|
2014-01-29 07:48:33, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
1. Az ember irányítsa figyelmét testi és lelki egészsége gyarapítására. Hogy egy ember mennyire egészséges, az elsősorban persze nem tőle függ. Mindenki képes azonban arra törekedni, hogy tökéletesítse magát ezirányban. Csak egészséges embertől származhat egészséges megismerés. A szellemi iskolázás nem utasít vissza egészségtelen embereket; annyit azonban el kell várnia, hogy a tanuló egészségesen akarjon élni.
2. feltétel, hogy önmagát az egész élet egy tagjának érezze. E feltétel betöltése sok mindent magában foglal. S mégis minden szellemi tanítvány egyedül a neki megfelelő módon tudja teljesíteni. Ha én egy nevelő vagyok, s növendékem nem felel meg elvárásaimnak, érzelmeimet elsősorban nem ellene kell fordítanom, hanem magam ellen: mert növendékemmel oly messzemenőkig egynek kell éreznem kell magam, hogy saját magamtól kell kérdeznem: vajon nem az én tettem következménye-e, ami őbenne elégtelen? Ahelyett, hogy érzéseim ellene fordítanám, arról kell alaposan elgondolkodnom, hogy hogyan kellene viselkednem a jövőben, hogy tanítványom jobban megfelelhessen követelményeimnek. Ilyen beállítottsággal az ember egész gondolkodásmódja fokozatosan átalakul. Ilyen beállítottsággal például egy bűnözőre is másképp nézek, mint e nélkül. Visszatartom tehát ítéletem, és azt mondom magamnak: "én is csak egy ember vagyok, akárcsak ő. Lehet, hogy az a neveltetés, melyben körülményeim folytán részesülhettem, védett meg az ő sorsától." Így pedig valószínű eljutok ahhoz a gondolathoz is, hogy ez az embertestvér más lett volna, ha azon tanárok, akik fáradozásukat rámfordították, az ő gyarapodását mozdíthatták volna elő. Végiggondolom, hogy én olyasvalamiben részesültem, amit tőle megvontak. Akkor pedig az az elképzelés sem tűnik távolinak többé, hogy én magam csak egy tag vagyok az emberiségen belül, s mindenért, ami történik, egyben felelős is. Nem azt akarjuk itt mondani, hogy egy ilyen gondolatot rögvest külső agitatív tettekbe kellene átültetni. De a lélekben csendben ápolni kell. Így aztán egészen lassan beiktatódik, majd az ember külső magatartásába is. Végsősoron pedig, ezekben a dolgokban minden ember kizárólag saját maga láthat hozzá élete megreformálásához. Semmit sem gyümölcsözik ezen gondolatok értelmében általános követelményeket állítani az emberiséggel szemben. Hogy milyen kellene legyen az ember arról könnyű ítéletet alkotni; a szellemi tanítvány azonban a mélyben dolgozik, és nem a felszínen. Épp ezért teljesen helytelen volna, ha az említett követelményeket valamilyen külső, pláne politikai követeléssel hoznák kapcsolatba, amihez semmi köze sem lehet a szellemiskolázásnak. A politikai agitátorok szokás szerint "jól tudják", mi a követelni való - másoktól; hanem a saját magukkal szembeni követelményekről csak nagyon kevés szó esik köztük. Pedig ezzel függ össze a szellemi iskolázás
3. feltétele. A tanítvány fel kell küzdje magát ahhoz a szemlélethez, hogy gondolatai és érzései éppoly jelentőségteljesek a világ számára, akárcsak cselekedetei. Fel kell tudja ismerni, hogy ha gyűlölöm egy embertársam, az ugyanúgy rombol, mintha ütlegelni kezdeném. Akkor pedig eljutok ahhoz a megismeréshez, hogy önmagam tökéletesítésével nemcsak magamért, de a világért is teszek valamit. Tiszta érzéseimből és gondolataimból éppolyan hasznot húz a világ, mint helyes magaviseletemből míg nem tudok hinni saját belsőm világraszóló jelentőségében, addig nem vagyok alkalmas a szellemi tanítványságra. Lelkemet csak akkor fogja betölteni a bensőm jelentőségében való teljes hit, ha énemnek ezen a lelki részén is úgy dolgozom, mintha legalább olyan valóságos volna, mint minden külső dolog. Be kell látnom, hogy érzéseim éppúgy hatással bírnak, mint egy kezemmel végrehajtott valami. Ezzel már meg is fogalmaztuk a
