|
2020-04-05 07:02:26, vasárnap
|
| |
| |
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak, de tudom, hogy nem vallok szégyent.
Izajás így jövendölt a Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: ,,Isten, az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Ez az Isten igéje. Iz 50,4-7
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
Megalázta önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt.
Testvéreim!
Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje. Fil 2,6-11
*
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte áll minden névnek. Fil 2,8-9 - 7b. tónus.
Hosszabb forma:
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté szerint
Mit adtok nekem, ha a kezetekbe juttatom őt?
Abban az időben: A tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: ,,Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom őt?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
Hogyan akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: ,,Hogyan akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így felelt: ,,Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az időm, és tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Ez az én testem, ez az én vérem.
Amikor beesteledett, a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: ,,Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon elszomorodtak, és sorra megkérdezték: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így válaszolt: ,,Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: ,,Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így felelt: ,,Magad mondtad!"
Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, azután megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek és egyétek: ez az én testem!" Azután a kelyhet vette a kezébe, hálát adott, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőtő terméséből mindaddig, míg az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok.
Ezután zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák-hegyére. Amikor odaértek, Jézus így szólt: ,,Ma éjszaka ti mindannyian megbotránkoztok bennem. Hiszen megírták: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok.« De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." Ekkor Péter ezt mondta neki: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom!" Jézus ezt válaszolta neki: ,,Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem!" De Péter ismét így szólt: ,,Még ha meg is kellene halnom veled, akkor sem tagadnálak meg!" Ugyanígy fogadkozott a többi tanítvány is.
Szomorúság és keserűség vett erőt rajta.
Közben Jézus odaért velük a Getszemáni nevű kertbe. Így szólt tanítványaihoz: ,,Üljetek le itt, míg én elmegyek imádkozni!" Azután Pétert és Zebedeus két fiát magával hívta. Egyszerre szomorúság és keserűség vett erőt rajta. Ezt mondta nekik: ,,Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok velem!" Azután kissé távolabb ment tőlük, arccal a földre borult és így imádkozott: ,,Atyám! Ha lehet, múljék el tőlem ez a kehely, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!" Azután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Ezt mondta Péternek: ,,Hát képtelenek vagytok egy órát virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Mert a lélek kész, de a test erőtlen." Azután másodszor is elment és imádkozott: ,,Atyám, ha nem múlhat el ez a kehely anélkül, hogy ki ne innám, legyen meg a te akaratod!" Majd visszatérve ismét alva találta őket. A szemük ugyanis nagyon elnehezedett. Otthagyta őket, és ismét elment imádkozni, harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal. Azután odament a tanítványokhoz, és így szólt: ,,Aludjatok csak nyugodtan, és pihenjetek! Íme, elérkezett az óra, amikor az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, menjünk! Nézzétek, megérkezett, aki elárul engem!"
Kezüket Jézusra emelték és foglyul ejtették őt.
Még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele a főpapoktól és a nép véneitől egy nagy csapat, kardokkal és husángokkal fölszerelkezve. Az, aki elárulta őt, ebben a jeladásban egyezett meg velük: ,,Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el!" Mindjárt oda is lépett Jézushoz és így szólt: ,,Üdvöz légy, Rabbi!" Azután megcsókolta. Jézus ezt mondta neki: ,,Barátom, miért jöttél?" Közben a többiek már kezet is emeltek Jézusra, és foglyul ejtették. Ekkor íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta és a főpap szolgájára sújtott: levágta az egyik fülét. Ekkor Jézus így szólt hozzá: ,,Tedd csak vissza hüvelyébe a kardodat! Mert kard által vész el, ki kardot ragad! Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, s nem küldene segítségemre akár tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek meg kell történnie?" Abban az órában így szólt Jézus a csapathoz: ,,Mint valami rabló ellen, úgy vonultok fel kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Nappal a templomban ültem és tanítottam, ott nem fogtatok el!"
Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.
Látni fogjátok az Emberfiát, hogy a hatalmas Isten jobbján ül.
