2008-03-14 06:41:51, péntek
|
|
|
Széchenyi István beszéde 1844
Országgyűlési némely nevezetesb indítványok és beszédek a főrendek táblájánál
XII. A zsidók iránti törvényjavaslatról, october 1-ső napján 1844. Ha az ember
tekinti, hogy Magyarországban ezen szerencsétlen és elnyomott népfaj egy idő óta
mennyi ipart fejt ki, lehetetlen, hogy az ember valami sympathiát iránta ne
érezzen, és hogy itt, és más alkalommal is hallottam, miszerint érettök
felszólalások történnek, s hogy mélt. Zay Károly gróf őket minden jogokkal
felruházni kívánja, felfogni tudom; de más részről megvallom, hogyha a nemzetiség
dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni e tekintetben azon igen
nagy engedékenységet. Nem akarom azt most vitatni, hogy a nemzetiség dolga mennyire
érdekes - meglehet, hogy nagy részben talán abberatión alapul meggyőződésem, hanem
nemzetiség, kifejtett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressio -
nem kell. Erre állítok mindent, e nélkül mondhatom, egy zagyvalék nép leszünk,
melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban eladhatjuk stb., de ez
engem nem mozdít; mindenekelőtt áll előttem hűség a fajtámhoz. Új bizonyságát adja
a magyar tágkeblűségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát,
mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik, és
később megbánja a dolgot. A magyar nemzetiség még nemrégóta olyan körülmények
között volt, hogy bizony csuda - és abban látom a legnagyobb garantiát a nemzetiség
jövendője felett - , hogy ti. annyi erővel és életszikrával bírt oly közel a
sírhoz, miszerint az élet felé fordult, - s ekkor ugyan intoleransok voltunk, mi
igen természetes; - de egyik túlságból a másikba menvén most az emberiség, az
embereket a zsidókkal együtt a szívünkhöz szorítjuk, és most a legnagyobb
liberalisták vagyunk; de helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az
angoloké. Az angol nemzet ugyanis elliberáltathatta a zsidófajt, mert ha például én
egy palaczk tentát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el,és mindenki
ártalom nélkül megihatja a nagy angol elember a zsidó transeaát; ugyanez áll
Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe egy palaczk tintát önt, megromlik
a leves, és azt meg nem eheti az ember. De más példát hozok fel: ha egy bárkában
ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejön a víz, s
előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a
magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni; de biz
én a magam gyermekét conserválom, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a
liberalismus egyenesen a nemzetiség rovására történik; és ez nem vélekedés, mert
apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezés csorba a
nemzetiségre nézve. Tehát annak, ki nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség,
hogy most olyan elemnek, melynek több intelligentiája, több szorgalma van, a
nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson.
Megvallom, hogy csak néhány évvel ezelőtt mindenféle tolerantiának a lehető
legnagyobb ellensége voltam,mert nem akartam magammal következetlenségbe jönni,
átlátván, hogy nemzetiségünk csak egy hajszálon függ, és valamint másra a magunk
terhét lökni nem akartam, úgy másnak terhét magamra sem kívántam vállalni; de más
részről tapasztaljuk, hogy egy idő óta nemzetiségünk szilárdabb talajon áll, és
kivált azóta, hogy a fejedelmi szó és minden viszony, mely nemzet és fejedelem közt
létez, magyar. Mondhatom, hogy talán egy kissé tágult bárkánk, úgy, hogy másokat is
lehet abba beléptetni, ámbár ebben is van veszély, mert ebben a biztosíték
következtében az emberek ezentúl elalusznak s azt hiszik, hogy meg van mentve a
dolog, és így házi köreikben nnemzetiséget, helyeslést nyert, és gróf Zichy Ottó
úrnak is helyeslését hallottam, - mégis bátor vagyok a Mélt. Fő R.R.-et
figyelmeztetni Berzsenyinek a "Magyarokról" írt szavaira, melyben azt mondatik:
"lásd a kevély tölgy, mely századoknak ádáz ostromát kiállotta, most belsőkép
rágódó kis férgek által enyészik el." Legyünk tisztában magunkkal. Igen
természetes, a magyar ezelőtt mélyen aludt, és most kapkodik, és ez természetesen
máskép nem lehet; de ha mi azt mondjuk, hogy a nemzetiség azon alap, melyre mindent
akarunk rakni, magunkkal ne jőjünk ellentmondásba, és ne gondoljuk, hogy ezen elem
már ily igen erős, hogy halálos ágyából kiemelkedett, s Magyarország már oly
szilárd, hogy minden más elemeket magába felvéve, azokat megemészteni tudná.
Méltóztassanak a régibb orvosoknak hinni, hogy oly reconvalescens nemzet minden
nemzetiséget a hátára nem vehet. Nincs arról szó, hogy az Istennek akármi
teremtését jogokból kirekesszük, mert felfogásos és vallásos érzelmem szerint azt
szeretném, hogy e hazában minden ember, ki az Isten képére van alkotva, egyenlő
jogokkal bírjon és egyenlő terheket viseljen; és bár mondhatná mindenki
valláskülönbség nélkül: "nekem is van hazám"; ez az ultima tendentiam, ez a
kikötőm, mely felé vitorlázok, de mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy
túlliberalismus által, egy túlzó indulat által, hogy magam gyermekét dobjam ki a
bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha, és ezen hűséget minden más nemzetben
tudom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az Alkotó, legyünk is azok, és
legyünk tisztán magyarok. Ez a vélekedésem.
