|
2018-12-29 20:59:56, szombat
|
| |
| |
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rám rakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: vándorlásban, kibányászni, reneszánsza, testvéreim, rárakódott, segítsetek, kapavágást, tornyosul, csillagok, eltemetve, szegényen, magamban, istenarc, rakódott, tegyetek, nyugszom, csákányt, fosztott, ragadok, szennye, órámban, egészen, magamat, nyugodt, eltűnik, rétegen, szenny, előtti, bennem, miképp, jertek, kihűlt, fölibe, akarom, hamuja, igazán, örök vándorlásban, rárakódott világ-szenny, Reményik Sándor,
|
|
Offline
