|
2016-09-22 21:28:43, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Máté 27. fejezete
1Amikor reggel lett, tanácskozást tartott az összes papi elöljáró és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra juttassák őt.2És megkötözték, azután elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.3Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték, lelkifurdalást érzett, és visszavitte a harminc ezüstöt a papi elöljáróknak és a véneknek,4és ezt mondta:,,Vétkeztem, amikor igazságos vért árultam el."Azok így szóltak:,,Mi közünk hozzá?A te dolgod!"5Így hát bedobta a templomba az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.6A papi elöljárók pedig fogták az ezüstöket, és ezt mondták:,,Nem szabad a szent kincstárba dobni őket, mert vérnek ára ez."7Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét idegenek temetésére.8Ezért hívják azt a mezőt ,,Vérmezőnek" mind a mai napig.9Akkor beteljesedett, ami megmondatott Jeremiás próféta által, aki így szólt:,,És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akire Izrael némely fiai árat szabtak,10és odaadták a fazekas mezejéért, aszerint, amit megparancsolt nekem Jehova."11Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést:,,Te vagy a zsidók királya?"Jézus így felelt:,,Magad mondod."12De amikor a papi elöljárók és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.13Akkor Pilátus ezt mondta neki:,,Nem hallod, mennyi mindenről tesznek ellened bizonyságot?"14Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.15Ünnepekkor pedig a kormányzónak szokása volt szabadon bocsátani egy rabot a sokaságnak, azt, akit akartak.16Éppen abban az időben volt egy hírhedt rabjuk, akit Barabásnak hívtak.17Így hát, miután egybegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:,,Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon, Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?"18Mert tisztában volt vele, hogy irigységből adták át.19Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége elküldött hozzá valakit ezekkel a szavakkal:,,Ne legyen semmi közöd ahhoz az igazságos emberhez, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."20A papi elöljárók és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig pusztíttassák el.21A kormányzó tehát így szólt hozzájuk:,,Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon a kettő közül?"Azok ezt mondták:,,Barabást."22Pilátus így szólt hozzájuk:,,Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?"Mindnyájan ezt mondták:,,Feszítsd oszlopra!"23Ő így szólt:,,De hát mi rosszat tett?"Ám azok annál inkább kiáltoztak:,,Feszítsd oszlopra!"24Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta:,,Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől. Magatok lássátok."25Erre az egész nép így válaszolt:,,Ránk szálljon a vére, és gyermekeinkre!"26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék oszlopra.27Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és egybegyűjtötték hozzá az egész katonai egységet.28Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,29tövisből koronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és csúfot űztek belőle, ezt mondva:,,Légy üdvözölve, te zsidók királya!"30Leköpték, fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét.31Végül, miután csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, és elvezették, hogy oszlopra feszítsék.32Kifelé menet egy Simon nevű, cirénei születésű emberre találtak. Ezt szolgálatra kényszerítették, hogy vegye fel a kínoszlopot.33És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,34epével elegyített bort adtak neki inni;de amikor megízlelte, nem volt hajlandó inni.35Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,36aztán ott ültek, és őrködtek felette.37Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették. Ez volt ráírva:,,Ez Jézus, a zsidók királya."38Akkor oszlopra feszítettek vele együtt két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.39Az arra menők pedig kezdtek becsmérlően beszélni róla, és a fejüket csóválva40ezt mondták:,,Ó, te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad!Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!"41Hasonló módon a papi elöljárók is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, kezdtek csúfot űzni belőle, és ezt mondták:42,,Másokat megmentett; önmagát nem tudja megmenteni!Izrael királya ő;szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne.43Az Istenbe vetette bizodalmát; mentse meg most Az, ha akarja őt, hiszen azt mondta:Isten Fia vagyok."44Ugyanígy kezdték gyalázni még a rablók is, akiket vele együtt feszítettek oszlopra.45A hatodik órától fogva sötétség borult arra az egész földre, a kilencedik óráig.46A kilencedik óra körül Jézus hangos szóval felkiáltott, ezt mondva:,,Éli, Éli, lama szabaktáni?",azaz:,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"47Ennek hallatán az ott állók közül némelyek ezt kezdték mondogatni:,,Ez Illést hívja."48És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és kezdett inni adni neki.49De a többiek így szóltak:,,Hagyjad!Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse."[[Egy másik fogott egy lándzsát, és átszúrta az oldalát, és vér és víz jött ki.]]50Jézus ismét felkiáltott hangos szóval, és kilehelte szellemét.51És íme, a szentély függönye kettéhasadt, felülről az aljáig, és a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.52És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt53(és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba), és láthatóvá váltak sokak számára.54Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrködtek Jézus felett, látták a földrengést és a végbemenő dolgokat, nagyon megijedtek, és ezt mondták:,,Bizony, Isten Fia volt ez."55És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek;ezek elkísérték Galileából Jézust, hogy szolgáljanak neki.56Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.57Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa lett Jézusnak.58Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.Pilátus akkor megparancsolta, hogy adják ki.59És József vette a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,60és új emléksírjába fektette, amelyet a sziklába vágott.És egy nagy követ hengerítve az emléksír bejáratához, elment.61Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.62A következő napon, amely az előkészületi nap után volt, a papi elöljárók és a farizeusok egybegyűltek Pilátus elé,63és így szóltak:,,Uram, eszünkbe jutott, hogy az a szélhámos, mikor még élt, azt mondta:Három nap múltán feltámadok.64Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, és azt mondják a népnek:Feltámadt a halottak közül!, és ez az utolsó szélhámosság rosszabb legyen az elsőnél."65Pilátus így szólt hozzájuk:,,Van őrségetek. Menjetek, biztosítsátok, ahogy tudjátok."66Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KeresztényGörögIratok/Máté |
|
|
|
Címkék: megostoroztatta, egybegyűjtötték, kényszerítették, levetkőztették, koponyahelynek, lelkifurdalást, megparancsolta, gyermekeinkre, biztosították, megparancsolt, felakasztotta, felbecsültnek, szétosztották, lepecsételték, beteljesedett, pusztíttassák, biztosítsátok, kínoszlopról, sorsvetéssel, egybegyűltek, írástudókkal, kormányzónak, előkészületi, megmondatott, elöljáróknak, szélhámosság, tanácskozást, csodálkozott, szolgáljanak, emléksírjába, tanácskoztak, skarlátpiros, felsőruháit, feszítették, biztosítsák, tanítványai, összes papi, harminc ezüstöt, papi elöljáróknak, szent kincstárba, fazekas mezejét, mezőt „, felbecsültnek árát, fazekas mezejéért, kormányzó előtt, kormányzó feltette, zsidók királya, papi elöljárók, vének vádolták, kormányzó nagyon, kormányzónak szokása, időben volt, Isten Fia, Galileából Jézust, Mária Magdaléna,
|
|
Offline