XIII. Ugyanazon tárgyban, ugyanazon napon, egyszersmind gróf Zaynak válaszúl, így
szólt gróf Széchenyi István: Senki sem kételkedik azon, hogy méltóságos gróf Zay
Károly úr bizonyosan a nemzetiség dolgában sokat tett, és e részben Ő méltóságát a
legtávolabbról is érdekelni nem akartam; de megvallom, hogy e tekintetben azt
vélem, miképpen a méltóságos gróf magával nincs egészen vitában, ti. a nélkül, hogy
gondolná és kívánná, a víz mégis be fog folyni a bárkába, és míg a panslavismus
ellen bástyákat húz a méltóságos gróf, addig más oldalról a magyar bárka egészen
más elemekkel fog megtöltetni, és elmerülni. Azt mondá továbbá a méltóságos gróf,
hogy nem tart attól, miként egypár nyomorult zsidó tudná a magyar nemzetiséget
veszélyeztetni.Megvallom, hogy egy egész osztályról, mely annyi birtokkal,
tiszteletreméltó férfiakkal dicsekszik, így szólani nem mernék, és a zsidókat
általánosan nyomorúlt embereknek nem merném nevezni; és valóban ez egy különös neme
a protectiónak, és és nem tudom, vajon ezen protectióért nagy köszönetet fognának-e
mondani a méltóságos grófnak; és habár a méltóságos úrnak azon mondására, hogy
egypár nyomorúlt zsidó nem fogja megrontani a magyart, de nem fognak annyit tenni,
mint akkor tettek, mielőtt ezen biztosíték létezett volna. De mindemellett nem
vagyok az ellen, úgy mint nemzetiségünk szilárdul, bárkánkat egy kissé tágítsuk, és
most például némelyekre nincs oly szükségünk, mint azelőtt; teszem azelőtt a
világért a sarkantyút le nem vettem volna a csizmáról, mert ebben is láttam a
nemzetiségnek egy kis garantiáját; eddig a bajuszomat a világért le nem vettem
volna; most, ha bosszantja az orromat, meglehet, hogy leveszem; de mondom ezelőtt
le nem vettem volna, mert ebben is volt a magyarságnak egy kis symboluma.
Mindezeknél fogva vélekedésem az volna, hogy ne tegyünk hátra lépést, de nagy
előrelépést sem kívánok tenni, és legjobban szeretném, ha azon nyomot követnők,
melyet a múlt országgyűlés alkalmával követtünk, és csak fogadnók el azon
törvényjavaslatot, melyet a múlt országgyűlés alkalmával Ő felsége elibe
terjesztettünk;ezáltal a hosszas tanácskozást, mely csak keserűségre vezethet, el
fogjuk kerülni, mert még azt hiszik utoljára, hogy itt az ember a zsidóság ellen
van, és bizonyosan én részemről az Istennek minden teremtményét tisztelem, és
bizonyosan a zsidóságnak sem vagyok az ellensége, sőt méltánylom előmenetelöket, és
azt, mit a nemzetiség dolgában tettek, azért ismételve mondom, maradjunk annál, mit
a múlt országgyűlés alkalmával Ő felsége elé terjesztettünk, és minden hosszas
tanácskozással hagyjunk fel. Ez a vélekedésem. /Közhelyeslés!/
Minthogy gróf Széchenyi István e nyilatkozata egyszersmind gróf Zay károly megelőző
beszédére vonatkozott, - ez az utóbbi azonnal felkelt, s következő szenvedélyes
megjegyzésekkel válaszolt: Bocsánatot kérek, hogy még egyszer felszólalok, de
felelettel tartozom méltóságos gróf Széchenyi István úrnak. Az általam igen
tisztelt gróf azzal látszott vádolni, mintha a nemzetiséget fel akarnám áldozni.
Tudja az ország, tudja az egész tábla, hogy alig van valaki az országban, ki a
magyar nemzetiség előmozdításáért annyit szenvedett, mint én; mi pedig azt illeti,
hogy veszélyeztetnék vagy koczkáztatnék a magyar nemzetiség néhány szegény
nyomorult zsidó polgárosítása által, azt hiszem, hogyha meg tudtuk oltalmazni a
németek, csehek, jezsuiták s törökök ellen, kik három századok alatt mindig
ostromlották a magyar nemzetiséget, és nem voltak képesek azt eltörölni, mármost
néhány szegény, nyomorult zsidó tudja azt veszélyeztetni? / Gr. Zichy Ottó:
Helyes!/ Én az mondom, hogy a zsidóknak polgárosodása által, elhalván a mostani
ivadék, sírjaikból emelkedik új magyar izraelita honpolgárság, mely hazánk
előmenetelének, nemzetiségének s dicsőségének előmozdítása mellett buzgón fog
törekedni, és e részben a többi honpolgárokkal vetélkedni. - Ez a vélekedésem.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk2/szechenyi.htm
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: tiszteletreméltó, valláskülönbség, előmozdításáért, magyarországban, veszélyeztetnék, túlliberalismus, tágkeblűségének, engedékenységet, franciaországra, megjegyzésekkel, intelligentiája, tanácskozással, veszélyeztetni, terjesztettünk, előmenetelöket, legtávolabbról, nemzetiségének, figyelmeztetni, ellentmondásba, honpolgárokkal, méltóztassanak, előmenetelének, reconvalescens, nemzetiségünk, nemzetiségnek, felszólalások, következtében, nnemzetiséget, szerencsétlen, polgárosodása, tolerantiának, koczkáztatnék, polgárosítása, mindenekelőtt, országgyűlési, lehetetlenség, főrendek táblájánál, zsidók iránti, ember valami, nemzetiség dolga, dögbőröket talán, magyar tágkeblűségének, magyar nemzetiség, legnagyobb garantiát, élet felé, másikba menvén, zsidókkal együtt, szívünkhöz szorítjuk, angol nemzet, palaczk tentát, nagy tóba, nagy angol, Széchenyi István, Zichy Ottó,
|
|