|
2016-09-03 21:40:01, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
26. fejezet
1Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:2,,Ó, mily nagy segítség voltál te az erőtlennek!Ó, miként mentetted meg az erőtlen kart!3Mennyi mindent tanácsoltál annak, akiben nincsen bölcsesség!Sokakkal megismertetted a gyakorlati bölcsességet!4Kinek mondtál szavakat, És kinek a lehelete jött ki belőled?5A tehetetlen halottak csak remegnek A vizek és a bennük lakozók alatt.6Mezítelen Őelőtte a seol, És nem borítja lepel a pusztulás helyét.7Kiterjeszti északot az üresség fölé, A semmire függesztve a földet;8Felhőibe burkolja a vizeket, És nem hasad meg alattuk a felhőtömeg;9Eltakarja a trón színét, Kiterítve rá az ő felhőjét.10Kört vont a vizek színén Odáig, ahol a világosság a sötétségbe torkollik.11Az ég oszlopai is rázkódnak, És elámulnak dorgálásától.12Erejével fölkorbácsolta a tengert, És értelmével összezúzta a tombolót.13Szélfúvásával kifényesítette az eget, És keze átdöfte a tovasikló kígyót.14Íme, szegélyei ezek útjainak, És csak suttogás, amit róla hallottunk!Ám hatalmas mennydörgését ki képes megérteni?"
27. fejezet
1Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:2,,Él az Isten, aki megfosztott jogomtól,És él a Mindenható, aki megkeserítette lelkemet,3Hogy amíg teljes bennem leheletem, És orromban van Isten szelleme,4Nem szól igazságtalanságot az ajkam, És nem mormog nyelvem csalárdságot!5Elképzelhetetlen, hogy igazságosnak jelentselek ki titeket!Utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!6Ragaszkodom igaz voltomhoz, és nem engedek belőle;Egyetlen napom miatt sem gyaláz a szívem.7Legyen az ellenségem minden tekintetben gonosz, És aki ellenem támad, gonosztevő.8Mert mi a reménye a hitehagyottnak, ha Isten kivágja őt, Ha elveszi tőle a lelkét?9Vajon meghallja-e Isten a kiáltását,Ha nyomorúság szakad rá?10Avagy gyönyörködik-e ő a Mindenhatóban?Vajon Istenhez kiált-e minden időben?11Oktatlak majd titeket Isten keze által;Nem rejtem el, ami a Mindenhatónál van.12Íme, ti mindnyájan látomásokat láttatok;Miért van hát, hogy teljesen hiábavalóknak bizonyultok?13Ez a gonosz ember része Istentől, És a zsarnokok a Mindenhatótól kapják meg örökségüket.14Ha megsokasulnak is fiai, a kardnak sokasulnak meg, És nem lesz elég ennivalójuk utódjainak.15Akik életben maradnak tőle, azokat halálos csapás idején temetik el, És nem fognak sírni özvegyeik.16Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, És annyi ruhát készítene is, mint az agyag,17Elkészítené ugyan, de az igazságos öltené magára, És az ártatlan kapna részt az ezüstből.18Házát csak moly módjára építi fel, Olyan az, mint a csősz csinálta lombsátor.19Gazdagon fekszik le, de semmi sem gyűjtetik be;Kinyitja a szemét, de semmi sincsen.20Utolérik őt, mint a vizek, a hirtelen rettentések;Szélvész ragadja el éjnek idején.21Felkapja a keleti szél, és ő elmegy, Elsöpri az a helyéről.22Rázúdul, és nem könyörül, Ő meg csak futna, futna ereje elől.23Összecsapják felette a kezüket, Füttyentenek miatta lakhelyéről.
