|
2021-11-15 13:19:13, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Ady Endre: Egyedül
Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban
Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül...
Odakint a hűvös, őszi éjszakában
Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül.
Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat,
Mint az elmúlásról? Ismerem e dalt...
Édes reményekről, amelyek csak voltak,
Melyeknek emléke őrületbe hajt!
Virágot dermesztő, novemberi szellő,
Ne zúgd e siralmas, síró éneket,
Ami régen elmúlt, ami vissza nem jő,
Sírjokból ne ébressz tört reményeket!
Hiszen e bolond szív, hogyha már nem érez,
Szép reménye, vágya mind, mind tovaszállt,
Nyugodt, de ha egyszer öntudatra ébred,
Kéri a megváltást, kéri a halált!
Elmúlás zenéje, bús, őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szívem,
Dacolni a múlttal, ugye, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait,
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: emlékezésnek, megnyugszik, reményekről, tovaszállt, megváltást, elmúlásról, éjszakában, reményeket, dermesztő, öntudatra, novemberi, melyeknek, hervasztó, szobámban, sírjokból, siralmas, őrületbe, feledjek, dalolhat, lángjait, amelyek, virágot, egyszer, altatni, dacolni, múlttal, kioltod, akartam, feledni, nyugodt, nincsen, elmúlás, reménye, ébressz, egyedül, hegedül, dalt hegedül, emlékezésnek régi,
|
|
Offline
