatomat?Te pedig olyan leszel Izraelben, mint valami bolond. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled."14De ő nem akart hallgatni szavára, hanem erősebb lévén nála, legyűrte, és megalázta, és vele hált.15Amnon ezután meggyűlölte őt igen nagy gyűlölettel. Bizony a gyűlölet, amellyel gyűlölte, nagyobb volt a szerelemnél, amellyel azelőtt szerette. Ezt mondta hát neki Amnon:,,Kelj fel, és eredj!"16Ő erre így szólt hozzá:,,Ne, testvérem! Mert nagyobb ez a gonoszság, hogy elküldesz engem, mint a másik, amelyet az imént követtél el rajtam!"De ő nem akart hallgatni a szavára.17Azzal odahívta a szolgálatára álló legényt, és ezt mondta neki:,,Küldd csak ki tőlem ezt itt, és zárd be az ajtót utána."18(A leányon pedig csíkos köntös volt, mert ilyenfajta palástot viseltek a király szűz leányai.)Amnon szolgája erre kivitte őt, és bezárta utána az ajtót.19Támár akkor hamut hintett a fejére, megszaggatta a rajta levő csíkos köntöst, és kezét a fejére téve elment, és jajgatva járt-kelt.20Absolon, a fivére akkor így szólt hozzá:,,Talán Amnon fivéred volt veled? Most pedig hallgass, nővérem. Fivéred ő. Ne törődjön szíved a dologgal."Támár ezután Absolonnak, a testvérének a házában lakott, elszigetelten másoktól.21Dávid király is hallott minderről, és nagyon megharagudott.22Absolon pedig nem mondott Amnonnak se jót, se rosszat. Absolon ugyanis gyűlölte Amnont, amiért az megalázta Támárt, a nővérét.23Történt pedig két teljes év múlva, hogy Absolonnál juhnyírók voltak Baál-Hácorban, amely közel van Efraimhoz;és Absolon meghívta a király összes fiát.24Absolon tehát bement a királyhoz, és ezt mondta:,,Íme, szolgádnál most juhnyírók vannak. Jöjjön el, kérem, a király és a szolgái is a te szolgáddal!"25A király azonban ezt mondta Absolonnak:,,Ne, fiam! Azért mindannyian mégse menjünk, nehogy terhedre legyünk."Még unszolására sem akart elmenni, hanem megáldotta őt.26Absolon végül így szólt:,,Ha te nem, hát hadd jöjjön velünk, kérlek, Amnon fivérem."A király erre ezt mondta neki:,,Miért kellene veled mennie?"27De Absolon unszolni kezdte őt, így aztán elbocsátotta vele Amnont és a király valamennyi fiát.28Absolon akkor megparancsolta legényeinek:,,Kérlek benneteket, ügyeljetek rá, hogy amikor Amnon szíve vidám lesz a bortól, és én azt mondom nektek:Sújtsatok le Amnonra!«, akkor öljétek meg. Ne féljetek! Nemde én parancsoltam meg nektek?Legyetek erősek, és legyetek vitézek!"29Absolon legényei úgy is cselekedtek Amnonnal, ahogy Absolon parancsolta. Erre a király többi fia mind fölkelt, mindegyikük felült az öszvérére, és elmenekült.30Míg ők úton voltak, Dávid hírt kapott:,,Absolon levágta a király minden fiát, és egy sem maradt meg közülük."31A király erre fölkelt, megszaggatta a ruháit, lefeküdt a földre, és a szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette.32De Jonadáb, Dávid fivérének, Simeahnak a fia megszólalt, és ezt mondta:,,Ne gondolja az én uram, hogy az összes ifjút, a király fiait mind megölték, mert csak Amnon halt meg. Ez ugyanis Absolon parancsára történt, mint amit már attól a naptól fogva elhatározott, hogy Amnon megalázta a nővérét, Támárt.33Most tehát ne vegye szívére uram királyom ezt a beszédet:A király minden fia meghalt, mert csak Amnon halt meg."34Közben Absolon elmenekült. Később az őrálló legény fölemelte a szemeit, és látta, hogy mögötte, íme, sokan jönnek az út felől a hegyoldalnál.35Akkor Jonadáb így szólt a királyhoz:,,Íme, a király fiai megjöttek. Úgy történt, ahogy a szolgád mondta."36Alig fejezte be a szavait, íme, a király fiai bejöttek, felemelték a hangjukat, és sírtak. A király is, és az összes szolgája is nagy sírással sírt.37Absolon azonban elmenekült, hogy Talmaihoz, Ammihud fiához, Gesúr királyához menjen. Dávid továbbra is gyászolta a fiát, minden napon.38Absolon elmenekült, és elment Gesúrba. Három évig maradt ott.39Dávid király lelke végül már vágyott rá, hogy elmenjen Absolonhoz;mert megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt.
