|
2016-10-02 21:48:17, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
1Sámuel 21. fejezete
1Dávid később elment Ahimélek paphoz, Nóbba. Ahiméleket pedig remegés fogta el, amint Dáviddal találkozott, és így szólt hozzá:,,Miért vagy egyedül?Miért nincs veled senki?"2Dávid erre ezt válaszolta Ahimélek papnak:,,A király parancsolt nekem valamit, és hozzátette:Senki ne tudjon meg semmit arról, amivel elküldelek, és amire parancsot adtam neked.Én pedig megbeszéltem a legényekkel, hogy itt és itt találkozunk.3Most pedig, ha van kéznél öt kenyered, add a kezembe, vagy bármit, ami akad."4De a pap ezt válaszolta Dávidnak:,,Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér;de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól."5Dávid erre így válaszolt a papnak:,,De hiszen megtartóztattuk magunkat az asszonytól, mint korábban is, amikor kivonultam. A legények teste szent, még ha a küldetés közönséges is. Mennyivel inkább ma, amikor megszentelődik az ember a testében!"6A pap erre odaadta neki azt, ami szent, mert nem akadt más kenyér, csak a jelenlét kenyere, amelyet elvettek Jehova színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda azon a napon, amelyen elvették.7Aznap pedig ott volt Saulnak egy szolgája, akinek ott kellett maradnia Jehova előtt különrekesztve, név szerint Doég, az edomita, Saul pásztorainak a feje.8Dávid azután ezt mondta Ahiméleknek:,,Nincs itt a kezednél semmi? Lándzsa vagy kard?Mert se kardomat, se fegyvereimet nem vettem kezemhez, mivel a király ügye sürgős volt."9A pap erre így szólt:,,A filiszteus Góliát kardja, akit megvertél az Elah völgyében, itt van betakarva egy köntösbe az efód mögött. Ha azt magaddal akarod vinni, vidd, mert nincs itt más azon kívül."Dávid erre ezt mondta:,,Nincs ahhoz hasonló! Add ide nekem."10Dávid akkor fölkerekedett, és még aznap továbbmenekült Saul miatt. Végül Gát királyához, Ákishoz ment.11Ákishoz pedig így kezdtek beszélni a szolgái:,,Vajon nem Dávid ez, az ország királya?Nemde ez volt az, akinek táncolva felelgettek, és ezt mondták:Megverte Saul az ezreit, És Dávid is a tízezreit."12Dávid szívére vette ezeket a szavakat, és nagyon megijedt Gát királyától, Ákistól.13Elrejtette hát szemük elől, hogy épelméjű, és tébolyultan kezdett viselkedni a kezük között, firkálgatott a kapu ajtóira, és szakállára folyatta a nyálát.14Ákis végül így szólt a szolgáihoz:,,Tessék, itt láttok egy őrjöngő embert! Minek kellett idehoznotok hozzám?15Talán híján vagyok az őrülteknek, hogy idehoztátok ezt, hogy őrjöngjön előttem?Ez jöjjön be a házamba?!"
22. fejezet
1Dávid tehát elment onnan, és elmenekült Adullám barlangjába. A testvérei és apjának egész háza meghallotta ezt, és lementek oda hozzá.2Őhozzá gyülekeztek mind a szorongatott helyzetben levők, mindenki, akinek hitelezője volt, és minden megkeseredett lelkű ember, ő pedig a vezérük lett. Végül mintegy négyszáz ember volt vele.3Dávid később elment onnan a moábi Micpébe, és így szólt Moáb királyához:,,Kérlek, hadd lakjon nálatok apám és anyám, míg meg nem tudom, mit tesz velem Isten."4Letelepítette hát őket Moáb királya előtt, és ott maradtak nála mindazokon a napokon, amelyeken Dávid a megközelíthetetlen helyen tartózkodott.5Idővel