|
|
|
2014-11-04 12:36:11, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Agárdi Péter egyetemi és főiskolai oktató esete velem: aki rokona voltam egy 56-os "ellenforradalmárnak"
Agárdi Péter, a kultúraközvetítés története című tantárgy előadója volt.
Agárdi csendes visszafogottsággal és nagyon tárgyszerűen, szinte kívülállóként adta elő a magyar kultúra évezredes történetét. Bántott, hogy a Feszty Körképről úgy beszélt, mint valami felesleges "magyarkodás"-ról. Még azt is mondta a honfoglalásunk millecentenáriumi évfordulója kapcsán, 1996-ban, hogy majd "tennünk kell róla, hogy ne legyen agyonmagyarkodva!" .
*
Még ekkor sem gondoltam arra, hogy személyemben is ellenséget láthat bárki! Hiszen, soha nem akartam rosszat senkinek, még gondolatban sem!
*
Azután, mégis megtörtént a legrosszabb...
1997. júniusában (21-én), az összevont - művelődésszociológia (Hidy) a kultúraközvetítés története (Agárdi) és a kultúraközvetítés elmélete (Buaer) - szigorlaton olyan negatív diszkriminációban volt részem, amit még ma sem értek!
A szigorlat a Budai Művelődési Központba kihelyezett tagozaton volt megtartva. Az előjegyzés alapján, érkezési sorrendben lehetett bemenni a vizsgaterembe.
*
A vizsgabizottságban négyen voltak. Az előbbi három oktató és Kraiciné dr. Szokoly Mária, a szociokulturális animáció előadója (a későbbi, szakdolgozat-konzulensem).
Személyi igazolvánnyal jelentkeztem a vizsgára, mert az indexemet nem találták(?). Éreztem: rosszul kezdődik!
Azért, megengedték, hogy tételt húzzak mindhárom témából. Táskámat felakasztottam a falra szerelt ruhafogasra. Egy golyóstollal és a tételekkel, meg a lepecsételt jegyzetlappal a kezemben leültem az egyik padhoz. Egyszerre öten lehettünk bent. Egy hallgató éppen vizsgázott, míg négyen - jegyzetelve felkészültünk. Hidy ekkor felállt és odajött hozzám. Körülbelül, negyven(!) perc múlva került rám a sor. Addig, végig ott állt mellettem. Nem jöttem zavarba, mert készültem és egész jó tételeket sikerült húzni. De még a feltételezése is sértett, hogy esetleg csalok, vagy ,,puskázom". Megalázó volt lányom-korú évfolyamtársaim előtt, hogy ott állt végig és nézett, mint kígyó az áldozatát, mielőtt bekapja és lenyeli!
Amikor rám került a sor, felálltam és ő is elindult mellettem. Leült velem szemben és arra kért, hogy először neki beszéljek a húzott tételemről. Még ki sem nyitottam a számat, máris rákérdezett egy egészen más témára. (Valamilyen szociológiai szlengre volt kíváncsi, amit azon az előadáson beszéltek meg, amikor én éppen ágybanfekvő anyát kísértem a mentővel, felülvizsgálatra a kórházba.)
*
Cinikus megjegyzései után (melyszerint: "nem csoda, ha a kérdést sem érti a maga korában...") "átengedett" Agárdi Péternek.
A tételem témájával kapcsolatos tudásomra ő sem volt kíváncsi. Ott folytatta gyötrésemet, ahol Hidy abbahagyta. Egy mondatot sem hagyott befejezni! Kétségbe esetten néztem a másik, két vizsgáztatóra. Ekkor, megszólalt Bauer Béla, a kultúraközvetítés elméletének előadója, és megkérdezte:
- Mit tud mondani a hármas "T"-ről?
*
Az volt a sejtésem, hogy ezzel a kérdéssel akar rávezetni arra, hogy miért ez a negatív megkülönböztetés velem kapcsolatban. Meg aztán, ez a téma, akkor már kultúrtörténeti kordokumentumnak számított a főiskolán.
Eszembe jutott Pozsgay Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltozásban című könyve. Abból is, a témáról szóló fejezet. Amikor odaértem a mondókámban, hogy:
"... Aczél György a maga koncepcióját az ún. három "T" kategóriában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás..."
Agárdi emelt hangon közbeszólt:
- "Hogy szerezhetett érvényt ennek a koncepciónak, ha nem is ő volt a kultuszminiszter?"
- Valóban, nem volt kultuszminiszter, de "...a párt akarata a művelődés területén Aczél akaratát jelentette." - Válaszoltam, amit Pozsgaytól olvastam.
