2016-01-10 00:17:27, vasárnap
|
|
|
|
|
|
Babits Mihály
Halavány téli rajz
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.
Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!
Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.
Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kut
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.
Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni.
Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.
Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.
|
|
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
Címkék: jégszakálla, szalmagyűrű, körülvattáz, összekötve, rajzolódik, pillanatok, csöndesség, pehelymód, fagyottan, szaharába, gondolhat, szőnyegen, hullanak, ablakhoz, halavány, pillanat, szolgáló, csöndben, zarándok, tekints, pelyhek, füstünk, szállna, udvaron, csókolj, dermedt, pelyhei, karaván, szívünk, tétován, jobban, jertek, vaskos, védeni, kútját, milyen, zarándok karaván, túlsó tető, Babits Mihály,
|
|