|
2016-09-03 22:02:52, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
31. fejezet
1Szövetséget kötöttem szemeimmel. Hogy is fordíthatnám figyelmemet szűzre?2Milyen osztályrészt ad Isten fentről, Vagy milyen örökséget a Mindenható a magasságból?3Nemde veszedelmet a gonosztevőnek, És szerencsétlenséget az álnokul cselekvőknek?4Vajon nem látja útjaimat, És nem tartja számon minden léptemet?5Ha hamis emberekkel jártam, És csalásra siet a lábam,6Megmér engem pontos mérlegen, És megismeri Isten az én feddhetetlenségemet.7Ha lépésem letér az útról, Vagy szívem csak a szemem után járt, Vagy tenyeremhez hiányosság tapad,8Vessek csak én, de más egyék, És gyökerestül tépjék ki sarjaimat!9Ha a szívem asszony után csábult, És embertársam ajtajánál leselkedtem,10Más férfinak őröljön a feleségem, És más férfiak térdeljenek föléje.11Mert gátlástalanság volna ez, És bírák elé tartozó vétek.12Hiszen tűz ez, amely a pusztulásig emésztene, És gyökeret verne mindabban, amit szereztem.13Ha megtagadtam az igaz ítélet jogát rabszolgámtól Vagy rabszolgaleányomtól a velem való perükben,14Akkor mit tehetnék, midőn felkel Isten?És mit felelhetnék neki, amikor számadásra hív?15Hát nem Az alkotta őt is, aki engem alkotott az anyaméhben?Nemde Egyvalaki formált bennünket anyánk méhében?16Ha megtagadtam az alacsony sorúaktól örömüket, És az özvegy szemét csak epesztettem,17Ha egyedül ettem falatomat, És az apátlan fiú nem evett belőle18(Hiszen ifjúkoromtól nálam nevelkedett, mint apjánál, És anyám méhétől fogva vezettem az özvegyet),19Ha elnéztem, hogy elvész valaki, mert nincsen ruhája, Vagy hogy nincs takarója a szegénynek,20Ha nem áldott engem ágyéka, És nem melegedett fiatal kosaim lenyírt gyapjában,21Ha kezemet az apátlan fiú ellen lengettem, Amikor láttam, hogy a kapuban szükség van segítségemre,22Akkor szakadjon ki lapockám a vállamból, És törjön le karom a felső csontjáról.23Hisz rettegtem az Istentől való csapástól, És méltóságával szemben nem állhattam meg.24Ha aranyba vetettem bizalmamat, Vagy azt mondtam az aranynak:Te vagy bizodalmam!25Ha örvendeztem, hogy nagy vagyonom van, És hogy sok mindent szerzett a kezem,26Ha néztem, amint felragyog a világosság, Vagy a drága holdat, amint halad,27És szívem elcsábult titokban, És kezem csókra emelkedett a számhoz,28Az is bírák elé tartozó vétek volna, Mert megtagadtam volna az igaz Istent odafent.29Ha örvendeztem ádáz gyűlölőm veszte miatt, Vagy lelkendeztem, mert baj érte...30Én nem engedtem ínyemet vétkezni Átkot kérve lelkére.31Ha nem mondták sátram emberei:Ki tud olyat mutatni, aki ne lakott volna jól ennek ételével?...32Nem éjszakázott odakint jövevény;Nyitva voltak ajtóim az út felé.33Ha földi ember módjára takargattam törvényszegéseimet Keblembe rejtve vétkemet...34Mert megrémültem a nagy tömegtől, Vagy rettegtem, hogy megvetnek a családok, És csendben maradtam, nem is mentem ki a kapun.35Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem, Bárcsak a Mindenható válaszolna nekem, látva kézjegyem! Vagy bárcsak okiratot írt volna peres felem!36Bizony a vállamon hordanám azt, Fejemre kötném fenséges korona gyanánt.37Lépteim számát is megmondanám neki, Úgy járulnék eléje, mint egy fejedelem.38Ha ellenem hallatott segélykiáltást a földem, És barázdái együtt sírtak,39Ha termését ettem, de pénzt nem adtam, És gazdái lelkét sóhajtozásra indítottam,40Akkor búza helyett töviskóró sarjadjon, És árpa helyett bűzös gyom."Itt végződnek Jób szavai.