*
Agárdi, ekkor már előrehajolva, rátámaszkodott az asztalra és úgy nézett az arcomba. Valószínű nem ezt akarta hallani, ezért tovább kérdezett.
- "Ha nem Aczél volt a miniszter, akkor hogyan tudta akaratát az egész országra kiterjeszteni?"
Kérdezte ugrásra készen.
*
Nem ijesztett meg, mert ilyen ugrásra kész emberekkel hadakoztam egész addigi életemben. Ránéztem Bauerra és, mintha biztatóan intett volna a szemével. Belefogtam a válaszba:
- Aczél György úgy tudta érvényesíteni akaratát, hogy abban az időben pártirányítás volt az élet minden területén - a gazdaságban és még a kultúrában is...
*
Erre úgy ugrott föl ültő helyéből Agárdi Péter, hogy felborult a szék, amin ült. Majd kiviharzott a teremből és az addig halk szavú ember, kiabálva tiltotta meg a megszeppent tanulmányi előadónak, hogy további vizsgázót fogadjon!
*
Nagyon sajnáltam azokat, akik vidékről utaztak föl Budapestre, a szigorlatra és hiába.
Megvártam az eredményhirdetést. A legrosszabbra voltam felkészülve. Azt hittem, hogy ki fognak buktatni! Ekkor még nem tudtam arról, hogy számomra egy hatékonyabb módját találják meg a "kibuktatásnak". Pontosabban, engem nem kibuktatni akartak, hanem "megbuktatni". Mint a politikusokat általában, ha az az ő érdekük ellen dolgozik.
*
Az 1997. június 21-i szigorlat után, annyira bántott a dolog, hogy egy alkalommal, illetékes (helyi politikusok) társaságában elpanaszoltam az engem ért sérelmet.
Kifakadásomat döbbent csönd követte. Talán, mert nem is sejtették, hogy én semmit nem tudok a családom 1956-os "ellenforradalmi" tevékenységéről. Valaki megsajnálhatott, mert nem sokkal később találtam egy könyvet a postaládánkban.
A könyv, Kósa Csaba: Alhattál-e kisfiam? című műve volt.
Ebben: Mansfeld Péter, az 1956-os szabadságharcos bebörtönzésének és kivégzésének körülményeit írta meg a szerző. Részben, testvére: Mansfeld László kéziratos visszaemlékezése, részben a korabeli dokumentumok alapján. Akkor nem volt időm sorról-sorra elolvasni a történetet, mert olyan magánéleti problémák alatt roskadoztam (anya, apa betegségei, ápolásuk, haldoklásuk, majd a temetés- a "hagyatéki" ügyek intézése, a származási múltam utáni hiábavaló kutakodás, a saját családom, a három gyerek iskoláztatásának, nevelésének problémái... stb).
*
Évekkel később, amikor felmerült, hogy szobrot szeretnének készíteni Mansfeld Péterről, így adózva emlékének, vettem újra a kezembe a könyvet és olvastam el részletesen.
A negyvenegyedik oldalon a következőt olvastam meglepve: "Egy másik osztálytárs, Bóna Rezső szintén írt egy novellát. Nem novellának szánta, igaz. A Gyorskocsi utcai börtönben íratták vele ezerkilenszázötvennyolcban, vizsgálati fogságban."
"...Egy pesti srác a forradalomban. Dokumentum elbeszélés, Mansfeld Péter ötvenhatos portréjával."
Már attól, hogy a saját családi nevemet láttam leírva úgy, hogy az egy 1956-os szabadságharcos volt, a torkomban éreztem a szívdobogásomat. Akkor, amikor az ötvenegyedik oldalra érve olvasom: "... az osztálytársam volt, Agárd"y" Péter is, aki a Rádiónál lett nagy ember..." elsötétült előttem a világ.
Hát ezért kell nekem is bűnhődnöm?
*
Egyébként, Bóna Rezső - akit Rudinak becéztek barátai - sorsa nagyon tragikusan alakult. Mindig is éreztem, hogy van valahol egy féltestvérem... Egy bátyám, akire nagyon vágytam egész életemben. 1996-ban halt meg és végig megéreztem a szenvedését...
Szemenyei-Kiss Tamás 1956 DIDERGŐ LÁNGJAI - INMEMORIAM BÓNA RUDI című könyvéből bemásoltam ezt a fejezetet a furaila blogomba:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=70638&n=furaila&blog
Idéznék egy rövid részletet a fejezetből:
""Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között.
Akit elfelejtettek eltemetni
1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos ..."
