|
|
|
2014-03-07 00:10:19, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
.Kétségbe esetten sürgettem az ELSZÁMOLTATÁST, mert rettegve féltem attól, hogy lányommal, menyeimmel mindez megismétlődhet, ami a csatolt történetben szereplő kismamával megtörtént!
Vagy akár velem is, ha kórházba kerülnék. Igaz, már nem szülés okán, hanem esetleg valamilyen kóros elváltozás miatt.
Mint ahogy az meg is történt 2011-ben, amikor mellgyulladás miatt került sor egy műtétre. Bizony mondom, olyan mértékben elhanyagoltak a műtétet követően, hogy egy másik kórházban több, mint egy hónapig tartó kezeléssel tudták elérni a gyógyulást... Egy olyan kórházban, ahova már nem érhetett el a titkos szolgálatok gyilkos-mocskos keze! Olyan kórházban, ahova családorvosunk utalt be engem és egy olyan orvosra bízott, akiben ő is megbízott! (Erre nem számítottak a rohadékok!) Ezt követően, viszont a családorvos is célkeresztbe került és féltem őt...
Ennek már csak akkor lesz vége, ha leleplezzük azt a titkos szolgálati MEGBÍZÓT, aki a magyarság lepusztításán ügyködik évtizedek óta. Mert ugye nem gondolja senki komolyan, hogy csak az 1993-ban újjászervezett magyar- állami titkosszolgálat működik Magyarországon! Működik az IDEGEN érdekeket kiszolgáló is, méghozzá ezerrel - bújtatott (fedő) állásokban, családokban elhelyezve MEGBÍZOTTait, akik valamilyen mocskos bűn miatt zsarolhatók és rávehetők a legaljasabb módszerek alkalmazására is!!!!
*
Ez a történet csak egy a sok közül, mellyel el lehetett pusztítani egy ártatlan - még meg sem született életet! Egy élet a hat millió ,,kaparék" közül, akikért lelkem vészharangja újra és újra megkondul! Talán meghallja végre valaki, aki nem csak a jó fizetésért vállalta a képviselőséget és Magyarország kormányzásában a részvételt!
*
Bóna Mária Ilona
*
AZ A KICSI ÉLET REGGEL MÉG OTT LÜKTETETT BENNEM...
(Részlet KICSI KATI TÖRTÉNETE II. fejezetéből)
*
A kórházban, már a második napon megszűntek a panaszaim. Olyan nyolcágyas szobába fektettek, ahol csupa szülőnő volt. Három-négyóránként hozták a kisbabákat szoptatni. Bizsergető jóérzés kerített a hatalmába a látványtól.
Közben, bejött az ügyeletes nővér és valamit beírt a kórlapomra.
- Menjen ki a vizsgálóba!
Fölvettem a köntösömet és kimentem a folyosóra. Leültem a vizsgáló előtti székek egyikére. Megmagyarázhatatlan idegesség tört rám. Elkezdtem izzadni. Nem tudtam, hogy mi lehet ez. Már vagy fél órája ott ücsörögtem, amikor látom: nagyvizit van. Éppen abba a kórterembe - ahol engem is elhelyeztek - vonul be az osztályos főorvos és a többi orvos a főnővérrel, asszisztensekkel. Ilyenkor minden betegnek ott kell lenni az ágyon. Most mit csináljak? Fölálltam és besiettem. Szerencsére, a másik oldalon kezdték a vizitet. Éppen megálltam az ágyam mellett, amikor odaért a ,,vizit".
- Igen, negatív lett a teszt. Jöjjön ki, majd megvizsgálom.
Ezt nekem mondta. Majd odafordult az egyik osztályos orvoshoz: - lehet, hogy még ma meg tudjuk csinálni.
Mi lehet az, amit meg akarnak rajtam, vagy velem csinálni?
A rossz előérzet kezdett teljesen hatalmába keríteni. Olyan gyengeség tört rám, hogy legszívesebben visszafeküdtem volna az ágyba. Nem tehettem, mert vissza kellett menni a vizsgáló elé. Újabb félórás ücsörgés után, végre megérkezett a főorvos, aki behívott.
Már attól is fokozódott a szorongásom, hogy kettesben voltunk. Nem tudom, hogy miért, de hiányoltam az asszisztenst. Jó lenne, ha még egy női személy - rajtam kívül - itt lenne! - Gondoltam. De, amint találkozott a tekintetünk egy pillanatra, legszívesebben elszaladtam volna.
- Feküdjön föl!