32. fejezet
1Ez a három férfi pedig nem válaszolt többé Jóbnak, mert ő igazságos volt a maga szemében.2Haragra gerjedt azonban Elihu, a Búztól való Barakel fia, aki Rám családjából származott. Jób ellen gyúlt haragra, mert az inkább a maga lelkét jelentette ki igazságosnak, mintsem Istent.3A három társa ellen is haragra gyúlt, mert nem találtak választ, Istent pedig gonosznak tüntették fel.4És Elihu kivárta Jóbot a szavaival, mert amazok több napot értek meg nála.5Végül aztán látta Elihu, hogy nincs válasz a három férfi szájában, és még inkább haragra gerjedt.6Megszólalt hát Elihu, a Búztól való Barakel fia, és ezt mondta:,,Napjaimat tekintve fiatal vagyok, Ti pedig idősek. Ezért visszahúzódtam, és féltem Kijelenteni nektek, amit tudok.7Azt mondtam:Beszéljenek a napok, És az évek sokasága ismertesse a bölcsességet.8Bizony a szellem az a halandókban, És a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi őket.9Nem mindig azok a bölcsek, akik sok napot értek meg, Nem mindig azok értik az ítéletet, akik idősek.10Ezért azt mondtam:Figyelj rám. Én is kijelentem, amit tudok.11Íme, megvártam szavaitokat, Figyeltem fülemmel az érvelésetekre, Amíg szavakat kereshettetek.12Odafigyeltem rátok, És íme, nincs, aki megfeddné Jóbot, Egyikőtök sem ad választ beszédére,13Nehogy azt mondhassátok:Megtaláltuk a bölcsességet;Isten űzi el őt, nem ember.14Minthogy ellenem nem sorakoztatott fel szavakat, Nem a ti beszédetekkel válaszolok neki.15Megrémültek ők, nem feleltek többé;Eltávoztak tőlük a szavak.16Én pedig vártam, mert nem szólnak többet, Mert megálltak, nem feleltek már.17Én is elmondom válaszul a magam részét, Én is kijelentem, amit tudok,18Mert megteltem szavakkal, Szorongat a szellem bensőmben.19Íme, olyan a bensőm, mint a bor, amely nem jut levegőhöz, Szét akar hasadni, mint az új bőrtömlők.20Hadd beszéljek, hogy megkönnyebbüljek, Megnyitom ajkamat, hogy válaszoljak.21Senkivel sem szeretnék részrehajlóan bánni;Földi embert nem fogok címekkel illetni,22Mert nem értek én a címek adományozásához;Könnyen el is ragadna Alkotóm.
33. fejezet
1De most hallgasd meg, kérlek, szavaimat, ó, Jób!Fogadd be füledbe mindazt, amit beszélek.2Nézd csak!Szólásra nyitom számat, Nyelvem megszólal ínyemmel.3Szívem egyenessége a beszédem, És ismeretet szól az ajkam őszintén.4Isten szelleme alkotott engem, És a Mindenható lehelete hívott életre.5Felelj nekem, ha tudsz, Sorakoztass elém szavakat;állj elő.6Íme, én is olyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te;Én is agyagból formáltattam. 7Íme, semmi félelmetes nincsen bennem, amitől rémüldöznöd kellene, És nem nehezedik rád nyomás tőlem.8Csakhogy te azt mondtad fülem hallatára, És hallottam szavaid hangját:9Tiszta vagyok, törvényszegés nélkül;Mocsoktalan vagyok, és nincsen vétkem.10Íme, ő alkalmat talál rá, hogy szembehelyezkedjen velem, Ellenségének tart engem.11Kalodába szorítja lábamat, Figyeli minden ösvényemet.12Nos, ebben nincs igazad, választ adok neked;Isten ugyanis sokkal nagyobb a halandó embernél.13Miért perlekedtél ővele?Mert nem felel minden szavadra?14Hiszen szól az Isten egyszer is, Kétszer is — bár nem veszik figyelembe —15Álomban, éjjeli látomásban, Amikor mély alvásba merülnek az emberek, Szendergéskor az ágyon.16llyenkor nyitja meg az emberek fülét, És pecsétjét teszi a nekik szóló intelemre,17Hogy elfordítsa az embert cselekedetétől, És eltakarja a büszkeséget az életerős férfi elől.18Visszatartja lelkét a veremtől, És életét attól, hogy dárda által vesszen el.19Meg is feddi