14. fejezet
1Joáb, Céruja fia pedig megtudta, hogy a király szíve Absolon felé hajlik.2Így aztán Joáb elküldött Tékoába, és hozatott onnan egy bölcs asszonyt. Ezt mondta neki:,,Kezdj el, kérlek, gyászolni, és kérlek, ölts gyászruhát. Ne dörzsöld be magad olajjal; tégy úgy, mint egy olyan asszony, aki már hosszú napok óta halottat gyászol.3Menj be a királyhoz, és a következő szavakkal szólj hozzá."Akkor a szájába adta Joáb a szavakat.4A tékoai asszony be is ment a királyhoz, arccal a földre vetette magát, leborult, és így szólt:,,Ments meg, ó, király!"5A király ezt mondta neki:,,Mi bajod?"Erre ő így szólt:,,Megözvegyült asszony vagyok én, most, hogy a férjem halott.6A te szolgálóleányodnak két fia volt és összeverekedett a kettő a mezőn, amikor nem volt ott szabadító, hogy szétválassza őket. Végül az egyik leütötte és megölte a másikat.7És íme, az egész család rátámadott a te szolgálóleányodra, és ezt hajtogatja:Add ki azt, aki leütötte a testvérét, hogy megöljük őt testvérének lelkéért, akit megölt, hadd irtsuk ki az örököst is!Megmaradt szénparazsamat is ki fogják oltani, hogy ne legyen férjemnek se neve, se maradéka a föld színén.8A király erre így szólt az asszonyhoz:,,Menj el a házadhoz, én pedig parancsolni fogok felőled."9A tékoai asszony akkor ezt mondta a királynak:,,Rajtam, ó, uram király, rajtam és apám házán legyen a vétek, de a király és az ő trónja ártatlan."10A király erre így szólt:,,Ha beszél neked valaki, hozd csak elém, és soha többé nem fog bántani!"11De ő ezt mondta:,,Emlékezzen meg, kérem, a király Jehováról, a te Istenedről, hogy ne pusztítson szüntelenül a vérbosszuló, és ki ne irtsák a fiamat."Erre így szólt:,,Él Jehova, hogy a fiadnak egyetlen hajszála sem esik a földre!"12Az asszony akkor ezt mondta:,,Hadd szóljon egy szót, kérlek, a te szolgálóleányod az én uramhoz, a királyhoz."Erre ő így szólt:,,Beszélj."13Az asszony így folytatta:,,Miért gondoltál te ehhez hasonlót az Isten népe ellen?Amikor ezt a szót szólja a király, olyan ő, mint aki vétkes, hiszen a saját számkivetettjét nem hozatja vissza a király.14Mert bizony meghalunk, és olyanok leszünk, mint a földre öntött víz, amelyet nem lehet összegyűjteni. De Isten nem vesz el lelket, és okokat talált arra, hogy a számkivetett ne maradjon előtte számkivetett.15Mármost azért jöttem ilyen szavakkal szólni uramhoz, a királyhoz, mert megfélemlített engem a nép. Így aztán ezt mondta a te szolgálóleányod:Hadd beszéljek csak a királlyal! Talán rabszolgaleányának szava szerint fog cselekedni a király.16Mivel a király odafigyelt, hogy megszabadítsa rabszolgaleányát annak kezéből, aki el akar törölni engem és egyetlen fiamat az Istentől kapott örökségből,17ezt mondta akkor a te szolgálóleányod:Bárcsak nyugalmat adna uram királyom szava!Mert olyan az én uram, a király, mint