*
Le kellett venni a bugyimat, ami most megoldhatatlan feladatnak tűnt számomra. Belegabalyodtam a gumiházba, mert összefogtam a hálóingemmel, közben elveszítettem az egyensúlyomat. Majdnem elestem. Nagyon ideges voltam. Egy olyan embernek kellett kitárni a testem legintimebb részét, aki még csak nem is leplezte ellenséges szándékát! Mire lehántottam magamról a fehérneműmet, legalább két körmöm berepedt.
*
Mielőtt felmásztam volna arra a bizonyos vizsgálóra, körülnéztem menedéket keresve. Olyan voltam, mint egy vadászaton, a bekerített vad. Amikor beláttam, hogy innen már nincs hova menekülni, fölfeküdtem és széttártam a lábamat. Még a hasizmomat is megpróbáltam ellazítani, hogy könnyebben tudjon vizsgálódni.
- Utolsó rendes menstruációja?
- Január 11-e.
Április közepe volt. Amikor köldökmagasságban méricskélte az uterus-om, vártam, hogy megkérdezi: - észlelte már a magzat mozgását? Éppen eldöntöttem, hogy kérdezés nélkül is megosztom vele ezt, a számomra örömteljes információt, amikor ismét megszólalt.
- Nagyon vérzett és görcsölt?
- Nem. Egyáltalán nem véreztem, csak egy kis rózsaszín pecsételő váladékozással és alhasi fájdalommal jöttem be tegnap. De, mára az is elmúlt.
Még szerettem volna neki beszámolni arról: nem is csoda, hogy görcsöltem, hiszen nagyon nehéz az életem, mert munka mellett tanulok, háztartást vezetek, szabok-varrok...
- Mert, most szinte teljesen üresnek érzem a méhét. Ezt bizonyítja a negatív terhességi teszt is. Lehet, hogy spontán elvetélt otthon.
- Nem véreztem. Csak egy kis...
- Jó, csináljunk még egy tesztet. Ha az is negatív lesz, akkor ki kell tisztítani a méhét, mert nagyon nagy bajt okozhat, ha valami még bent maradt a vetélés után.
*
Mint a holdkóros, úgy botorkáltam vissza a kórterembe.
Gyorsan bebújtam a paplan alá és hátat fordítottam a kórteremnek. Szerettem volna mindenkinek elmondani életem történetét, hogy megtudják nem olyan ,,rossz fajtájú"- rossz ember vagyok, amilyennek gondolnak!
*
,,Én: igaz, magyar ember vagyok!" - Vigasztaltam magamat.
,,Hogy létezik az, hogy ezt senki nem látja rajtam?"
- F.-né! Ne hisztizzen nekem itt, mert levitetem a pszichiátriára!
- Én csak sírok...
- Erről van szó. A főorvos úr mondta, hogy meg kell ismételni a tesztet és ezért még legalább egy napig itt kell a kórteremben tartani. Itt szülőnők vannak, és nem szeretném, ha pánikot keltene közöttük! Itt a pohár, amibe holnap reggel, az első vizeletet bele kell tenni!
*
Lecsapta az üvegpoharat az ágy melletti éjjeli szekrényre és energikus lendülettel kiment az ajtón. Ott hagyott a kételyek közötti vergődésemben.
*
*
*
Másnap reggel nagy műgonddal ,,tettem bele" az első vizeletemet a pohárba. Tudtam, hogy legalább 24 órára van szükség ahhoz, hogy elvégezzék a tesztet. Aznap látogatás sem volt. Pihenésre, erőgyűjtésre használtam ezt a napot.
*
A következő napon azonban arra ébredtem, hogy a főnővér felvezeti a kartonomra az eredményt. Amikor elment, felkeltem és gyorsan megnéztem.
- ,,Negatív!" - Olvasom.
Megszédültem. Alig tudtam visszamenni, hogy visszafeküdjek. Eldőltem, mint egy krumpliszsák. Nem volt erőm arra sem, hogy betakarjam magamat.
Kár, hogy akkor még nem tudtam imádkozni. Egyre csak olyan embereket keresgéltem az emlékezetemben, akihez lehetett, vagy lehetne a bajban fordulni. Senki nem jutott eszembe.
*
AKKOR MÁR TUDTAM, HOGY SENKI NEM TUDJA MEGMENTENI A BENNEM FEJLŐDŐ KICSI ÉLETET ATTÓL, HOGY MEGÖLJÉK.
*
Nem kaptam reggelit. Ebből tudtam, hogy a műtétet végre fogják hajtani. A nagyvizit alatt úgy elmentek az ágyam előtt, hogy rám sem néztek és egy szót sem szóltak. Ott maradtam a nagy bizonytalanságban.
*
Már tudtam a műszak programját. Tudtam: mikor tartanak konzíliumot; mikor van ,,nagyüzem" a műtőben...