őt fájdalommal az ágyán, És szüntelenül háborognak csontjai.20Élete megutáltatja vele a kenyeret, És lelke a kívánatos eledelt.21Húsa elsorvad a szemek elől, És csontjai, melyek nem látszottak, lecsupaszodnak.22Lelke a veremhez közeledik,És élete a halált osztókhoz.23Ha van mellette követ, Szószóló, ezer közül egy, Hogy tudassa az emberrel egyenességét,24Akkor kegyes lesz hozzá, és ezt mondja:Szabadítsd meg, ne szálljon alá a verembe!Váltságot találtam!25Legyen üdébb a teste, mint ifjúkorában;Térjen vissza fiatalos erejének napjaihoz.26Könyörögni fog Istenhez, hogy kedvét lelje benne, És látni fogja színét örömkiáltások közepette, Ő pedig visszaadja az Ő igazságosságát a halandónak.27Énekel majd az embereknek, és ezt mondja:Vétkeztem, és elferdítettem azt, ami egyenes;Bizony nem ezt kellett volna tenni.28Megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a verembe, És életem látni fogja a világosságot.29Íme, mindezt megcselekszi Isten, Kétszer is, háromszor is az életerős férfival,30Hogy visszatérítse lelkét a veremtől, És megvilágosodjék az élők világosságával.31Figyelj ide, ó, Jób! Hallgass rám! Maradj csendben, hadd beszéljek még!32Ha van valami mondandód, felelj nekem;Beszélj, mert örömet szerez nekem igazságosságod.33Ha nincsen, akkor te figyelj énrám; Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak."
34. fejezet
1És Elihu ezután így folytatta:2,,Halljátok meg, ti bölcsek, szavaimat, És figyeljetek rám fületekkel, ti, a dolgoknak tudói!3Mert a fül próbálja meg a szavakat, Mint ahogy az íny ízlel evéskor.4Válasszuk magunknak az igazságosságot, Ismerjük meg egymás között, mi a jó.5Jób ugyanis azt mondta:Igazam van, De Isten elfordította jogomat.6Saját jogom ellen szólnék hazugságot?Súlyos sebem gyógyíthatatlan, holott nem áll fenn törvényszegés.7Melyik életerős férfi olyan, mint Jób, Aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet?8Bizony afelé tart, hogy társul szegődjön az álnokul cselekvőkhöz, És a gonoszokkal járjon.9Hiszen azt mondta:Semmi haszna abból az életerős férfinak, Ha örömét leli Istenben.10Ezért figyeljetek rám, ti értelmes szívű emberek. Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen, És a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!11Mert tettei szerint fizet a földi embernek:Amilyen az ember ösvénye, olyan lesz jutalma.12Úgy bizony, Isten nem cselekszik gonoszul, És a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet.13Ki bízta rá a földet, Kicsoda jelölte ki neki a termékeny földet mindenestül?14Ha ráirányítja valakire a szívét, Ha magához vonja az ember szellemét és leheletét,15Minden test egyaránt kimúlik, És a földi ember visszatér a porba.16Ha tehát van benned értelem, figyelj csak erre;Fogadd be füledbe szavaim hangját.17Uralkodhat-e az olyan, aki gyűlöli az igazságosságot?Ha pedig igazságos a hatalmas, te gonosznak jelented ki őt?18Mondják-e a királynak:Semmirekellő vagy.És az előkelőknek:Gonosz vagy.19Egy van, aki nem részrehajló a fejedelmekkel, És nem fordít több figyelmet az előkelőre, mint az alacsony sorúra, Hisz mindegyik az ő keze munkája.20Egy pillanat, és meghalnak, igen, az éj közepén; Remegnek az emberek, és tovatűnnek, Eltávoznak a hatalmasok kéz érintése nélkül.21Mert ő szemmel tartja az ember útjait, És látja minden lépését.22Nincs olyan sötétség, sem sűrű árnyék, Ahol az álnokság cselekvői elrejtőzhetnének.23Mert nem tűz ki időt az embernek, Hogy Isten elé menjen ítéletre.24Megtöri a hatalmasokat minden vizsgálgatás nélkül, És másokat állít helyükbe.25Ennélfogva felismeri, hogy mit művelnek, Letaszítja őket éjjel, és összezúzatnak.26Megveri őket mint gonosztevőket Ott, ahol szemtanúk vannak,27Mert elfordultak követésétől, És egyetlen útját sem vették figyelembe,28Csak hogy eljuttassák hozzá az alacsony sorúnak kiáltását;Ő pedig meghallgatja az elnyomottak jajszavát.29Ha ő nyugalmat ad, ugyan ki ítélhetné el?