az igaz Isten angyala, hogy megkülönböztesse, mi a jó, és mi a rossz. Legyen veled Jehova, a te Istened!"18A király ekkor megszólalt, és ezt mondta az asszonynak:,,Kérlek, ne titkolj el előlem semmit abból, amit kérdezek tőled."Az asszony így szólt:,,Beszéljen, kérem, uram, a király!"19A király így folytatta:,,Nem Joáb keze van veled mindebben?"Az asszony erre így válaszolt:,,Él a te lelked, ó, uram király, hogy senki sem térhet se jobbra, se balra mindattól, amit uram, a király mondott. Bizony Joáb, a te szolgád parancsolt nekem, és ő adta a te szolgálóleányod szájába mindezeket a szavakat.20Azért tette ezt a szolgád, Joáb, hogy más fordulatot adjon a dolognak, de az én uram bölcs, az igaz Isten angyalának bölcsessége szerint, hogy mindent tudjon, ami a földön van."21A király azért így szólt Joábhoz:,,Íme, megteszem ezt. Menj hát, hozd vissza az ifjút, Absolont."22Joáb erre arccal a földre vetette magát, leborult, és áldotta a királyt. Aztán ezt mondta Joáb:,,Ma már tudja a te szolgád, hogy kegyet találtam szemedben, ó, uram király, mert szolgája szava szerint cselekedett a király."23Joáb ezután fölkelt, elment Gesúrba, és elhozta Absolont Jeruzsálembe.24A király azonban így szólt:,,Térjen a maga házába, de az én arcomat nem láthatja."Absolon tehát a házába tért, és a királynak arcát nem látta.25Mármost egész Izraelben nem volt még egy olyan szép ember, mint Absolon, akit annyira dicsértek volna. Lába talpától a feje tetejéig hibátlan volt.26Amikor levágatta a haját - márpedig minden év végén levágatta;mivel igen nehéz volt rajta, hát levágatta -, akkor megmérte fejének haját, és az kétszáz sekelt nyomott a királyi kősúly szerint.27És Absolonnak három fia és egy leánya született, akit Támárnak hívtak. Ez igen szép megjelenésű nő volt.28Absolon pedig két teljes évig lakott Jeruzsálemben, és nem látta a király arcát.29Elküldött hát Absolon Joábért, hogy elküldje a királyhoz, de az nem akart eljönni hozzá. Akkor másodszor is elküldött, de nem akart eljönni.30Végül így szólt a szolgáihoz:,,Nézzétek, Joáb földbirtoka az enyém mellett van, és ott van az ő árpája. Menjetek, gyújtsátok fel."Absolon szolgái tehát felgyújtották a földbirtokot.31Joáb erre fölkerekedett, és elment Absolonhoz a házába, és így szólt hozzá:,,Miért gyújtották fel a szolgáid a földbirtokomat?"32Absolon erre ezt mondta Joábnak:,,Íme, üzentem neked:Jöjj el ide, hadd küldjelek el a királyhoz ezekkel a szavakkal:Miért jöttem el Gesúrból?Jobb lenne, ha még mindig ott volnék. Most azért hadd lássam a király arcát, és ha van valami vétek bennem, hát öljön meg!"33Joáb be is ment a királyhoz, és mindezeket elmondta neki. Erre ő hívatta Absolont, az pedig bement a királyhoz, és leborult előtte, arccal a földre vetve magát a király előtt. A király ezután megcsókolta Absolont.