Akik Jézust elfogták, elvezették őt Kaifás főpap elé, ahol ekkorra már összegyűltek az írástudók és a vének. Közben Péter messziről követte őt, egészen a főpap udvaráig. Odaérve leült odakint a szolgák közt, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
A főpapok pedig és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák őt; de nem találtak, bár sok hamis tanú felsorakozott. Végül előlépett kettő, és így szólt: ,,Ez azt mondta: »Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap múlva fel tudom építeni.«" Erre felállt a főpap és megkérdezte őt: ,,Nem felelsz semmit sem arra, amivel ezek vádolnak?" Jézus azonban csak hallgatott. Ekkor a főpap azt mondta neki: ,,Esküdj meg az élő Istenre és mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?" Jézus ezt válaszolta neki: ,,Magad mondtad! És mondom nektek: Ezentúl az Emberfiát a Hatalmas (Isten) jobbján látjátok ülni, és látni fogjátok őt eljönni az ég felhőin." Erre a főpap megszaggatta a ruháját és így szólt: ,,Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Lám, most ti is hallottátok a káromlást. Hogyan ítéltek?" Azok ezt válaszolták: ,,Bűnhődjék halállal!"
Ezután szembe köpdösték, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték, és kérdezgették: ,,Prófétálj, Messiás, ki ütött meg téged?"
Mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem.
Eközben Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: ,,Te is a galileai Jézussal voltál!" De ő mindenki hallatára letagadta: ,,Nem tudom, mit beszélsz!" Amint a kapunál kifelé tartott, felismerte őt egy másik is, és így szólt az ott lévőkhöz: ,,Ez is a názáreti Jézussal volt!" Erre ő ismét tagadni kezdte, méghozzá esküvel, hogy: ,,Nem ismerem azt az embert!" Kis idő múltán az ott ácsorgók odamentek Péterhez, és így szóltak hozzá: ,,Közülük való vagy biztosan, elárul a kiejtésed is!" Most már esküdözni és átkozódni kezdett: ,,Nem ismerem azt az ember!" És azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek ekkor eszébe jutottak Jézus szavai: ,,Mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem." Kiment, és odakint keserves sírásra fakadt.
Átadták őt Poncius Pilátus helytartónak.
Amikor reggel lett, a főpapok és a nép vénei meghozták a döntést Jézus ellen, hogy halállal büntetik őt. Megkötözték, azután elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
Nem szabad a kincstárba tenni, mert vérdíj volt!
Amikor Júdás, az áruló látta, hogy (Jézust) elítélték, tettét megbánva visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. Ezt mondta nekik: ,,Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el!" Azok így szóltak: ,,Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod!" Ő erre az ezüstöket eldobta a templomban, azután elment s felakasztotta magát. A főpapok összeszedték a pénzt, de ezt mondták: ,,Nem szabad a templomkincstárba tenni, mert vérdíj volt!" Megtanácskozták a dolgot, azután megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet mindmáig Vérmezőnek.
Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát; - Izrael fiai becsülték őt ennyire -, és odaadták a fazekas telkéért, amint az Úr megparancsolta nekem.
* Te vagy-e a zsidók királya?
Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e zsidók királya?" Jézus ezt felelte: ,,Magad mondtad!" S miközben a főpapok és a vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus végül megkérdezte: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" Ő azonban neki sem válaszolt egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen.
Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt rabjuk. Amikor összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak is neveznek?" Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe.
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne avatkozz annak az igaznak a dolgába! Ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!"
De a főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. Amikor tehát a helytartó feltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?", ők ezt válaszolták: ,,Barabást!" Erre Pilátus megkérdezte: ,,És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?" Mindannyian ezt felelték: ,,Keresztre vele!" Ő újra kérdezte: ,,De hát mit követett el?" Mire azok még hangosabban kiáltozták: ,,Keresztre vele!"
Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt, csak fokozódik a zavargás. Ezért vizet hozatott, és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a szavakkal: ,,Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti dolgotok!" Erre az egész nép így kiáltott: ,,A vére rajtunk és a gyermekeinken!" Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és elrendelte a keresztre feszítést.
Üdvöz légy, zsidók királya!
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész helyőrséget. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből koronát fontak, és a fejére helyezték, a jobbjába pedig nádszálat nyomtak, azután térdet hajtva előtte így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, elvették tőle a nádat, és a fejét verték vele. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruháiba, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Vele együtt két rablót is megfeszítettek.
Amint kifelé haladtak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel; őt kényszerítették, hogy vigye (Jézus) keresztjét. Végül odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponyák helyének hívnak. Itt epével kevert bort adtak neki. Ő megízlelte, de nem kért belőle. Azután keresztre feszítették. Sorsot vetve szétosztották egymás között a ruháit, majd letelepedtek ott, és őrizték. Feje fölé odaírták elítélésének okát: ,,Ez Jézus, a zsidók királya."
