|
2016-09-15 02:30:10, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Cselekedetek 1. fejezet
1Az első beszámolót, ó, Teofilusz, arról írtam meg, mi mindent kezdett Jézus tenni, és tanítani is,2addig a napig, amelyen felvitetett, miután szent szellem által parancsot adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.3Ezeknek, miután szenvedett, sok cáfolhatatlan bizonyíték által meg is mutatta magát, hogy él:negyven napon át látták őt, és ő beszélt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról.4És amikor összejött velük, ezt az utasítást adta nekik:,,Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem kitartóan várjátok, amit az Atya megígért, amiről hallottatok tőlem;5 mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti nem sok nappal ezután szent szellemben fogtok megkereszteltetni."6Mikor aztán egybegyűltek, kérdezgetni kezdték őt:,,Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?"7Ő ezt mondta nekik:,,Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett;8de erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig."9És miután ezeket mondta, a szemük láttára felemeltetett, és egy felhő takarta el őt a szemük elől.10És amint szemüket az égre szegezték, miközben távozott, íme, ott állt mellettük két férfi fehér ruhában,11és így szóltak:,,Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve?Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, így fog eljönni, ugyanilyen módon, ahogy az égbe menni láttátok."12Akkor az Olajfák hegyének nevezett hegyről, mely közel van Jeruzsálemhez, egy sabbatnapi útra, visszatértek Jeruzsálembe.13Mikor tehát bementek, felmentek a felső helyiségbe, ahol szálláson voltak:Péter csakúgy, mint János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a buzgó, és Júdás, a Jakab fia.14Ezek mindnyájan rendületlenek voltak egy akarattal az imában, néhány asszonnyal, Jézus anyjával, Máriával, és a testvéreivel együtt.15Azokban a napokban pedig felállt Péter a testvérek között(összesen mintegy százhúsz főből állt a sokaság),és így szólt:16,,Férfiak, testvérek, szükséges volt, hogy beteljesedjen az írás, amelyet a szent szellem előre kijelentett Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik letartóztatták Jézust,17mert közénk számított, és részt nyert ebből a szolgálatból.18(Ez pedig földet szerzett az igazságtalanság béréből, és fejjel lefelé lezuhanva, nagy csattanással kettészakadt középen, és minden belső része kiomlott.19Ez tudomására jutott Jeruzsálem minden lakosának is, úgyhogy elnevezték azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.)20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében:Lakóhelye legyen pusztává, és ne legyen lakó abban,és:Felvigyázói tisztségét más vegye át.21Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egybegyűltek velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt22 - attól kezdve, hogy János megkeresztelte, addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk -, nos, hogy azok közül egyvalaki velünk együtt tanújává legyen a feltámadásának."23Így hát jelöltek kettőt:Józsefet, akit Barsabásnak, vagy más néven Jusztusznak is hívtak, meg Mátyást.24És imádkoztak, ezt mondva:,,Te, ó, Jehova, aki mindenkinek a szívét ismered, jelöld meg, e kettő közül melyiket választottad,25hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostolságnak azt a helyét, amelyet Júdás elhagyott, hogy a maga helyére menjen."26Sorsot vetettek hát rájuk, és a sors Mátyásra esett;és a tizenegy apostolhoz tartozónak tekintették.