Gád próféta így szólt Dávidhoz:,,Ne maradj a megközelíthetetlen helyen. Eredj, menj el Júda földjére."Dávid tehát elment és eljutott a hereti erdőségbe.6Saul pedig meghallotta, hogy rátaláltak Dávidra és a vele levő emberekre. Saul ekkor Gibeában a tamariszkuszfa alatt ült a magaslaton, lándzsájával a kezében, és a szolgái mind ott álltak körülötte.7Akkor ezt mondta Saul a körülötte álló szolgáinak:,,Figyeljetek csak, benjáminiták! Hát Isai fia majd nektek is, mindnyájatoknak földeket és szőlőket ad? Vajon ezrek meg százak parancsnokává nevezi ki mindegyikőtöket?8Mert bizony mind összeesküdtetek ellenem. Senki sincs, aki fülembe juttatná, hogy a fiam szövetséget köt Isai fiával. Senki sincs közöttetek, aki együtt érezne velem, és fülembe juttatná, hogy a saját fiam lesbe állította ellenem a szolgámat, amint a mai napon van."9Akkor megszólalt az edomita Doég, aki ott állt mint Saul szolgáinak a felettese, és ezt mondta:,,Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimélekhez, Ahitub fiához.10Az megkérdezte felőle Jehovát, és ellátta őt élelemmel. A filiszteus Góliát kardját is odaadta neki."11A király erre tüstént hívatta Ahimélek papot, Ahitub fiát, és apjának egész házát, a nóbi papokat. Meg is jelentek mindnyájan a király előtt.12Saul ekkor így szólt:,,Figyelj csak, Ahitub fia!",mire ő ezt mondta:,,Itt vagyok, uram."13Saul aztán így szólt hozzá:,,Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia?Kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted felőle Istent, hogy lesbe álljon ellenem, amint a mai napon van."14Ahimélek erre így válaszolt a királynak:,,Összes szolgád közül kicsoda olyan, mint Dávid?Hűséges, a király veje, testőrséged parancsnoka, és tisztelet övezi házadban.15Talán bizony ma kérdeztem meg először felőle Istent?Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson semmi ilyet a király az ő szolgájának, se apám egész házának, mert nem tudott a te szolgád minderről sem keveset, sem sokat."16A király azonban így szólt:,,Halállal kell lakolnod, Ahimélek!Neked és apád egész házának!"17Azzal a király odaszólt a körülötte álló kengyelfutóknak:,,Forduljatok, és öljétek meg Jehova papjait, mert az ő kezük is Dáviddal van, és mert tudták, hogy szökésben van, de nem mondták el fülembe!"A király szolgái azonban nem akarták kinyújtani a kezüket, hogy Jehova papjaira támadjanak.18A király végül így szólt Doéghoz:,,Fordulj, és támadj rá te a papokra!"Az edomita Doég már fordult is, rátámadott a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik lenvászon efódot viseltek.19Nóbot, a papok városát is kardélre hányta, kard élével vágott le férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát, szamarat és juhot.20Mindamellett Ahitub fiának, Ahiméleknek az egyik fia, név szerint Abjátár, megmenekült, és elfutott, hogy Dávidot kövesse.21Abjátár akkor elmondta Dávidnak:,,Saul megölte Jehova papjait."22Dávid erre így szólt Abjátárhoz:,,Jól tudtam én azon a napon, mert az edomita Doég ott volt, hogy megmondja Saulnak. Én hoztam bajt apád házának minden lelkére.23Maradj csak nálam. Ne félj, hiszen aki az én lelkemet keresi, az a te lelkedet is keresi, mert bizony védelemre van szükséged nálam."
