|
2019-07-31 18:41:13, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
AZ ÖZVEGY DALA
Kezdetben jól folyt az életem.
Meleget, derűt adott nekem.
Hogy az ifjaké az mind ilyen,
hogyan is tudhattam akkor?
Mi az élet? Ó, én ostoba -,
s csak szállt, csak szállt évek sora,
s már nem jött se jó, se új, se csoda,
kettétört a fiatal kor.
A férjem-e? Én-e? Ki volt a hibás?
Türelmünk volt, ha semmi más,
de nem volt a halálnak.
Láttam, hogy jön (s milyen csunyán!),
viszi egyik embert a másik után,
- nem enyém volt még ez a bánat.
Mi is volt hát az enyém? Az enyém?
Hogy oly nyomorulttá lettem én,
nem volt-e rendelés?
Hisz nemcsak boldogságot ad,
aj-bajjal is a sors látogat,
s roncsként neki mit sem érsz.
Hozzám is eljött arcaimért,
hogy megkaparintsa semmiért,
mert lábam már rogyott.
Végeladás volt napra-nap,
s amikor már semmim sem maradt,
legyintett, s itthagyott.
Csorba Győző fordítása
Emlékezés: 1975.07.13.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megkaparintsa, nyomorulttá, boldogságot, legyintett, itthagyott, roncsként, kettétört, türelmünk, emlékezés, arcaimért, végeladás, tudhattam, kezdetben, fordítása, semmiért, rendelés, halálnak, nemcsak, látogat, rogyott, csunyán, meleget, semmim, maradt, hogyan, ifjaké, amikor, lettem, férjem, embert, életem, fiatal, láttam, eljött, milyen, bajjal, mind ilyen, másik után, sors látogat, ÖZVEGY DALA, Csorba Győző,
|
|
Offline
