|
2013-09-29 13:09:03, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Szabó Lőrinc: Őszi fák...
Láttalak, lomb, mikor születtél, fiatalon!
Mint kívül a gesztenyefák,
épp oly magas az ablakom:
az ablakot a kék tavaszban
zöld ujjongásod lengte be
s még ráncos volt minden kis leveled,
mint az ujszülöttek keze.
Ráncos vagy most is, gesztenyelomb,
ráncos megint,
mint bőr vagy öreg papír zörögsz,
ha a szél megráz odakint,
de ha fele kincsed lent röpül is
a földön ide-oda,
még beragyogsz az ablakomon,
gesztenyefáim aranya.
Beragyogsz: ha kisüt a nap,
ezer meg ezer kis kezed
egyenkint markolja a fát
és fölgyujtja a végső perceket:
gyönyörű vagy! S akármilyen
reménytelen,
ez a tékozló szépség, ez a dac
tetszik nekem.
Örökké kellene élni, de
ha nem lehet,
küzdj bátran és búcsúzz vigan:
így veszni szebb;
küzdj és örülj s hogy buksz, nyugodj
büszkén bele, -
arany voltál, szemét leszel,
szépség szemete.
Küzdj s tékozolj! Arany levél,
halál lepkéje, gyúlj ki, szállj!
Most ég el a nyár, és nem is
szomorú ez a szép halál.
Küzdj s tékozolj! Ne bánd, milyen sírt
igér a szél s az út sara:
ragyogj, őszi lomb! - Bárcsak én is
így pusztulnék el valaha. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
Címkék: gesztenyefáim, gesztenyelomb, gesztenyefák, reménytelen, ujszülöttek, beragyogsz, fölgyujtja, akármilyen, ujjongásod, pusztulnék, ablakomon, születtél, tavaszban, egyenkint, markolja, tékozolj, gyönyörű, perceket, fiatalon, láttalak, szépség, ablakom, szemete, odakint, tékozló, bárcsak, büszkén, ablakot, zörögsz, nyugodj, leveled, tetszik, lepkéje, szomorú, kellene, ragyogj, ujszülöttek keze, szél megráz, földön ide-oda, végső perceket, tékozló szépség, szép halál, Szabó Lőrinc,
|
|
Offline