És kicsoda láthatja őt, ha elrejti arcát, Érintsen az nemzetet vagy embert, hisz mindegy.30Hogy ne uralkodjon a hitehagyott ember, És csapdák se leselkedjenek a népre.31Ugyan mondhatja-e valaki Istennek:Szenvedek, pedig nem cselekszem romlottan;32Bár semmit sem látok, te oktass engem;Ha bármi igazságtalanságot követtem el, Nem teszem többet.33Talán majd a te vélekedésed szerint fog kárpótolni, csak mert elutasítod az ítéletet, Mert ezt te választod, és nem én?Mondd hát el, amit olyan jól tudsz.34Az értelmes szívű emberek azt mondják nekem, Igen, a bölcs, életerős férfi, aki figyel rám:35»Tudatlanul beszél Jób, És hiányzik szavaiból az éleslátás.36Atyám!Próbáltassék meg Jób a végsőkig Az ártó emberek között mondott feleleteiért.37Mert bűnét lázadással tetézi, Összecsapja kezeit közöttünk, és csak szaporítja beszédét az igaz Isten ellen!"
35. fejezet
1És ezután így folytatta Elihu:2,,Ezt tekinted te jogosnak?Így beszéltél:Az én igazságosságom nagyobb, mint Istené.3Hiszen azt mondod:Ugyan mi hasznod belőle?Mennyivel érek többet vele, mint ha vétkeznék?4Én válaszolok neked, És veled levő társaidnak.5Tekints föl az égre, és lásd, Nézd meg a felhőket:bizony magasabbak, mint te.6Ha vétkezel, mit cselekszel ellene?És ha sokasítod lázongásodat, mit ártasz neki?7Ha csakugyan igazad van, mit adsz neki, Vagy mit kap ő a kezedből?8Gonoszságod a magadfajta embernek lehet kárára, Igazságosságod pedig a földi ember fiának javára.9A sok elnyomás miatt segélykiáltást hallatnak, Segítségért kiáltoznak a hatalmasok karja miatt.10Ámde senki sem mondja:Hol van Isten, az én nagy Alkotóm, Aki énekeket ad éjszaka?11Ő az, aki többre tanít bennünket, mint a föld állatait, És bölcsebbé tesz az egek repdeső teremtményeinél.12Ott kiáltoznak, de ő nem felel A gonoszok büszkesége miatt.13Bizony a hamisságot nem hallgatja meg Isten, És nem nézi azt a Mindenható.14Hát még, amikor azt mondod, hogy nem látod őt! Előtte van a peres ügy, ezért izgatottan kellene várnod reá.15Most pedig, mivel még nem hívott számadásra a haragja, A fölöttébb nagy hirtelenkedést sem vette figyelembe.16Jób meg hiábavalóságra tátja fel a száját, Tudatlanul szaporítja a szót."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jób könyve/ Ószövetség |
|
|
|
Címkék: megkönnyebbüljek, elrejtőzhetnének, megvilágosodjék, teremtményeinél, gyógyíthatatlan, adományozásához, cselekedetétől, segélykiáltást, igazságosságot, igazságosságod, gátlástalanság, lecsupaszodnak, igazságosságom, igazságtalanul, hirtelenkedést, hiábavalóságra, visszahúzódtam, igazságosságát, világosságával, szendergéskor, gonosztevőket, visszatérítse, örömkiáltások, elferdítettem, leselkedjenek, részrehajlóan, törvényszegés, sorakoztatott, kereshettetek, érvelésetekre, fejedelmekkel, mindenhatótól, összezúzatnak, beszédetekkel, gonosztevőnek, rabszolgámtól, álnokul cselekvőknek, szemem után, szívem asszony, pusztulásig emésztene, igaz ítélet, velem való, alacsony sorúaktól, özvegy szemét, kapuban szükség, felső csontjáról, drága holdat, igaz Istent, nagy tömegtől, vállamon hordanám, három férfi, maga szemében, Nemde Egyvalaki, Hogy Isten,
|
|
Offline
