|
2019-12-15 22:29:21, vasárnap
|
| |
| |
Advent 3. vasárnapja - Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 11,2-11)
Az adventi időszakban nincs virág az oltáron. A bűnbánat színébe, violába öltözik a szent liturgia, mert alkalmassá kell tenni, ki kell üresíteni a szívünket Isten befogadására. A szemünk előtt olyan példaképek vannak, mint a mai evangélium szereplője, Keresztelő Szent János.
Hogyan tudjuk befogadni Istent az életünkbe? Talán éppen a várakozás vezet rá erre bennünket. Ugyanis adventben nemcsak karácsonyra várunk, hanem figyelmünket Jézus második eljövetelére fordítjuk. A kettő együtt tud igazán mélyre hatolni bennünk.
Fiatal családok lelkesen készültek advent igazibb átélésére. Arra kérték a csoport lelki vezető papját, hogy olyan feladatot adjon nekik, ami igazi próbatételt jelent, más, mint a böjt, a bűnbánat, a jó cselekedet, amit egyéb alkalmakkal végeztek. Legyen ez az advent most megrendítő. Az atya, miután megbizonyosodott a fiatal házasok eltökélt szándékáról, a következő javaslatot tette: ,,Az adventi időszakban engedjétek meg, hogy bármikor elmehessek hozzátok családlátogatásra, bejelentkezés nélkül. Akár még éjszaka is!" A javaslat megdöbbentette a fiatalokat, de kisebb tanakodás után végül is beleegyeztek. Teltek-múltak a napok, és az otthon töltött időben tisztábban tartották a lakást, rendesebben voltak felöltözve. A férjek figyelmesebbek voltak, az asszonyok háziasabbak, mert hátha éppen most fog betoppanni az atya, talán éppen ebben a pillanatban.
Hozzánk is eljön, persze, nem az atya, hanem Jézus. A mai szentleckében erről a türelmes és állhatatos várakozásról olvasunk Szent Jakab apostoltól. Igazából ez nem jelent mást, mint megélni a jelent, bár a szívünk a mindennapi élet monotóniájában könnyen elfárad. Rövid időre tudunk hősök lenni, ám hosszabb időre nemigen, az már nagy erőfeszítést igényel. Úgy vagyunk, mint a 10 kilométeres futásnál: amikor valaki nekilendül, kilő, fut, még a televíziónak is meg tudja mutatni, milyen gyors, ám végül a 28. lesz, mert menet közben elfáradt.
Egy rövid időre mi is meg tudjuk mutatni, milyen buzgó katolikusok vagyunk. De aztán eltelik egy hónap, kettő, három. Az élet monotóniája, a munka, a család, a reggeli felkelés fárasztó. Milyen csodálatos egy jó lelkigyakorlat! Valami újdonságot hoz az életünkbe, és persze abban is ott a Lélek. A mindennapok monotóniájában kitartani, erőfeszítéseket tenni azért, hogy mindvégig Istenért dobogjon a szívünk, ez nehéz, de nagyon megéri. Mert ekkor születik meg az öröm az életünkben, szép lassan, észrevétlenül. Az örvendezés vasárnapján mi mást kérhetünk Istentől, mint hogy adja meg nekünk ezt az örömet. S Keresztelő Szent Jánosra is figyelve, akarjunk mindvégig kitartani az apostol szavaival: ,,Kitartó türelemben vegyetek példát a prófétáktól, akik az Úr nevében szóltak!" (Jak 5, 10)
Bátor Botond OSPPE |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
Címkék: megbizonyosodott, erőfeszítéseket, megdöbbentette, monotóniájában, lelkigyakorlat, figyelmesebbek, észrevétlenül, szentleckében, bejelentkezés, evangéliumhoz, eljövetelére, figyelmünket, televíziónak, erőfeszítést, beleegyeztek, befogadására, várakozásról, szándékáról, alkalmakkal, mindennapok, monotóniája, kilométeres, rendesebben, háziasabbak, pillanatban, próbatételt, katolikusok, karácsonyra, prófétáktól, vasárnapján, alkalmassá, elmehessek, felöltözve, megrendítő, engedjétek, mindennapi, adventi időszakban, bűnbánat színébe, szent liturgia, szívünket Isten, szemünk előtt, várakozás vezet, kettő együtt, csoport lelki, advent most, fiatal házasok, következő javaslatot, javaslat megdöbbentette, otthon töltött, férjek figyelmesebbek, asszonyok háziasabbak, mindennapi élet, Keresztelő Szent János, Szent Jakab, Keresztelő Szent Jánosra, Bátor Botond OSPPE,
|
|
Offline
