|
2016-09-06 22:00:05, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
16. fejezet
1Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején, eléje került Ciba, Mefibóset szolgája egy pár fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyér, száz mazsolalepény, száz köteg nyári gyümölcs és egy nagy korsó bor volt rajtuk.2A király ekkor így szólt Cibához:,,Mit jelentenek ezek részedről?"Ciba ezt felelte:,,A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az ifjaknak, hogy egyenek, a bor pedig a pusztában megfáradtnak, hogy igyék."3A király ekkor így szólt:,,És hol van uradnak fia?"Ciba erre ezt mondta a királynak:,,Ott tartózkodik Jeruzsálemben, mert azt mondta:Izrael háza ma visszaadja nekem apám királyi uralmát."4A király akkor így szólt Cibához:,,Íme, a tiéd mindaz, ami Mefibóseté."Ciba erre ezt mondta:,,Meghajtom magam;bárcsak kegyet találnék szemedben, uram király!"5Dávid király pedig eljutott Bahurimig, és íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei, Gera fia. Ez kijött, és közben átkozódott.6Köveket kezdett hajigálni Dávidra, és Dávid király minden szolgájára;és az egész nép meg az összes vitéz ott volt a király jobbján és balján.7Simei ilyen szavakkal átkozódott:,,Eredj, eredj, te vérbűnös, te semmirekellő ember!8Jehova visszatérített rád minden vérbűnt Saul háza miatt, aki helyett királyként uralkodtál. Jehova a fiadnak, Absolonnak a kezébe adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vérbűnös ember vagy!"9Abisai, Céruja fia végül így szólt a királyhoz:,,Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt?Kérlek, hadd menjek oda, hogy fejét vegyem."10A király azonban ezt mondta:,,Mi közöm hozzátok, Céruja fiai?Hadd átkozódjon csak, hisz Jehova mondta neki:Szórj átkot Dávidra!Ki mondhatná hát:Miért tetted ezt?"11Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához:,,Íme, a saját fiam, aki énbelőlem származott, a lelkemre tör;akkor mennyivel inkább egy benjáminita!Hagyjátok békén, hadd átkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki.12Talán Jehova meglátja szemével, és Jehova visszaadja nekem a jót e mai átka helyett."13Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, vele egy vonalban haladt, hogy átkozódjon. Köveket hajigált, miközben ott haladt vele egy vonalban, és csak úgy szórta a port.14Végül a király és a vele levő egész nép fáradtan megérkezett. Ott aztán kipihenték magukat.15Absolon pedig az egész néppel, Izrael embereivel bevonult Jeruzsálembe;és Ahitófel is vele volt.16Amikor aztán az arkita Húsai, Dávid társa bement Absolonhoz, ezt mondta Húsai Absolonnak:,,Éljen a király! Éljen a király!"17Absolon erre így szólt Húsaihoz:,,Hát ez a te szerető-kedvességed a társad iránt?Miért nem tartottál a társaddal?"18Húsai erre ezt mondta Absolonnak:,,Nem, hanem azé leszek, és annál maradok, akit Jehova, és ez az egész nép, meg Izrael minden embere választott.19Másodszor pedig:Kinek fogok én szolgálni?Nemde a fia előtt?Ahogy apád színe előtt szolgáltam, akképpen leszek a te színed előtt is."20Absolon később így szólt Ahitófelhez:,,Ti adjatok tanácsot.Mit tegyünk?"21Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak:,,Hálj együtt apád ágyasaival, akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak. Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy bűzössé tetted magad apád előtt, és megerősödik mindazok keze, akik veled vannak."22Sátrat vontak fel hát Absolonnak a tetőn, aztán Absolon együtt hált apja ágyasaival egész Izrael szeme láttára.23Ahitófel tanácsa pedig, amelyet azokban a napokban adott, olyan volt, mintha az igaz Isten szavát tudakolta volna meg az ember.Ilyen volt Ahitófel minden tanácsa Dávid előtt is, és Absolon előtt is.