2. fejezet
1Mikor pedig a pünkösd ünnepének napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,2és hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.3Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre ráült egy.4Mindnyájan beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy a szellem megadta nekik, hogy szóljanak.5Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, istentisztelő férfiak, az ég alatt levő minden nemzet közül valók.6Mikor tehát ez a hang támadt, összegyűlt a tömeg, és meg volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.7Igen, meg voltak döbbenve, elcsodálkoztak, és mondogatni kezdték:,,Nézzétek már, nemde mind galileaiak ezek, akik beszélnek?8Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?9Pártusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne felé található részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták egyaránt,11krétaiak és arabok: a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni az Isten nagyszerű dolgairól."12Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak:,,Mi akar ez lenni?"13Mások viszont csúfolták őket, és elkezdték mondogatni:,,Édes borral itták tele magukat."14Péter azonban felállt a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk:,,Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és fordítsátok fületeket a beszédeimre!15Mert ezek az emberek nem részegek, ahogy vélitek, hiszen a harmadik órája ez a napnak.16Ellenkezőleg, ez az, ami megmondatott Jóel próféta által:17És az utolsó napokban - ezt mondja az Isten - kitöltök az én szellememből mindenfajta testre, és fiaitok meg leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak;18és még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kitöltök szellememből azokban a napokban, és prófétálni fognak.19Előjeleket adok az égen fenn, és jeleket a földön lenn, vért, tüzet és füstködöt;20a nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt elérkezik Jehova nagy és dicső napja.21És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.22Izrael férfiai, halljátok meg e szavakat:a názáreti Jézust, a férfit, akit az Isten nyilvánosan megmutatott nektek hatalmas cselekedetek, előjelek és jelek révén, melyeket általa tett közöttetek, ahogy magatok is tudjátok,23ezt a férfit, akit az Isten elhatározott szándéka és előretudása szerint kiszolgáltattak, ti törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.24Az Isten azonban feltámasztotta őt, feloldva a halál kínjait, mert lehetetlen volt, hogy az továbbra is fogva tartsa őt.25Dávid ugyanis ezt mondja róla:Jehova szüntelen a szemem előtt volt;hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg.26Emiatt felvidult a szívem, és nagyon örvendezett a nyelvem. Sőt, a testem is reménységben fog lakozni,27mert nem hagyod lelkemet a hádeszben, és azt sem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.28Megismertetted velem az élet útjait, derűvel fogsz betölteni engem a te arcod előtt.29Férfiak, testvérek, beszédbeli nyíltsággal szólhatok hozzátok Dávidról, a családfőről, hogy elhunyt, el is temették, és a sírhelye a mai napig nálunk van.30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten megesküdött neki esküvel, hogy az ő ágyékának gyümölcséből ültet valakit a trónjára,31előre látva, a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy sem a hádeszben nem hagyják őt, sem a teste nem lát romlást.32Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk.33Mivel tehát felmagasztaltatott az Isten jobbjára, és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától, kitöltötte azt, amint látjátok és halljátok.34Dávid valójában nem ment fel az egekbe, hanem ő maga mondja:Így szólt Jehova az én Uramhoz:Ülj az én jobbomon,35mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.36Tudja meg hát Izrael egész háza bizonyossággal, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt az Isten:azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek."37Mikor pedig ezt hallották, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz:,,Férfiak, testvérek, mit tegyünk?"38Péter ezt mondta nekik:,,Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát.39Mert az ígéret nektek és a ti gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, ahányat csak elhív magához Jehova, a mi Istenünk."40És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva:,,Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből!"41Akik tehát szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.42És továbbra is az apostolok tanításának és az egymással való osztozásnak, az étkezéseknek és az imáknak szentelték magukat.43Bizony félelem kerített hatalmába minden lelket, és attól kezdve sok előjel és jel történt az apostolok által.44Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt,45és eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.46Nap nap után állandóan ott voltak a templomban egy akarattal;magánotthonokban étkeztek, és nagy örvendezéssel és őszinte szívvel részesedtek az eledelből,47dicsérve az Istent, és kegyet találva az egész nép előtt.Ugyanakkor Jehova továbbra is naponta gyarapította őket megmentésben részesülőkkel.
