|
2020-05-01 10:42:12, péntek
|
| |
| |
Pécsi Rita a ballagásról, búcsúzásról, személyességről.
,,Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!" (G.G. Marquez)
Ballagunk. Lassan, néha inkább visszafelé szeretnénk menni. Talán ezért is nevezzük ezt a napot ,,ballagásnak". Érdekes, hogy miért nem búcsúzásnak? Pedig igazából ilyenkor minden az utóbbiról szól, éppen ezért jelentős. Búcsúzunk. Ha jó volt, akkor természetesen fáj. Jól tudjuk, a szeretet fájhat. Lehet, hogy csak ilyenkor döbbenünk rá, hogy amit oly sokszor szidtunk, kritizáltunk, milyen jó is volt! Sajnáljuk talán, hogy nem értékeltük eléggé mindazt, ami olyan természetesnek tűnt, és most mégis nemsokára a múlté lesz... ezt most jó lenne kifejezni.
Kár, hogy ,,wellness kultúránk" ennyire fél a (jótékony) fájdalomtól is. Könnyebb, - és furcsa módon - gazdagítóbb lenne, ha hagynánk fájni.
Tulajdonképpen így keletkezett a ballagási ünnep a búcsúzás köré. Ezért hiányzik, ha most elmarad, és ezért szeretnénk mindenképpen átélni. Szükség is van erre, találjuk meg a módját!
Sajnos a jelenlegi körülmények nem segítik ezt, mert a személyességet, a jelenlétet semmilyen ravasz technika nem pótolja. Most tudatosan is, elevenen át kell(ene) élnünk a találkozást, a kapcsolatok vonzását, erejét, hogy mindazt, ami ezekben az években valóban számított, magunkkal vihessük. Mit szoktunk ilyenkor felidézni? Semmiképpen nem a teljesítményeket, az adatokat... Csupa személyes élményt, emléket, embereket, történeteket, találkozásokat, sírós-nevetős pillanatokat, - EGYMÁST. Amit adtunk, és kaptunk egymástól, és Attól, Aki minket életünk egy igen fontos szakaszában egy kis időre összeterelt. Megünnepeljük, megörvendezzük, újra ízleljük, meg-megrendülünk, és ami érték volt benne, abba belekapaszkodunk. Furcsa összehangolódást élünk ekkor át, lélektől-lélekig. Nem is tudjuk kifejezni igazán. Segítségül hívunk hát minden közvetítőt: zenét, költészetet, retorikát, ajándékokat, virágot, az öleléseket, a véget nem érő kézfogásokat, a tekintetek egymásba fonódását. Magunkkal visszük, ha igazán átéltük. Valóságosan is.
Lehet, hogy most készítünk egy-két klipet, megpróbálunk egy ,,mintha-együttlétet" a technika segítségével megteremteni, de tudnunk kell, hogy ez soha nem lesz képes még arra sem, amit egy poros udvaron, kicsit kuszán megszervezett ,,offline" együttlét jelentett volna.
Akkor mi legyen?
Nézzünk szembe a valósággal, és legyünk alkotói a jövőnknek! Most nem lehet találkozni - vagy csak ,,képletesen" -, de tudunk várni. A vágyakozás nagy teremtő erő! A hiány, mégha fáj is, fogékonyabbá teszi a szívet. Ne féljünk tőle! Miért ne jöhetnénk össze valamikor később? Miért ne búcsúzhatnánk el egymástól pár hét múlva? És akkor talán már arról is lesz némi tapasztalatunk, hogy elindult bennünk egy új élet. A veszteség nyomán ugyanis az élet nagy törvényei szerint mindig új élet keletkezését sejthetjük. És a születés vajúdása bizony az élet velejárója. A búzamag csak akkor hoz kalászt, ha a földbe vetjük, a természet őszi-téli meghalása nélkül nem várhatunk zsendülő tavaszt, és így van ez az emberi kapcsolatainkkal is. Átrendeződnek, ami nem volt számottevő, az megmarad kellemes emléknek, ami a szívünkig ért, annak pedig az idő nem számít.
Visszatekintve bizonyára nem az lesz a fontos, hogy mindez hányadikán is történt, hanem a ,,találkozás törölhetetlen ténye". Erre érdemes várni, ezt érdemes keresni, - és megtalálni. Most nem segítenek a bevált szokások, lehet, hogy nemcsak új időpontot, hanem új formát is kell teremtenünk.