17. fejezet
1És így szólt Ahitófel Absolonhoz:,,Hadd válasszak ki, kérlek, tizenkétezer embert, aztán fölkerekedek, és űzőbe veszem az éjjel Dávidot.2Rárontok, amíg fáradt, és erőtlen mindkét keze, és remegést hozok rá. Menekülnie kell majd az egész vele levő népnek, én pedig lesújtok a magára maradt királyra.3Hadd hozzam vissza hozzád az egész népet. Mindenki visszatérése attól az embertől függ, akit keresel;és akkor az egész nép békére lel."4Ez a beszéd pedig igencsak helyesnek látszott Absolon szemében, és Izrael minden vénjének a szemében is.5Absolon azonban ezt mondta:,,Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait is. Hadd halljuk azt is, ami az ő szájában van."6Húsai tehát bement Absolonhoz, és Absolon akkor így szólt hozzá:,,Ilyen és ilyen szavakkal szólt Ahitófel.Hallgassunk-e a szavára?Ha nem, akkor szólj te!"7Húsai erre ezt mondta Absolonnak:,,Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!"8Majd így folytatta Húsai:,,Magad is jól tudod apádról és az embereiről, hogy erősek, és elkeseredett lelkűek, akárcsak az anyamedve, amely elvesztette kölykeit a mezőn. Apád katona, és nem éjszakázik együtt a néppel.9Íme, ő most egy veremben vagy valamely más helyen rejtőzik.És úgy lesz, hogy mihelyt rájuk támad az elején, bizony meghallja ezt, aki meghallja, és azt mondja majd:Vereség érte az Absolonnal tartó népet!10Akkor bizony még a vitéz ember is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, elerőtlenedik. Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember, és a vele levő vitézek is azok.11Én a következőt tanácsolom:Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, oly nagy számban, mint tengernél a homokszemek, és személyesen vonulj velük harcba.12Aztán rátámadunk azon a helyen, ahol biztosan megtalálható, és ellepjük őt, mint ahogy a harmat ellepi a földet.Nem marad belőle és az összes vele levő emberből egy sem.13Ha pedig valamelyik városba húzódik, akkor egész Izrael vigyen köteleket ahhoz a városhoz, és levonszoljuk azt a völgybe, míg végül egyetlen kavics sem akad már ott."14Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta:,,Jobb az arkita Húsai tanácsa, mint Ahitófelé."Ezt pedig maga Jehova parancsolta így, hogy meghiúsítsa Ahitófel tanácsát - noha jó volt az -, hogy veszedelmet hozzon Jehova Absolonra.15Húsai később így szólt Cádókhoz és Abjátárhoz, a papokhoz:,,Ezt meg ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt meg ezt tanácsoltam jómagam.16Most tehát küldjetek el hamar Dávidhoz, és adjátok tudtára:Ne maradj az éjjel a kietlen síkságon, hanem inkább kelj át, különben elnyelik a királyt és a vele levő egész népet."17Amikor Jonatán és Ahimaác az Én-Rógelnél álltak, egy szolgálóleány elment, és beszámolt nekik. Ők pedig elmentek, mert be kellett számolniuk Dávid királynak;ugyanis nem mutatkozhattak úgy, hogy bemennek a városba.18Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak.Elmentek hát ők ketten sietve, és Bahurimban betértek egy ember házába. Ennek volt az udvarán egy kút, és leereszkedtek abba.19Az asszony ezután fogott egy takarót, ráterítette a kút szájára, és ráöntött egy halom darált gabonát;és nem tudódott ki semmi.20Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték:,,Hol van Ahimaác és Jonatán?"Az asszony így felelt nekik:,,Továbbmentek innen a vízhez."Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket, így hát visszatértek Jeruzsálembe.21Miután elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd továbbmentek, és beszámoltak Dávid királynak.Ezt mondták Dávidnak:,,Kerekedjetek föl, és gyorsan keljetek át a vízen, mert ezt meg ezt a tanácsot adta Ahitófel ellenetek."22Dávid erre tüstént fölkerekedett, és a vele levő egész nép is.