23. fejezet
1Idővel hírül adták Dávidnak:,,Íme, a filiszteusok hadakoznak Keila ellen, és fosztogatják a szérűket."2Dávid ekkor megkérdezte Jehovát:,,Elmenjek-e, és megverjem-e ezeket a filiszteusokat?"Jehova erre ezt mondta Dávidnak:,,Menj el, verd meg a filiszteusokat, és mentsd meg Keilát."3Dávidnak az emberei akkor ezt mondták:,,Íme, mi itt Júdában is félünk, hát még, ha Keilába kell mennünk a filiszteusok csatasorai ellen!"4Dávid ismét megkérdezte Jehovát, és Jehova ekkor így válaszolt neki:,,Kelj fel, vonulj le Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat."5Dávid tehát elment az embereivel Keilába, és harcolt a filiszteusok ellen. Elhajtotta jószágukat, őket pedig megverte nagy öldökléssel. Dávid lett a megmentője Keila lakóinak.6Történt pedig, hogy amikor Abjátár, Ahimélek fia Dávidhoz menekült Keilába, egy efódot is levitt magával a kezében.7Idővel hírül adták Saulnak:,,Dávid Keilába ment."Saul erre így szólt:,,Isten eladta őt a kezembe, mert bezárta magát azzal, hogy kapukkal és reteszekkel ellátott városba ment."8Saul tehát hadba szólította az egész népet, hogy lemenjenek Keilába, és ostrom alá vegyék Dávidot és embereit.9Dávid pedig megtudta, hogy Saul gonoszt forral ellene, ezért így szólt Abjátár paphoz:,,Hozd ide az efódot."10Aztán ezt mondta Dávid:,,Ó, Jehova, Izrael Istene! Bizony hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni, hogy lerombolja a várost miattam.11Kezébe adnak-e engem Keila földtulajdonosai?Lejön-e Saul, ahogy hallotta a te szolgád?Ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, mondd meg a te szolgádnak!"Jehova erre ezt mondta:,,Lejön."12Dávid így folytatta:,,Odaadnak-e Saul kezébe Keila földtulajdonosai engem és az embereimet?"Jehova erre ezt mondta:,,Odaadnak."13Dávid azon nyomban fölkerekedett az embereivel, mintegy hatszáz emberrel, és kimentek Keilából, és jártak, amerre járhattak. Saul pedig hírét vette, hogy Dávid elmenekült Keilából, így aztán letett róla, hogy kivonuljon.14Dávid ezután nehezen megközelíthető helyeken húzódott meg a pusztában, és a hegyvidéken maradt Zif pusztájában. Saul folyton kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.15Dávid állandó félelemben élt, mert Saul kivonult, hogy a lelkére törjön. Dávid ekkor Zif pusztájában volt, Hóresben.16Jonatán, Saul fia pedig fölkerekedett, és elment Dávidhoz Hóresbe, hogy megerősítse a kezét Istennel kapcsolatban.17Így szólt hozzá:,,Ne félj, mert nem ér utol apámnak, Saulnak a keze. Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad. Apám, Saul is tudja ezt."18Akkor ők ketten szövetséget kötöttek Jehova előtt;és Dávid továbbra is Hóresben tartózkodott, Jonatán pedig hazament.19Később aztán Zif emberei fölmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták:,,Nemde a közelünkben rejtőzködik Dávid a nehezen megközelíthető helyeken, Hóresben, Hakila dombján, amely a Jesimontól jobb kézre van?20Most tehát mivel lelked minden kívánsága az, hogy lejöjj, ó, király, jöjj le!Mi majd a király kezébe adjuk őt."21Saul erre így szólt:,,Jehova áldottai vagytok, mert könyörültetek rajtam!22Kérlek benneteket, menjetek el, legyetek még állhatatosabbak, fürkésszétek ki, és nézzétek meg a helyét, ahol megveti lábát - bárki látta is ott -, mert úgy mondták nekem, hogy ő nagyon ravasz.23Nézzetek meg és fürkésszetek ki minden rejtekhelyet, ahol bujkál. Térjetek vissza hozzám a bizonyítékkal, és veletek megyek. Ha az országban tartózkodik, én felkutatom őt Júda minden ezrei közül."24Azok föl is kerekedtek, és elmentek Saul előtt Zifbe. Dávid és az emberei ekkor Máon pusztájában voltak az Arabában, a Jesimontól délre.25Saul később elment az embereivel, hogy megkeresse őt. Amikor Dávid értesült erről, tüstént lement a sziklához, és Máon pusztájában maradt. Saul meghallva ezt, Dávid után eredt Máon pusztájába.26Végül aztán Saul eljutott a hegy innenső oldalára, Dávid pedig a hegy túlsó oldalán volt az embereivel. Dávid most már sietve menekült Saul elől. Mindeközben Saul és az emberei már-már bekerítették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket,27ámde követ érkezett Saulhoz, és ezt mondta:,,Siess, és menj, mert a filiszteusok betörtek az országba!"28Saul nyomban megfordult, és nem üldözte tovább Dávidot. Elment a filiszteusok ellen. Ezért nevezték el azt a helyet az Elválás kősziklájának.29Dávid ezután följebb húzódott onnan, és Én-Gedi nehezen megközelíthető helyein tartózkodott.