3. fejezet
1Péter és János éppen a templomba ment fel az imádkozás órájára, a kilencedik órára.2Ekkor egy férfit vittek arra, aki anyja méhétől fogva sánta volt. Naponta letették a Szépnek nevezett templomajtó közelébe, hogy irgalmas adományokat kérjen azoktól, akik bemennek a templomba.3Ez, amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen be akartak menni a templomba, kéregetni kezdett, hogy irgalmas adományokat kapjon.4Péter pedig Jánossal együtt rászegezte a szemét, és ezt mondta:,,Nézz ránk!"5Rájuk figyelt hát, azt várva, hogy kap tőlük valamit.6Péter azonban így szólt:,,Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked:a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!"7Azzal megfogta a jobb kezénél, és felemelte. Nyomban megerősödött a talpa és a bokacsontjai;8felugorva lábra állt, járni kezdett, és bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.9És az egész nép látta, hogy járkál, és dicséri az Istent.10Sőt, kezdtek ráismerni, hogy ő volt az, aki a templom Szép kapujánál ült irgalmas adományokat kéregetve, és döbbenettel és elragadtatással teltek el amiatt, ami vele történt.11Mármost, mivel a férfi nem tágított Péter és János mellől, az egész nép összesereglett körülöttük a Salamon oszlopcsarnokának nevezett helyen, s azt se tudták, hová legyenek meglepetésükben.12Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez:,,Izrael férfiai, miért csodálkoztok ezen, vagy miért meredtek ránk úgy, mintha a saját erőnkkel vagy Isten iránti odaadásunkkal értük volna el, hogy ő járjon?13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ősatyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus színe előtt, mikor ő már úgy döntött, hogy szabadon bocsátja.14Igen, megtagadtátok a szentet és igazságost, és azt kértétek, hogy egy férfit, egy gyilkost ajándékozzanak oda nektek,15az élet Főközvetítőjét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül, és e ténynek mi tanúi vagyunk.16Ennélfogva a nevébe vetett hitünk által az ő neve tette erőssé ezt az embert, akit ti láttok és ismertek, és a hit, amely általa van, az adta neki ezt a teljes épséget mindnyájatok szeme láttára.17És most, testvérek, tudom én, hogy tudatlanságból cselekedtetek, ahogy a ti elöljáróitok is.18Az Isten azonban így teljesítette be azokat, amiket előre bejelentett az összes próféta szája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog.19Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy felüdülés időszakai jöjjenek Jehova személyétől,20és hogy elküldje a nektek kinevezett Krisztust, Jézust,21akit bizony az égnek kell befogadnia minden olyan dolog helyreállításának idejéig, amelyről az Isten a régi időkben élt szent prófétáinak szája által beszélt.22Mózes valójában megmondta:Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Jehova Isten a testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindannak megfelelően, amit mond nektek.23Igen, minden lélek, amely nem hallgat arra a Prófétára, teljesen kiirtatik a nép közül.24Sőt az összes próféta is, Sámueltől kezdve, és az utána következők, ahányan csak szóltak, világosan hirdették ezeket a napokat.25Ti vagytok a próféták fiai, és a szövetségéi, amelyet az Isten ősatyáitokkal kötött, így szólva Ábrahámnak:És a te magodban megáldatik majd a föld minden családja.26Az Isten, miután színre léptette Szolgáját, először hozzátok küldte el őt, hogy megáldjon benneteket azáltal, hogy közületek mindenkit elfordít a maga gonosztetteitől."