15. fejezet
1Történt ezek után, hogy Absolon szerzett magának egy szekeret, és lovakat is, meg ötven embert, hogy előtte fussanak.2Kora reggel Absolon fölkelt, és kiállt a kapuhoz vivő út mellé. Ha valakinek peres ügye volt, amivel a királyhoz tartott ítélet végett, akkor Absolon odaszólította az illetőt, majd ezt mondta:,,Melyik városból való vagy?", az pedig így szólt:,,Izrael egyik törzséből való a te szolgád."3Absolon akkor ezt mondta neki:,,Nézd, a te ügyed jó és igaz, csakhogy a király részéről senki sincs, aki meghallgatna."4Aztán így folytatta Absolon:,,Ó, bárcsak engem neveznének ki bírónak az országban, hogy mindenki hozzám jöhessen, akinek peres ügye vagy ítélnivalója van! Én biztosan igazságot szolgáltatnék neki."5Sőt, amikor odament valaki, hogy meghajoljon előtte, ő kezet nyújtott, megfogta és megcsókolta.6Így járt el Absolon minden izraelitával, aki ítélet végett ment a királyhoz;és Absolon ellopta Izrael embereinek a szívét.7Történt negyven év elteltével, hogy Absolon így szólt a királyhoz:,,Hadd menjek el, kérlek, és hadd teljesítsem Jehovának tett ünnepélyes fogadalmamat Hebronban.8Mert ünnepélyes fogadalmat tett a te szolgád, amikor Gesúrban, Szíriában laktam, ezekkel a szavakkal:Ha Jehova visszavisz engem Jeruzsálembe, akkor szolgálatot fogok végezni Jehovának."9A király erre ezt mondta neki:,,Menj békével."Ő tehát fölkerekedett, és elment Hebronba.10Absolon ekkor kémeket küldött Izrael minden törzséhez ezekkel a szavakkal:,,Mihelyt meghalljátok a kürtszót, mondjátok:Király lett Absolon Hebronban!"11Absolonnal pedig kétszáz ember ment el Jeruzsálemből. Ezeket meghívták, és gyanútlanul mentek, semmiről sem tudva.12Amikor felajánlotta az áldozatokat, Absolon elhívatta a gilói Ahitófelt, Dávid tanácsadóját a városából, Gilóból. Az összeesküvés pedig egyre erősödött, és az Absolonnal tartó nép mindinkább szaporodott.13Idővel hírmondó érkezett Dávidhoz, és jelentette:,,Izrael embereinek szíve Absolon felé hajlik."14Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben:,,Keljetek föl, fussunk, mert nem lesz menekvésünk Absolon elől! Igyekezzetek, nehogy sietve utolérjen bennünket, veszedelmet hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!"15A király szolgái ekkor így szóltak a királyhoz:,,Minden úgy legyen, ahogy jónak látja uram királyom. Íme, a te szolgáid!"16Erre elindult a király és egész háznépe a nyomában, és a király otthagyott tíz asszonyt, ágyasokat, hogy gondját viseljék a háznak.17Továbbment a király és az egész nép a nyomában;és Bét-Merhaknál megálltak.18És minden szolgája elvonult mellette: a kereteusok mind, a peleteusok mind, a gátiak mind, hatszáz ember, aki követte őt Gátból;elvonultak a király színe előtt.19Akkor így szólt a király a gáti Ittaihoz:,,Miért jönnél te is velünk?Menj vissza, maradj a királynál;hiszen te idegen ország fia vagy, ráadásul száműztek a helyedről.20Tegnap jöttél, és már ma vándorolni vigyelek magunkkal, hogy te is jöjj, amikor én megyek, bármerre menjek is?Térj vissza, és vidd vissza magaddal testvéreidet, és bánjon veled Jehova szerető-kedvességgel és hűséggel!"21Ittai azonban így felelt a királynak:,,Él Jehova, és él az én uram, a király, hogy bárhol lesz is uram királyom, jelentsen az halált vagy életet, ott lesz a te szolgád is!"22Dávid erre így szólt Ittaihoz:,,Menj, és vonulj át."