"Bóna Rezső 1996. november 28-án halt meg a János Kórházban. Előbb Szlama Árpádot értesítették, a "hozzátartozót", majd - mivel hivatalos papírok nélkül került a kórházba, rokona, gyámja nem volt - a holttestet átszállították a főváros központi gyűjtőjébe, oda, ahol az ismeretlen, azonosítatlan hullákat tárolják az elhantolásukig. Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetsége elnöke, mintegy utolsó szolgáltatásul annyit elintézett ( s ebben Fürcht Klára minisztériumi főtanácsos is segítségére volt), hogy a POFOSZ november 30-án saját halottjának nyilvánította Bóna Rezsőt - de más intézkedés nem történt , a derék bajtársak egészen egyszerűen elfeledkeztek a hullakamrában lévő "sajátjukról".""
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: felülvizsgálatra, kordokumentumnak, megkülönböztetés, agyonmagyarkodva, szociokulturális, kultuszminiszter, visszaemlékezése, iskoláztatásának, ellenforradalmi, évfolyamtársaim, szabadságharcos, tevékenységéről, megsajnálhatott, kultúrtörténeti, bebörtönzésének, szívdobogásomat, tulajdonosának, honfoglalásunk, állampolgárnak, negyvenegyedik, felakasztottam, rátámaszkodott, átszállították, elhantolásukig, postaládánkban, szolgáltatásul, feltételezése, osztálytársam, önkormányzati, pártirányítás, jegyzetlappal, elfelejtettek, szabadították, kifakadásomat, igazolvánnyal, minisztériumi, kultúraközvetítés története, magyar kultúra, honfoglalásunk millecentenáriumi, összevont –, kultúraközvetítés elmélete, előjegyzés alapján, előbbi három, szociokulturális animáció, falra szerelt, lepecsételt jegyzetlappal, kezemben leültem, egyik padhoz, hallgató éppen, húzott tételemről, előadáson beszéltek, maga korában, Agárdi Péter, Feszty Körképről, Budai Művelődési Központba, Szokoly Mária, Agárdi Péternek, Bauer Béla, Pozsgay Imre, Aczél György, Ránéztem Bauerra, Kósa Csaba, Mansfeld Péter, Mansfeld László, Mansfeld Péterről, Bóna Rezső, Szemenyei-Kiss Tamás, DIDERGŐ LÁNGJAI, INMEMORIAM BÓNA RUDI, Köztársasági Érdemrend, János Kórházban, Előbb Szlama Árpádot, Fónay Jenő, Politikai Foglyok Szövetsége, Fürcht Klára, Bóna Rezsőt, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| kultúraközvetítés története, magyar kultúra, honfoglalásunk millecentenáriumi, összevont –, kultúraközvetítés elmélete, előjegyzés alapján, előbbi három, szociokulturális animáció, falra szerelt, lepecsételt jegyzetlappal, kezemben leültem, egyik padhoz, hallgató éppen, húzott tételemről, előadáson beszéltek, maga korában, tételem témájával, kultúraközvetítés elméletének, kérdéssel akar, negatív megkülönböztetés, témáról szóló, maga koncepcióját, párt akarata, művelődés területén, egész országra, időben pártirányítás, élet minden, kultúrában is…, addig halk, megszeppent tanulmányi, legrosszabbra voltam, hatékonyabb módját, politikusokat általában, családom 1956-os, 1956-os szabadságharcos, korabeli dokumentumok, származási múltam, saját családom, három gyerek, negyvenegyedik oldalon, következőt olvastam, másik osztálytárs, pesti srác, saját családi, torkomban éreztem, ötvenegyedik oldalra, osztálytársam volt, furaila blogomba, rövid részletet, önkormányzati hatóságok, utolsó menedékét, emberi ronccsá, többi csavargó, szokásos epilepsziás, vézna áldozatot, arra járók, súlyos állapotban, pszichiátriai vizsgálat, munkáját csak, holttestet átszállították, főváros központi, derék bajtársak, hullakamrában lévő, felülvizsgálatra, kordokumentumnak, megkülönböztetés, agyonmagyarkodva, szociokulturális, kultuszminiszter, visszaemlékezése, iskoláztatásának, ellenforradalmi, évfolyamtársaim, szabadságharcos, tevékenységéről, megsajnálhatott, kultúrtörténeti, bebörtönzésének, szívdobogásomat, tulajdonosának, honfoglalásunk, állampolgárnak, negyvenegyedik, felakasztottam, rátámaszkodott, átszállították, elhantolásukig, postaládánkban, szolgáltatásul, feltételezése, osztálytársam, önkormányzati, pártirányítás, jegyzetlappal, elfelejtettek, szabadították, kifakadásomat, igazolvánnyal, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 242
- e Hét: 1079
- e Hónap: 9683
- e Év: 45624
|
|
|
Offline