24. fejezet
1Amikor aztán Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, hírül vitték neki:,,Íme, Dávid Én-Gedi pusztájában van."2Saul erre magához vett háromezer válogatott férfit egész Izraelből, és elment, hogy felkutassa Dávidot meg embereit a kőszáli kecskék kopár szikláin.3Végül eljutott az út menti kő juhaklokhoz, ahol volt egy barlang. Be is ment oda Saul, hogy szükségét végezze. Dávid és az emberei ezalatt a barlang leghátsó részében ültek.4Így szóltak az emberei Dávidhoz:,,Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova:Íme, kezedbe adom ellenségedet. Úgy cselekedj vele, ahogy jónak látszik szemedben."Dávid tehát felkelt, és titkon levágta Saul palástjának a szárnyát.5Utána azonban bántotta a szíve Dávidot, amiért levágta Saul palástjának a szárnyát.6Ezért ezt mondta az embereinek:,,Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kinyújtsam ellene a kezem, hiszen ő Jehova felkentje!"7Dávid tehát szétoszlatta embereit ezekkel a szavakkal, és nem engedte, hogy fölkeljenek Saul ellen. Saul pedig fölkelt a barlangból, és folytatta útját.8Aztán Dávid is fölkerekedett és kiment a barlangból, majd Saul után kiáltott:,,Uram király!"Saul erre hátratekintett, Dávid pedig mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult.9Aztán így szólt Dávid Saulhoz:,,Miért hallgatsz az olyan ember szavára, aki azt mondja:Íme, Dávid ártani akar neked.10Íme, a mai napon látták szemeid, hogy kezembe adott ma téged Jehova a barlangban. Valaki azt mondta, meg kell ölni téged, de én megszántalak, és ezt mondtam:Nem nyújtom ki a kezem uram ellen, mert ő Jehova felkentje.11Nézd, atyám, igen, nézd csak a palástod szárnyát kezemben, mert amikor levágtam palástod szárnyát, nem öltelek meg. Tudd meg és lásd, hogy nincsen kezemben gonoszság, sem lázadás, és nem vétkeztem ellened, holott te leselkedsz a lelkem után, hogy elvegyed.12Jehova ítéljen közöttem és közötted, és Jehova álljon rajtad bosszút értem, de én nem emelem rád kezemet.13A régiek közmondása is úgy tartja:A gonoszoktól gonoszság származik, de én nem emelem rád kezemet.14Kicsoda után vonult ki Izrael királya?Kit kergetsz?Egy holt ebet?Egy árva bolhát?15Jehova legyen a bíró, ő ítéljen közöttem és közötted. Ő látja és képviseli peres ügyemet, és megítél engem, hogy kiszabadítson kezedből."16Dávid alig fejezte be Saulhoz intézett szavait, amikor Saul így szólt:,,A te hangod az, fiam, Dávid?"És felemelte Saul a hangját, és sírt.17Aztán ezt mondta Dávidnak:,,Te igazságosabb vagy nálam, mert te jót tettél velem, én pedig gonoszságot műveltem veled.18Te ma megmondtad, milyen jót tettél velem, hiszen Jehova a kezedbe adott, mégsem öltél meg.19Pedig ha az ember rátalál ellenségére, vajon elbocsátja-e jó úton?Jehova jóval fog jutalmazni téged, mivel így tettél velem a mai napon.20Most pedig, íme, jól tudom, hogy királyként fogsz uralkodni, és hogy a te kezedben fennmarad Izrael királysága.21Esküdj meg hát nekem most Jehovára, hogy nem irtod ki magomat utánam, és nem törlöd ki nevemet apám házából."22Dávid azért megesküdött Saulnak, és azután Saul hazament. Dávid és az emberei pedig fölmentek a nehezen megközelíthető helyre.
