|
|
|
2013-09-10 01:19:07, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
TIBORCA története
I. f., 22. r.
ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET!
Az átok
Bercze János is fizette a "lelépés" részleteit, amit azonmód betettem a takarékba, vagyis a bankba.
Már-már kezdtem magam majdnem "otthon" érezni...
Még költeni is mertem magamra, mert elfogadtam egyik kolléganőm meghívását, aki egy Balaton-parti településen élt szüleivel.
Meghívott egy hétre, hogy töltsem ott a szabadságom. Mentünk strandra, szabadtéri moziba, esti sétára a partra és táncolni.
Megismerkedtem nagyszerű srácokkal, akik négy-öt évvel voltak nálam fiatalabbak. A felfedező izgalmával jöttem arra rá, hogy léteznek olyan emberek is, akik tudnak beszélgetni, akikkel lehet gondolatot cserélni!
Az egyik fiúval évekig leveleztem, és néha találkoztunk is. Nagyon jó barátom volt. Elkényeztetett a hosszú leveleivel. Azt hittem, hogy a kölcsönös kíváncsiság és szimpátia egymás iránt, alapja lehet a barátságunknak, amit örökre megtarthatok!
Kár, hogy az én nemzedékemnek nem lehetett magánélete, mert nem is volt divatban a társasági élet, főleg azokban a körökben, ahol én addig megfordultam!
"Otthon" sem fogadhattam senkit, főleg hímnemű egyedeket, mert anya azt hitte, hogy már másnap visz is el a háztól - "végre" - az illető. Különben is, ahhoz legalább vőlegénynek kellett volna lennie a delikvensnek, hogy engedélyt kapjak a bebocsáttatására!
Ezért azután, teljes megértéssel fogadtam Györgyi bejelentését, hogy barátja megkérte a kezét és a család szeretné, ha az eljegyzési ünnepi ebéd a menyasszonyos háznál lenne.
Közben, az ősszel együtt megkezdődött az új tanév. Nagyon elszánt és eltökélt voltam. Megfogadtam magamnak, hogy ezt az iskolát csak akkor hagyom abba, ha leérettségizek, vagy meghalok!
Lehet, hogy ezért, de az eljegyzési előkészületekben nem vettem részt, meg valahogy nem is kértek rá. El voltam foglalva új osztálytársaimmal. Valósággal lubickoltam a barátkozásban.
Amikor egy hétvégén sorra érkeztek a ,,menyasszonyos ház"-hoz az idegen emberek, jöttem arra rá, hogy itt eljegyzés lesz.
Gyorsan lecseréltem a szabadidőruhám egy elmenősre és megpróbáltam hasznossá tenni magam.
Györgyi azonban, mindent kivett a kezemből és gorombán rám förmedt: - - "Ez az én eljegyzésem és nem engedem, hogy elrontsd, mint a sajátod!"
Nagyon fájt, hogy ezt mondta, mert nekem nem is volt eljegyzésem soha és az esküvőm is ripsz-ropsz, csak egyszerűen megtörtént...
Ezután már nagyon nehezemre esett még a jelenlét is.
Mégis legyőztem haragomat és próbáltam összeismerkedni "testvérem" leendő rokonaival. Úgymond: foglalkoztam a vendégekkel, vagyis csak akartam, mert minden bemutatkozásnál úgy fogtak velem kezet, mintha szaros lettem volna! Mintha a költött rosszhírem megelőzött volna. Nyeldestem a könnyeimet befelé, amikor rájöttem, hogy anya is szövetségese lányának az én kiutáltatásomban.
Az összetolt asztaloknál ugyanis nem volt helyem, majd amikor anya és sógornője, meg Györgyi fölszolgált, derült ki, hogy ennivaló sem jutott. Sőt, igen határozottan tudtomra adták, hogy nekem nem is jár, mert rám "nem számítottak".
Az ebédlőnek átrendezett szoba egyik sarkában volt anya varrógépe, előtte egy hokedli. Arra leülve hallgattam végig a vőlegény apukájának beszédét. Ahogy megkérte "Apukától" és "Anyukától" lányuk kezét - miközben egekig magasztalta azt, hogy: "...milyen nagyszerű embert neveltek", meg: "hálás szívvel köszönték az önfeláldozó szülői szeretetüket, amivel felnevelték gyermeküket"(!) - egyik ámulatból a másikba estem. Mintha nem is ugyanazokról az emberekről lett volna szó, hanem számomra ismeretlenekről!