Próbáltam kitalálni, hogy mikor kerül rám a sor. Futószalagon jöttek-mentek a terhesség-megszakításosok a kórterem és a műtő között. Készenlétben voltam órákon keresztül. Aztán délben ebédet sem kaptam. Nagyon éhes voltam. Olyan, rohamszerű éhségérzet tört rám, mint az elmúlt három hónap alatt általában, amikor nem ettem legalább négyóránként.
*
Úgy, fél három körül bejött egy fiatalember, orvos-gyakornok, és megkérdezte a nevemet, meg ettem- ittam-e? Mondtam, hogy nem. Erre beadott egy injekciót. Körülbelül húsz perc múlva megjelent egy hordággyal, amire átrakott. Nem értettem miért bánnak úgy velem, mint egy beteggel. Magam is át tudtam volna feküdni. Lehet, hogy attól tartott: meg fogom tagadni az engedelmességet? Minden esetre ez bejött...
Csendes-pihenőben egyébként sem zavartam volna meg a kismamák nyugalmát!
*
- Ölelje át a nyakamat!
Mondta, miközben nagyon gyengéden, de határozottan felnyalábolva áttett a hordágyra. A folyóson végigtolt, majd a liften eggyel lentebb, vagy fentebb mentünk. Nem tudtam követni. Majd betolt egy kis műtőbe.
Ott már várt az osztályos orvos. Az elmúlt napok során őt találtam a legrokonszenvesebbnek az egész orvosi karban.
Magas, jóképű, már egy kicsit deresedő hajú férfi volt. Nálam, körülbelül tíz évvel lehetett idősebb. Csendes, merengő típus. Olyan, akinek szívesen lettem volna a TÁRSAM akár a munkában, akár a magánéletben. Olyan, akire ,,fel tudtam volna nézni"!
*
A fiatalember át akart rakni egy olyan műtőasztalra, amelyiken megláttam azt a bizonyos lábtartó szerkezetet és előtte ott volt a vödör, amiben benne felejtették az előző véres ,,kaparékot".
Ettől a látványtól feltámadt az életösztönöm és leugrottam a hordágyról. Két kezemmel belekapaszkodtam az ajtókeretbe.
- Nem engedem, hogy kikaparják a kisbabámat! Nem engedem, hogy ,,kaparékot" csináljanak belőle! Már érzem a mozgását! Teljesen panaszmentes vagyok harmadik napja! Haza akarok menni!
*
Ekkor, egy melegséghullám öntötte el az egész testemet, majd rohamszerű, szülési fájást éreztem a méhem tájékán. Kivert a verejték. Valami meleg csorgott végig a combomon és a lábam szárán.
*
- Az injekció - Hasított belém a felismerés!
*
ÖSSZEOMLOTTAM. Elengedtem az ajtókeretet és hagytam, hogy a fiatalember karjaiba vegyen. Végig ott ült mellettem, és amikor nagyon görcsöltem, simogatta a hasamat, fogta a kezemet, s egy vizes ruhával törölgette a homlokomat.
Beszélt hozzám, hogy ,,már nem fog sokáig tartani". De bizony sokáig tartott! Azzal magyarázták, hogy:
- ez kicsit hosszadalmasabb, de az injekció segít kitágulni, ettől érzi a görcsöket. Ez nem károsítja annyira a méhet és a méhszájat, mint a műszeres tágítás.
Sokáig tartott a tágítás. Közben, szülési fájásaim voltak. Majd éreztem a kaparókanál körkörös munkálkodását a méhem belső falán. Nagy, meleg darabok buggyantak ki belőlem és csobbantak bele a vödörbe.
A fiatalember elengedte a kezemet és felemelkedve előrehajolt, hogy megnézze. Elkaptam a pillantásukat, amint aggódva egymásra néztek.
- Nagyon vérzett?
- Nem egyáltalán nem véreztem!
- Mert teljesen üres a méhe...
Felemeltem a fejemet, hogy a szemébe nézzek az orvosnak, aki annyira nyilvánvalóan hazudik.
A fiatalember gyengéden visszanyomta a fejemet. Visszaült és szinte vigasztalón simogatott. Láttam a szemében az őszinte szánalmat. És még valamit...
*
*
Amikor vége lett az egésznek, a fájásokkal együtt elmúlt a szorongásom is.
*
Elmúlt, mert ismét ,,csak" önmagamért voltam felelős.
Megszűnt a ,,vemhes nőstény"-ekre jellemző - az állapotukkal együtt járó - kiszolgáltatottság érzése!
*
- Le tud szállni, vagy leemeljem?
Kérdezte a fiatalember. Köszönöm, nem kell. Megy ez nekem, hiszen világ életemben sportoltam.