Átkeltek a Jordánon a reggel felvirradtáig, míg végül senki sem volt, aki ne kelt volna át a Jordánon.23Ahitófel pedig látva, hogy nem fogadták meg a tanácsát, megnyergelt egy szamarat, fölkerekedett, és elment a házába, a maga városába. Utasításokat adott a háznépének, aztán megfojtotta magát;így halt meg. El is temették ősatyái sírhelyén.24És Dávid Mahanaimba ért, Absolon pedig átkelt a Jordánon, és vele együtt Izrael emberei is mindnyájan.25Absolon Amasát tette meg Joáb helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra, az izraelita.Ez együtt hált Abigaillal, Náhás leányával, Cérujának, Joáb anyjának a nővérével.26És Izrael meg Absolon Gileád földjén ütött tábort.27Történt pedig, hogy amikor Dávid megérkezett Mahanaimba, Sóbi, az Ammon fiainak Rabbájából való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir, Ammiél fia, továbbá a Rógelimból való gileádi Barzillai28hoztak fekvőhelyeket, tálakat, fazekasedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, lóbabot, lencsét meg pörkölt gabonaszemet.29Mézet, vajat, juhokat és tehéntúrót is hoztak Dávidnak és a vele levő népnek eleségül, mert ezt mondták:,,Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában."
18. fejezet
1Dávid akkor számba vette a vele levő népet, és ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat rendelt az emberek fölé.2Aztán a nép egyharmadát Joáb kezére, egyharmadát Abisainak, Céruja fiának, Joáb fivérének a kezére, és egyharmadát a gáti Ittai kezére bízta Dávid. A király akkor így szólt a néphez:,,Én magam is kivonulok veletek."3A nép azonban ezt mondta:,,Ne vonulj ki, mert ha mi elmenekülünk is, nem törődik velünk a szívük;és ha meghal is fele részünk, nem törődik velünk a szívük. Te ugyanis annyit érsz, mint tízezer közülünk. Most tehát jobb volna, ha a városból lennél segítségünkre."4A király erre ezt mondta nekik:,,Ami jónak látszik szemetekben, azt teszem."A király tehát megállt a kapu mellett, és az egész nép kivonult százasával és ezresével.5A király akkor megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittainak:,,Kíméletesen bánjatok énértem az ifjúval, Absolonnal."És az egész nép hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérnek Absolonra nézve.6A nép tehát kivonult a mezőre Izrael ellen, és Efraim erdejében került sor az ütközetre.7Izrael népe végül vereséget szenvedett Dávid szolgái előtt, és nagy volt ott az öldöklés azon a napon:húszezer ember veszett oda.8Kiterjedt a harc azon az egész vidéken, amerre a szem ellátott. És többen voltak azok, akiket az erdő emésztett meg a népből, mint azok, akiket a kard emésztett meg azon a napon.9Absolon végül Dávid szolgái elé került. Öszvéren nyargalt, és az öszvér egy nagy és terebélyes fa kusza ágai alá jutott, úgyhogy Absolon feje beleakadt a nagy fába, és ott lógott ég és föld között, miután az öszvér elment alóla.10Akkor észrevette őt egy férfi, és szólt Joábnak:,,Íme, láttam Absolont, amint egy nagy fán függött."11Joáb erre ezt mondta a férfinak, aki szólt neki:,,Hát ha láttad, miért nem terítetted le ott a földre?Akkor rajtam lett volna a sor, hogy tíz ezüstöt és egy övet adjak neked."12A férfi azonban ezt mondta Joábnak:,,Még ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem nyújtanám ki kezemet a király fiára. Mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisainak és Ittainak:Akárkik legyetek