Amint ez megtörtént, egy rövid pohárköszöntőt mondtak és mindenki koccintott mindenkivel és mindenki megpuszilt mindenkit. Én is szerettem volna koccintani, ezért kimentem a konyhába pohárért, de nem találtam. Nem is volt baj, mert mire visszamentem, már hozzáláttak az első fogáshoz. Ott ültem, mint egy Hamupipőke és hang nélkül megeredt a könnyem. Már majdnem megfulladtam az elfojtott zokogástól, amikor észrevettem, hogy a vőlegény úgy néz, olyan mereven, ahogy a kígyók nézik az áldozatukat, mielőtt elkapják és szőröstül-bőröstül lenyelik azokat.
Segítségkérőn néztem apát és anyát, akik az én szüleim is állítólag, de olyan vidámak voltak, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna!
Azt hiszem senki nem vette észre, amikor kimentem a sufniba.
A kínos csak az volt, amikor a bagósok kijöttek a sufni elé, az udvarra cigizni. Én meg ott ültem a favágó tuskón a fölhalmozott tüzelő mellett és még udvariasságból sem néztek rám, mintha levegő lettem volna.
Milyen elvetemült nőszemély lehettem a szemükben! Vajon mivel érte el Györgyi mindezt?
Azóta sem tudtam meg, ugyanis Györgyi csak akkor állt szóba velem, ha pénzt kért kölcsön. Akkor még köszönt is előtte. Ezek után már biztos voltam abban, hogy ez a veszély sem fenyeget.
Tévedtem! Bizony megtörtént a nagy kölcsönkérés, de hogyan?
Bercze postán megküldte az utolsó részletet, amikor Györgyi előállt azzal a kéréssel, hogy vőlegényével össze tudnának házasodni, ha lenne pénzük arra a házrészre, amit kinéztek jövendő otthonuknak. Azután az eljegyzés után egészen egyszerűen nem értettem hogy mi közöm van nekem ehhez? Úgy gondoltam, hogy majd új rokonai, meg jövendő férje meg is lennének sértődve az én pénzemtől.
Rosszul gondoltam.
Anya is hadba indult a pénzért. Védekezésül próbáltam velük tisztázni, és egyeztetni elképzeléseinket a jövőmet illetően. Mivel többször is, és elég kíméletlen egyértelműséggel adták a tudtomra hogy sem a jelenben sem a jövőben nem számíthatok senki másra, csakis önmagamra, kénytelen voltam velük megosztani otthonteremtési "lehetőségeiimről" az elképzeléseimet.
- Próbáljátok megérteni: ahhoz, hogy én valaha is elkerüljek "itthonról", sok pénzre lenne szükségem! A gépírónői fizetésemből, ha egy fillérig takarékba tudnám tenni, és közben nem kellene lakbérre, élelemre, közüzemi díjra, iskolára, tanszerekre, ruhára, cipőre, stb. költeni, akkor is csak hatvankét éves koromra lenne annyi, hogy egy kicsi lakást, vagy házrészt tudjak venni. Én viszont gyerekeket, családot szeretnék, és az is köztudott, hogy a gyerekszülésre ötvenen felül nem sok esélye van egy nőnek és nem is ajánlott! Így, takarékoskodok, ahogy tudok, majdcsak megtalálom a páromat is még időben!
Erre kitalálták, hogy nekik "nem kell albérlő gyerek", vagy haza adom az összes keresetem, vagy: "le is út, meg fel is út!".
*
Közben, a középiskolában is beindult a "nagyüzem". Kiderült, hogy a könyvvitel, számvitel, tervezés, gazdaságtan nem olyan könnyű, mint ahogy gondoltam. Főleg a matematika és a könyvvitel vett rengeteg időmet igénybe.
Sajnos, az otthoni tanulásra a család nem volt berendezkedve, mert nem volt egy íróasztal sem a háznál. Amikor, pedig venni akartam egyet, anya határozottan kijelentette:
- Te itt ne rendezkedj! Ide te nem veszel semmit! Ez nem a te lakásod! Majd a tiédbe azt veszel, amit akarsz! A pénzed megvan hozzá!
- De anya, az a pénz semmire sem elég. Legalább még egyszer annyi kellene hozzá, hogy egy lakásra a beugrót le tudjuk perkálni.
- Fogj magadnak, akkor egy pénzes palit, úgyis olyan nagyra vagy a tanulásoddal!
- Én nem megyek többé férjhez szerelem nélkül.
- Nem vagy már tizenhat éves, neked már nem a szerelmen kellene az eszednek járni! Neked azt kell nézni, hogy vagyonos legyen!