4. fejezet
1Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papi elöljárók, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,2bosszankodva amiatt, hogy tanítják a népet, és világosan hirdetik Jézusnak a halottak közül való feltámadását;3rájuk vetették kezüket, és őrizet alá helyezték őket másnapig, ugyanis már este volt.4De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.5Másnap az történt, hogy egybegyűltek Jeruzsálemben az elöljáróik, véneik és írástudóik6(Annás, a papi elöljáró is, és Kajafás, János meg Alexander, és ahányan csak a papi elöljáró rokonságához tartoztak),7középre állították őket, és faggatni kezdték őket:,,Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?"8Akkor Péter szent szellemmel telve így szólt hozzájuk:,,Elöljárói a népnek, és vének,9ha a kihallgatásunkra a mai napon egy betegségben szenvedő emberen véghezvitt jótett miatt kerül sor azt illetően, hogy ki által gyógyult meg ez az ember,10legyen tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember.11Ez az a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett.12Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk."13Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát, és felismerték, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak. És rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak;14és amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt, semmiben sem mondhattak ellent.15Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin termén kívülre, majd tanácskozni kezdtek egymással,16és ezt mondták:,,Mit tegyünk ezekkel az emberekkel?Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló;és le sem tagadhatjuk.17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, megfenyegetve őket, mondjuk meg nekik, hogy egyetlen embernek se beszéljenek többé ebben a névben."18Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak sehol Jézus nevében.19Péter és János azonban ezt felelte nekik:,,Hogy igazságos-e az Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint az Istenre, ítéljétek meg magatok.20Ám ami minket illet, nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk."21Így azok, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották őket, mivel nem találtak semmilyen okot, ami alapján megbüntethették volna őket, és a nép miatt, mert mindannyian dicsőítették az Istent a történtekért;22az az ember ugyanis, akin a gyógyításnak e jele történt, több mint negyvenéves volt.23Szabadon bocsátásuk után elmentek az övéikhez, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a papi elöljárók és a vének.24Ezt hallva, egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak:,,Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,25és aki szent szellem által Dávid ősatyánknak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad:Miért váltak háborgóvá a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?26A föld királyai fölkerekednek, és az uralkodók egybegyűlnek Jehova ellen, és az ő felkentje ellen.27Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és Izrael népeivel ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, 28 hogy megtegyék, amiről kezed és szándékod előre elrendelte, hogy megtörténjen.29Most pedig, Jehova, fordíts figyelmet a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig teljes bátorsággal szólják szavadat,30mialatt kinyújtod a kezedet gyógyításra, és mialatt jelek és előjelek történnek szent szolgádnak, Jézusnak a neve által."31Miután könyörögtek, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek;egytől egyig beteltek szent szellemmel, és bátorsággal szólták az Isten szavát.32Sőt, azok tömegének, akik hittek, szíve-lelke egy volt, és egy sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.33És az apostolok továbbra is nagy erővel tettek tanúságot az Úr Jézus feltámadásáról, és bőséges volt a ki nem érdemelt kedvesség mindnyájukon.34Valójában egy sem szűkölködött közöttük;mert mindazok, akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, és elhozták az eladott javak értékét,35és letették az apostolok lábához. Azután kinek-kinek a szükséglete szerint lett szétosztva.36Így hát József is, akinek az apostolok a Barnabás nevet adták(ami lefordítva azt jelenti:Vigasztalás fia),egy ciprusi születésű lévita,37mivel volt egy darab földje, eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.
5. fejezet
1Egy bizonyos férfi azonban, név szerint Anániás, a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,2és titokban visszatartott valamennyit az árból, a felesége tudtával, és csak egy részt hozott el, és letette azt az apostolok lábához.3Péter pedig így szólt:,,Anániás, miért biztatott fel Sátán, hogy megpróbáld kijátszani a szent szellemet, és titokban visszatarts valamennyit a föld árából?4Amíg ott volt neked, vajon nem a tiéd volt, és az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele továbbra is?Miért határoztál el ilyen tettet a szívedben?Nem embereket, hanem az Istent próbáltad kijátszani."5E szavak hallatára Anániás összeesett, és kilehelte utolsó leheletét. És nagy félelem töltötte el mindazokat, akik hallottak erről.6A fiatalabb férfiak pedig felkeltek, kendőkbe göngyölték őt, kivitték és eltemették.7Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, mi történt.8Péter így szólt hozzá:,,Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?"