is, vigyázzatok az ifjúra, Absolonra!13Különben csalárdul cselekedtem volna lelkével szemben, és semmi sem lenne rejtve a király előtt, te meg félreállnál."14Joáb erre így szólt:,,Mit vesztegessem itt az időt előtted?"Azzal kezébe fogott három dárdát, és beledöfte őket Absolon szívébe, még amikor élt a nagy fa ágai között.15Akkor odajött tíz legény, Joáb fegyverhordozói, és lesújtottak Absolonra, hogy megöljék.16Joáb ekkor megfújta a kürtöt, hogy a nép visszatérjen Izrael üldözéséből;mert visszatartotta Joáb a népet.17Végül megfogták Absolont, bedobták őt az erdőben egy nagy verembe, és egy igen nagy rakás követ hordtak föléje. És egész Izrael elmenekült, mindenki a maga otthonába.18Mármost Absolon, amikor még élt, vett és állíttatott magának egy oszlopot, amely a Király völgyében van, mert ezt mondta:,,Nincsen fiam, aki fenntartaná nevem emlékét."Így hát a maga nevéről nevezte el az oszlopot, és ezt mind a mai napig Absolon-emlékműnek hívják.19Ahimaác, Cádók fia pedig így szólt:,,Kérlek, hadd fussak el hírt vinni a királynak, mert Jehova igazságot szolgáltatott neki, hogy megszabadítsa őt ellenségei kezéből."20De Joáb ezt mondta neki:,,Te ma nem vagy hírmondó ember;más napon vigyél hírt. Ma azonban ne vigyél hírt, hiszen a király fia halt meg."21Joáb akkor így szólt a kusitához:,,Menj, jelentsd a királynak, amit láttál."A kusita erre meghajolt Joáb előtt, és már futott is.22Ahimaác, Cádók fia ekkor megint így szólt Joábhoz:,,Bárhogy legyen is, kérlek, hadd fussak el én is a kusita után."Joáb azonban ezt mondta:,,Miért futnál te, fiam, mikor neked nincsen hír?"23Ő mégis így szólt:,,Bárhogy legyen is, hadd fussak!"Erre ezt mondta neki:,,Hát fuss!"Ahimaác pedig elfutott a Jordán-környéken át vezető úton, és végül megelőzte a kusitát.24Dávid éppen a két kapu között üldögélt. Idővel az őrszem felment a falban levő kapu tetejére. Végül felemelte a szemeit, és látta, hogy íme, egy ember egyedül fut.25Az őrszem akkor felkiáltott, és szólt a királynak. A király erre ezt mondta:,,Ha egyedül van, hír van a szájában."Az pedig egyre közelebb ért.26Az őrszem ekkor látta, hogy egy másik ember is fut. Odaszólt hát a kapuőrnek az őrszem, és ezt mondta:,,Íme, egy másik ember! Ez is egyedül fut."A király erre így szólt:,,Az is hírt hoz."27Az őrszem hozzátette:,,Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádók fia, Ahimaác fut."A király erre így szólt:,,Ő jó ember, biztosan jó hírrel jön."28Végül Ahimaác így kiáltott a királynak:,,Minden rendben!"Arccal a földig meghajolt a király előtt, és így folytatta:,,Áldott legyen Jehova, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik fölemelték kezüket az én uram, a király ellen!"29A király azonban így szólt:,,Jól van-e az ifjú, Absolon?"Ahimaác erre ezt mondta:,,Láttam a nagy zűrzavart, amikor Joáb elküldte a király szolgáját és a te szolgádat, de nem tudtam, mi az."30A király erre így szólt:,,Lépj odébb, és maradj itt."Akkor odébb lépett és megállt.31És íme, megérkezett a kusita; és így szólt a kusita:,,Fogadja el a hírt, uram, a király, mert Jehova ma igazságot szolgáltatott neked, hogy megszabadítson mindazok kezéből, akik fölkeltek ellened."32De a király ezt mondta a kusitának:,,Jól van-e az ifjú, Absolon?"A kusita így szólt:,,Úgy járjanak uramnak, a királynak ellenségei, és mindazok, akik vesztedre törtek, mint az az ifjú!"33A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába, és sírva fakadt;ezt mondogatta, amint ment:,,Fiam, Absolon!Fiam, fiam, Absolon!Ó, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!"