- Anya! Hol élsz? Ma már nincsenek vagyonos fiatalok!
Ennél a mondatnál apa is bekapcsolódott a vitába, mert közben bejött a galambházból. Persze ő már a szövőgyári hangerejével.
- Ha most neked nem kell a pénz, miért nem adod, akkor oda a testvérednek? Megmondom, hogy miért nem, mert zsugori vagy! Annyit érsz csak, amennyi a pénzed!
- Hogy adjam oda, amikor lehet, hogy soha nem tudná visszafizetni? És mit csinálok, ha mégis összehoz a sors egy rendes fiatalemberrel? Ti tudnátok engem támogatni?
Anya erre egy végső rohammal közölte velem:
- Miből támogatnánk? Még mit nem? Elvárnád, hogy földönfutókká váljunk, hogy neked legyen lakásod? Kiüldöznéd a szüleidet a drága anyámnak a pénzén, utolsó fillérén vett házból?
Apuka kontrázott még egy utolsót:
- Ilyen ez, Pokornyik-vér van benne! Képes ez mindenre! Maholnap még megéljük, hogy földönfutókká tesz bennünket!
Mindezt olyan hangerővel ordították, hogy lehetett hallani, amint az ablaküvegek megremegnek. A kutya is rákezdte az ugatást, majd sorra a környék összes kutyái. Nem is tudom, hogy az, amit kiabáltak, vagy az ahogy kiabálták volt-e méltatlanabb és bántóbb? Ebből a felém áradó gyűlöletből megértettem, hogy a rossz lelkiismeretük igazolásául van szükségük erre az erkölcsi hitelrontásra, mert ezzel zsarolhattak, lelki terror alatt tarthattak.
Még két évvel korábban - ilyen helyzetben - reflexszerűen működött a bűntudatom és olyankor, hogy kiengeszteljem őket - bármit kérhettek tőlem, igyekeztem teljesíteni.
Huszonöt éves koromra, a sok szenvedés miatt rákényszerültem arra, hogy tudatosabban szemléljem önmagamat. Éreztem, hogy a sok próbatétel után, melyekből sikerrel tudtam kiverekedni magam, át kell értékelnem az önmagamról kialakított képet. Ez sehogy nem egyezett azzal, amiről anyáék próbáltak meggyőzni.
Most is olyan vérlázító aljasságot tulajdonítottak nekem, hogy nem hagyhattam szó nélkül.
- Hogy hihettek rólam ennyi gonoszságot? Ez csak úgy lehetséges, hogy ti vagytok ilyen gonoszok!
Mondtam, miközben elindultam az ajtó felé, mert "bekattant" a Bercze mellett kialakult menekülési reflexem.
- Ne bántsd a szüleimet!
Kiabálta ekkor már Györgyi is. Nem is kellett több anyának! Elvágódott az ággyal párhuzamos szőnyegen. Leánya teátrálisan, zokogva ráborult és úgy mondta:
- Édesanyukám! Térj magadhoz! Édesanyukám! Ne haljál meg!
Ezt már nem bírtam tétlenül nézni. Amikor Bercze Jana mellett annyi testi-lelki szenvedést kellett "mosolyogva" eltűrnöm - megfogadtam, hogy: soha többet nem hagyom magam ilyen mű-rosszullétekkel, műájulásokkal zsarolni!
Szerettem volna "húgomat" is megnyugtatni, ezért anya fölé hajolva megnéztem az arcszínét, megfogtam a csuklóját, miközben éreztem az egészséges egyenletességgel és erősséggel lüktető pulzusát.
- Tökéletes, megnyugodhattok! Nincs semmi baja! Ezt úgy nevezik, hogy hisztéria.
Majd nyugalmat színlelve ki akartam végre menni a szobából.
Anya erre, mint egy "Keljfeljancsi" hirtelen felült és valami rettenetes, mélyről jövő hangon azt kiabálta:
- Légy átkozott!
és visszahanyatlott a szőnyegre.
Apa egy szökkenéssel utolért, miközben fojtott rekedtséggel mondta:
- Ne bántsd az én feleségem!
majd hatalmas tenyere - a jól ismert erővel - csattant a bal arcomon.
(Most, hogy e sorokat írom, ugyanúgy fáj, mint akkor és az arcom ismét elzsibbadva földagad. Azóta tudom, hogy nekem az a két ember nem lehet a szülőm! De, ha nem ők, akkor ki? És miért nem tudhatom meg az igazat? Olyan nagyon nem tudtak elfogadni, elviselni, hogy éreztem, amint szenvednek a puszta létemtől, jelenlétemtől! És amennyire szenvedtek, olyan határtalanul gyűlöltek és kínoztak.)
