|
2017-11-03 19:02:18, péntek
|
| |
| |
Ez a nap, ami szép,
feltámad az emlék,
ez a nap, ami fáj,
meggyötör a hiány.
Ez a nap holtaké,
tántorgunk sír felé,
kezünkben virágok,
lelkünkben sirámok.
Szívünkben mély sóhaj,
nincs tervünk velük, jaj
ebben az életben,
s az égben várnak fenn.
Miként a csillagok,
a fényük ránk ragyog,
országuk mennyei,
a lényük szellemi.
A testük odalenn,
hant alatt megpihen,
lelkünkben élnek még,
ó, mennyi szép emlék,
Ez nem megszokott nap,
mécsesek lobognak,
krizantém mosolyog,
gyertyafüst gomolyog.
Mit rejt a temető?
Bánatot feledő
egyszerű lényeget,
szeretetfényeket.
Szívünkben ünnepet,
szemünkben könnyeket,
sírok közt sétákat,
gyertyafényes árnyat.
/Debrecen, 2017. 10. 31./ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
Címkék: szeretetfényeket, gyertyafényes, gyertyafüst, tántorgunk, szemünkben, lelkünkben, szívünkben, megszokott, csillagok, krizantém, meggyötör, kezünkben, könnyeket, lobognak, feltámad, gomolyog, mécsesek, megpihen, szellemi, debrecen, mosolyog, lényeget, egyszerű, országuk, mennyei, tervünk, sétákat, életben, sirámok, bánatot, holtaké, odalenn, ünnepet, virágok, miként, várnak, égben várnak, fényük ránk, lényük szellemi, testük odalenn, Szuhanics Albert,
|
|
Offline