19. fejezet
1Később hírül vitték Joábnak:,,Íme, a király sír, és gyászolja Absolont."2Gyászra fordult hát a megmentés azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy ezt beszélik:,,Bánkódik a király a fia miatt."3És lopakodva ment be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a szégyent vallott nép szokott lopakodni, ha megfutamodott a csatában.4A király betakarta az arcát, és egyre csak ezt kiáltozta a király fennszóval:,,Fiam, Absolon! Absolon fiam, fiam!"5Végül Joáb bement a házba a királyhoz, és ezt mondta:,,Szégyenbe borítottad ma minden szolgád arcát, azokét, akik ma megmentették a te lelkedet, a fiaid meg a leányaid lelkét, a feleségeid lelkét és az ágyasaid lelkét,6hiszen szereted a gyűlölőidet, és gyűlölöd azokat, akik szeretnek. Mert ma megmutattad, hogy a vezérek és a szolgák semmit sem jelentenek neked. Mert ma már jól tudom, hogy ha csak Absolon élne, és mi, a többiek mind halottak lennénk ma, az rendjén lenne a szemedben.7Most tehát kelj föl, menj ki, és beszélj a szolgáidhoz szívhez szólóan, mert Jehovára esküszöm, hogy ha nem mész ki, egyetlen ember sem marad veled az éjjel. És ez bizony rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért."8A király tehát fölkelt, leült a kapuban, és hírül adták az egész népnek:,,A király ott ül a kapuban."Erre az egész nép a király elé ment. Ami Izraelt illeti, mindenki elmenekült a maga otthonába.9És vita támadt az egész nép körében, Izrael minden törzsében. Így beszéltek:,,A király szabadított meg bennünket ellenségeink kezéből, ő mentett meg minket a filiszteusok kezéből, és most elfutott az országból Absolon elől.10Absolon, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a csatában. Most tehát miért nem tesztek semmit azért, hogy visszahozzátok a királyt?"11Dávid király pedig elküldött a papokhoz, Cádókhoz és Abjátárhoz, és ezt üzente,,Beszéljetek Júda véneivel.Így szóljatok:Miért lennétek ti az utolsók, akik visszahozzák a királyt a házába, amikor egész Izrael beszéde eljutott a királyhoz a házába?12Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok. Akkor miért lennétek ti az utolsók a király visszahozatalában?13Amasának pedig ezt mondjátok:Nemde csontom és húsom vagy?Úgy bánjon hát velem az Isten, sőt még rosszabbul, ha nem te leszel mindig a hadvezér előttem Joáb helyett."14Így aztán magához hajtotta Júda minden emberének a szívét, mint egy emberét. Meg is üzenték a királynak:,,Jöjj vissza valamennyi szolgáddal együtt."15A király tehát elindult visszafelé, és eljutott a Jordánig. Júda pedig elment Gilgálba a király elé, hogy átvezesse a királyt a Jordánon.16Akkor a benjáminita Simei, Gera fia, aki Bahurimból való volt, sietve lement Júda embereivel Dávid király elé.17Ezer ember volt vele Benjáminból.(Ciba, Saul házának legénye, annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt, és sikerült odaérniük a Jordánhoz a király elé.18Átkelt a gázlón, hogy átvezesse a király háznépét, és hogy azt tegye, ami jó a szemében.)És Simei, Gera fia leborult a király előtt, amikor az át akart kelni a Jordánon.19Így szólt ekkor a királyhoz:,,Ne tulajdonítson nekem vétket az én uram, és ne emlékezz meg arról a rosszról, amit a te szolgád tett azon a napon, amelyen uram, a király elhagyta Jeruzsálemet, hogy szívére venné azt a király.20Mert jól tudja a te szolgád, hogy én vagyok az, aki vétkezett;és íme, elsőnek jöttem ma el József egész házából uram királyom elé."21Erre aztán megszólalt Abisai, Céruja fia, és ezt mondta:,,Vajon ezért ne lakoljon halállal Simei?Hiszen Jehova felkentjét átkozta!"22Dávid azonban ezt mondta:,,Mi közöm hozzátok, Céruja fiai, hogy ellenkeznetek kell ma velem?Ma lakoljon halállal valaki Izraelben?Avagy nem tudom-e, hogy ma vagyok király Izrael felett?"23Akkor a király így szólt Simeihez:,,Nem halsz meg."