Ettől a naptól fogva úgy éltem, mint egy árva, akinek csak önmaga, vagy a Jó Isten lehet a "gyámolítója". Soha többé nem vártam tőlük és senkitől semmit! Céltudatosan, célratörőn, összeszorított fogakkal elkezdtem megvalósítani az újragondolt, újraépített életemet.
Azt is tudtam, hogy addig nem bújhatok ki az "ANYUKA"-"APUKA"-GYEREKE szerepből, míg ők nem engedik, vagy nem akarják!
Nagyon-nagyon nehéz szerep volt és még nagyon sokáig el kellett játszani! Erről az életjátszmáról szól ez a történet.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kiutáltatásomban, elképzeléseinket, bebocsáttatására, egyenletességgel, lehetőségeiimről, előkészületekben, egyértelműséggel, visszahanyatlott, ismeretlenekről, bemutatkozásnál, otthonteremtési, összeismerkedni, rákényszerültem, rosszullétekkel, tulajdonítottak, elképzeléseimet, megnyugodhattok, megismerkedtem, fiatalemberrel, barátságunknak, bekapcsolódott, kiengeszteljem, összeszorított, középiskolában, leérettségizek, szabadidőruhám, elkényeztetett, udvariasságból, életjátszmáról, lelkiismeretük, gyerekszülésre, pohárköszöntőt, takarékoskodok, műájulásokkal, megvalósítani, menyasszonyos, felfedező izgalmával, egyik fiúval, hosszú leveleivel, kölcsönös kíváncsiság, társasági élet, család szeretné, eljegyzési ünnepi, menyasszonyos háznál, ősszel együtt, iskolát csak, eljegyzési előkészületekben, hétvégén sorra, idegen emberek, költött rosszhírem, könnyeimet befelé, összetolt asztaloknál, ADJÁTOK VISSZA GYÖKEREIMET, Bercze János, Amikor Bercze Jana, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| felfedező izgalmával, egyik fiúval, hosszú leveleivel, kölcsönös kíváncsiság, társasági élet, család szeretné, eljegyzési ünnepi, menyasszonyos háznál, ősszel együtt, iskolát csak, eljegyzési előkészületekben, hétvégén sorra, idegen emberek, költött rosszhírem, könnyeimet befelé, összetolt asztaloknál, ebédlőnek átrendezett, vőlegény apukájának, önfeláldozó szülői, másikba estem, emberekről lett, rövid pohárköszöntőt, konyhába pohárért, első fogáshoz, elfojtott zokogástól, kígyók nézik, legnagyobb rendben, kínos csak, bagósok kijöttek, udvarra cigizni, favágó tuskón, fölhalmozott tüzelő, nagy kölcsönkérés, utolsó részletet, eljegyzés után, jövőmet illetően, tudtomra hogy, gépírónői fizetésemből, fillérig takarékba, kicsi lakást, gyerekszülésre ötvenen, összes keresetem, könyvvitel vett, otthoni tanulásra, pénzed megvan, pénzes palit, szerelmen kellene, eszednek járni, szövőgyári hangerejével, rendes fiatalemberrel, végső rohammal, drága anyámnak, ablaküvegek megremegnek, környék összes, ahogy kiabálták, felém áradó, rossz lelkiismeretük, erkölcsi hitelrontásra, önmagamról kialakított, ajtó felé, ággyal párhuzamos, egészséges egyenletességgel, szökkenéssel utolért, arcom ismét, puszta létemtől, naptól fogva, életjátszmáról szól, kiutáltatásomban, elképzeléseinket, bebocsáttatására, egyenletességgel, lehetőségeiimről, előkészületekben, egyértelműséggel, visszahanyatlott, ismeretlenekről, bemutatkozásnál, otthonteremtési, összeismerkedni, rákényszerültem, rosszullétekkel, tulajdonítottak, elképzeléseimet, megnyugodhattok, megismerkedtem, fiatalemberrel, barátságunknak, bekapcsolódott, kiengeszteljem, összeszorított, középiskolában, leérettségizek, szabadidőruhám, elkényeztetett, udvariasságból, életjátszmáról, lelkiismeretük, gyerekszülésre, pohárköszöntőt, takarékoskodok, műájulásokkal, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 837
- e Hónap: 9441
- e Év: 45382
|
|
|
Offline