4. feltételt: annak a meglátásnak az elsajátítását, hogy az ember tulajdonképpeni része nem a külsőben, hanem a belsőben rejlik. Aki csak a külvilág produktumának tekinti magát, mintegy a fizikai világ eredményének az semmire sem viheti a szellemi iskolázásban. Önmagunkat lelki-szellemi lényként érezni, alapállása ez a szellemi iskolázásoknak. Aki képes egy ilyen érzést megélni, alkalmas lesz arra, hogy különbséget tudjon tenni belső kötelesség és külső siker között. Megtanulja felismerni, hogy az egyik nem mérhető a másikhoz közvetlenül. Meg kell találni a helyes középutat a külső feltételek előírásai között és aközött, ami a szellemi tanítvány szerint a helyes magatartás. Semmit se kényszerítsen környezetére, amit az nem érthet; de teljesen mentes kell legyen attól a szenvedélytől is, hogy egyedül azt tegye, amit e környezet képes elismerni. Igazságai elismerését egyedül őszinte, megismerésért küzdő lelke hangjában kell keresnie. De környezetétől is tanulnia kell, amennyit csak tud, hogy mindazt megtalálja, ami erényére és hasznára válik. Így fejleszti majd ki azt a valamit magában, amit a szellemtudományban "szellem-mérlegnek" neveznek. E mérleg egyik serpenyőjében egy "nyílt szív" van a külvilág iránt, a másikban "belső szilárdság és tántoríthatatlan kitartás". És ezzel már jeleztük az
5. feltételt: az állhatatosságot egy egyszer elhatározott döntés követésében. Semmi sem viheti rá a szellemi tanítványt, hogy egy elhatározott döntésétől eltérjen, hacsak nem annak belátása, hogy tévedésben van. Minden döntés egy erő is, s ha ez az erő nem is jár mindjárt sikerrel, ahová irányul, abban az irányban is hatni fog. Csak akkor döntő a siker, ha a szóban forgó cselekedetet sóvár kívánásból viszik véghez. A magasabb világok szemében azonban minden sóvárból végrehajtott cselekedet értéktelen. Itt egyedül a cselekedet iránti szeretet dönt. Mindennek e szeretetben kell életre kelnie és megvalósulnia, mindennek ami a titkos tanítványt egy-egy cselekedetre ráveszi. Akkor majd nem fárad bele, hogy egy egy elhatározását újból és újból tettre váltsa, akárhányszor volt is sikertelen. Így jut el oda, hogy ne mindenáron tettei külső hatásait akarja előbb kivárni, de magában a cselekedetben megelégedésre találjon. Meg fogja tanulni, hogy tetteit, sőt egész lényét feláldozza a világért, vegye az bárhogy is áldozatát. Ilyen áldozatra kell készen állnia annak, aki szellemi tanítvány akar lenni. Egy
6. feltétel a hála érzületének kifejlesztése minden iránt, ami az embert éri. Tudnunk kell, hogy saját létünk az egész világmindenség ajándéka. Mi minden is kell ahhoz, hogy mindegyikünk részt vehessen a létezésből, és megéljen! Mi mindent köszönhetünk másoknak és a természetnek! Ilyen gondolatokra kell hajlamot mutasson, aki szellemi iskolázást akar. Aki ezeknek a gondolatoknak nem képes átadni magát, az nem képes kifejleszteni magában azt a mindenekre vonatkozó szeretetet, amire magasabb megismerésre jutáshoz szükség van. Az a valami amit nem szeretek, nem nyilváníthatja ki magát számomra. És minden egyes megnyilvánulás köszönetet kell ébresszen bennem, mert gazdagabb leszek általa.
7. Az összes eddig említett feltételnek egy hetedikben kell egyesülnie: szünet nélkül olyan értelemben fogni fel az életet, ahogy azt az életet életfeltételek megkövetelik. Ezáltal teremti meg a növendék annak a lehetőségét, hogy egységes jelleget adjon életének. Így az egyes életmegnyilvánulások összhangban, és nem ellentmondásban állnak egymással, és előkészítik őt arra a nyugalomra, melyhez már szellemi iskolázása első lépései közben el kell jutnia.
Akiben komoly és őszinte az akarat a megadott feltételek betöltésére, az elhatározhatja magát a szellemiskolázásra. Akkor arra is kész lesz majd, hogy kövesse a felsorolt tanácsokat. Lehet, hogy sokak számára külsőségesnek tűnhetnek ezek a tanácsok. Közülük valaki esetleg azt mondja majd, ő azt várta volna, hogy egy ilyen iskolázás kevésbé szigorú formák szerint folyjon...
a beavatás feltételeinek megteremtése
1. képzeteink alkotásának módja. Az ember ebben a vonatkozásban általában teljesen a véletlenre bízza magát. Hall ezt vagy azt, lát egyet-mást, s ezek alapján alkotja a fogalmait. Mindaddig amíg így jár el, tizenhat levelű lótuszvirága teljesen hatástalan marad. Csak ha ezirányú önnevelését kézbe veszi, kezd majd hatásossá lenni. E célból pedig vigyáznia kell képzeteire. Minden egyes képzet jelentőségteljes kell legyen számára. Egy-egy képzetben mindig valamilyen híradást, a külvilág dolgairól való híradást kell látnia. S ne lelje megelégedését olyan képzetekben, melyeknek nincs jelentősége! Egész fogalomvilágát úgy kell irányítania, hogy az hű tükre legyen a külvilágnak. Törekednie kell arra, hogy lelkéből minden helytelen képzetet eltávolítson.
2. lelki folyamat az ember elhatározásaira vonatkozik. Csak megalapozottan, teljes átgondoltsággal határozza el magát a szellemi tanítvány a legjelentéktelenebbekre is. Minden meggondolatlan cselekedetet, minden jelentéktelen tette távol kell tartania lelkétől! Mindenre jól megfontolt oka kell legyen. És mellőznie kell azt, amire nem jelentős okok késztetik.
