|
2019-09-09 08:04:00, hétfő
|
| |
| |
- Ha szent a gyökér, szentek az ágak is
Az elmúlt hetek forrósága, szárazsága után végre jött egy kiadós eső a hétvégén nálunk, Szegeden! Szemmel láthatóan zöldebbé vált a fű, a növények kókadtsága megszűnt!
A száradó növények feléledéséről eszembe jutottak Vértesaljai László SJ gondolatai a kis ginkgo biloba fájáról. "Fát ültettem, mert a kertünkben kivágtak egy ősi tányérfenyőt, és mert kiszáradt, majd kidőlt két másik fa.
Februárban ültettem a derék ginkgo bilobát, tavasszal már rügyet fakasztott, majd leveleket bontott széles jókedvében. Lombos és formás kis fácska lett belőle, élettől duzzadó, legyező formájú páfrányfenyő-levélkékkel. Öt hónapos barátok voltunk, amikor elköszöntem tőle. Többek segítségét is kértem, hogy ne hagyják szomjan veszni, amíg odaleszek, de hiába is tettem. Egy hónap elteltével, alighogy megérkeztem, máris siettem hozzá, még aznap este...
Üres és kopasz ágaival fogadott, szava sem volt. Rozsdás barnára marta a kíméletlen napsütés a kis barátomat, aki a keményre kiégett tányérkájára hullajtotta szomorúan a leveleit. Nekem sem volt szavam, csak álltam oly bánatosan.
Gondolatban már újat ültettem, mire elszégyelltem magam gyarló kicsinyhitűségem miatt. Azért megpróbálom, olyan bibliás módon, hátha kihajt mégis jövőre. Na de addig? - kérdeztem, és csak sóhajtottam hozzá. Azért hoztam neki egy nagy vödör vizet. Meleg volt augusztus elején, azok a forró, negyven fok közeli napok egyre csak ismétlődtek, de én is, ismételten, napról napra kimentem a kicsi fámhoz. A locsolás után mindig maradtam, mert jó volt vele lenni.
Egy hét elteltével kétség fogott el, hogy hiába hordom neki a vizet.
Két hét elteltével, a tűző napon, ki tudja véletlen volt-e, közel hajoltam az ágaihoz, és megvizsgáltam az állapotát. Mintha valami duzzanatot véltem volna megpillantani, itt is, ott is az ágain! Zöld duzzanatokat! Kicsi zöld rügyeket!
Hogy újrakezdi az egészet? Most, éppen a nyár közepén? - erre nem gondoltam, csak arra, hogy jövőre azért mégis kizöldül. A maga idejében.
De így? Ilyen gyorsan? Nem, ebben nem hittem.
De hogy is csinálod te ezt? - kérdeztem a kis fát, mire szemlesütve csak hallgatott. A gyökereire gondoltam, a jó és erős gyökereire, melyen nem fogott még a hirosimai atombomba sem. Vagy hatvan évmillió bujkál benned, te élő kövület, aki kibírtad a jégkorszakot, de a perzselő melegeket is. Mert jó a gyökered, mert jó a géned, mert jó a genezised, mert, halljad csak, mert jól megteremtettek. Azóta sem kellett téged kezelni, úgy vagy jó, ahogy vagy!
Taníts hát bennünket, hogy mi se vesszünk ki, mert hiszen... ,,Ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is" (Róm 11,16)."
*****
Tegyünk meg mindent, amit csak tudunk és a többit bízzuk az Úrra! Ő gondoskodik! Ő szeret! Mindig! Most is! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
Címkék: kicsinyhitűségem, megteremtettek, megvizsgáltam, elszégyelltem, feléledéséről, megpillantani, jégkorszakot, tányérfenyőt, tányérkájára, duzzanatokat, páfrányfenyő, hullajtotta, gondoskodik, levélkékkel, sóhajtottam, elköszöntem, szemlesütve, vértesaljai, megérkeztem, ismétlődtek, gondolatban, megpróbálom, kertünkben, gondolatai, jókedvében, duzzanatot, kókadtsága, kíméletlen, szárazsága, fakasztott, gyökereire, ismételten, februárban, elteltével, hallgatott, segítségét, elmúlt hetek, hétvégén nálunk, növények kókadtsága, száradó növények, kertünkben kivágtak, derék ginkgo, hónap elteltével, kíméletlen napsütés, keményre kiégett, nagy vödör, kicsi fámhoz, locsolás után, tűző napon, nyár közepén, maga idejében, gyökereire gondoltam, Vereb István, Laudetur Kiadó, Vértesaljai László SJ,
|
|
Offline