És megesküdött neki a király.24Mefibóset, Saul unokája pedig lement a király elé. Ő sem lábát, sem bajuszát nem ápolta, és ruháit sem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig a napig, amelyen békével megjött.25Amikor Jeruzsálembe érkezett a király elé, akkor a király így szólt hozzá:,,Miért nem jöttél velem, Mefibóset?"26Erre ő így felelt:,,Uram király, a szolgám csapott be engem. Mert ezt mondta a te szolgád:Hadd nyergeljem föl magamnak a szamárkancát, hogy ráüljek és a királlyal menjek.A szolgád ugyanis sánta.27Megrágalmazta a te szolgádat uramnál, a királynál. De uram királyom olyan, mint az igaz Isten angyala. Tedd hát azt, ami jónak látszik szemedben.28Mert bizony apám egész háznépe is csak halált érdemelt volna az én uram, a király előtt, és te mégis az asztalodnál étkezők közé soroltad szolgádat. Milyen jogos követelésem lehetne még?Hogy is kiálthatnék még a királyhoz?"29A király azonban így szólt hozzá:,,Miért szaporítod a szót?Elrendelem:te meg Ciba osztozzatok meg a mezőn."30Mefibóset erre ezt mondta a királynak:,,Vegye csak el az egészet;most, hogy az én uram királyom békével megjött a házába."31A gileádi Barzillai pedig lejött Rógelimból, hogy elmenjen a királlyal a Jordánhoz, hogy elkísérje őt a Jordánig.32Barzillai egyébként igen koros volt, nyolcvanesztendős;ő látta el élelemmel a királyt, amikor az Mahanaimban tartózkodott, mert igen nagy ember volt.33A király ezért ezt mondta Barzillainak:,,Te is kelj át velem, én pedig ellátlak élelemmel magamnál Jeruzsálemben."34Barzillai azonban így szólt a királyhoz:,,Mennyi van még az én életem éveinek napjaiból, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe?35Nyolcvanéves vagyok ma már.Tudok-e különbséget tenni jó és rossz között, vagy érzi-e az ízét a te szolgád annak, amit eszem és iszom?Vagy tudom-e még hallgatni az énekes férfiak és nők hangját?Miért legyen hát szolgád uramnak, a királynak még terhére?36Mert csak egy kis darabon kísérhette el szolgád a királyt a Jordánig. Miért is adna nekem ilyen jutalmat a király?37Hadd térjen vissza, kérlek, a te szolgád. Hadd haljak meg városomban, közel az én apám és anyám sírhelyéhez. Itt van azonban szolgád:Kimhám.Ő keljen át urammal, a királlyal. Tedd vele azt, ami jó a szemedben."38A király erre ezt mondta:,,Velem jön át Kimhám, én pedig azt cselekszem vele, ami jó a te szemedben.És bármit kívánsz magadnak tőlem, megteszem neked."39Ekkor az egész nép elindult, hogy átkeljen a Jordánon, és maga a király is átkelt;a király pedig még megcsókolta Barzillait, majd megáldotta őt, és az visszatért a helyére.40Amikor a király átment Gilgálba, Kimhám is vele ment, és Júda egész népe is, és Izrael népének fele is, hogy átvigyék a királyt.41És íme, Izrael emberei mind odajárultak a királyhoz, és ezt mondták a királynak:,,Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, hogy áthozzák a királyt és háznépét, és vele Dávid minden emberét a Jordánon?"42Erre Júda emberei mindnyájan így válaszoltak Izrael embereinek:,,Mert közeli rokonságban vagyunk a királlyal.Ugyan miért haragudtatok meg emiatt?Ettünk-e valamit is a király költségére, vagy hoztak-e nekünk ajándékot?"43Izrael emberei azonban így válaszoltak Júda embereinek:,,Nekünk tízszeres jogunk van a királyhoz, úgyhogy Dávidhoz is több jogunk van, mint neked. Miért bántál hát velünk megvetéssel, és miért nem a mi ügyünk volt az első, hogy mi hozzuk vissza a királyunkat?"De Júda emberei szavának nagyobb súlya volt, mint Izrael emberei szavának.
