|
2017-07-23 01:14:29, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Rózsa voltam,
és kóbor kiskutya!
Mikor bimbó
voltam,
reményekkel teli
zöld ágról álmokkal teli.
Mikor kinyíltam,
szépnek látszott
minden.
De csalfa élet rossz
útra vitt.
Már hiába csodáltak,
mert ha rám néztek,
szép nyíló rózsát láttak.
De a rózsa belül szomorú lett.
A szomorúság, a bánat,
rossz tettei, megcsúfították.
Belül, ez a csúf bánat, később
szirmain látszódni kezdett.
Végül a rózsa feje
lehajlott, egészen a betonig.
A betonig, mely repedéséből
volt ereje kiutat találni,
s a napfény felé életét
megkezdeni.
Nem tudta, milyen
próbák várnak majd rá,
volt, aki le akarta szakítani,
de Ő a tüskéivel megvédte
magát!
Mikor már hibákat követett
el, nem tudta magának
megbocsátani, így szirmai
sárgulni, foszladozni,
kiszáradni kezdtek...
...s az idő is telt.
Így a rózsa, mely oly
szép volt, kezdte hullatni
megfáradt, idős szirmait.
Az arra járó már figyelemre
sem méltatta, ha mégis rá
néztek, el is fordultak,
akár egy alázatos kóbor kutya,
ki sétálgatott az emberek
között keresgélve, talál, talán
mégis talál egy olyan embert
aki bízik még benne, akinek
bizonyíthatja, van benne
tonnányi szeretet és hűség,
de félt tőlük, mert ők néha
bántották.
Így csak járt körülöttük,
a magányos kutyus, akár
a pompáját vesztett
szirmait hullató,
élete legjavát megélt
egykor csodás rózsa,
aki már csak árnyéka
volt egykori önmagának!
Mielőtt lejárt az ideje,
szeretett volna még
valami jót tenni...,
hogy észrevegyék,
ki akart tűnni, de
nem tetszett senkinek,
lenyesték, mielőtt
utolsó kívánságával,
szomorú, bánatos
életével méltán
maga ejthette volna
le minden fáradt,
száradt, szirmát.
Az élet, nemet
mondott neki.
A kertész halálra
ítélte.
Így lett a rózsából,
mely beton repedéseiből
nőtt ki, kinek reményei,
álmai voltak...
Fél szárral levágott,
éles töviseivel aszfaltra hulló
halálra ítélt.
Valaha szép, tündüklő
pompázó rózsából
pocsojában széttaposott
halott.
A kutyus sem talált
gazdára, mert nem
hitt, nem mert, félt!
Így maradt a magányos
kutyus kóbor, reményvesztett,
pedig a szíve, szeretni
vágyása hatalmas volt!
Reményei elvesztek,
az utcákat járta, sorstársaival.
Ezt nyújtotta neki ez a világ.
De talán, ez a gondolat,
mely belőlem született,
alakul majd még másképp.
De most még ilyen, szomorú,
mert én vagyok a rózsa, és
a kóbor kiskutya!
M. Anikó Bp., 2017. 07.22.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzéseim |
|
|
|
Címkék: megcsúfították, reményvesztett, sorstársaival, bizonyíthatja, széttaposott, megbocsátani, kívánságával, repedéseiből, foszladozni, reményekkel, sétálgatott, repedéséből, észrevegyék, keresgélve, szomorúság, töviseivel, figyelemre, megkezdeni, pocsojában, körülöttük, kiszáradni, csodáltak, lehajlott, szakítani, elvesztek, született, önmagának, lenyesték, bántották, megfáradt, nyújtotta, szeretett, tüskéivel, fordultak, kinyíltam, látszódni, rózsa belül, csúf bánat, rózsa feje, napfény felé, tüskéivel megvédte, arra járó, alázatos kóbor, olyan embert, magányos kutyus, pompáját vesztett, kertész halálra, utcákat járta, kóbor kiskutya, Anikó Bp,
|
|
Offline
