|
2020-04-19 08:32:57, vasárnap
|
| |
| |
Ismerősömet súlyos motorbaleset érte, meg kellett műteni. Már lábadozott, amikor meglátogattam. Örültünk mindketten, hogy túlélte, és nem maradt ott, a teherautó alatt. A sebet, ami a lábán tátongott, már csak egy laza kötés takarta. - Megmutassam? - hajtja föl a paplant és kezdi a kötést feloldani a lábszárán. Mit tegyek? - fut át rajtam. Nem szeretek sebeket nézegetni, ugyanakkor együttérzésem jeleként mégiscsak vethetnék rá egy pillantást. Végül úgy döntök, hogy nem, mégse nézem meg, majd amikor teljesen begyógyul. Látszik a barátomon, hogy megérti viszolygásomat, és mosolyog egyet a dolgon: ennyit az együttérzésről! Még csak nézni sem bírom azt, amit neki viselnie kell.
Tamás apostol az evangéliumban viszont egyenesen látni akarta a sebeket. Ki merte mondani, amit talán a többiek is éreztek, de megszólalni nem volt kellő bátorságuk: nem hiszem addig, amíg nem látom. Sőt, azt mondta: nemcsak látnom kell, hanem meg is kell tapogatnom ahhoz, hogy elhiggyem.
Gyakran előfordul, hogy egy összejövetelen vagy előadáson, ahol sokan vannak együtt, valakinek lenne kérdése a témához, de nem meri föltenni, mert fél tőle, hogy izgalmában nem jól fejezi ki azt, amit gondol. Vannak viszont olyan karakteres személyiségek, akik sok esetben mások kérdését is fölteszik.
A mai evangéliumban Tamás ad hangot annak a félelmének és aggodalmának, amivel mások is küzdenek, de nem merik kimondani: bár Jézus követője, mégis kétségei vannak. Mi talán sejtjük, hogy kétségek támadnak Tamásban, mert külön utakon jár, és így legföljebb addig jut el, hogy azt mondja: én nem hiszem. Sokan mondják ma magukról azt is: én vallásos vagyok attól még, hogy nem járok templomba. A magam módján vagyok vallásos, de nem tartozom egyházhoz, és nem gyakorlom a vallást. Ezek az emberek egyéni úton járnak, külön a közösségtől, távol az Egyháztól. De a hit igazi megtapasztalása csak közösségben lehetséges.
Az apostolok az ajtót zárták be, Tamás pedig a szívét. A zárt ajtón átmegy Jézus, a bezárt szíven nem tud. Amikor aztán Tamás visszatér az apostolok közé, és megnyitja a szívét, megbánja, hogy nem volt ott előbb. Döntenie kell: egyedül vagy közösségben. Akár így, akár úgy, mindenképpen az Egyházban. Jézus tehát megmutatta nekik kezét, lábát és oldalát. A látvány nem elborzadást, döbbenetet vagy pánikot váltott ki a tanítványokból, hanem örömet. Ez a sebek különbsége! Jézus sebei gyógyító sebek, kilehelt lelke pedig éltető Lélek. Béke veletek! Így köszön be az apostolokhoz, rájuk lehel, és folytatja: Vegyétek a Szent Lelket. A kép emlékeztet az első ember teremtésére, amikor Isten rálehelt, és az ember élő lénnyé lett. Ugyanez a kép jelenik meg Ezekiel látomásában, amikor az Úr üzeni a csontoknak: éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek.
A kereszt alatt álló János megjegyzi: látta, hogy Jézus így szólt, ,,beteljesedett", aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. Az Úr a halál pillanatában nekünk adta lelkét, hogy mi éljünk. Bűneinkért szenvedett és halt meg, és az apostoloknak elsőként a bűnbocsánat hatalmát adja. A bűnök megbocsátásával lehet a béke teljes mindenütt a világon. Ez az ő irgalma, az irgalmasság vasárnapján.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
Címkék: megtapasztalása, megbocsátásával, összejövetelen, viszolygásomat, együttérzésről, megelevenedtek, tanítványokból, evangéliumban, személyiségek, beteljesedett, meglátogattam, együttérzésem, aggodalmának, mindenképpen, apostoloknak, motorbaleset, apostolokhoz, pillanatában, közösségben, közösségtől, vasárnapján, elborzadást, megmutassam, teremtésére, irgalmasság, megszólalni, ismerősömet, bűnbocsánat, látomásában, legföljebb, ugyanakkor, döbbenetet, félelmének, megmutatta, lehetséges, izgalmában, teherautó alatt, lábán tátongott, laza kötés, kötést feloldani, evangéliumban viszont, összejövetelen vagy, magam módján, emberek egyéni, ajtót zárták, zárt ajtón, bezárt szíven, apostolok közé, sebek különbsége, első ember, kereszt alatt, halál pillanatában, Szent Lelket, Magyar Kurír,
|
|
Offline