28. fejezet
1Bizony van lelőhelye az ezüstnek, És helye az aranynak, melyet finomítanak;2A vasat a porból hozzák elő, És kőzetből öntik a rezet.3Véget vetett az ember a sötétségnek, S minden zugot átkutatva keresi A homály és sötét árnyék kövét.4Aknát tör távol a jövevények lakhelyétől Elfeledett helyeken, a lábtól messzire;Vannak halandók, akik leereszkednek, és ott himbálóznak.5A föld eleséget ad, De odalent mintha tűz forgatná fel.6Kövei a zafír helyei, És aranypor van benne.7Ösvény ez, amelyet nem ismer a ragadozó madár, S a barna kánya szeme sem pillantja meg.8Nem taposták keményre a büszke vadak, Nem lépkedett rajta fiatal oroszlán.9A kovakőre bocsátja kezét, Tövükből forgat ki hegyeket,10A sziklákba vízzel telt vágatokat hasít, És minden drágaságot meglát a szeme.11Elzárja a helyeket, ahonnan a folyók csörgedeznek, És napvilágra hozza a rejtett dolgokat.12Ám a bölcsesség hol található?Ugyan merre van az értelem helye?13Nem ismeri annak értékét a halandó ember, És nem találni azt az élők földjén.14A mély vizek azt mondják:Nincsen bennünk!A tenger is azt mondja:Nincsen nálam!15Színarany sem adható érte cserébe, Nem mérhető ki ezüstben az ára.16Nem fizethető meg Ofír aranyával, Sem a ritka ónixkővel, sem zafírral.17Nem hasonlítható hozzá sem arany, sem üveg, Finomított aranyból készült edényért sem váltható be.18Korall és hegyikristály szóba sem jön, Többet ér egy zsáknyi bölcsesség, mint egy teli zsák gyöngy.19Nem hasonlítható hozzá Kúsnak topáza, Még színtiszta arannyal sem fizethető meg.20De hát a bölcsesség honnan jön?Ugyan merre van az értelem helye?21Elrejtetett minden élő szeme elől, El van takarva az egek repdeső teremtményei elől.22A pusztulás és a halál azt mondják:Fülünkkel hallottuk hírét.23Isten az, aki érti annak útját, Ő ismeri annak helyét,24Mert ő ellát a föld végeire;És szemlélődik az egész ég alatt,25Hogy súlyt adjon a szélnek, Kimérve mérték szerint a vizeket.26Amikor törvényt szabott az esőnek, És utat készített a mennydörgő viharfelhőnek,27Akkor látta a bölcsességet, és beszélni kezdett róla;Elkészítette és mélyen megvizsgálta.28Az emberhez pedig így szólt:Íme, Jehova félelme, az a bölcsesség, És a rossztól való elfordulás az értelem."
29. fejezet
1Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:2,,Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani holdhónapokban, Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem;3Amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,Amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten;4Amilyen életem delének napjaiban voltam, Amikor Istennel való meghittség lakott sátramban;5Amikor még velem volt a Mindenható, Amikor körülöttem voltak szolgáim!6Amikor lépteimet vajban fürösztöttem, És a szikla olajpatakokat ontott nekem;7Amikor kimentem a város kapujához, És a köztéren készítettem el ülőhelyemet!8Megláttak az ifjak, és elbújtak, Még az idősek is fölkeltek, és állva maradtak.9A fejedelmek visszatartották beszédüket, És tenyerüket a szájukra tették.10A vezetők hangja is elrejtőzött, És nyelvük az ínyükhöz tapadt.11Mert amely fül hallott, boldognak jelentett ki engem, És amely szem látott, tanúskodott mellettem.12Mert megszabadítottam az elnyomottat, aki segítségért kiáltott, Az apátlan fiút is, és bárkit, akinek nem volt segítője.13A már-már elveszőnek rám szállt az áldása, És az özvegynek szívét boldoggá tettem.14Igazságosságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Mint palást és turbán, olyan volt igaz ítéletem.15Szeme voltam a vaknak, És lába a sántának.16Apja voltam a szegényeknek, És kivizsgáltam annak perét, akit nem ismertem.17Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,És fogaik közül kiragadtam a zsákmányt.18Mondtam is:Fészkemben lehelem ki utolsó leheletem, És mint a homokszemek száma, oly sok napot érek meg.19Gyökerem a vizeknek nyitva van, És harmat éjszakázik majd ágamon.20Dicsőségem üde marad nálam, És íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.21Hallgattak engem, és várakoztak, Csendben figyeltek tanácsomra.22Szavam után nem szóltak újra, Permetként hullott rájuk a szavam.23Úgy vártak rám, mint az esőre, Tavaszi esőre tátották szájukat.24Rájuk mosolyogtam - el se hitték -, És nem komorították el arcom világosságát.25Én választottam meg útjukat, és mint főember ültem ott;Úgy laktam ott, mint egy király a csapatai között, Mint aki gyászolókat vigasztal.