Ugyanakkor két rablót is keresztre feszítettek vele: az egyiket jobbról, a másikat balról.
Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
Akik arra jártak, káromolták őt, bólogattak a fejükkel és ezt mondták: ,,Le akartad rombolni a templomot, és harmadnapra fölépíteni? Szabadítsd hát meg önmagadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolták őt a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha Izrael királya ő, hát jöjjön le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja! Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok!" Ugyanígy gyalázták őt a vele megfeszített rablók is.
Éli, Éli, lámá szábáktáni?
Hat órától sötétség borult az egész földre kilenc óráig. Kilenc óra körül Jézus hangosan felkiáltott: ,,Éli, Éli, lámá szábáktáni?, azaz: Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?" Az ott állók hallották ezt, és egyesek megjegyezték: ,,Ez Illést hívja!" Egyikük mindjárt odafutott, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek azonban ezt mondták: ,,Hadd lássuk, eljön- e Illés, hogy megszabadítsa?" Jézus pedig még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)
Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. A föld megmozdult, a sziklák megrepedtek. Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Az ő feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megrémültek, és így szóltak: ,,Ez valóban Isten Fia volt!" *
Sok asszony is volt ott. Messziről figyelték mindazok, akik Galileától kezdve követték őt és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, azután Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak az anyja.
József a saját, új sírboltjába helyezte Jézus testét.
Amikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják át neki. József levette a testet, beburkolta tiszta lenvászonnal, és saját, sziklába vájt, új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott ültek a sírral szemben.
Van őrségetek: őrizzétek ti, ahogy tudjátok!
Másnap, vagyis a készületnap elmúltával a főpapok és a farizeusok összegyűltek Pilátus előtt, és így szóltak: ,,Úgy emlékszünk, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán így szóljanak a néphez: Feltámadt a halottak közül! Ez a csalás rosszabb lenne az előzőnél!" Pilátus azonban csak ennyit mondott: ,,Van őrségetek: őrizzétek ti, ahogy tudjátok!" Erre azok elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírbolt elé.
...... ...........
Ezek az evangélium igéi.
Vagy rövidebb forma a *-ok közötti rész.
Mt 26,14-27.66 rövidebb: Mt 27,11-54
*
Útravaló
Virágvasárnap a passió története olyan mellbevágóan hat az emberre - bármilyen formában kapja is: énekelve, olvasva vagy dramatizált előadásban -, hogy a prédikációnak kevés hely marad, nemcsak időben, hanem egyáltalán a szívünkben. Ha jó az interpretáció, a padban ülő hívek (és az oltár körül levők is) óhatatlanul magukra kell hogy ismerjenek a történet egy-egy szereplőjében. Hiszen ha végighallgatjuk a drámát, a teljességhez hozzátartozik: az élet hozhatja, hogy valamelyik szereplő sorsára jutunk. Ezért a passiótörténet karaktereit emelem ki most, oly módon, hogy abba beleérezhessük saját helyzetünket is - akár azzal a szándékkal, hogy ettől mentsen meg bennünket a jó Isten.
Az az igazság, hogy a szereplők nem minden esetben gonosztevők. Ha kivesszük őket a történetből és félretesszük előítéleteinket, érdekes dolgokat figyelhetünk meg rajtuk.
A farizeusok szigorúan vallásos emberek voltak, akik minden erejükkel meg akarták tartani Isten törvényét. Ezzel a típussal az a probléma, hogy amit gonosznak ismer, azt el akarja pusztítani. Pál apostol, mielőtt keresztény lett, így gyilkolta a keresztényeket. Hadjáratot indított ellenük. Jelenleg a terroristák viselkednek hasonló módon.