25. fejezet
1Idővel Sámuel meghalt, és az egész Izrael egybegyűlt és megsiratta őt. Otthonában, Rámában temették el. Dávid akkor fölkerekedett, és lement Párán pusztájába.2Élt pedig egy ember Máonban, és Kármelben volt neki gazdasága. Ez az ember igen jómódú volt:háromezer juha és ezer kecskéje volt. Épp a juhai nyírásával foglalatoskodott Kármelben.3A férfit Nábálnak hívták, a feleségét pedig Abigailnak. Az asszony nagyon értelmes és szép termetű volt, a férje ellenben durva ember, akinek rossz szokásai voltak;Káleb fiai közé tartozott.4Dávid a pusztában hírét vette, hogy Nábál a juhait nyírja.5Elküldött hát Dávid tíz legényt, és így szólt a legényekhez Dávid:,,Menjetek fel Kármelbe, keressétek fel Nábált, és kérdezzétek meg tőle a nevemben, hogy jól van-e.6Így szóljatok testvéremhez:Minden jót neked is, házadnak is és mindannak, ami a tiéd!7Most hallottam, hogy nyírók vannak nálad. A pásztoraid velünk voltak. Nem bántottuk őket, és semmijük sem hiányzott mindazokon a napokon, amelyeken Kármelben voltak.8Kérdezd csak meg legényeidet, és megmondják neked - hadd találjanak legényeim kegyet szemedben, hiszen jó napon jöttünk. Kérlek tehát, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak valamit, amit előtalál a kezed."9Dávid legényei oda is mentek, és mindezen szavak szerint szóltak Nábálhoz Dávid nevében, aztán várakoztak.10Nábál erre így válaszolt Dávid szolgáinak:,,Ki az a Dávid, és ki az az Isai fia?Manapság sok szolga van, aki elszökik urától.11Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, leölt állataimat, amelyeket levágtam a nyíróimnak, és olyan embereknek adjam, akikről azt se tudom, honnan valók?"12Dávid legényei erre megfordultak útjukon, és visszamentek. Meg is érkeztek, és beszámoltak neki mindezen szavak szerint,13Dávid pedig rögtön így szólt az embereihez:,,Mindenki kösse fel a kardját!"Erre felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és mintegy négyszáz ember fölment Dávid után, kétszázan meg ott maradtak a holminál.14Közben az egyik legény elmondta Nábál feleségének, Abigailnak:,,Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy jót kívánjanak urunknak, de ő rájuk ripakodott.15Ezek az emberek nagyon jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, és semmink se hiányzott mindazokon a napokon, amelyeken együtt jártunk velük, amikor a mezőn voltunk.16Fal gyanánt voltak körülöttünk éjjel-nappal mindennap, amikor velük voltunk, és terelgettük a nyájat.17Most pedig tudd és lásd, hogy mit teszel, mert elhatároztatott a veszedelem urunk ellen és egész háza ellen, mert ő sokkal semmirekellőbb ember annál, hogy beszélni lehessen vele."18Abigail erre sietve fogott kétszáz kenyeret, két nagy korsó bort, öt elkészített juhot, öt szea pörkölt gabonát, száz mazsolalepényt meg kétszáz aszaltfüge-lepényt, és felrakta őket a szamarakra,19majd ezt mondta legényeinek:,,Menjetek előttem. Íme, én követlek titeket."Férjének, Nábálnak azonban semmit sem szólt.20Történt pedig, hogy amíg ő szamárháton észrevétlenül lefelé tartott a hegyen, íme, Dávid és az emberei is lefelé jöttek vele szemben, így összetalálkozott velük.21Dávid akkor így szólt:,,Bizony hiába vigyáztam ennek mindenére a pusztában, úgyhogy semmi sem hiányzott mindabból, ami az övé, mégis gonosszal fizet nekem a jóért.22Úgy bánjon Isten Dávid ellenségeivel, sőt még rosszabbul, ha akár csak egyetlen falra vizelőt is meghagyok reggelre mindazok közül, akik az övéi!"23Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra borult Dávid előtt és a földig meghajolt.24Aztán leborult a lábához, és így szólt:,,Rajtam legyen a vétek, ó, uram! Kérlek, hadd beszéljen rabszolgaleányod füled hallatára, és hallgasd meg rabszolgaleányod szavait!25Kérlek, uram, ne törődjön szíved ezzel a semmirekellő emberrel, Nábállal, mert olyan ő, amilyen a neve. Nábálnak hívják, és ostobaság van benne. Ami engem illet, rabszolgaleányod nem látta uram legényeit, akiket elküldtél.26Most pedig, uram, él Jehova és él a te lelked, hogy Jehova visszatartott téged attól, hogy vérbűnt vonj magadra, és hogy önkezeddel mentsd meg magadat. Legyenek hát Nábálhoz hasonlók az ellenségeid, és