Amint - könnyedséget színlelve - leszökkentem a kínpadról, odaálltam az orvos elé, hogy átadjam neki a hálapénzt. Már egyáltalán nem szerettem volna, ha ,,ilyen" TÁRSAM lenne! Felnézni sem tudtam rá, hiába volt sokkal magasabb, mint én. És a hálapénzzel is inkább meg akartam alázni.
*
A leeresztett reluxás ablak előtt állt, háttal a szobának. Remegő kézzel éppen rágyújtott. A köntösöm zsebéből elővettem a borítékot és oda akartam neki adni.
- Főorvos úr! Köszönöm!
- Szó sem lehet róla! Tegye csak el majd arra az esetre, amikor szülni fog!
- Miért? Lehet nekem egyáltalán gyerekem? Ez volt a harmadik, aki meghalt, mielőtt megszületett volna...
Ránéztem és kerestem a tekintetét, mert látni akartam mit érez! Akkor vettem csak észre, hogy mennyire sápadt, szinte fehéres-szürke az arca. És, olyan szomorúság sugárzott a szeméből, mint annak a katonának, akinek először kellett, parancsszóra embert ölnie.
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: belekapaszkodtam, asszisztensekkel, megszakításosok, titkosszolgálat, engedelmességet, hosszadalmasabb, belegabalyodtam, legszívesebben, családorvosunk, elszámoltatást, képviselőséget, újjászervezett, melegséghullám, kormányzásában, visszafeküdtem, váladékozással, megoldhatatlan, visszafeküdjek, pszichiátriára, megismétlődhet, emlékezetemben, magyarországon, lepusztításán, vergődésemben, munkálkodását, elveszítettem, mellgyulladás, alkalmazására, egyensúlyomat, menstruációja, elhanyagoltak, felnyalábolva, pillantásukat, nyilvánvalóan, összeomlottam, erőgyűjtésre, csatolt történetben, műtétet követően, másik kórházban, hónapig tartó, olyan kórházban, titkos szolgálatok, olyan orvosra, titkos szolgálati, magyarság lepusztításán, 1993-ban újjászervezett, legaljasabb módszerek, történet csak, ártatlan –, második napon, kisbabákat szoptatni, ügyeletes nővér, Bóna Mária Ilona, KICSI ÉLET REGGEL MÉG OTT LÜKTETETT BENNEM, Részlet KICSI KATI TÖRTÉNETE II, AKKOR MÁR TUDTAM, HOGY SENKI NEM TUDJA MEGMENTENI BENNEM FEJLŐDŐ KICSI ÉLETET ATTÓL, HOGY MEGÖLJÉK,
|
|
|
|
|
|
| csatolt történetben, műtétet követően, másik kórházban, hónapig tartó, olyan kórházban, titkos szolgálatok, olyan orvosra, titkos szolgálati, magyarság lepusztításán, 1993-ban újjászervezett, legaljasabb módszerek, történet csak, ártatlan –, második napon, kisbabákat szoptatni, ügyeletes nővér, vizsgáló előtti, osztályos főorvos, többi orvos, másik oldalon, ágyam mellett, egyik osztályos, rossz előérzet, olyan embernek, testem legintimebb, bizonyos vizsgálóra, magzat mozgását, számomra örömteljes, negatív terhességi, vetélés után, kórteremben tartani, első vizeletet, kételyek közötti, első vizeletemet, következő napon, főnővér felvezeti, bajban fordulni, műtétet végre, nagyvizit alatt, ágyam előtt, nagy bizonytalanságban, műszak programját, műtő között, elmúlt három, kismamák nyugalmát, folyóson végigtolt, liften eggyel, osztályos orvos, elmúlt napok, egész orvosi, kicsit deresedő, olyan műtőasztalra, bizonyos lábtartó, előző véres, látványtól feltámadt, melegséghullám öntötte, egész testemet, méhem tájékán, lábam szárán, fiatalember karjaiba, vizes ruhával, injekció segít, műszeres tágítás, kaparókanál körkörös, méhem belső, fiatalember elengedte, szemébe nézzek, fiatalember gyengéden, őszinte szánalmat, fájásokkal együtt, állapotukkal együtt, leeresztett reluxás, köntösöm zsebéből, belekapaszkodtam, asszisztensekkel, megszakításosok, titkosszolgálat, engedelmességet, hosszadalmasabb, belegabalyodtam, legszívesebben, családorvosunk, elszámoltatást, képviselőséget, újjászervezett, melegséghullám, kormányzásában, visszafeküdtem, váladékozással, megoldhatatlan, visszafeküdjek, pszichiátriára, megismétlődhet, emlékezetemben, magyarországon, lepusztításán, vergődésemben, munkálkodását, elveszítettem, mellgyulladás, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1589
- e Hét: 2969
- e Hónap: 3916
- e Év: 39857
|
|
|
Offline