Különös szereplő Kaifás, aki a népért való aggódást istenszolgálatnak tekintette. Pilátus a helyzetéből fakadóan védte a törvényes rendet, a nyugtalansággal terhelt időszakban. Természetesen tudta, hogy Jézus ártatlan, de félt attól, hogy elszabadulnak az indulatok, ha nem teszi meg, amit a vallási vezetők követelnek. Legtöbb ember tudja, mi az igazság, de hiányzik a bátorsága a szerint cselekedni. Pilátus nincs egyedül ezzel. A világ vezetői is tudják, mi az igazság, de hiányzik belőlük a bátorság annak megfelelően cselekedni, ezért gyakran maguk is utálják, amit tesznek. Júdás valószínűleg csalódott, kiábrándult ember, aki kezébe akarja venni a dolgok irányítását, és úgy véli, kiderül az igazság, ha a tömeg sarokba szorítja Jézust. Itt van Péter, egy ember, aki vézna, törékeny, nyápic és gyáva. De ha valaki volt hasonló helyzetben, megérti őt. Később sírva fakadt, ezt viszont már nem mindenki követi. A katonák szerepe is tipikus. A történelem során gyakran hallottuk: azt tettem, amit mondtak, parancsra tettem. Szeretünk másokat hibáztatni saját bűneink miatt, felelősségvállalás helyett hárítunk.
Végül ott a végletekig felkorbácsolt indulatú tömeg. Valószínűleg fogalmuk sem volt arról, mi történik. Mások is ezt tették - mentegethetik magukat. Ezzel a kifogással takarózik mindenki a világon, ahol a gonoszság felülkerekedik a jóságon, vagy az abszurditás a normalitáson. Ahol a hatalom és az erőszak győz a kultúra fölött, ott az életnek ez lesz a természete. Sajnos a sötét erők mindenkiben meghúzódnak, és könnyen helyzetbe hoznak minket is - mint a passiótörténet szereplőit. Ez a dráma folytatódik ma is. Nem múltbeli esemény, hanem mai. Amikor úgy érezzük, esetleg kijelentjük: mit tehetnék, én csak egy ember vagyok. Hogyan tudnék én szembeszállni az erőszakkal? Vagy még inkább ha azzal lépek tovább, hogy ez nem az én problémám. A baj nemcsak az, hogy Jézus meghalt, hanem az, hogy a folyamat nem állt meg.
Magyar Kurír 04.05
*
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te nem dicsőséges királyként vonultál be Jeruzsálembe, pedig sokan ezt várták tőled, hanem békét hozó szolgaként, Isten szolgájaként. Tudtad, hogy a megkezdett úton nem fordulhatsz vissza, mert akkor nem teljesítenéd a mennyei Atya akaratát. Tudtad, hogy nemsokára visszafelé kell jönnöd ugyanezen az úton. Pár nap múlva a keresztet hordozva mentél a másik irányba, ki a városból, a Golgota hegyére. Tudatosan vállaltad a szenvedést és az önfeláldozást, mert az Atya ezt az áldozatot kívánta tőled az emberekkel való végső és teljes kiengesztelődés érdekében. Uram, nekem is indulnom kell nyomodban a keresztúton, mert meghívsz, hogy én is hordozzam életem keresztjét. Meghívsz, hogy részesedjek szenvedésedben, mert részesíteni akarsz a feltámadás örömében is.
Elmélkedés
Az út a mi ajándékunk
Egy héttel húsvét előtt, virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, s ezzel az ünneppel belépünk a nagyhétbe. A szentmise kezdetén a virágvasárnapi körmenet részeként olvassuk fel a bevonulásról szóló evangéliumi részt, a szentmisében pedig, az evangélium helyén Jézus szenvedésének története, a passió hangzik el. Ez a nap és az előttünk álló hét kettősséget mutat, az események és az emberi magatartás kettősségét. Egyrészről látjuk a boldog éljenzést, az emberek örömét, akik a városba érkező Jézust királyként köszöntik. Másrészt látni fogjuk a gyűlölettől és a haragtól ökölbe szorult kezeket, a hangos ordítást, a követelést, hogy Pilátus feszíttesse őt keresztre. Előbb nagy dicsőségben részesül Jézus, majd pedig megaláztatást kell elszenvednie. Most az emberek leveszik ruháikat, hogy az úton Jézus elé terítsék, később megszaggatják ruháikat annak jeleként, hogy nem akarják tovább hallgatni Jézust, mert szavait istenkáromlásnak tartják. Most minket is magával ragad az örömteli hangulat, pár nap múlva pedig vagy elmenekülünk az apostolokkal együtt vagy értetlenül állunk a kereszt alatt Jézus halála láttán.
Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy milyen lelkülettel fogadja Jézus mindazt, ami körülötte és vele történik. Az ő küldetése, az ő útja hamarosan véget ér. Az út, amely a pusztaságból indult, ahol megkísértette őt a sátán hatalmat és dicsőséget felajánlva neki. A kísértés most is jelentkezik az emberek részéről, akik királyt látnak benne. Ezt a gondolatot azonban Jézus egészen egyszerűen hárítja el magától: szamárháton érkezik Jeruzsálembe. Egy valódi királytól, egy uralkodótól mást várnának az emberek, de a mi Urunk nem az ő elvárásaiknak akar megfelelni, hanem a mennyei Atyának engedelmeskedik. Mindig azt az utat járta, amit az Atya jelölt ki számára. A pusztától a Golgotáig. És ez az út egyáltalán nem mentes a kísértésektől. Ezt látjuk a bevonuláskor és ezt fogjuk látni az utolsó vacsora után is, amikor az Olajfák hegyén virraszt az Úr. Minden kísértésre ugyanaz a válasz: Jézus teljes bizalommal az Atyára hagyatkozik, rá bízza életét. Elutasítja ennek a világnak a dicsőségét, újra és újra a szelídség útját választja, mindvégig, a keresztig az engedelmesség és az alázat az útitársa.
A nagyhét egy útra hív minket, amely virágvasárnaptól húsvétig vezet, közben leülünk egy kis időre az utolsó vacsora termében, majd virrasztani és imádkozni megyünk az Olajfák hegyére. Utána elkísérjük az Urat a keresztúton a Golgotára, majd pedig harmadnap a sírhoz indulunk. Miért érdemes megtennünk ezt az utat? Mondok egy történetet: Egy fiú egyszer szép ajándékot akart adni egy lánynak, akit szeretett. Emlékezett rá, hogy a nagypapája régen mesélte, hogy a sziget túlsó oldalán gyönyörű kagylók vannak, ezért elindult és hozott egyet a lánynak. Ő mindjárt ezt kérdezte: Hol találtad? A környékünkön nincsenek ilyen szépek. A fiú elmesélte, hogy a sziget túlsó végéről hozta. A lány elismeréssel mondta: Bizony nagy utat tettél meg érte. A fiú erre csak ennyit mondott: A hosszú út is az ajándék része. Közben rád gondoltam.
Azzal a szándékkal induljunk el nagyheti utunkon, hogy ez legyen a mi ajándékunk az Úrnak. Minden lépésnél, minden nap gondoljunk őrá és az ő áldozatára. Gondoljunk arra, hogy szeretetből áldozta fel értünk életét.
C. Horváth István Sándor
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Virágvasárnap |
|
|
|
Címkék: virágvasárnaptól, összegyülekeztek, istenkáromlásnak, megbotránkoznak, végighallgatjuk, kiengesztelődés, megtanácskozták, előítéleteinket, megbotránkoztok, tanítványaimmal, beteljesedjenek, nyugtalansággal, megostoroztatta, engedelmeskedik, kényszerítették, megfáradtaknak, fölszerelkezve, kereszthalálig, bizonyítékokat, felöltöztették, tanítványainak, tanítványaihoz, felmagasztalta, keresztényeket, helytartóságra, kiszolgáltassa, megfeszítettek, passiótörténet, levetkőztették, virágvasárnapi, tanítványokhoz, felülkerekedik, beleérezhessük, szenvedésedben, megparancsolta, kínszenvedése, igével támasza, kezetekbe juttatom, tizenkettő közül, kedvező alkalmat, húsvéti vacsorát, kovásztalan kenyér, tanítványok ezzel, kérdéssel fordultak, bizonyos emberhez, tizenkét tanítvánnyal, kelyhet vette, szövetség vére, bűnök bocsánatára, szőlőtő terméséből, kakas szól, többi tanítvány, OLVASMÁNY Izajás, SZENTLECKE Szent Pál, Krisztus Jézus, Ezért Isten, Jézus Krisztus, EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS, URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté, Erre Júdás, Ekkor Péter, Közben Jézus, Azután Pétert, Kezüket Jézusra, Ekkor Jézus, Akik Jézust, Közben Péter, Isten Fia, Eközben Péter, Poncius Pilátus, Amikor Júdás, Közben Jézust, Erre Pilátus, Mária Magdolna, Bement Pilátushoz, Magyar Kurír, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
