|
2019-02-22 19:27:20, péntek
|
| |
| |
- Szarvashiba
Egy karvastag agancsú szarvasnak megtetszett egy feltűnő szépségű ünő.
De mert széplélek volt, önemésztő alkat, úgy gondolta, egyelőre hallgat, s majd egyszer szép hosszan
elbőgi szerelmét egy hősi eposzban,
Így nem a nyers erő, hanem a költészet lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet. Itt követte el a hibát, írt szonettet, elégiát, s a lánykérést elódázta.
Kínban égve, könnyben ázva nagy költővé érett.
De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.
- A kacsa napilapja
Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát, vérbe mártva tollát, epével dagasztott, könnyekkel erjesztett
rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.
Mint képzelt csatákba kiküldött riporter, fajokat tiport el.
Éhínség, mészárlás s még száz más kiagyalt borzalom tobzódva tombolt tizenkét oldalon.
Tűzvész vagy szerényebb méretű merénylet, naponként hatvan, már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.
Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
Így lett napilapja a valóság tükre.
- Tréfás sír feliratok
ZEBRA:
Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.
SEREGÉLY:
Elhunytam, mert ez idén sörét nőtt a venyigén.
Szüretkor a puskák rám szórták a mustját.
HANGYA:
Kinek járandója csak egy apró morzsa, ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
NERC:
Hogy lenyúztak, ó, én árva, elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét. Ó, hogy utálom a zenét!
GÖDÉNY:
Ha volna sírkövem, megtudnád belőle, azért nincs, mert azt is elittam előre.
EGY SÁSKA A HADBÓL:
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
...Várnom kell az esti névsorolvasásra.
VAKOND:
Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
Most felülről szagolom az ibolyát.
CERKÓF:
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
Tévedtem.
HÜLYE TYÚK:
Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.
GALAMB:
Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.
LAJHÁR:
Lustább voltam én, mint mások.
Pihengettem. De ez már sok
- A pesszimista keszeg
A lüke sügér rég egy kérdést feszeget: miért pesszimisták az apró keszegek?
Végre választ adott rá a megkérdezett:
- Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg, borúlátó leszek
- Tyúk vagy tojás
Rég gyötrődve kutatjuk, hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
A tyúkot ez a gond sohasem bántotta, csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?
- Veszélyes mese
Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat, míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat, a némán lapulva leskellő kobra ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra. Így hát vedd alapul:
A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.
MÉHEK
Szorgalmukról döngicsélnek.
Mézesmázos öndicséret.
ÁLLATI JOGOK
Törvényről és jogról vijjogott a héja, és ettől égnek állt a jérce taréja.
Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok, ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.
GÓLYA-VENDÉGSÉG
A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
Sőt továbbment - még a kicsik is jöhetnek!
De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek...
- Kecskére káposzta
Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül, elmondom kecskéül!
- Mekk!
Egyelek meg, de remek kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek...
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek, melyeket emberek nem esznek meg, nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek, melyeket szemetesvederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket.
Le veletek!
Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek.
- Szamár mese
Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt egy csengeri csengős pörge szőrű göndör csődöre.
De bármilyen pörge szőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre
Göre Döme csengeri csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc, kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő dőre öreg. Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős pörge szőrű göndör csődöre.
Szomszédságban élt a fösvény Szemere, annak volt egy nőstény szamara.
A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú szamara szemére.
Ámde mit csinált egy szép nap az örökkön ődöngő-lődörgő öreg dőre
Göre Döme csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet szemerkélő szomorú szamara?
Na mit csinált?
Öszvért!
- A pék pókja
Az apróka pók-apóka, s a porhanyó potrohú pókanyó, a pékségben a szennyezett mennyezetre
nyálból való, máló hálót font, -
Pont.
A kópé póknép pótlékhálókat eresztve keresztbe a pókasztal fölött, hálóból ebédlőt kötött.
Félt a péppel pepecselő pék, hogy odapök a pók, illetve a liszttel hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs -
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák pék pók.
Pukk.
- A teve fohásza
Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova.
Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat kutat.
Még öt-hat nap kullog, baktat.
Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol, de tévednél, vélvén, vén híved neved feledve
elvetemedve vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova, mivel levet - vert vederbe feltekerve - nem vedelve
lett betelve a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve!
S evezzevel ava teve level kévét kivilevelhevelteve.
- Nyelvtörő
Óperenciának
országában,
odvas olajfának
oltalmában
oázisnak oroszlánja
olvasásra oktatgatja
(okvetlenül órák után)
oktondicska orángutánt.
Ablak alatt agárkutya
akácmézet adagol,
ajtórésen almakukac
az anyjához araszol,
apátfalvi Anna-bálon
angyalbaba aluszik,
Aggteleken Apor s András
aranyhalra alkuszik
Az apróka pók-apóka, s a porhanyó
potrohú pókanyó a pékségben a szennyezett
mennyezetre nyálból való máló - hálót font - pont.
Az egymást tapasztó táposztó
levelek képezte káposzta
letépett levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: visszatapasztjuk, névsorolvasásra, kecskeszellemek, szemetesvederbe, elengedhetetlen, megmentettelek, szomszédságban, megrepedeznek, szorgalmukról, pótlékhálókat, szamárkönnyet, szerkesztett, döngicsélnek, viccrovatban, megkérdezett, pesszimisták, óperenciának, csődörcsődöt, rémhírektől, moccanatlan, pihengettem, mennyezetre, szamárkönny, oktondicska, intelmemből, dörgedelmes, elvetemedve, feltemettek, varangypárt, szakasztott, megtetszett, pesszimista, elkergetnek, fejdíszéért, szarvashiba, megfelelnek, karvastag agancsú, feltűnő szépségű, hősi eposzban, költészet lesz, lánykérést elódázta, kacsa napilapja, hasára ütve, valóság tükre, tévedés áldozata, elefánt átkelt, apró morzsa, másik sáska, esti névsorolvasásra, ágyúcső égnek, pesszimista keszeg, lüke sügér, Romhányi József, SÁSKA HADBÓL, HÜLYE TYÚK, ÁLLATI JOGOK, Göre Döme, Aggteleken Apor,
|
|
Offline