Átvonult hát a gáti Ittai, és minden embere, és a kicsinyek is mind, akik vele voltak.23És hangosan sírt az ország egész népe. Átvonult az egész nép, és a király ott állt a Kidron völgyénél. Az egész nép átvonult a pusztába vezető úton haladva.24Íme, ott volt Cádók is, és vele minden lévita, akik az igaz Isten szövetségének ládáját hordozták. Akkor letették az igaz Isten ládáját Abjátárnál, míg be nem fejezte az egész nép a kivonulást a városból.25Cádókhoz pedig így szólt a király:,,Vidd vissza az igaz Isten ládáját a városba. Ha kegyet találok Jehova szemében, biztosan visszahoz engem, és látnom engedi azt és annak hajlékát.26Ha meg azt mondaná:Nincs benned örömem, itt vagyok, tegye velem azt, ami jónak látszik szemében."27És így szólt még a király Cádók paphoz:,,Látóember vagy, igaz?Térj csak vissza a városba békével, és veletek együtt két fiatok is:a te fiad, Ahimaác, és Abjátár fia, Jonatán.28Íme, én a puszta gázlóinál időzöm addig, míg üzenet nem jön tőletek, és értesítetek."29Így tehát Cádók és Abjátár visszavitték az igaz Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.30Dávid pedig az Olajfák hegyének emelkedőjén haladt fölfelé;betakart fejjel, sírva ment. Mezítláb ment, és a vele levők is mind betakarták a fejüket, az egész nép. Mentek fölfelé, és sírtak menet közben.31Akkor ilyen hírt kapott Dávid:,,Ahitófel is azok között van, akik összeesküvést szőttek Absolonnal."Dávid erre ezt mondta:,,Ó, Jehova!Kérlek, változtasd balgasággá Ahitófel tanácsát!"32És történt, hogy amikor Dávid feljutott a hegytetőre, ahol szokás volt Isten előtt meghajolni, íme, eléje jött az arkita Húsai, megszaggatott köntösben és porral hintett fővel.33Dávid azonban így szólt hozzá:,,Ha átjönnél velem, csak terhemre lennél.34De ha visszatérsz a városba, és azt mondod Absolonnak:Szolgád vagyok, ó, király!Én annak idején apád szolgája voltam, de most már a te szolgád vagyok, akkor meghiúsítod Ahitófel tanácsát a javamra.35Nemde ott vannak veled a papok, Cádók és Abjátár?Mindazt, amit a király házából hallasz, mondd el a papoknak, Cádóknak és Abjátárnak.36Íme, ott van velük két fiuk is:Ahimaác Cádóké, Jonatán pedig Abjátáré. Ezek által aztán üzenjetek meg nekem mindent, amit hallotok."37Elment tehát Húsai, Dávid társa a városba. Absolon pedig bevonult Jeruzsálembe.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 Sámuel/Ósz. |
|
|
|
Címkék: megkülönböztesse, rabszolgaleányát, vasszerszámokkal, téglakészítésnél, szolgálóleányod, összeverekedett, szabadítottalak, számkivetettjét, felülkerekedtek, lerészegítette, tiszteletlenül, megfélemlített, belebetegedett, megparancsolta, embertársadnak, egybegyűjtötte, földbirtokomat, szénparazsamat, megszaggatott, elszigetelten, jeruzsálemből, felgyújtották, megmosakodott, szolgáltatnék, összeesküvést, odaszólította, fölkerekedett, megharagudott, lombsátrakban, jeruzsálemben, beleszeretett, kapubejáratig, megbetegedett, megszabadítsa, feleségeiddel, szövetségének, esztendő fordultakor, tetőről meglátott, fürdőző asszonyt, asszony igen, asszony felől, hettita Uriás, asszony éppen, hettita Uriást, király házából, király kedveskedő, mezőn táboroznak, feleségemmel háljak, ágyára urának, helyre állította, város emberei, háború minden, Maga Dávid, Nemde Betsabé, Uriást Dávidhoz, Dávid Uriáshoz, Állítsátok Uriást, Nátánt Dávidhoz, Izrael Istene, Vétkeztem Jehova, Joáb Dávidhoz, Harcoltam Rabba, Végül Dávid, Talán Amnon, Bizony Joáb, Absolont Jeruzsálembe, Absolon Joábért, Absolon Hebronban, Ahimaác Cádóké,
|
|
Offline