20. fejezet
1Mármost éppen ott volt egy semmirekellő ember, név szerint Seba, a benjáminita Bikri fia. Ez megfújta a kürtöt, és ezt mondta:,,Nincs részünk Dávidban, és nincs örökségünk Isai fiában.Ki-ki az isteneihez, ó, Izrael!"2Erre Izrael emberei mind elmentek, felhagytak Dávid követésével, hogy Bikri fiát, Sebát kövessék. Júda emberei azonban ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól fogva Jeruzsálemig.3Dávid végül megérkezett jeruzsálemi házába. A király ekkor fogta azt a tíz asszonyt, az ágyasokat, akiket korábban hátrahagyott, hogy gondot viseljenek a házra. Ezeket most egy őrzött házban helyezte el, de gondoskodott számukra élelemről. Nem hált velük, és haláluk napjáig szigorú elzártságban éltek özvegyekként egy élő férj mellett.4A király akkor így szólt Amasához:,,Hívd egybe hozzám Júda embereit három napon belül, és te is állj itt."5Amasa tehát egybehívta Júda embereit, de később érkezett a meghatározott időnél, amelyet a király megszabott neki.6Dávid akkor így szólt Abisaihoz:,,Most majd Seba, Bikri fia gonoszabb lesz hozzánk, mint Absolon.Te vedd csak magad mellé urad szolgáit, és vedd űzőbe őt, nehogy megerősített városokat találjon magának, és elmeneküljön a szemünk elől."7Kivonultak hát Joáb emberei meg a kereteusok, a peleteusok és a vitézek is mind őutána. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy űzőbe vegyék Sebát, Bikri fiát.8Közel jártak a nagy kőhöz, amely Gibeonban van, és maga Amasa jött eléjük. Joáb pedig fel volt övezve, ruhájába öltözve. Hüvelyestül felövezett kardot viselt a csípőjéhez erősítve. Amikor előrelépett, kiesett a kardja.9Így szólt Joáb Amasához:,,Jól vagy, testvérem?"Joáb ekkor megfogta jobb kezével Amasa szakállát, hogy megcsókolja őt.10Amasa azonban nem ügyelt a kardra, amely Joáb kezében volt, úgyhogy az hasba szúrta vele, és kifordultak a belső részei a földre. Nem kellett ezt még egyszer megtennie vele, mert meghalt. Joáb és a testvére, Abisai ezután űzőbe vették Sebát, Bikri fiát.11Akkor Joáb egyik legénye megállt fölötte, és így beszélt:,,Akinek kedves Joáb, és aki Dávidhoz tartozik, kövesse Joábot!"12Amasa eközben vérében fetrengett az országút közepén. Amikor a férfi látta, hogy az egész nép megáll, odébb vitte Amasát az országútról a mezőre. Végül rádobott egy ruhát, mivel látta, hogy aki csak odaér hozzá, megáll.13Amint odébb vitte az országútról, mindenki továbbhaladt Joábot követve, hogy üldözze Sebát, Bikri fiát.14Seba pedig keresztülvonult Izrael valamennyi törzsén Ábel-Bét-Maákáig. Bikri leszármazottai ekkor mindnyájan egybegyűltek, és ők is utánamentek.15Amazok megérkeztek, és ostrom alá vették őt Ábel-Bét-Maákában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, mert az egy sáncon