|
2018-11-11 21:15:41, vasárnap
|
| |
| |
Márton ünnepe a középkor óta határnap volt: a gazdasági év kiemelkedő zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba. A pásztorok, főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el szolgálatukkal.
,,...meghoztam Szent Márton püspök vesszejét"
Szent Mártont már a középkorban a jószág egyik jeles patrónusaként tisztelték hazánkban. Ünnepéhez kapcsolódik a pásztorjárás és vesszőzés hagyománya, mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi és a távolabbi németség körében volt ismeretes.
Ennek eredete egy Répce vidéki legendára vezethető vissza, mely szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.
Márton napján ezért a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot ígért. A vessző átadásakor köszöntőt mondtak: ,,Adjon Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!"
A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonosz űző, termékenységvarázsló eszköz, amelynek használatával többek között György, Katalin, Borbála és aprószentek napján is találkozunk.
A köszöntő pásztornak minden háztól Szentmárton rétes vagy Márton garas járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta. Újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. A hosszúperesztegi gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy - mint a faluban mondogatták - Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.
Aki Márton napján libát nem eszik..."
Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már az új esztendő kezdődött.
A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak, illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy közeledett az advent, amely a karácsonyt megelőző böjti időszak volt. Márton napja Bod Péter szerint amolyan második farsang is volt a régieknél: sült ludat ettek és újbort ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még élő mezőkövesdi matyó hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagy farsang mellett Márton-nap táján ülték.
A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokás és hagyomány későbbi továbbélése. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban hangjukkal elárulták őt.
Ezért Márton napjának a frissen tömött lúd vált az ünnepi eledelévé. A Szombathelyi Egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján hagyományosan Márton lúdját ettek, és bort ittak rá.
Écs falu regulája szerint: ,,Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Hasonló Zalalövő tanítása is: ,,Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik." A mondás azok figyelmeztetésére szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt megillető tiszteletet.
,,A bornak Szent Márton a bírája"
Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. A régi céhvilágban a jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: Megérdemli a Márton poharát. A város borából áldomásbor járt neki.
,,Márton napján, ha a lúd jégen áll..."
Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem ünnepének időjárásából is következtettek a télre, a jövő évi időjárásra, termésre.
Már Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: ,,Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd mellcsontja világos, hó jön, ha fekete, eső." Bod Péter szerint Szent Márton napjáról is szoktak jövendölni a parasztok: ,,Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen."
A Somló vidéken erre a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz, ha nem esik hó, akkor kemény tél várható. Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű regulája: ,,Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál."
........
Forrás: Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: érdekes képek |
|
|
|
Címkék: hosszúperesztegi, nyírfavesszőkkel, következtettek, mellcsontjából, mesterlegényre, szolgálatukkal, patrónusaként, eltölthessünk, használatával, örvendetesebb, hagyományosan, szolgálhatott, szombathelyre, áldomásozást, kapcsolódott, lakodalmakat, szűkölködjék, kalendáriumi, pásztorjárás, megélhessünk, időjárásából, szaporulatot, karácsonykor, szombathelyi, járandóságát, középkorban, továbbélése, találkozunk, burgenlandi, mezőkövesdi, voltaképpen, esztendőben, egészségben, egyházmegye, kapcsolódik, aprószentek, ország nyugati, napon számoltak, jószág egyik, szomszédos burgenlandi, távolabbi németség, egyik pásztor, szent püspök, beteg jószágot, nyugat-dunántúli falvak, gazdának adtak, vessző átadásakor, frissen vágott, köszöntő pásztornak, hosszúperesztegi gazdasszony, napon rétest, faluban mondogatták, Szent Márton, Szent Mártont, Szombathelyre Mártonhoz, Adjon Isten, Adja Isten, Szent Márton-napot, Ezért Márton, Szombathelyi Egyházmegye, Hasonló Zalalövő, Apáczai Csere Jánosnál, Magyar Kurír,
|
|
Offline