30. fejezet
1Most pedig nevetnek rajtam, Akik napokban ifjabbak nálam, Akiknek az apját Nyájam kutyái közé sem állítottam volna.2Kezük erejével ugyan mire mentem?Odalett erejük.3Terméketlenek a nélkülözéstől és az éhségtől, A víztelen földet rágják, Ahol tegnap vihar és pusztítás dúlt.4Sós füvet tépdestek a bozótnál, A rekettyebokor gyökere volt eledelük.5Kiűzték őket a közösségből, Kiabáltak rájuk, mint a tolvajra.6Völgyek lejtőin kell lakniuk, A föld üregeiben és sziklákban.7A bokrok között ordítottak, A csalán alatt bújtak össze.8Az ostobának fiai és a névtelennek fiai ők, Korbáccsal verték ki őket az országból.9Most meg rólam énekelgetnek, Engem vesznek nyelvükre.10Megutáltak, távol maradnak tőlem, És nem átallottak arcul köpni.11Mert meglazította íjam húrját, és megalázott, És szabadjára engedték a zablát velem szemben.12Jobbom felől támadnak ezek a fajzatok;Menni engedik lábamat, De veszedelmes gátakat emeltek elém.13Lerombolták ösvényeimet, És csak súlyosbították bajomat, Ők, akiknek segítő sem kell.14Mint valami széles résen, úgy jönnek;Vihar alatt hömpölyögnek.15Hirtelen rettentések törtek rám, Nemes magatartásomat mintha szél sodorná, S megmentésem elvonult, akár a felhő.16Lelkem most kiomlik bensőmben, Megragadnak a nyomorúság napjai.17Éjjel a csontjaim átlyukadnak és leesnek rólam, Mardosó fájdalmaim nem nyugszanak.18A nagy erő miatt ruhám is elváltozik;Mint köntösöm gallérja, úgy fog körül engem.19Letaszított ő a sárba, Hasonló lettem a porhoz és hamuhoz.20Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem;Megálltam, hogy figyelj rám.21Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben;Kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem.22Felkapsz a szél hátára, ott lovagoltatsz, Majd dübörgés közepette szétmállasztasz.23Mert jól tudom, hogy a halálba küldesz vissza, S minden élőnek gyülekezőházába.24Csak senki sem emel kezet egy romhalmazra, És a hanyatlásakor segélykiáltás sem hallatszik mindezek miatt.25Én bizony sírtam azért, akinek nehéz napja volt;Bús volt a lelkem a szegény miatt.26Jót vártam, mégis rossz jött;Várva vártam a fényt, de homály következett.27Forrt a bensőm, és nem nyughatott;Rám törtek a nyomorúság napjai.28Szomorúan jártam, amikor nem volt napfény, Fölkeltem a gyülekezetben, segítségért kiáltottam szüntelen.29Testvére lettem a sakáloknak, Társa a strucc leányainak.30Bőröm elfeketedett, és lefoszlott rólam, Csontjaim felforrósodtak a szárazságtól.31Hárfám kesergéssé vált, Sípom is a sírók hangjává.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jób könyve/ Ószövetség |
|
|
|
Címkék: elképzelhetetlen, megszabadítottam, gyülekezőházába, visszatartották, szétmállasztasz, hitehagyottnak, megismertetted, kifényesítette, magatartásomat, világosságánál, fölkorbácsolta, felforrósodtak, megkeserítette, igazságosságot, súlyosbították, holdhónapokban, hegyikristály, terméketlenek, mindenhatónál, példabeszédét, rekettyebokor, mindenhatóban, nélkülözéstől, segélykiáltás, mindenhatótól, hiábavalóknak, olajpatakokat, szélfúvásával, leereszkednek, mennydörgését, megsokasulnak, viharfelhőnek, gyülekezetben, hanyatlásakor, énekelgetnek, lovagoltatsz, erőtlen kart, gyakorlati bölcsességet, lehelete jött, bennük lakozók, pusztulás helyét, üresség fölé, semmire függesztve, trón színét, vizek színén, sötétségbe torkollik, tovasikló kígyót, ellenségem minden, gonosz ember, kardnak sokasulnak, igazságos öltené, ártatlan kapna, Vajon Istenhez, Amikor Istennel,
|
|
Offline