belül feküdt. És a Joábbal levő egész nép a fal aláásásával foglalatoskodott, hogy ledöntse azt.16Ekkor kikiáltott egy bölcs asszony a városból:,,Figyeljetek, figyeljetek!Mondjátok csak meg Joábnak:Jöjj ide közelebb, hadd beszéljek veled!"17Erre odament hozzá, és az asszony megkérdezte:,,Te vagy Joáb?",mire ő így felelt:,,Én."Az asszony akkor így szólt hozzá:,,Hallgasd meg rabszolgaleányod szavait."Erre ezt mondta:,,Hallgatlak."18Az így folytatta:,,Régen mindig így beszéltek:Tudakozódjanak csak Ábelben, és célt érnek.19Én Izrael békeszeretőit és hűségeseit képviselem. Te el akarsz pusztítani egy várost és egy anyát Izraelben. Miért nyelnéd el Jehova örökségét?"20Joáb erre így válaszolt:,,Távol legyen tőlem, hogy elnyeljem és romba döntsem.21Nem úgy áll a dolog, hanem egy Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Seba, Bikri fia fölemelte a kezét Dávid király ellen. Csak őt adjátok ki, és elvonulok a város alól."Az asszony ezt mondta Joábnak:,,Íme, kihajítjuk neked a fejét a falon át!"22Rögtön el is ment az asszony az ő bölcsességében az egész néphez.Azok aztán levágták Bikri fiának, Sebának a fejét, és kihajították Joábnak. Ő erre megfújta a kürtöt, és elszéledtek a város alól, mindenki az otthonába. Maga Joáb visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.23Joáb volt Izrael egész seregének vezére. Benája, Jójada fia a kereteusok és a peleteusok élén állt.24Adórám a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt, és Josafát, Ahilud fia volt az emlékíró.25Seva titkár volt, Cádók és Abjátár pedig papok voltak.26A jairita Ira is Dávid egyik papja lett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 Sámuel/Ósz. |
|
|
|
Címkék: rabszolgaleányod, fazekasedényeket, foglalatoskodott, fegyverhordozói, kényszermunkára, keresztülvonult, bölcsességében, megparancsolta, mutatkozhattak, visszahozzátok, leszármazottai, kiszolgáltatta, visszatérített, megszabadítson, visszatartotta, tudakozódjanak, segítségünkre, felvirradtáig, megszabadítsa, fekvőhelyeket, meghatározott, ellenkeznetek, fölkerekedett, leereszkedtek, szolgálóleány, jeruzsálemben, szolgáltatott, jeruzsálemből, mazsolalepény, megfutamodott, békeszeretőit, hegyvidékéről, elerőtlenedik, tulajdonítson, megrágalmazta, felvigyázója, kissé túljutott, hegy tetején, nagy korsó, király háznépe, nyári gyümölcs, pusztában megfáradtnak, tiéd mindaz, összes vitéz, király jobbján, kezébe adja, saját fiam, emberei tehát, hegy oldalán, vonalban haladt, vele levő, egész néppel, Húsai Absolonnak, Ahitófel Absolonhoz, Izrael Dántól Beér-Sebáig, Jehova Absolonra, Ahitófel Absolonnak, Dávid Mahanaimba, Absolon Gileád, Beszéljetek Júda, Hiszen Jehova, Kivonultak Jeruzsálemből, Joáb Amasához, Maga Joáb,
|
|
Offline
