|
2019-04-15 01:00:49, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
2018. áprilisától először nagy öröm ért, majd,
folyamatos traumák!
Az egészségi állapotom ennek egyenes következtében
romlott! Mély depresszió, majd, augusztusban egy újabb
traumatikus szörnyüségen mentem keresztül! Melyet magamnak
okoztam.
Azóta fekszem, - mint, aki nem tud élni, és nem is akar.
Idegössze roppanást kaptam!
Nagyon nehéz - úgy is, hogy Isten segítségemre van ! -
összeszednem magam!
Lassanként már foglalkoztatnak dolgok, a tettek, a szép alkotása,
Istenbe vetett hitem, de nemcsak hitem, hanem, ha tudom az akaratát
cselekedni, az ki fog lendíteni minden bajomból!
Nagyon bánt, hogy ha volt olvasom, ..., de nem, semmire, még a napi
rutin feladatokra is alig-alig, vagy néha az is kimaradva sikerült
élnem a napjaim!
Nem panasz áradatnak szánom! Életjelnek.
Magamban még nincs annyi erő, de a szív állapotom már rengeteget
javult Jehova Istennek, barátoknak, Édesanyámnak és Cili cicámnak köszönhetően.
Na meg a menedékemnek, akire egyformán morcos és hálás vagyok.
Amit nyújt, ha nyújtja, rendkívüli ember, tisztelem, szeretem.
A különbség mindig is megvolt közöttünk! Attól Ő - észrevettem,
a maga módján segít, méghozzá sokat.
Észrevette, hogy romokban vagyok - de küzdök. Ez mindig jó jel!
Önmagamnak is!
Éppen úgy, mint ahogy az én szemszögemből érzem!
Ő lehet velem ugyanígy a maga által velem megtapasztaltak után.
Mindig 2-őn áll, vagy bukik.
Van, kinek sok minden megadatik. Nem tartoztam közéjük.
Márciusi vagyok sajnos, úgy érzem illik rám minden. De ezzel
nem szabad foglalkoznom. Mert igazából a fejemben dől el minden.
Akarom, menni fog, nem akkor nem! Én pedig akarom!
Köszönöm, aki elolvasott!
Most én írom, gondoljatok rám, és megjön még a kedvem is az élet foly-
tatásához!
Köszönöm szépen mindenkinek!
Bejegyezte: Molnár Anikó
Budapest, 2019. 04. 15. (hétfő)
Vigyázzon mindenki a szerettére, gyermekére!
Ne hozzunk hirtelen, meggondolatlan döntéseket!
Ha szétmegy egy évtizedes pár, mivel lesz jobb
a bizonytalan?! Hihetsz, bízhatsz benne.
De a lényeget, a megfontoltságban látom. E
téren sokat tanultam!
S nem mindig egy más ember választása hoz
megnyugvást! Inkább megadja - bár fájdalmak közt -,
a választ, jobb megbeszélni a problémáinkat,
változtatni azokon, amik nem jól működtek.
Erőfeszítés, ahogy említettem, a Bibliai tanulmányozás,
s Jó Teremtő Atyánk, Istenünk is csak úgy tud segíteni,
ha hozzá fordulok imában, elmondom a bajom, s aztán,
Ő ad lelki erőt, de azzal élnem is kell!
Híve voltam az egyetlennek. Sajnos nem úgy sikerült
26 évesen. De az már a múlt! Lezárva.
Ahogy a mostani is már múlt! Lezártam!
Innentől ismét meg kell tanulnom nappal fent lenni,
igen, igen, sok feladat áll előttem.
Köszönöm 11 éves naplóm, hogy kiírhattam
most mindezt magamból!
Szeretettel gondolok mindenkire!
Bye: Ani 
Nagyon szépen köszönöm Ditke képeslapját ( pótolom a csatolt képet),
valamint Doros Ferencné Éva folyamatos, mindennapi üdvözléseit.
A napi kapcsolatát! Puszi Éva |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aktuális |
|
|
|
Címkék: megfontoltságban, megtapasztaltak, foglalkoztatnak, meggondolatlan, szemszögemből, tanulmányozás, következtében, problémáinkat, szörnyüségen, összeszednem, augusztusban, segítségemre, foglalkoznom, köszönhetően, édesanyámnak, menedékemnek, szeretettel, erőfeszítés, bizonytalan, traumatikus, feladatokra, változtatni, észrevettem, egyetlennek, üdvözléseit, kapcsolatát, áprilisától, mindenkinek, megnyugvást, gondoljatok, megbeszélni, képeslapját, barátoknak, döntéseket, bejegyezte, lassanként, egészségi állapotom, szép alkotása, szív állapotom, különbség mindig, maga módján, maga által, élet foly-, megfontoltságban látom, csatolt képet, napi kapcsolatát, Jehova Istennek, Attól, Molnár Anikó, Teremtő Atyánk, Doros Ferencné Éva, Puszi Éva,
|
|
Offline