3. A beszédre vonatkozik. Csak aminek értelme és jelentősége van, csak olyasmi jöhet a szellemi tanítvány ajkáról. Minden beszéd, ami csak a beszéd kedvéért való, letéríti útjáról. A társalgások szokásos módját, ahol válogatás nélkül, színes összevisszasággal folyik a beszéd, kerülnie kell. Mindamellett nem kell elzárkóznia az embertársaktól való érintkezésektől. Épp érintkezéseiben kell beszédének jelentőségtelivé fejlődnie. A szellemi tanítvány minden beszéddel és válasszal megállja a helyét, de meggondoltan, minden irányba megfontoltan. Sohasem beszél alaptalanul. Meg kell próbálnia nem túl sok és nem kevés szót használni.
4. A külső cselekedetek szabályozása. A szellemi tanítvány megpróbálja úgy rendezni cselekedeteit, hogy azok illőek legyenek embertársai cselekedeteihez és környezetében lezajló történésekhez. Mellőzi azokat a cselekedeteket, melyek másokat zavarnak, vagy amelyek ellentmondásban állnak azzal, ami körülötte történik. Tevékenységét úgy igyekszik beosztani, hogy harmonikusan illeszkedjen környezetébe, élethelyzetébe és így tovább. Ahol valami más készteti cselekvésre, gondosan körülnéz, hogy hogyan is feleljen meg ennek az indíttatásnak legjobban. Ahol magából kiindulva cselekszik, ott a legalaposabban mérlegeli cselekvésmódja hatásait.
5. Az élet berendezése. A szellemi tanítvány igyekszik a természethez és a szellemhez méltó módon élni. Semmit sem kapkod el, de nem is rest. Tőle egyaránt távol áll az eltúlzott buzgólkodás és a hanyagság. Az életet a munkára való eszköznek tekinti, s ennek megfelelően rendezkedik be. Egészsége ápolását, szokásait stb. úgy rendezi be, hogy ezek következménye egy harmonikus élet legyen.
6. Emberi törekvésre vonatkozik. A szellemi tanítvány felülvizsgálja képességeit, tudását, és ennek megfelelően önismeretéhez tarja magát. Megpróbál semmi olyat nem tenni, ami meghaladja erejét, de semmit el nem mulasztani, amire ereje van. Ezen túlmenően olyan célokat tűz maga elé, melyek összefüggésben állnak ideáljaival és az ember nagy kötelességeivel. Nem meggondolatlanul, mint egy puszta kerék alkalmazkodik az emberi hajtáshoz, de megkísérli felfogni feladatát és továbblátni a mindennapiságnál. Arra törekszik, hogy a ráháruló kötelességeket egyre jobban és tökéletesebben csinálja. A szellemi tanítvány lelki életében lévő
7. folyamat arra a törekvésre vonatkozik, hogy az élettől a lehető legtöbbet tanulja. Semmi sem megy el úgy mellette, hogy alkalmat ne adna a tapasztalatgyűjtésre, melyek hasznosak lehetnek életére nézve. Ha valamit helytelenül vagy tökéletlenül hajtott végre, az indíték lesz arra, hogy később ugyanazt helyesen és tökéletesen tegye. Cselekvésük közben megfigyel másokat, hasonló célzattal. Igyekszik gazdag kincseket gyűjteni tapasztalatból, s folytonos gonddal azokhoz fordul tanácsért. Semmit sem tesz anélkül, hogy vissza ne tekintene olyan élményekre, melyek segítségére lehetnek elhatározásaiban és eljárásainál.
8. A szellemi tanítványnak időről időre mélyen magába kell néznie; gondos tanácsot tartani önmagával, képeznie kell élet-alapelveit és felülvizsgálni őket, gondolatban átmenni ismeretein, és így tovább. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Filozófus - Rudolf Steiner |
|
|
|
Címkék: elhatározásaiban, beállítottsággal, gondolkodásmódja, magaviseletemből, jelentőségteljes, jelentőségtelivé, meggondolatlanul, mindennapiságnál, követelményekről, tántoríthatatlan, követelményeket, ellentmondásban, kötelességeivel, állhatatosságot, átgondoltsággal, érintkezésektől, elhatározásaira, cselekedeteihez, tulajdonképpeni, érintkezéseiben, cselekedeteket, tapasztalatból, tökéletesebben, életfeltételek, megfelelhessen, élethelyzetébe, gondolataimból, felülvizsgálni, meggondolatlan, világmindenség, elhatározhatja, megnyilvánulás, jelentőségében, kötelességeket, olyasvalamiben, rámfordították, ember irányítsa, ember mennyire, elsősorban persze, szellemi iskolázás, tanuló egészségesen, egész élet, tagjának érezze, neki megfelelő, nevelő vagyok, ember egész, ember vagyok, emberiségen belül, ilyen gondolatot, lélekben csendben, ember külső, dolgokban minden, Rudolf Steiner,
|
|
Offline