De nem mindegy, hogy mit keresünk: a tartalmat, vagy csak a formát! A köntöst, vagy a személyt, aki viseli?
Ahogyan nem szeretnénk ballagásunkra művirágot kapni, úgy ne elégedjünk meg ezen az életfordulón egy ,,műbúcsúzással" sem! Ölelés, vagy műpuszi....!?
A személyességet nem pótolja semmi, ,,Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent." (Ancsel É.)
"Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye."
(Fodor Ákos)
Magyar Kurír 2020.05.01
*
- Gaudeamus igitur II. hanganyag Link
Gábor Ugrin · Traditional · Ifjú Zenebaráton Központi Kórusának Férfi kara
- GAUDEAMUS IGITUR- Corul Gh. Dima al Facultatii de Muzica din cadrul Universitatii Transilvania din videó Link
Dalszövegek
Gaudeamus igitur
Juvenes dum sumus.
Gaudeamus igitur
Juvenes dum sumus.
Post jucundam juventutem
Post molestam senectutem
Nos habebit humus.
Nos habebit humus.
Vita nostra brevis est
Brevi finietur.
Vita nostra brevis est
Brevi finietur.
Venit mors velociter
Rapit nos atrociter
Nemini parcetur.
Nemini parcetur.
Vivant omnes virgines
Faciles, formosae.
Vivant omnes virgines
Faciles, formosae.
Vivant et mulieres
Tenerae amabiles
Bonae laboriosae.
Bonae laboriosae.
Vivat academia!
Vivant professores!
Vivat academia!
Vivant professores!
Vivat membrum quodlibet
Vivant membra quaelibet
Semper sint in flore.
Semper sint in flore.
Magyarul:
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,messze tűnnek elmúlt évek
Véget ér sok álmunk,véget ér sok álmunk.
Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig,Mind hittel munkál,épít,
Mind,ki jól küzd érted,Mind ki jól küzd érted.
Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Add,hogy éljünk mindig békén,s jusson áldott új nap fényén
Boldog út e népnek,Boldog út e népnek!
(Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra, válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.)
- Magyarul: másik változat /Magyarul nehezen visszaadható rész értelemszerű, szabados fordítása/
Hát, akkor örvendezzünk
Míg ifjú életünk;
Gyönyörű ifjúság után,
Gyötrelmes öregkor múltán
Mind hamuvá leszünk!
Nagyon rövid az élet,
Hamar itt a vége.
Sebesen jön a halál,
Elragad és tovaszáll
Senkit nem kímél meg.
Éljen, hát az iskola,
Éljen, ki tanárunk,
Éljen, aki faggatta,
Válaszait hallgatta,*
Mindig virulhassunk!
...... ........... ...........
*
- Wikipedia oldalon Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
Címkék: összehangolódást, teljesítményeket, kapcsolatainkkal, belekapaszkodunk, személyességről, személyességet, megörvendezzük, találkozásokat, tulajdonképpen, visszatekintve, tapasztalatunk, természetesnek, ballagásunkra, törölhetetlen, műbúcsúzással, természetesen, universitatii, megünnepeljük, búcsúzhatnánk, megszervezett, találkozásunk, átrendeződnek, kritizáltunk, visszaadható, pillanatokat, mindenképpen, transilvania, örvendezzünk, értelemszerű, történeteket, megrendülünk, kézfogásokat, életfordulón, megpróbálunk, virulhassunk, megteremteni, napot „, utóbbiról szól, szeretet fájhat, múlté lesz…, ballagási ünnep, búcsúzás köré, jelenlegi körülmények, jelenlétet semmilyen, kapcsolatok vonzását, években valóban, igen fontos, tekintetek egymásba, technika segítségével, poros udvaron, vágyakozás nagy, veszteség nyomán, Pécsi Rita, Ancsel, Találkozás Törölhetetlen Ténye, Fodor Ákos, Magyar Kurír, Gábor Ugrin, Ifjú Zenebaráton Központi Kórusának Férfi, GAUDEAMUS IGITUR- Corul Gh, Universitatii Transilvania,
|
|
Offline