Ő azt mondta:,,Igen, ennyiért."9Péter erre így szólt hozzá:,,Miért egyeztetek meg egymás között ti ketten, hogy próbára teszitek Jehova szellemét?Íme!Az ajtónál van azoknak lába, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is."10Az nyomban összeesett a lábánál, és kilehelte utolsó leheletét. Amikor az ifjak bejöttek, holtan találták;kivitték, és eltemették a férje mellé.11Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről.12Ezenfelül az apostolok keze által továbbra is sok jel meg előjel történt a nép között;és mindannyian a Salamon oszlopcsarnokában voltak egy akarattal.13Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani, mindamellett magasztalta őket a nép.14Mi több, továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt;15úgyhogy még a széles utakra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá valamelyikükre.16A Jeruzsálem körüli városokból is egyre gyűlt a tömeg, hozták a betegeket és azokat, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot, s ezek egytől egyig meggyógyultak.17Felkelt azonban a főpap, és a vele levők mind, a szadduceusok akkori szektája, és féltékenység töltötte el őket.18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.19Éjszaka azonban Jehova angyala kinyitotta a börtön ajtóit, kivitte őket, és így szólt:20,,Menjetek, és kiállva a templomban, továbbra is szóljátok a népnek ennek az életnek minden beszédét."21Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek. Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint, és Izrael fiai véneinek egész gyűlését, és elküldtek értük a tömlöcbe, hogy elhozassák őket.22De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek,23ezt mondva:,,A tömlöcöt teljes biztonsággal bezárva találtuk, az őröket pedig az ajtóknál állva, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn."24Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a papi elöljárók is hallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek ezek miatt a dolgok miatt, nem tudva, hogy mi lesz ebből.25De érkezett egy ember, és jelentette nekik:,,Íme! Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet."26Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, fogta, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek, hogy megkövezi őket a nép.27Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin termébe. A főpap pedig kikérdezte őket,28és ezt mondta:,,Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább ebben a névben, és íme, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét."29Péter és a többi apostol így válaszoltak:,,Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.30Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek, oszlopra akasztva őt.31Ezt az Isten felmagasztalta mint Főközvetítőt és Megmentőt az ő jobbjára, hogy megbánást adjon Izraelnek, és a bűnök megbocsátását.32Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet az Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak."33Amikor ezt hallották, mélységesen sértve érezték magukat, és végezni akartak velük.34Ám felkelt valaki a szanhedrinben, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép által becsült törvénytanító, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.35Majd így szólt amazokhoz:,,Izrael férfiai, ügyeljetek magatokra, mit szándékoztok tenni ezekkel az emberekkel.36Ezek előtt a napok előtt például felkelt Teudás, azt mondva magáról, hogy ő valaki, és számos férfi - körülbelül négyszáz - csatlakozott a pártjához.De végeztek vele;akik pedig engedelmeskedtek neki, mind szétszéledtek, és semmivé lettek.37Őutána az összeírás napjaiban felkelt a galileai Júdás, és embereket vont maga után. Mindazonáltal elveszett ez az ember is, és mindazok, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak mindenfelé.38Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén(mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni,39de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket);különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak."40Azok pedig hallgattak rá, és hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket.41Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, örvendezve, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.42És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cselekedetek /Új szövetség |
|
|
|
Címkék: kihallgatásunkra, engedelmeskednek, hiábavalóságokon, engedelmeskedtek, magánotthonokban, gonosztetteitől, elragadtatással, igazságtalanság, eltöröltessenek, meglepetésükben, fenyegetéseikre, kiszolgáltattak, gyermekeiteknek, rabszolganőimre, megparancsoltuk, megparancsolták, mindnyájatoknak, megbüntethették, megfenyegették, ajándékozzanak, megdicsőítette, elcsodálkoztak, valamelyikükre, összesereglett, megkeresztelte, tudatlanságból, elhatároztátok, felmagasztalta, feltámadásának, feltámasztotta, feltámadásáról, tanításotokkal, letartóztatták, rabszolgáidnak, főközvetítőjét, hivatalszolgák, utasítást adta, időben állítod, időkről vagy, saját fennhatósága, szent szellem, föld legtávolabbi, szemük láttára, felhő takarta, szemük elől, égre szegezték, égre nézve, égbe menni, sabbatnapi útra, felső helyiségbe, testvéreivel együtt, napokban pedig, Jézus Krisztus, Ugyanakkor Jehova, Jákob Istene, Jehova Isten, Legfőbb Úr, Poncius Pilátus,
|
|
Offline
