|
2016-11-30 16:42:56, szerda
|
| |
| |
FÁRADT A SZÍVEM
Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltani tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?
S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
Címkék: aranyszárnyon, aranykertből, mesetengeren, könnyhúrokon, föltámadjon, altatónótát, álommesére, messziről, hallgatni, szárnnyal, sikoltani, hegyeket, förgeteg, vulkános, lázongni, szívemet, elterül, csöndes, hegedül, gubózza, fölötte, meghalt, hosszan, hernyót, csöndet, könnye, ékesen, vészes, alszik, szívem, selyem, hegyek, fáradt, édeset, kisfiú, fénylő, messziről kéklő, fájó csöndet, könnyhúrokon hegedül, hernyót gubózza, kisfiú álommesére, Várnai Zseni, FÁRADT SZÍVEM,
|
|
Offline