azok, akik ártani kívánnak uramnak!27Ez az áldásként adott ajándék pedig, amelyet szolgálóleányod hozott uramnak, legyen a legényeké, akik uram nyomában járnak.28Kérlek, bocsásd meg rabszolgaleányod kihágását, mert bizony Jehova maradandó házat fog készíteni uramnak, mert Jehova harcait harcolja az én uram. Gonoszságot pedig nem fognak találni benned életed napjain.29Ha felkel valaki, hogy üldözzön és lelkedre törjön, uramnak lelke be lesz kötve az élet tarsolyába Istenednél, Jehovánál. Ellenségeid lelkét azonban elhajítja, mintha a parittya közepéből hajítaná el.30És Jehova, mivel megadja uramnak - teneked - a jót az ő minden beszéde szerint, Izrael vezetőjének fog kijelölni téged.31Ne okozza ez megingásodat, és botláskővé se legyen ez uram szívének, hogy ok nélkül lenne vérontás, vagy hogy önkezével mentené meg magát az én uram. Jehova jót fog tenni urammal, te pedig emlékezz meg rabszolgaleányodról."32Dávid erre így szólt Abigailhoz:,,Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki elém küldött a mai napon!33Áldott legyen értelmességed, és áldott legyél magad is, aki visszatartottál a mai napon attól, hogy vérbűnt vonjak magamra, és hogy önkezemmel mentsem meg magamat!34De - él Jehova, Izrael Istene, aki visszatartott attól, hogy ártsak neked - ha nem siettél volna elém, a reggel felvirradtára bizony nem maradt volna egyetlen falra vizelője sem Nábálnak."35Dávid ezután elfogadta kezéből, amit hozott neki, és így szólt hozzá:,,Menj fel házadba békével. Lásd, hallgattam szavadra, hogy tekintettel legyek rád."36Később Abigail megérkezett Nábálhoz, és íme, lakoma volt annak házában, olyan, akár a királyé. Nábál szíve vidám volt, és teljesen lerészegedett. Abigail nem mondott el neki semmit, sem keveset, sem sokat, a reggel felvirradtáig.37Reggel aztán, amikor elszállt a bor Nábálból, a felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Nábálban elhalt a szíve, és ő maga kővé dermedt.38Mintegy tíz nap múlva Jehova megverte Nábált, és meg is halt.39Dávid pedig meghallotta, hogy Nábál meghalt, ezért ezt mondta:,,Áldott legyen Jehova, aki képviselte gyalázásom peres ügyét, hogy megszabadítson Nábál kezéből! Visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, Nábál gonoszságát pedig az ő fejére fordította vissza Jehova."Dávid ezután elküldött, és feleségül kérte Abigailt.40El is mentek Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és így szóltak hozzá:,,Dávid küldött minket hozzád, hogy elvegyen feleségül."41Ő nyomban felkelt, arccal a földig hajolt, és ezt mondta:,,Itt a te rabszolgaleányod szolgálóul, hogy uram szolgáinak lábát mossa."42Abigail akkor sietve felkelt, majd szamárra ült - öt szolgálólánya is ott ment mögötte -, és elkísérte Dávid követeit, és a felesége lett.43Dávid a jezréeli Ahinoámot is elvette már;mindkét asszony a felesége lett.44Saul pedig a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához adta leányát, Mikált, Dávid feleségét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 1 Sámuel /Ósz. |
|
|
|
Címkék: rabszolgaleányod, foglalatoskodott, földtulajdonosai, összetalálkozott, megtartóztatták, szolgálóleányod, mindegyikőtöket, kengyelfutóknak, mindnyájatoknak, visszatartottál, összeesküdtetek, elhatároztatott, állhatatosabbak, megtartóztattuk, filiszteusokat, tamariszkuszfa, megközelíthető, megszabadítson, visszatartotta, továbbmenekült, semmirekellőbb, különrekesztve, megszentelődik, mazsolalepényt, hátratekintett, tulajdonítson, fölkerekedett, felvirradtáig, felvirradtára, parancsnokává, lerészegedett, visszatartott, kősziklájának, értelmességed, szolgálólánya, megkeseredett, király parancsolt, legények megtartóztatták, legények teste, küldetés közönséges, jelenlét kenyere, kezednél semmi, király ügye, filiszteus Góliát, efód mögött, ország királya, kezük között, kapu ajtóira, őrjöngő embert, szorongatott helyzetben, vezérük lett, moábi Micpébe, Végül Gát, Megverte Saul, Dávid Keilába, Izrael Istene, Saul Keilába, Lejön-e Saul, Odaadnak-e Saul, Dávidhoz Hóresbe, Saulhoz Gibeába, Amikor Dávid, Mindeközben Saul, Dávid Én-Gedi, Dávid Saulhoz, Nábálhoz Dávid, Isten Dávid, Abigailhoz Kármelbe,
|
|
Offline
